Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-05 / 121. szám

Novemer 5.

ZEMPLÉN.

3. oldal.

vénynyel ellenkezésbe nem jöhetnek. Szerinte a képviselő-testület felesleges munkát végez.

A polgármester ezután — miután a javaslat mellett más nem szólott — föltette a kérdést, majd kimondotta, hogy a minősítést a képviselőtestület többsége elfogadja.

A rendőrkapitányi állás minősítésénél még kimondották, hogy a szabályrendeletben már megszabott ügyeken kívül, a kihágási ügyeket is ellátja és Ítéleteket hoz.

Még dr. Búza Barna képv. tag indítványozta, hogy a rendőr alkapi- tányi állás helyett a második rendőrbiztosi állás szerveztessék, de indítványát el nem fogadták.

Kimondották végül, hogy a város szolgálatában lévő jelenlegi tisztviselők a betöltendő állásokra — tekintet nélkül arra, birnak-e a kívánt kvalifikációval vagy sem, — pályázhatnak és megválaszthatok.

Ezután a másfél óra hosszáig tartó vita után hamar végeztek a többi tárgyakkal.

Prickl Ferenc, Szczerbina Paras- czeva, Horovitz Izráel és Veverka Józsefné illetőségét el nem ösmerték.

Hellinger Gábor városi végrehajtó betegségére való tekintettel segélyt kórt. A pénzügyi bizottság által javasolt 100 koronával szemben a közgyűlés Némethi Bertalan indítványára 200 korona segélyt szavazott meg.

A vízvezetékhez szükséges próba- kut létesítése tárgyában Zsigmondy Béla magánmérnökkel kötött szerződést jóváhagyták, egyben a polgár- mestert utasították, hogy a vizmü tekintetében más városok költségvetéseit, kezelési szabályrendeleteit szerezze meg s egyáltalán a létesítés tekintetében a képviselőtestületet a legközelebbi ülésben tájékoztassa és Dókus Ernő országgy. képviselőtől a 12 holdnyi terület vételárára vonatkozólag nyilatkozatot kérjen.

A pénzügyi bizottság javaslatának megfelelőleg elhatározták, hogy a trágya könnyebb értékesithetése céljából a város északi, déli és keleti oldalán három szemétlerakodó helyet létesítenek.

A közgyűlés este 6 óra tájban ért véget.

)( Kinevezés. Gróf Hadik Béla főispán a sárospataki járáshoz Dr. Kun Zoltánt járás orvossá; Dr. Róth Mihály málczai körorvost pedig tiszteletbeli járás orvossá nevezte ki.

)( A közig, bizottság legközelebbi ülését f. évi nov. hó 14-én tartja meg.

Gábriellé: (nevet): Kevesebb lelkesedés, kedvesem!

Zsuzsó: (békülékenyen, jóakaró hangon): Ne légy balga, Gábriellé. Ismerlek mindkettőtöket, nem tudtok már egymás nélkül élni. Komédia, hazugság, amit magadba akarsz disputáim. Majd meghalsz az utána való vágyakozásba s mégis ilyen szeszélyes megoldásról álmodozol . . . Jöjj ide, Gábriellé és súgd meg, mit tennél, ha Zoltán ismét itt álmodozna e puha kereveten, ha illatos cigarettáinak füstje körül venne téged, ha rád nézne okos szemeivel s beszélne hozzád ezer apróságról, ami csak kettőtöket érdekel s végül egy csókot kérne tőled? megtagadnád?

Gábriellé : (elgondolkozva néz maga elé, majd kezébe veszi azt a selyem párnácskát, melyen tegnap barátja pihent, beletemeti fejét és ezer csókkal borítja).

Zsuzsó: (meghatottan) : Látod, látod, te „erős“ „hősies“, te gyönge, igazi szerelmes asszony 1

(A miloi „Vénus“ mintka mosolyogva nézné a két nőt s „Niobe“ arcán is, mintha a fájdalom vonások lágyabbak lennének. Legalább úgy hiszi azt Gábriellé, amint körülnéz kis otthonában. Aztán átöleli barátnőjét és lassan pereg le szeméből egy fényes könycsepp.)

