Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-22 / 128. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 22 fejlődő nemzetre. Egyetértésre nagy, igen nagy szükségünk van. Concordia parvae rés crescunt, discordia maximae dilabuntur. — nov. 22. A világlapok és a házszabály- revízió. A „Times“ után ime meg­nyilatkozik Londonnak második ha­talmas nagy lapja is a „Morning Post“, amely a magyar házszabály- revizióról irt vezércikkében azt Írja, hogy „a modern parlamentekben a szóáradat abszolút szabadságának bi­zonyos megszorítása szükséges, ha azt akarjuk, hogy a parlamentek mind­jobban szaporodó munkájukat elvé­gezzék. Ennek szükségét Britaniában már régen belátták s újabban Olasz­országban is gátat vetettek a szólás- szabadságnak, még pedig jó ered­ménnyel . . . Ápponyi aggodalma e reformmal szemben pusztán a kép­zeletben létezik. Mert a parlamenti tárgyalások módjának megfelelő re­formja, mint azt minden politikus tudja, az egyedüli eszköz, melynek segítségével nagy törvényhozó testü­letek remélhetik, hogy megbirkózhat­nak a modern idők változásai folytán megszaporodott munkával. Az egész parlamentnek szabadsága s munka- képessége sokkal fontosabb, mint az egyes szónokok szabadsága. Tisza ezt az igazságot felismerte. Reméljük, hogy elég erős lesz megvalósítani azokat a reformokat, amelyek a lo­gikus és praktikus folyományai ez igazság felismerésének“. így gondolkoznak Angolország leghatalmasabb lapjai a nálunk le­folyt parlamenti harcokról, igy gon­dolkozik Angliában a müveit politi­kai közönség is. A magyar ellenzék tehát tudja meg, hogy Európának müveit közvéleménye nincsen a ré­szén és hogy harcát Tisza ellen épen ottan nem értik és nem helyeslik, ahol eddig előszeretettel és elismerés­sel Írtak és beszéltek a magyar poli­tikusok nagy hivatottságáról és a magyar parlament nagy fokú politi­kai érettségéről. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Fontos rendelet a tokajhegyal- jai borvidék védelme érdekében. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a mesterséges borok készítésének s azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. évi XXIII. t. c. végrehaj­tása tárgyában kibocsátott vógrehaj­pénzt csörgetve besöpröd erszényedbe. Kérdezősködöl pár szóval az Or­feum műsora iránt s elegánsan, tiz óra előtt elindulsz. Kesztyűidet huzva visszamosolyogsz a kávgház ablakán- az ismerősödre s vidáman inted, hogy ma még lesz daridó ! Útközben urias fölénynyel kö­szönsz ismerőseidnek s utadat vala­melyik ismert mulató felé véve, — amellett szépen tovább mégy. Azután neki a külvárosnak, a „Makk nyol­casához. Oda, hol olcsó a bor, nagy a te­kintély. A kocsmáros már a lépésedről megismer. — Ah a kedves doktor url Tes­sék csak, már itt vannak a nagysá­gos urak! Eh hagyja el e címeket Gol- schenhofer bácsi! Hisz itt mindnyá­jan egyformák vagyunk! S úri le­ereszkedéssel nyújt kezet a Bajorból idevedlett korcsmárosnak Ez boldo­gan int a mesterember vendégeinek, hogy milyen kitüntetésben részesü ezektől az uraktól és siet felszolgálni a féliter huszonyolcast. Drágábbért is adhatná, de büszke arra, hogy nem nyerészkedik vendégein. Mit szólná­nak odaben a nagyságos urak! Itt azután nyílik egy kis termé­szetes szabadság. Az a tudat, hogy sokba nem kerül a mulatság, vidám­ságot varázsol a kedélyekre s folyik tási rendeletet, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, a földmivelésügyi s a pénzügyminisz­terrel egyelértőleg