Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-05 / 121. szám

2. oldal ZEMPLÉN. November 5. sét, melyen Sándor Pál orsz. gyű­lési képviselő az 0. M. K. E. el­nöke, a megindult mozgalom lel­kes vezére is jelen lesz. Hisszük, hogy kereskedőink teljes számá­ban fognak e zászló alá tömö­rülni s ajánlják fel erejüket a köz és saját érdekükben. Csak aztán Írott malaszt ne maradjon e buzgalom, avagy a tervezettől elütően ne holmi egyéni érdekeknek rendelje alá magát e szervezet a közérdek rovására. VÁRMEGYE ÉS VÁROS Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1904. nov. 4. Sátoraljaújhely város képviselő­testülete ismét rendkívüli közgyűlést tartott tegnap délután. A tisztviselők minősítésére vo­natkozó közigazgatási bizottság ös- mert javaslata volt az a tárgy, a melynek a képviselőtestületi tagok nagy részét kellett volna együvé hoz­ni. Mindenki népes és viharos gyű­lést várt, de a kik a gyűlésre eljöt­tek, csalódva kellett tapasztalniok, hogy vihar volt ugyan, de tag men­tői kevesebb. A képviselőtestület tagjai tehát egyáltalán nem mutattak valami nagy hajlandóságot, hogy e „fontos“ tár­gyat megvitassák s a tanácskozásban részt vegyenek. Mert a legjobb aka­rat mellett sem mondható „élénk ér­deklődésnek“ az, ha egy közgyűlésre, különösen ha az „rendkívüli“ 20—24 képviselőtestületi tag jön a város ügyei fölött tanácskozni. Szóval az ér­deklődés lecsappant ezúttal a mini­mumra. Egyébként a gyűlés csendes le­folyású volt s csak az említett tárgy­nál keltett némi érdeklődést. Egy vi­haros jelenetnek is tanúi voltak a városatyák, amely — minden jelen­voltnak megnyugtatására — elég gyorsan vonult el a képviselőtestület fölött. A polgármester és Szőllőssy Arthur képviselőtestületi tag, aki el­lene volt a kvalifikácionális javaslat­nak, különböztek össze. Egyik sem akart a másiktól leckét elfogadni, a mi csakhamar izgalmas szóváltásra adott okot. A gyűlés folytatása azután ismét a rendes mederben folyt egészen este 6 óráig. A rendkívül néptelen rendkívüli közgyűlésről szóló tudósításunk a kö­vetkező : Kevéssel fél 4 óra előtt nyitotta meg a közgyűlést Székely Elek pol­gármester. Napirend előtt bejelentette, hogy a városnak 24 éven át volt köz- igazgatási jegyzője, Hlavathy Elek elhunyt. Tekintettel hosszú és pontos szolgálatára — a polgármester indít­ványára —részvétiratot intéznek a gyá­szoló családhoz. Peiffer Gyula képv. testületi tag sági állásáról Miskoczra történt kine­vezése folytán lemondott. Tudomásul vették és helyébe egy póttagot hív­tak be. Lázár Lipót mérnök a színház villanyvilágításának felülvizsgálatával volt megbízva. E megbízatásban el­járván,első szakértői szemléjének díja­zásáért 70 koronát szavaztak meg. Ozv. Sztrapkovits Imréné nyug. városi pénztárnok nejének elhunyt férje után befizetett sirdijat vissza­utalni elhatározták. Azután tárgyalás alá került a községi választók összeírására kikül­dött bizottságnak javaslata a választó- kerületek beosztása tárgyában. Eddig az első kerületben 625 választó volt, mig a másodikban 508, a harmadikban 543. A képviselő-testület elfogadta a bizottság javaslatát és az 1—43 számú házakat, melyek az első kerülethez tartoznak, a második kerülethez csa­tolták. Ezzel összefüggőleg a polgár- mester indítványozta, hogy az össze­író bizottságnak nagy fáradságot igénylő munkájáért a közgyűlés jegyző- könyvi köszönetét szavazzon. Meg­tették. Következett azután a tisztviselők minősítésére