)( Inségi közmunka. A földmiv. miniszter gr. Hadik Béla főispán kérelmére azon célból, hogy a szükséget szenvedő népnek még az ősz folyamán keresetre alkalmat adjon, tekintettel a vármegye nagy kiterjedésére, továbbá azon körülményre, hogy a szükséget szenvedő körletek egymástól távol esnek s figyelemmel a nyár folyamán előfordult nagyobb tüzesetekre is a következő államsegélyeket engedélyezte: a bodrogközi járásban : a pácin—rozvágyi vicinális útépítése 4000 k., a boly—leleszi vicinális útra 2000 k. — A szinnni járásban : a topolya—kolbászéi—runyinai vicinálils útra 10000 k. — A sztropkói járásban : a havaj—krasznibródi vicinális útra 4000 kor., a lomna —krucsói vicinális útra 1000 kor. — A nagymi- hályi járásban : az oreszka—izbugya —sztárai vicinális útra 4000 kor. — A homonnai járásban: a homonna —göröginye—lukasóczi vicinális útra 5000 kor. — A sátoraljaujhelvi járásban : a bodzásujlak—velejte—kisz- te—szürnyegi vicinális ut építésére 10000 k. vagyis össszesen 40000 kor. A miniszter kikötötte, hogy ezen útépítések lehetőleg előzetesen elkészített terv szerint, mindenesetre azonban mérnöki kitűzések alapján vétessenek munkába. A munkákra a felügyeletet a közúti kér. felügyelő, az ellenőrzést pedig a főispán fogja gyakorolni. Mint értesülünk ezen államsegélyen felül a jövő év tavaszán a keresetre szoruló lakosság foglalkoztatására mintegy 68 ezer korona értékű földmunka lesz még útépítésre engedélyezve a beruházási hitel terhére.

)( A városi árvaszéki ülnöki állás mikénti betöltésének megbeszélése végett Schön Sándor f. hó 5-én d. u. 5 órára a képv. test. tagokat értekezletre hívta össze.

)( Hivatalos hirdetmény. A községi választók 1904. évre szóló névjegyzékét a képviselő testület által kiküldött választmány a három választó kerületre nézve betűrendben összeállította és közszemlére való kitétel végett a város tanácsához beterjesztette. Az 1886. évi XXII. t.-cz. 39. §-a alapján értesítem a város közönségét, hogy a beterjesztett névjegyzék a város tanácstermében öt napon át közszemlére kitétetett és ugyanott f. évi november hó 5. 6. 7. 8. és 9. napján d. e. 8 órától d u. 2 óráig megtekinthető. A névjegyzék ellen, melybe legalább 20 éves oly helybeli lakosok és birtokkal biró jogi személyek vehetők és veendők fel, akik az 1902. és 1903. években törvény szerint beszámítható állami adót fizettek és a kikre nézve a községi törvényben előirt kizárási okok fenn nem forognak, akár a jogtalan kihagyás, akár a jogtalan felvétel miatt észrevételeknek van helye, mely indokolt, adókönyv vagy adófőkönyvi kivonattal felszerelt észrevételek nov. hó 10., 11., 12., 13. és 14. napjain a városi iktatóban Írásban nyújtandók be. Később beadandó észrevételek figyelembe vétetni nem fognak. Kelt Sátoraljaújhelyben, 1904. évi november hó 1-ső napján tartott tanács ülésben. Székely Elek polgármester.

JEGYZETEK

a hétről.

*

November.

Altenburg Péter, egy secessio- nista osztrák költő, valamelyik versében azt a bizarr tanácsot adja az embereknek, hogy naponta 5-től 6-ig akác-illatot szívjanak a fasorban. Azt állítja, hogy mindenféle kúra közül ez a leghatásosabb.

Mi ezt a tanácsot oly képen módosítanék, hogy nem okvetlen akácillat inhallalizálásával kell azt az egy órai időt tölteni, az ősz ilyen előrehaladott idején ilyesmi úgysem volna lehetséges, hanem csak egyszerű szemlélődéssel. Csodálatos szépségek tárulnak a szabadban az ember elé.

Nézd a hegyoldalt, mely a föl- séges színek egész tömegét nyújtja. Nem az élénk színeket — az élet színeit — hanem a csöndes, nyugalmas enyészet árnyalatait. Az aranysárga színektől a tompa árnyalatú szürkéig mindent feltalálsz itt olyan harmóniában, mely lelked felzaklatott érzelmeit is lecsendesiti s csoda szelíd hangulatot fakaszt.

Nézd az eget, amelyet felhők borítanak, a tért, amelyen mélységes csend honol s be fogod látni, hogy a zordon novemberben is van költészet. Hát hogyne volna. Nem kisebb költő, mint Puskin énekelt róla ilyenképen :

Halványul már a nap sugára Az őszi szél süvöltve jár a Síkon, kurtábbá lesz a nap Az erdő pusztább, kopaszabb Csörögve hull a lomb; a rétre Leszáll a köd és elterül;

Vadludesapat húz messziről,

S gágog, vonulván délvidékre;

A zord idő, s unalma jön:

November áll a küszöbön.

A Kazinczy-kör.

Hagyjuk a hangulatokat és térjünk át a társasélet egyik fontos orgánumára, a Kazinczy-kör működésére, melynek első estélye elé nagy érdeklődéssel néz közönségünk.

Nincs igaza az általunk igen tisztelt dr. Horváth Cyrill urnák akkor, amidőn lebecsüli e kör működését. Nálunk általában az a baj, hogy felette nagyok az igényeink. Színházunk olyan legyen mint a budapesti Nemzeti Szinbáz, költőink Arany Jánost meghaladó verseket írjanak, publicistáink felette álljanak Rákosi Jenőnek, műkedvelőink pedig hivatásos művészekkel versenyezzenek: mindezek lehetetlen kívánságok s cólt- tévesztett dolog, mikor valaki ilyen szempontokból ítél. Végre is be kell látni, hogy szellemi életünk oly szűk térre van korlátozva, hogy örülnünk kell minden olyan törekvésnek, mely e téren mutatkozik. Örülnünk kell elsősorban a Kazinczy-kör működésének, mely mégis nemes szórakozást nyújt, mely az irodalmi élet fellendítése érdekében mégis csak tesz valamit. Tehetünk-e arról, hogy szűkös viszonyaink közt talán nem vagyunk gazdagok egetverő tehetségekben s nem mind szinarany, amit a Kazinczy-kör működése kiolvaszt? De meg kell elégednünk egyelőre a jelenlegi állapotokkal és igyekezetünk legfeljebb azok javítása lehet. Mindezt pártolással, szeretettel hamarabb el lehet érni, mint mindent legázoló kritikával.

Való igaz — volna nekünk még a Kazinczy-kör fejlődését illető nehány óhajtásunk — mind olyanok, melyeket könnyen meg lehet valósítani, s melyek kiegészítő részét kó peznék a kör működésének. Ilyen, elsősorban a

Népkönyvtár létesítése. Ha kulturális célokat hangoztatunk, sehol annyit nem lehet tenni, mint a nép művelésének érdekében, azért, mert ez a legelhanyagoltabb talaj. A köznép, de meg a jóravaló iparos ifjúság is, ha egyáltalában olvas, még mindig a ponyvára van ráutalva. A haszontalan, a semmi nemesebb szellemi táplálékot nem nyújtó ponyvairodalomra. A községeket jó könyvvel ellátni szép cél.

E cél érdekében egész csapat népkönyvtár működik már az országban szerteszét. Testvéregyesületünk a Kassai Kazinczy-kör nagy sikerrel és szép eredménynyel honosította meg a népkönyvtárt Kassán. Forduljon a sátoraljaújhelyi Kazinczy-kör is ez ügyben a Népkönyvtárak Központi Egyesületéhez, ahonnan kap kész könyvtárt és anyagi támogatást is, melynek segítségével megvetheti alapját egy felette hasznos és nemes intézménynek.

Az első bál.