akképen egészí­tette ki, illetve módosította, hogy a végrehajtási rendeletben megneve­zett, a tokaji borvidéket alkotó köz­ségek valamelyikében termett mus­tot illetőleg bort csak az ugyanab­ban a községben, vagv a tokaji bor­vidékbe tartozó valamelyik más községben termelt musttal, illetőleg borral szabad keverni (házasítani). Ellenben feltétlenül tiltva van a tokaji borvidéken termett mustot, illetőleg bort akár más hazai bor­vidékről akár külföldről származó musttal, illetőleg borral keverni. Aki ezen tilalom ellen vét, valamint az is, aki az ezen tilalom ellenére kevert (házasított) bort, illetőleg mus­tot, bármily elnevezés alatt forga­lomba hozza, kihágást követ el s a mennyiben cselekménye a bün­tetőtörvénykönyvek, vagy a köz­egészségügyitörvény, vagy az 1890. XXIII. t.-c. illetőleg az illető törvé­nyek végrehajtására vonatkozó rende­letek szerint súlyosabb beszámítás alá nem esik, az 1879 : XL. t.-c. 16. §-ának rendelkezése alapján 15 napig terjedhető elzárással és 200 koro­náig terjedhető pénzbüntetéssel bün- tettetik. Az ezen tilalom ellenére ke­vert mustok, illetőleg borok az 1893. XXIII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott rendelet 27. §-ában megálla­pított módon denaturálandók illetve megsemmisítendők, )( Képviselőtestületi ülés. 1904. évi november hó 22-én d. u. 3 órakor a városháza közgyűlési termében meg­tartandó rendkívüli képviselőtestületi ülés lesz a következő tárgysorozattal: 1. a Windis-Grätz Lajossal kötött szer­ződés megszavazása. 2. A polgári leányiskola épületének átengedése tár­gyában az ajándékozási szerződés jóvá­hagyása és ezzel kapcsolatban a 100/8636. sz. képviselőtestületi hatá­rozat módosítása tárgyában kelt tan- felügyelőségi átirat. 3. Pénzügyi bi­zottság véleménye az 1905. évre kiter­melendő karó mennyiségének és árá­nak megállapítása tárgyában. 4. Épit. és pénzügyi bizottság javaslata a köz­temető lakásához építendő veranda tárgyában. 5. P. ü. bizottság véle­ménye a bibérci homokbánya kiter­melésének rendezése tárgyában. 6. Ügyészi vélemény szegény ellátás té- ritmény mikénti kezelése tárgyában. 7. P. ü. bizottság javaslata a volt árv. ülnöki nyugdijának a vármegyei nyugdíjintézethez leendő áttétele tár­gyában. 8 Ugyanannak javaslata az 1903. évi gabona tövek mikénti érté­kesítése tárgyában. 9. Ugyanannak javaslata Hlavathy Elekné fakedvez­mény iránt beadott kérvényére. 10. Ugyanannak javaslata a felmérési mérnökség költségei fedezete tárgyá­ban hozott 12078/904. sz. végzés ha­tályon kívül helyezése tárgyában. 11. Honvéd parancsnokság átirata a kis gyakorlótérre vonatkozó haszonbéri szerződésnek egy évre való meghosz- szabitása tárgyában. 12. A sátoralja­újhelyi legelő birtokosság által mező­őri kezelés tárgyában felvett jegyző­könyv bemutatása. 13. Kucsó András illetőségi ügye. 14. Imro Rudolf ille­tőségi ügye. 15. Polgármester előter­jesztése az iktatói állás beszüntetése és ugyan a helyett egy I. oszt. irnoki állás rendszeresítése. 16. Közigazga­tási és rendészeti bizottság javaslata a szőllészi állás megszüntetése tár­gyában. 18. Némethy Bertalan kép­viselőtestületi tag indítványa a köz- igazgatási jegyzői, illetve gazdasági tanácsosi állás helyettesítés utjáni be­töltése tárgyában. 19. Építészeti bi­zottság javaslata a borsi-i ut járdázá- sára vonatkozólag. 