vonatkozó közigazgatási bizottsági határozat tárgyalása. A cse­kély számú képviselőtestület, mint az előrelátható volt, módosítással elfo­gadta a közigazgatási bizottság javas­latát ; két jogász képv. test. tag azon­ban az 1886. évi XXII. törvénycikk 27. § ából kiindulva, — mely azt mondja, hogy „a község szabályrende­lete a törvénynyel, a kormány és tör­vényhatóság hatályban lévő rendele- teivc-1 nem ellenkezhetik"— a javas­lat ellen beszélt és a vonatkozó tör­vényekre hivatkozva, általános figye­lem közben kifejtette, hogy a kép­viselőtestület, mikor a tisztviselők minősítéséről tanácskozik és a minősi­tést elhatározza, — felesleges munkát végez. Előbb a polgármester javaslatát, azután az ettől kevéssé eltérő közigaz­gatási bizottság javaslatát olvasták föl. A bizottság javaslatával szemben, mely többek közt az alkapitányi állás he­lyett még egy rendőrbiztosi állás szer­vezését javasolta, Schmidt Lajos rend­őrkapitány külön-véleményt adott be, melyben kifejti, hogy tekintettel a város fejlődésére, a nagy munkahal­mazra, s a kapitány helyettesének törvényösmeretet igénylő sokoldalú el­foglaltságára és tekintettel végül a helyi viszonyokra és körülményekre, a második rendőrbiztos helyett föltét­lenül az alkapitányi állás betöltésére van szükség, még pedig mielőbb. Azonkívül egy rendőrfogalmazói állás szervezését is kérte. Székely Elek polgármester öröm­mel üdvözölte a közigazgatási bizott­ság határozatát, Ruttkay Mór pedig a számvevő minősítése tekintetében tett kifogást. Azután Szőllősy Arthur képv. testületi tag állott fel és általános figyelemtől kísérve, a polgármester és közigazgatási bizottság javaslata el­len beszélt. Meglepte — úgymond — a polgármester és bizottság javaslata. Ha valamely tisztviselő nem képes feladatának eleget tenni, kéri azt megnevezni, hogy annak idején ne választassák meg, de a minősítéshez kötéssel a célt, hogy minősitett tiszt­viselőkkel nagyobb eredményt fejt­hessen ki a tisztviselőkar a város ér­dekében, elérni nem lehet, mert pél­dák igazolják, hogy kellő szakismeret híján néha diplomás emberek sem képesek hivataluknak a kívánt mó­don eleget tenni. Törvény fölé he­lyezkedni sem szab. kir. városoknak, még kevésbbé rendezett tanácsú vá­rosoknak nem lehet. Ha a fennálló törvénynek (1883. évi I. t.-c.) a tiszt­viselők minősítésére vonatkozó intéz­kedése megmásítható volna, akkor ugyanezt meg lehetne tenni bármely törvénynyel. Szerinte az, hogy min­den álláshoz, mely ezentúl fog betöl­tetni, a bizottság által hozott hatá­rozatban körvonalozott minősítés szük­séges, — nem jelent egyebet, mint hogy a jövőben betöltendő állások e bizottsági javaslat szerint fognak be­töltetni. Törvénytelennek tartja a ja­vaslatot és azt el nem fogadja. A polgármester erre megjegyezte, hogy indítványa akként értelmezendő, hogy csak abban az esetben válasz­asszonyt is tebenned. Ismerem Zol­tánt jól. Abban a nyílt, férfias lélek­ben nincs semmi abból a beteges fan­táziából, mely benned él. Ha csak művésznő, hűséges tanítvány vagy, akkor nem szeret meg; ha csak gyönge, szerelmes asszony, akkor érdek nél­kül elfordul tőled. De mert mindkettő vagy, azért szeret téged oly nagyon, rajongóan. Ti egymáséi vagytok. Egy a múzsátok, egy az ambíció és munka­vágy bennetek. Miért akarsz elsza­kadni tőle ? Féltek a kiábrándulástól! Én Istenem, hát van állandó földi bol­dogság ? S te, szegény, ideges asszony, beéred annak az egy délutánnak az ezeregyéj meséihez hasonló szépségé­vel ? A te helyedben élnék szerelmem­nek, megosztanám vele művész-ideái­mat, sikereimet. Tanulnék tőle s igye­kezném őt követni abba a magasságba, ahol az ő tudása, művészete van. S te Gábriellé, holmi „hőstettekről“ ál­modozol. Le akarsz mondani a leg­szebb, legigazibb boldogságról! Ért­hetetlen egy asszony vagy. Vagy attól félsz, hogy vésőd vészit alkotóképes­ségéből, ha az édes, mámoritó bol­dogság lesz osztályrészed? Eddig kü- lön-külön alkottatok szép munkákat; egyesült lelketek most egyesült esz­mék kivitelére vágyhat. Ne légy ke­gyetlen önmagadhoz és ahhoz, kit szeretsz! tassék az uj tisztviselő e minősítés szerint, ha a régi kimarad, különben a város szolgálatában lévő, jelenlegi tisztviselők a betöltendő állásoknál — tekintet nélkül arra, hogy e kvalifi­kációval birnak-e vagy sem — vá­laszthatók lesznek. Itt fejlődött ki azután az az in­cidens a polgármester és Szőllősy Arthur képviselőtestületi tag között, amelyet már előbb szóvá tettünk. Izsépy István képv. tag az árva­széki ülnöki álláshoz jogtudományi vizsgát tart szükségesnek és a rendőr- kapitány véleményét elfogadja, mert a rendőrbiztost nem tartja a rendőr­kapitány helyettesítésére alkalmasnak. Ellene van, hogy a választandó tiszt­viselő községi adófizető legyen, mert könnyen megtörténhetnék, hogy vala­mely állásra egyáltalán nem volna pályázó. — Folyamodni kell a törvény mó­dosítása iránt — jegyzi meg derült­séget keltve Némethi. Azután Némethi Bertalan képv. testületi tag szólott, Izsépyvel szem­ben megjegyezi, hogy ő az árvaszóki ülnöki álláshoz elegendőnek tartja a jogvégzettséget. Az elöljáróság tagjai­nak azonban — amint a törvény elő­írja — községi választóknak kell len­niük. A maga részéről is szeretné a kvalifikációt behozni, de aggályai van­nak, hogy ez a fennálló törvényekkel szemben nem lehetséges. Ezt példák­kal is bizonyította. Felhozta Budapest fővárosát, ahol az árvaszéki tisztvi­selőktől a törvényben előirt kvalifi­kációnál magasabbat követeltek, to- vábbbá Zenta városát, ahol az Újhe­lyihez hasonló határozatot hoztak. A miniszter az említett két eset­ben — felebbezés folytán — a törvényre való hivatkozással a minő­sítésre vonatkozó határozatokat meg­semmisítette. Szerinte a városnak nincs jogá­ban a törvényben előirt kvalifikáció­nál többet követelni. Kéri elvben el­dönteni, bele megy-e a képviselő tes­tület a három javaslat tárgyalásába vagy sem. A polgármester azután a kvali­fikációt kérte kimondani. Utána Kiss Ödön városi ügyész szólott. Szeretné, ha a városnak olyan tisztviselői lennének, akik hivatásuk­nak minden tekintetben meg tudnak felelni? De ezt keresztül vihetőnek nem tartja, mert az 1886. évi. XXII. törvénycikk 27.§-a világosan kimondja, hogy városok szabályrendeletei a tör­Gabrielle: Lehet, hogy igazságod van. Mondd betegesnek a gondolko­zásomat, de azért mégis vágyom arra, hogy a tegnap emlékét, semmi újabb emlék ki ne törölje szivünkből. Ma­radjon ő az ideálom, akire felnézek, akit csodálhatok, akihez gondolataim pihenőre mindig elszállhatnak. így biztosíthatjuk egymás lelki hűségét, igazi vonzalmát. Most igazán boldog vagyok. A tegnap reflexe ott van a szemeimben, egész lényemben. S mert tudom, az ilyen boldogságot megiri­gyelnék az istenek, azért nem . , . Zsuzsó: (közbeszól ingerülten, heves kézszoritással): Elég, te balga, álmodó asszony! Jó. Hát a tegnap volt a temetése a többi