Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-27 / 118. szám
Sátoralja-üjhsly, 1904. október 27. 118. (4340.) Sarmmckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-'U'jnely, lőtér 9. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Msczner Gyula dr. Molnár János dr. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —» Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetést dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Nemzetiségi jészkelodések. — okt. 27. (S.) A Királyhágó vidékén ismét divatba jött a nemzetiségi kóklerkedés. Valóságos polyp módjára bukkant fel újólag a nemzetszipolyozó banda és agitál száz karral, alaktalan buksijával százféle módot eszel ki, melyek segélyével a szájától el- szedett, jól tápláló falatot könnyű szerrel ismét visszakaparithatná. Hieronymi miniszternek a komitét feloszlató és a nemzetiségi népgytlléseket betiltó rendelete egy kis nyugalmat hozott. De a korifeusok már megint mozognak. Sehogy sem tudnak a ko- mité feloszlatásán megnyugodni. Úgy látszik nagyon jól jövedelmező üzlet lehetett ez a komité, amelyben dákóromán álmokat árultak, s az állam egysége elleni bujtogatással kereskedtek. Mert ne higyjük ám, hogy a fővezérek valami nagy lelkesedésből, a honrestauráló érzés melegétől áthatva terjesztették e fantazmagóriákat? ! Óh korántsem, csupán mert az üzlet — üzlet. Jó eleve kitapasztalták ezek az urak, hogy milyen hálásak azok az analfabéták egy-egy vállvere- getéssel vegyes paroláért, vagy csillogó mezbe öltöztetett „nesze semmi, fogd meg jól“-ért, aminek sem az értelmét nem ismerik, sem a célját felfogni nem képesek. Elég, ha a fülükbe rágják, hogy a sok kicirkalmozott fráÄ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Költői levél. — Egy hallgató hallgatóhoz. — Édes Lajos öcsém I Szörnyű a haragom, Öklömet szorítom, Nyelvemet harapom, Hogy multi levelem Válasz nélkül maradt. Ehhez már pofa kell, Még pedig jó adag. Én nagy keservemben Jól kisírom magam Legjobb pajtásomnak, Minden egyes szavam Sok száz lóerejü Malmot hajtó sóhaj S még se jó a malaszt Panaszimra — oh jaj 1 — E hát a fizetség ? Éz a néma közöny, Ama bizalomért, Mely miként az özöm Ontotta keservem? Ej, ej Lajos öosém Elfeledtél engem? Csendes magányodban Nem gondolsz te már rám, Hogy ilyen soká hagysz Búslakodni árván ? Vagy tán a keservem Feküdte meg gyomrod? zis, a tajtékozó ajakkal szórt töméntelen szitok és sürü ökölrázás csupán az ő érdeküket szolgálja. Hátha még az analfabéták hiúságának legyezgetése is belevegyül a játékba? Holtbizonyos a primissima népszerűség. Csak úgy özönlenek aztán a szavazatok, no meg a kliensek az uj haza ügyét annyira szivükön viselő korifeusok felé. E fényes üzlet továbbvirág- zását akadályozta meg Hierony- minek még most is érvényben lévő rendelete. Teljesen érthető tehát a lázas kapkodás, amely- lyel uj firmát és alapot keresnek e nagykereskedés újbóli megnyitásáhozA legújabban felmerült terv egy nemzetiségi koalíció megalkotása, amely hivatva volna a magyarországi összes nemzetiségeket magában egyesíteni „nemzeti néppárt“ cég alatt. E hangzatos firmát — el kell ismernünk — ügyesen választották meg, mert szemfényvesztő is és demokratikus gúnyába is öltözteti az érdekbandát, no meg a Hieronymi féle rendelet kijátszására is alkalmas. Bevallott programmja: a nemzeti tót, szerb, román, szász nyelvek érvényesítése és az általános és titkos szavazati jog behozatala iránti törekvések. Persze az államegység megbolygatá- sáról szó sem esik, sőt a régebbi román nemzetiségi programúiba felvett „Erdély autonómiája“ is kiesik az újabb programmból, neJól van hát, Ígérem: Most egy szót se mondok A búról, bánatról, Mely a lelkem nyomta, De a mely elmúlott Mintha nem lett volna Soha bajom véle. Mert ma már úgy élek Mint egy megnyugodott, Bízó, jámbor lélek, Ki egy jobb jövőbe Vetett bizalmával Viccelni, mulatni S kacagni sem átal. Nem lesz ám mindig igy, Mint ahogyan ma van, Majd meglásd barátom: Beválik a szavam. Lészen még nékem is Aranyos, jó kedvem Lesz nagy boldogságom Lesz majd hires nevem, No De nevess rajta 1 Úgy látszik, nem