20. Ugyanannak javaslata a színházi villanyvilágítás átalakítása tárgyában a Lázár Lipót mérnök szakvéleményére. HÍREK. Az irgalmasság tanyáján. Sátoraljaújhely, 1904. nov. 22. Fenti cim alatt közel egy év előtt, a „Zemplén“ hasábjain röviden ismertettem azt a nemes intézményt, mely az irgalmas szivekben birva for­rását, ma már számottevő tényező az életben; könyeket szárit föl, nyomor­tól ment meg százakat, összhangba hozza a bajokkal küzdő, szegény em­ber gondolkozását a változhatlannal, s végeredményében nagy horderővel bir mint szociál politikai faktor. A sátoraljaújhelyi izr. népkonyha egyesületről van szó. Néhány lelkes emberbarát, szi­vének nemes ösztönét követve, ala­pította ez intézményt. Célját, jóté­kony hatását, az általa elért nagy és hasznos eredményeket elől említett cikkemben körvonaloztam. Ma, egy elmúlt s egy újonnan megnyílt sze­zon határkövénél, hálás tárgynak vé­lem a sátoraljaújhelyi izr. népkonyha egyesület működését ismét szóvá tenni. November 20-án tartotta az egye­sület rendes évi közgyűlését. A tagok teljes számban jelentek meg, az ér­a tréfa és mulatság egész a tizenhe­tedik deci huszonnyolcasig A bor feloldja a nyelvet és szivet. Elma­rad a nagyzási hóbort s előlép az igazi ember. Őszintévé lesz mindenki s szidja a nagyvárosi életet, annak cafrangjaival együtt. Ott vár már a megszokott tár­saság. Egy festő, egy fogorvos és hivatalnok családostul. Amazt Etien- nek, emezt Svetschinnek hívják. Mind­kettő kedves bohém gyerek. Itt már mintha otthon volnánk A doktor szidja az oroszokat, a hiva­talnok csendesen hallgatja. (Ő orosz származású.) Ő képviseli a három félliterig a csendes melanchóliát. Asszonyokkal, politikával addig nem törődik, mintha világgvülölő volna. Pedig nem az. ő a legszívesebb jó­barát. Nincs az a szívesség, amit bár­kinek meg nem tenne. Ismervén Budapestet, mint a tenyerét, tudja, hol lehet olcsón vásárolni. No de ki is használják ismerősei — s szeretik érte őszintén Hanem, mikor a három félliter már útban van a nirvána felé, fel­élénkül Miklós cárhoz hasonló arca, szeme ragyogni kezd s két decijével rendelve a bort, megered a szava. Beszél érdekesen és őszintén, „amiért azután a felesége meg is rója. Ő azon­ban orosz flegmával inti le az asz- szont: Náni! s megrendeli az újabb két decit, amely azután a fizetésné gyakran huszonötre is felszaporodik. Kiöntjük itt szivünk keserveit, őszinték vagyunk. Valósággal meg­könnyebbülünk anélkül, hogy zsebünk is kárát vallaná. Szidjuk a világot, az öreg korcsmáros segít hozzá s ha szépen kérjük, elmondja a porosz­francia háborút, amelyben ő is részt vett. Jó nagyokat mond ugyan, de az olcsó és jó bor, meg a sajátkészítésű kolbászért szívesen elhisszük neki. Egy kis falusi boldogság ez ne­hány órára, amelynek véget vett a hűvös utcai szél. Az ajtón kívül újra kezdődik a komédia, a nagyzás; ez a csúnya fővárosi hóbort, mely nem engedi meg az embereknek, hogy őszinték legyenek. Ha a portás nagy csoszogva ki­nyitja a kaput, odaadja neki utolsó hatosát. Ennek meg kell maradni, mert ha nem adsz annyit neki, hol­nap mindenki tudja e házban, hogy tönkre mentél. Hideg szobáddal, üres gyomroddal senki sem törő­dik, de ahol látnak, ott úgy tégy, mintha csakugyan vagyonos ur volnál. Lám, ilyen édes kedvesek a pesti hétköznapok. Van-e sok irigyelni való rajtok boldog kisvárosiak? Ti, akik évenkint ha egyszer fellátogattok ide mulatni, szórakozni, azt hiszitek, hogy rajtunk pestieken kívül nincs is bol­dog ember. Ne higyjétek 1 Nincs az a nap, melyen vissza nem kívánko­zom közétek. deklődók s a hasznos intézmény ba rátái hasonlóképen. Dr. Schön Vilmos, jótékony te­vékenységéről ismert elnöke az egye­sületnek, a gyűlést szép beszéddel nyitotta meg. — Szavai után az egye­sület fáradhatlan ügyvezető alelnöke, ifj. Reichard Ármin terjesztette elő jelentését, — kimerítő részletességgel adva számot az intézmény elmúlt téli működése és jótéteményeiről. — A népkonyha 1903. nov. 22-től 1904. márc. 15-ig terjedő időben 87 napon át, összesen 3962 szegény gyermeket látott el ízletes ebéddel, elköltve e célra több, mint 900 koronát. Es e nagy jótétemény, e tekintélyes összeg a semmiből lett! Forrása a szivekben van, hova emberi szem nem lát be. Nincsenek itt tőkék, alapítványok; az intéző körök némelykor aggódva gondolnak rá: mit adunk holnap a mi szegény gyermekeinknek enni ?! És ezek a gyermekek soha sem ma­radtak ebéd nélkül, a szeretet kút- forrása, aki bele oltotta az emberek szivébe az irgalmasságot, úgy intézte a dolgokat, hogy „a mi mindennapi kenyerünket1'1' kérő fohász nem ma­radt meghallgatás nélkül. Szinte vakmerőségnek tartom ily nagy szabású intézmény alapozását a bizonytalanságon, az anyagiak hiá­nyán. És éppen ez ragadta meg lel- kemet, mert itt fényesen beigazolva láttam az elvet, hogy „még sem olyan rosszak az emberek, amilyennek tart­ják egymást“. A jótékonyságnak emberi testet öltött magasztos alakjai, a teremtés remekei, a hölgyek viszik itt is a vezérszerepet. Szemükben felcsillám- lik a részvét könye, —■ a nyomor fe­lett; de a másik pillanatban moso­lyog a még könytől nedves, szép szempár, látva a jótékonyság által az ártatlan gyermek arcokra varázsolt megelégedést. Csak egyet nem tudok megér­teni. De ez már nem egyesületi ügy, hanem a felsőbb hatalom, a kifür­készhetetlen Örökkévalónak intézke­dése. Akik vigasztalnak árvákat, segí­tenek szegényeket, fölszántanak kö­nyeket, a pihenés vagy szórakozás idejét elvonva maguktól, fáradnak a kicsinyekért: miért nem adott e ne­mes lelkeknek az a végtelenül bölcs Örökkévaló teljes boldogságot I ? Mi­ért mér éppen ezekre kegyetlen csa­pásokat? Miért a legerősebb megpró­báltatásoknak éppen e nemes, nagy lelkeket teszi ki? — Nem akarok neveket említeni, tudja mindenki mit hallgattam el. Ti gazdagok, kiknek van fölös­legetek; ti szép hölgyek, kiknek szi­vében legélénkebb lánggal ég az em­berbaráti szeretet: pártoljátok ez intéz­ményt. Ha a szegények sóhajait mosolyra tudjátok változtatni, akkor töltöttétek be igazán emberi hivatástokat. Ked­ves dolgot cselekesztek Istennek, nagy szolgálatot tesztek ez édes hazának. Ne legyen szivetek elzárva az irgalmasság előtt! (y.) — Dalestély. A katholikus köri énekkar folyó hó 20-án igen sikerült családi estélyt rendezett, amely al­kalomból városunk közönsége zsuto­lásig megtöltötte a „Magyar Király “ éttermét, meleg érdeklődéssel várva az énekkar előadandó dalait. Nem csekély meglepetésére fel is hangzott mindjárt a gyönyörű raelódiáju „Osz- sziáu," amelyet az énekkar valóban művésziesen adott elő, kiemelve an­nak minden mozzanatát úgy annyira, hogy a közönséget az első műsor- számnál teljesen meghódította. Utána következett egy édes dallamu magyar dalcsokor, amelynek előadásával fel­tűnően bebizonyult úgy a karvezető­nek, mint az énekkarnak magyaros érzéke. Végül a „Rákóczi Trombitája“ kuruc dal következett, melyet kétszer kellett elénekelnie a dalárdának. Nem is csoda, mert e dal a szivéig hat a magyar embernek vallásos hangulatú

Next

/
Thumbnails
Contents