Illatos, rózsaszínű levelet hozott a posta. Az írás — bájos leánykéz gyöngéd vonása — azt sürgeti, hogy minél elébb kezdődjék már meg a mulatságok szezonja. A kis leány azt írja, e szezonban fog először bálba

menni s mivel már nem bírja tovább türelemmel, bennünket kér fel: sürgessük a harcedzett bál-rendezőket, a fiatalságot, hogy kezdjék meg már a mulatást.

„Az erős, táncoló kedvű fiatalságot“, Írja az édes kis leány. Szegény gyermekem, keserű kiábrándulás vár magácskára. A táncoló kedvű fiatalság helyett unott arcú, közönyös ifjakat fog találni a bálteremben, a kiknek fehér plasztronja alatt már talán a szív sem dobog, oly közönyösen karolják át a rózsaszínű álmok tengeréből előbukkanó kecses ifjú leányokat. Várjon még egy kicsit az első bálra, leánykám, őrizze meg az illúzióit, a kiábrándulás sohasem jöhet elég későn !

HÍREK.

Templom szentelés Mihályiban.

— Saját tudósítónktól. —

L.-Mihály, 1904. nov. 3.

Szép, verőfényes idő kedvezett annak a lélekemelő ünnepségnek, mely Mihályiban a református egyház újonnan épült temploma felszentelése alkalmából ez év okt. 30-án lefolyt.

Az ünnepségre a közel s távoli községekből sokan jöttek össze: lelkészek családjaikkal, református hívek, de a más felekezetüek közül is többen, hogy résztvegyenek a mi- halyi-i egyház örömében s lerakják filléreiket a templom javára s Isten dicsőségére.

A tulajdonképeni ünnepség, mely egyúttal harangszenteléssel volt egybekötve, jóval 9 óra után kezdődött, midőn az ünneplő közönség — előre megállapított terv szerint — a paró- chia udvarán gyűlt össze s onnan indult éneklés közben a felavatandó uj templomhoz. De mielőtt megnyíltak volna ennek ajtai, elsőbben a két szép harangot kellett felavatni s átadni rendelkezésének. Itt a felavató beszédet és imát Sütő Kálmán, mig- léczi lelkész mondotta, meggyőző előadásban, sikerült érveléssel fejezvén ki és bizonyítgatván a harangnak, mint a templom és istentisztelet egyik alkotó részének szükséges voltát.

Csak miután az igy fenszentelt s megáldott harangok a toronyba elhelyeztettek s megszólaltattak, juthatott Kassay József, egyházi algond- nok ahhoz, hogy felkérje Hutka József esperest a templom megnyitására. Az esperes rövid, meleg szavakban üdvözölvén az ünneplő közönséget s a templomépitő gyülekezetei: átvette a kulcsot s megnyitván a templomot, a kitárt ajtókon csakúgy özönlött a sokaság, ki-ki igyekezvén helyhez jutni, hogy az istentiszteletben részt- vehessen. A zsúfolásig megtöltött templom nem fogadhatta be mind a hívek seregét, hanem kívül is sokan maradtak.

Megkezdődvén az istentisztelet, az alkalmi ének elhangzása után Hutka József esperes lépett a szószékre s buzgó, kenetteljes imában emelte a lelket a könyörgéseket meghallgató Mindenhatóhoz s végül megáldotta templomot és gyülekezetét.

Majd egy alkalmi énekvers elhangzása után Péter Mihály, egyházmegyei főjegyző s gálszécsi lelkész vette át a szónok szerepét, elmondván egyik legremekebb templomavatási egyházi beszédét, mely mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét.

A templomba be nem fért s kívül maradt híveknek Tomory Pál, izsépi lelkész tartott isteni tiszteletet s mondott mindenkinek lelki épülésére szolgáló alkalmi imát és egyházi beszédet.

Az egyházi beszédek bevégzése után a helybeli lelkész, Tóth István lépett a szószékre, hogy előterjessze az egyház történetét s felvilágosítást adjon a templomépitéssel kapcsolatos eseményekről, melyek sok tanulságot szolgáltattak. Most tűnt ki csak, mily nagy áldozatot kellett hoznia a mi-