hiszed? De fogadok rája: Nem tűn le egy tized S nevem visszhangozza Hármas hegy határa, (Már mint t. i.: Tátra, Mátra, Fátra,) Sőt az Adriának Lágyan zúgó habja Sem marad nyugodtan Ha a hírem hallja, Hanem tajtékozva Emelkedik égig hogy ezzel a többi nemzetiség érdeke háttérbe szoruljon a román érdekekkel szemben. Egyelőre a nyelv és a szavazati jog kérdésével is megelégednek. Ez irányban meg is indult már az akció a románok-lakta vidékeken. A román jelöltek felléptése ügyében Vlád Aurél román nemzetiségi képviselő tevékenykedik jelenleg, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Roppant akciót fejt ki a bánáti román községekben és — sajnos — nem csekély kilátásokkal. A központi intézőség meg a koalíció megvalósításán buzgólkodik. Rövid időn belül megindul a tárgyalás a többi nemzetiségekkel. Valószinünek tartjuk, hogy ezt hangulatkeltés céljából egy nagyobb arányú portyázás fogja megelőzni s csak az egyes- ség létrejövetele után indul meg .a nagy akció. Nincs azonban kizárva, hogy mindjárt a nagy hadjáraton kezdik. Bizton várható tehát, hogy ágenseik előbb, vagy utóbb ami vármegyénkben is tisztelegnek s úgy lehet: itt is fognak tudni valamelyes zavart teremteni. Ámbátor idegen ajkú községeink ez idő szerint igen kielégítő eredménynyel haladnak a magyarosodás utján. Az Ujhely környéki sváb és tót falvak ifjabb nemzedéke már tisztán beszéli nyelvünket s felvidéki tótjaink sem csekély önérzettel vallják, hogy: „magyar vágyom.“ S úgy harsogja nevem A világon végig. De te talán inkább Egy pár hírre vágyói És nem lész áthatva Ama tüzes lángtól, Mely úgy lobog bennem, Mint Gyehenna tüze. Nem gyötrődöl véle: Nem hiába üz-e A hiú képzelet? Mi hir van ideát, Jobb szeretnéd tudni ? Hegyünk tüzes borát Vájjon leszűrtük mi ? És volt-e sok muri? Hogy vannak lányaink, A köznép s az úri? Mindeme kérdések Jobban érdekelnek, Mint minden borúja S derűje éltemnek. Nem veszem rossz néven Kévés jó Lajoskám Hogy inkább szereted Égy-két bohó mókám Elhallgatni, mint a Kifakadásimat, Hisz a kesergés ma Már iszonyú divat, Úton és útfélén Nem látni egyebet, Mint elnyomorodott Kesergő lelkeket, Könnyű hát megunni A békés magyarosodás fő-té- nyezői: a nagyszámban megsza- poritott állami iskolák és a rut- hén akció igen jelentős eredményeket hoztak eddig. Félő azonban, hogy eme eredmények nagy mértékben redukálódnak, vagy legjobb esetben csak a tovább fejlődés bénul meg a buzgó agitátorok garázdálkodása következtében. Bajt azonban minden esetre hoz az agitátorok működése. A társadalom kötelessége ez ellen idejében védekezni. Mert a honpolgároknak nemcsak a külellenség ellen kell fegyver- kezniök, hanem a lassan és titokban rágódó belső férgektől is meg kell tisztitaniok « nemzet testét. Ezt a feladatot az államra tolni nem lehet. Jóllehet az államalakulás céljai közé tartozik a belső rend fentartása is, ilyen feladatok teljesítésére mégsem lehet ezt berendezni. Az állam gondoskodik a személy- és vagyonbiztonság felől, de az egyesek háta megé csendőröket nem állíthat, hogy ellenőriztesse őket: vájjon nem üznek-e államellenes politikát? Ezt tiltja az egyéni jog, a gondolat és szólásszabadság demokratikus elve. Az ilyen férgektől csupán a haza fiainak vállvetett törekvése mentheti meg a nemzetet. Ha jelentkezik valamerre egy ilyen nemzetszipoly: tessék annak rendje és módja szerint kiebrudalni, vagy a hatóságok E megszokott képet, Mely nélkül az ember Úgyis meg nem élbet. Inkább a vigság kell, Ami egy-két percre Elűzi a borút Tőlünk nagyon messze. Nos tehát szolgálok Ebből a fajból is. De jól mulass rajta Akármiként szól is. Elmondom most néked, Hogy az elmúlt kedden Miképen mulattam Egy fényes szüreten. Úgy öt óra tájban — Szemezett az eső — Az utcán sétálok, Egyszer csak Kiss Ernő Ront felém nagy tűzzel S igy szól fuldokolva: „Jó, hogy itt talállak, Kálmánfy azt mondta: Jöjj fel a szüretre, „Váczy bácsi“ hivat.“ Tudod az ilyesmi Itt ma már nem divat, Ezért szörnyű módon Kaptam az alkalmon S rontottam Ernővel Átal sáncon-halmon, Hogy mitse mulasszak. S hogy végre felértünk — Kissé átalázva — lapmik maí aiáMa 4 oldal.