megálmodott, remélt, boldog napnak. Szeresd őt csak a lelkeddel tovább is, irtózz azoktól a gyöngéd, édes csókjaitól, melyek az eszedet vették el s fényt varázsoltak szemeidbe. Fázzál öleléseitől, ne kí­vánd, hogy simogassa hajad, ajkával lezárja szemeidet. Te csak álmodj és dolgozz tovább szobraidon. És élj ab­ban a boldog hitben, hogy e kegyet­len hidegséggel el nem fordítod a lelkét tőled: S mig te e hitben, ra­jongó túlzásodban derülten élsz esz­méidnek, addig én, a te legjobb ba­rátnőd, azon leszek, hogy elhódítsam azt az érdekes művészt te tőled. Akarod? Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeiméi, légzőszervek liurn- tos bajainál úgymint idült broneliitis, szumárlinrnt és különösen lábbaslozóknál influenza ulán ajánltatik. Emeli az élvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és í6 ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapbatö. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAMMA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.) * i az a tegnapi édes, bájos, mesékbe, regékbe illő délután. Ennek emléké­vel akarok csókjáról lemondani. Ha ez sikerül, akkor elmondhatom, hogy erőslelkü asszony vagyok. Mert ne­ked, te nyugodtvérü asszony, fogal­mad sincs arról, minő nagy is az én szerelmem. Annyira tudok szeretni, hogy képes lennék csak azért meg­halni, hogy ő ne csókolhasson többet engem: Nézz körül a kis teremben. Mindenütt az ő Ízlése, nemes gondol­kodása, finom érzéke. Hogy ennek a műteremnek oly csodálatos összhangja van, hogy költő lesz a legprózaibb ember is, aki ide belép, az is az ő müve. Ez az otthon az enyém, de én úgy képzelem, hogy ő is lakja ezt s hozzá alkalmazkodik az Ízlésem. Néz­zed e szobormunkáimat. Változatos, szeszélyes tervek, jól-rosszul sikerült alkotások. Mindenütt az ő lelke, az ő lénye. Ti persze ezt nem látjátok. Nézzed azt a „busuló cigányt“ ott azon az emelvényen. Csak a hajhul­lámzást vettem Zoltántól mintául. S ez az utánzás igazi müvcszlelket ön­tött belém. Ott meg az a tanulmány­lej. — Egy érdekes arc. — Semmi vonás nem hasonlít ő hozzá, csak az állnál van egy lágy hullámzás, mely­hez a mintát ő, a mesterem szolgál­tatta ... Zsuzsó: De azon az „alvó gyer­meken“ csakugyan nem látszik, hogy Zoltán állt volna modellt. Gábriellé (nevet): Csak gúnyo­lódj ! Látsz itt temérdek szobormun­kát s hidd el, mindegyikhez a lelket ő adta. Általa tudok csak érezni, ő adja meg érzéseimnek a formát, ő ad életet gyönge vésőmnek. Ha ő nem lenne, vagy szerelmünk a tucat-sze­relmek közé tartoznék, akkor hidd el, Zsuzsó, én nem is lennék művésznő. Mig igy az ő lelkirokonsága inspirál, felemel, idealizálja eszméimet. Neki köszönhetem, hogy szobraimat érdek­kel nézi a közönség s ő visz majd feljebb, mind feljebb! Zsuzsó: De ha nem akarod már csókjait, hogy lelkesítsen továbbra? Gábriellé: A szerelmünk nem fog változni soha. Azon a magasla­ton van, melyen már nem fokozód- hatik. S ha nem nyújtunk egymás­nak alkalmat ahhoz, hogy a csúf, a lelketölő, szivetösszetörő kiábrándulás bekövetkezzék, akkor arról a magas­latról le nem szállhat a szerelmünk ! Zsuzsó : Te fanatikus rajongó, te igazi elfogult asszony! Mit akarsz tenni? Azt hiszed, hogy le fog mon­dani rólad, midőn szerelmedet birja? Vagy meggyülöl, vagy megcsal téged, ü szeretheti, becsülheti benned a tiszta- lelkű, az álmok világában élő művész­nőt, de szeretheti a csókos gyönge

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents