Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-07-14 / 75. szám

Sátorai] ä-uj My, 1804. Julius Í4 ■■1 L Harminckettesül évfolyam Kegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző t fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. 75. (4397.? POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczaer Gyula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kot negyedévre 3 kor. —• Egyos szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Egy fontos iparág válsága. — jul. 14. (—ő.) Még alig ébredtünk volt annak tudatára, hogy közgazdasági helyzetünket nem szabad kizá­rólagosan a mezőgazdaság bizony­talan jövedelmére bíznunk, hanem segítségére kell hívnunk az ipart, amikor már virágzó, világhírű malomiparunk volt. Köszönhette ezt a messze el­terjedt, kitűnő hírét nemcsak jó­fajta, tartalmas gabonájának, ha­nem gyorsan fejlett, mintaszerű őrlőtechuikájának is. Különösen a malomépités és berendezés te­rén valóságos úttörő munkát vég­zett, sőt volt idő, amikor liszt- előállitási eljárásunkat, mely a régi malomköveket nagyrészt hen­gerekkel helyettesítette, mal­maink titokban tartották és őr­ködtek, hogy a külföldön ne utá­nozhassák. E sorok Írója még élénken emlékszik egy kevésbé ismert esetre, amikor egy élel­mes amerikainak sikerült a ma­gyar lisztőrlés minden csinját- binját megtudni. Az illető egy amerikai nábob fia volt s mint közönséges napszámos vétette föl magát egy fővárosi malomba, hol volt alkalma alaposan tanul­mányozni a magyar őrlési eljá­rást. Már közel félévig dolgozott a gőzmalomban, amikor az úgy­nevezett szélkamrában éppen skiz- zet készített. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A kirsanowi menyasszony. A »Zemplén« számára ford.: Pásztor József. Kirsanow Oroszország keleti ré­szén, gyönyörű helyen fekszik. Bájos környéke vonzó keretet kölcsönöz az amúgy is szabályosan épült városnak. Körülbelül egy mértföldnyire a vá­rostól óriási erdőség terül el, melyet a nyári hónapokban igen sokan ke­resnek fel; ezen időben az erdő kö­zelében levő „Hattyú“ vendéglőben hihetetlenül élénk élet uralkodik. Mintegy 20 szoba áll azon vendégek rendelkezésére, akik talán ott akar­ják tölteni az éjjelt. Ezen szobák egyikét — az úgy­nevezett „zöld szobát“ —• amelynek ablakai az erdőre nyílnak, a múlt nyáron igen gyakran, többnyire több napon át egy gyönyörű, szép, elegáns és előkelő megjelenésű nő lakta, aki naphosszat sokat sétált és este egy úrral vacsoráit szobájában, aki egy­szersmind vele is lakott. Tulajdonkép senki se tudta, hogy kicsodák. Azt azonban rögtön látták a többi vendégek, hogy nem lehetnek házasok. De hát mi köze ehhez más­nak, aki azért jött ide, hogy felüdül­jön az erdőn, nem pedig, hogy be­töresse fejét? „Kirsanowi menyasszonyának ne­Ez a kis történet legjobban jellemzi, minő előrehaladt stá­diumban volt malomiparunk már évtizedekkel ezelőtt. Azóta se maradt vissza malom-technikánk, sőt oly bámulatosan fejlődött, hogy az évtizedek előtti techni­kára már szinte sajnálkozó mo­solygással tekintünk vissza. De azért malomiparunk helyzete de­hogy lett jobb. Összehasonlítás kedvéért megemlíthetjük azt a tényt, hogy mintegy huszonöt év előtt egyik budapesti malomnak egy esztendei tiszta nyeresége valamivel többre rúgott, mint egész alaptőkéje, vagyis 100%- nál többet nyert egy év alatt. Hová tünedeztek ezek az idők? A re­miniszcenciák már a köd homá­lyába vesznek, olyannyira, hogy kisértésbe jutunk, a malom-tech­nika rohamos fejlődését nem an­nak az igyekezetnek, hogy a malomipar hatalmasan izmosod­jék, hanem inkább annak a tö­rekvésnek betudni, hogy ama élet halál harcból, melyet küz deni kénytelen, ép kéz-láb ke­rüljön ki. A viszonyok rosszabbodásá­nak kétféle okai vannak: ter­mészetes és mesterséges okok. Előbbieket, melyek különösen abból állnak, hogy a külföld, fő­leg Amerika búzatermelése nö­vekedett s minőségileg is vala­melyest javult, nem áll módunk­ban leküzdeni. A mesterséges vezték a vendégek és pincérek a szép idegen nőt és ezzel meg voltak elé­gedve. Mert úgy látszott, hogy Kir- sanowból való a nő és gavallérja; gazdagoknak is kellett lenniük, mint­hogy mindent pontosan megfizettek és nem fukarkodtak a borravalóval. A nyár elmúlt, a kirándulások véget értek. A „Hattyú“ vendéglő üres lett és a pincérhad el is széledt nemsokára ki erre, ki arra. A hideg évszak alatt csak a korcsmáros la­kott a vendéglőben feleségével és fel­nőtt leányával; az a pár vendég, aki ezen időben felkereste a védelmet nyújtó hajlékot, nem igényelt na­gyobb szolgálatot. Késő ősz volt. Az esőt a hava­zás váltotta fel, a hideg beköszöntött. Egy este a most már elhagyatott vendéglő egyedüli lakói a kis, fütött korcsmaszobában ültek egy lámpa halvány fénye mellett és dolgoztak: a két asszonyszemély kötögetett, a férfi pedig egy széket javított. Ekkor egy kocsi állott meg a vendéglő előtt. Kíváncsian ugrottak mindhárman az ablakhoz ; de semmit se láttak, mivel a sűrű hó és a sötét táj nem enge­dett kilátást a szabadba. A következő pillanatban már egy idegen állott — finom bundába bur­kolva — a korcsmaszobában. — Kaphatok éjjelre egy jól fü­tött szobát? — Szolgálatára uram, válaszolta a korcsmáros, leányom mindjárt be­fűt az egyik szobában úgy, hogy egy okokat pedig, minők a külföldön életbe léptetett, hihetetlenül olcsó szállítási díjszabások és a ma­gyar liszt ellen folytatott hatá­lyos agitációk, nincs elég eré­lyűnk ellensúlyozni; közömbösen nézzük a rovásunkra lefolyó fej­leményeket, amit nemcsak mal­maink sinylenek meg, hanem szenved alatta egész közgazda­ságunk. , Pedig éppen ezt az idő sze­rint legelső, fontosságra nézve legelőkelőbb iparágunkat kellene nagy szeretettel dédelgetnünk. Minden egyébtől eltekintve, a malomipar volna a kapocs, mely egyenetlen kommerciális és agrár elemeket közelébb hozhatná a nemzetgazdaságunkra oly szüksé­ges együttműködéshez. Mert a malom egyaránt szolgálja a ke­reskedők és a mezőgazdák érde­keit. Vásárol gabonát, kereske­dik liszttel, a gabona áralakulá­saira csaknem döntő a befolyása s azért a buzakereskedök, de legelső sorban a mezőgazdák is érdekközösségben állanak a mal­mokkal. Ha kevesebb lisztet ad­nak el a malmok, kevesebb búza és rozs is kell nekik, a gabona ára tehát csökken s a gazda ke­vesebbet kap terméséért. Általános érdek ezek szerint, hogy malmaink minél több lisz­tet őröljenek E helyett azonban azt látjuk, hogy a malmoknak mindig újból üzemredukciókhoz óra múlva kissé meleg lesz. Egyelőre talán itt is kényelembe helyezheti magát. — Akkor hát szeretnék valami meleg ételt enni és egy üreg jó bort, — szólt az idegen, aki anélkül, hogy levetette volna a bundáját, leült a kályha közelében egy alacsony, tölgy­fa-asztal mellé. Mindkét asszonyszemély kiment; a leány, hogy befütsön az egyik szo­bában, az anya pedig, hogy valami meleg ételről és egy üveg borról gon­doskodjék. — Apropos, korcsmáros uram, mondá az idegen, de én egy erdőre néző szobát akarnék. Szeretem reg­gel a hótakart fákat nézni. — Igenis uram — hajlongott a szolgálatkész korcsmáros és kinyi­totta a ház felé vezető ajtót, leányát akarván hívni, hogy az úgynevezett „zöld szobában“ fütsön be. Körülbelül tíz perccel később — az először jött kocsiból még nem is voltak egészen kifogva a lovak — egy másik kocsi érkezett. Kevéssel utóbb egy kis, kövér ur — basonlókép bundában — lépett a korcsmaszobába és szintúgy egy fütött szobát kért. Á korcsmáros tehát azt kiáltotta leányának, hogy egy másik szobáiban is fütsön be egyúttal. A jövevény a másik idegent fi­gyelőire se méltatta, egy másik asz­talhoz ült és meleg vacsorát, meg egy üveg bort rendelt. kell folyamodniok, hogy össze ne halmozzák lisztkészleteiket. De ez a mostani gazdálkodás ter­mészetes következménye. Auszt­riában, nem is említve a magá­nosok igen heve3 agitátióját, me­lyet a magyar liszt ellen folytat­nak, már közhatósági jellegű tes­tületek is izgatnak, hogy a ma­gyar lisztet boykottálják. Ez a harc nem fajulhatott volna el annyira, ha a hatóságok elnéző, sőt támogató magatartásával nem találkoznék. így lehetséges aztán, hogy a magyarországi déli vasútállomá­sokon — tekintettel a külföldi vasutak olcsóbb szállítási díjsza­básaira -- az osztrák liszt olcsóbb a magyarnál; vagyis beáll az az anomália, hogy hazánkban, ahol oly jó és szép lisztet állítanak elő, mint sehol másutt, osztrák lisztet fogyasztanak. Itt már aztán tényleg ahhoz a ponthoz értünk, melyen a kö­zömbösség bűn. Ezt tovább tét­lenül nézni nem szabad és végre is elmaradhatatlanoknak mutat­koznak oly intézkedések, melyek a magyar liszt elleni agitációk- nak és rendszabályoknak gátot vetnek. Malomiparunk oly gazdasági erő, melyet parlagon nem hever- tethetünk, hanem annak minden áron érvényt kell szereznünk. Reméljük, hogy ez előbb fog Körülbelül fél óra alatt az urak készen voltak az evéssel és mind­egyikük szobájába vonult vissza. E közben a két kocsis is a korcsma­szobába jött; letelepedett a kályha mellé, kenyeret és bust vett elő bun­dája zsebéből, pálinkát rendelt és jó­ízűen elköltötte vacsoráját. A korcsmabeliek, akik kiváncsiak voltak arra, hogy kik lehetnek e szo­katlan időben jött vendégek, a ko­csisok közelében foglaltak helyet és azon fáradoztak, hogy valamit meg­tudjanak tőlük; persze hiába. Az először érkezett idegennek kocsisa csak azt tudta, hogy utasá­nak Kirsanow valamelyik szállodájá­ban kellett laknia, minthogy onnan indult el. A másik meg csak azt kö­zölhette velők, hogy ura Kirsanow egyik szállójából jött. A két külön­böző hotel arra a feltevésre engedett következtetni, hogy a két utas nem ismeri egymást és csak a puszta vé­letlen hozta őket össze. Áz első ko­csisnak az a parancs volt adva, hogy másnap reggel 10 órakor készen le­gyen a Kirsanowba való visszauta­zásra ; a másiknak dél felé kellett utrakészen állania. A korcsmáros még többször ment át a házba, hogy dolga után lásson; 11 óra felé aztán nyu­galomra tértek. Másnap reggel pontban 10 órakor az első vendég beállított a korcsma­szobába, ivott még egy pohár bort, kifizette számláját és elutazott a már hóval magasan borított tájon. Lapuul* «saä száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents