Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-18 / 114. szám

2. oldal Z E M P L ÉjN. Október 18* lelkes elnöke a már virágzó „Tőke- terebes és vidéke hitelszövetkezetnek* úgy is mint annak megalapítója: fáradhatatlan közreműködője a „Tőke- terebes és vidéke fogyasztási szövet­kezet“ nek, mint amelynek létesíté­sében az oroszlánrész öt illeti. Egy­szóval eredmény követi minden irányú működését, amiért is általános meg­elégedést keltett a társulat elismerő megnyilatkozása mindazokban, akik hozzá közelebb állván, őt a hivatalos és polgári kötelesség teljesítése kö­rül működni látják. Az ülés harmadik kiemelkedő mozzanata Sándor Mihály társulati gátfelügyelő érdemeinek elismerése volt, azon alkalomból, hogy Sándor gátfelügyelő 40 éves szolgálati idejét töltötte be. Ez alkalomból Sándor Mihályt az igazgató-választmány 600 korona tiszteletdijban részesítette, azonkívül elismerő oklevelet adott neki műkö­dése elismeréseképen s kitüntetésre ajánlotta. A társulati közgyűlés azután a társulat belső ügyeit intézte el, igy a társulat töltéseinek tömöritésére szol­gáló betonfal (Szladek Károly igaz­gató-főmérnök szabadalma) befejezése, illetőleg folytatólagos kiépítése, ön­tözés és egyéb kérdések, melyek a társulat közérdekű ügyeinek buzgó felkarolását tükröztetik vissza. —ó. hírek. — Uj doktorok. Csizy Béla hely­beli ügyvédjelöltet és Gálos Rudolf tolcsvai jogszigorlót a kolozsvári egye­temen jogtudományi doktorokká avat­ták. | Tóth Pál f. | Tóth Pál nyu­galmazott kegyesrendi tanár, kinek aggasztó állapotáról már a múlt hé­ten hirt adtunk, ma kapott távirati értesítés szerint Kecskeméten, rokonai körében meghalt. Tóth Pál 1835. év julius 6-án született Monostoron, Pest­megyében. 1854-ben belépett a kegyes­rendbe. Sok helyütt tanárkodott. 45. évi tanári működés után vonult nyuga­lomba. A sátoraljaújhelyi kegyesrendi társháznak volt spirituálisa. Halálesete általános részvétet keltett. A gyászeset alkalmából a sátor­aljaújhelyi kegyesrendi társház a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: A sátoraljaújhelyi kegyesrendi társház tagjai mély fájdalommal jelentik sze­retett rendtársuknak Nt. Tóth Pál nyug. gimn. r. tanár s házi lelkiaty­jának, folyó hó 18-án délelőtt, a hal- lotti szentségek ájtatos felvétele után Kecskeméten, életének 70-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytét. A megboldogultnak hült tetemeit folyó hó 19-én délután temetik el Kecske­méten. Az engesztelő szent-mise-áldo- zatot folyó hó 22-őn délelőtt 8 óra­kor mutatjuk be a kegyesrendiek hely­beli templomában. Sátoraljaújhely, 1904. évi október hó 18-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Az időjárás. A Meteor Írja : Ha a napon jelenleg lévő 4 foltcsoport tisztán, feketén lesz látható, úgy de­rült, meleg időre lehetünk elkészülve, mig ha elmosódott, szürke és fátyo­lozott kinézésük lesz, vagy eltűnnek a nap felületéről, úgy kellemetlen, hűvös, szeles időt várhatunk, mely a 18-iki csomópont hatásköréig tart, ekkor változik az idő, de jellege most még meg nem állapítható. Október vége, 24-ikét követőleg, újra állan­dóbb időt hoz és pedig hosszabb idő­tartalommal, egész a november hó 5-iki csomópont hatásköréig, derült jelleggel. Október hó hátralévő csomó­pontjai 16—18—20—23—24—30-ra es­nek. Ezek közül a 18—24-iki erős hatásúak. — A vármegyei bál rendezősé­gének szükebb bizottsága ma bocsá­totta ki a felhívásokat, melyben a bál­bizottság és rendezőbizottságban való részvételre szóllitja fel a vármegye intelligens közönségét; a jelentkezé­sek után lesznek szétküldve az Ízlé­sen összeállított, meghívók, melyeknek első oldalán a vármegye címere, má­sodik oldalán a meghívó, mig a har­madikon a bizottságok névsora fog szerepelni; — alkalmunk volt látnia díszes női táncrendeket, melyek egy gyönyörű kivitelű, zsagrin bőrből készült pénztárcából állanak, belül egy kisebb rekeszszel és selyem béléssel; a pénztárca két vége lánc­cal van összekötve s ezen van egy kapocs a ruhához való felfűzéshez, az egész nagyon Ízléses s a táncrendek­nek egy remeke, mely egyszersmint kedves emlékül fog szolgálni a jelen­volt hölgy közönségnek. A bál éttér meinek díszítése, felteritése, ételek és italokkal való ellátásával Bock Imre sátoraljaújhelyi ismert vendéglős lett megbízva, — aki minden törekvését oda irányitandja, hogy kiszolgálása és ellátása által a nagy közönség el­ismerését kiérdemelje. — Nyílik az ibolya. A napokban emlitettük, hogy városunkban több helyen kivirágzott a vadgesztenyefa Most meg az őszi ibolyanyilásról adhatunk hirt. — A városunkat környező hegyekben más esztendők szágról, hét birodalomra szóló fényes esküvőről, s hogy a mondókáját be­fejezte, megfenyegette ujjával nagy fontosán orra előtt a levegőt, oszt’ körülnézett sandán : nem-e hallja meg valaki más. — Sok bajt okoz még az én jó uramnak az az asszony. Hát még mikor egyszer német tiszteket lá­tott az udvarba forogni, akkor nézett csak furcsán ; különösen egyet sehogy sem álhatott, Longueval császári had­nagyot. Álig egy hétre rá, hogy Longue­val elhagyta a sárosi várat Rákóczi üzenetével a francia királynak, egy hajnalban nagy zenebonára, fegyver csattogásra riadt fel álmából Nyo­márkai György uram. Betörtek a várba Solari osztrák tábornok embe­rei s elhurcolták Rákóczi Ferencet szomorú fogságra, Bécsnek városába, szép feleségétől, siró kis fiától. György uram csak nézte, hogy viszik az urát. Könybe borult a szeme egypár csep le is cseppent a baju­szára, azt sem törölte le. Szeretett volna akkor Toldi Miklós lenni s egy hatalmas malomkövet közzé röpítem a kutya fajtának. A következő pillanatban, mintha vadász űzte nyúl lett volna, lerohant az istállóba, úgy felkantározta az öt tüzes táltost, mint az esküvőre, fel­öltözött szépen, mint Bécs városába, úgy a kalapja alól felpislantott a konyha ablakára, aztán nagy keser­vében neki vágott az öt lovának meg sem állott a leányvári révig, ottan is csak azért, mert a hidas a szabolcsi parton állott. Hogy megállóit, észre vette őket egy portyázó labbanc csapat, egy kö;- zülök elibe állott s azt a pár szót veti oda neki rossz magyarsággal: — Hé megállj, — mit viszel ? I — Az anyátok kínját, ordít visz sza Nyomárkai György uram vérben- forgó szemmel. Oszt' egy teremtette következett, hatalmas csattanással a labbanc ké­pén, melyet hosszú ostorával mért oda, gyakorlott kezével. A ló félre ugrott és ő mint a szélvész, neki a Tiszának. Durrogtak utána a kovás- fegyverek, hanem közülök őt egyik sem találta, úgy látszik, hogy féltek hatalmas szavától. A labbancok elől több napig búj dosott a tarka nyírségben, s mikor már nem volt puskaporos a levegő elhelyezte a lovait egyik másik ne­mesi curián. Alig evett, alig ivott, már ben is lehetett ibolyát találni augusz­tus és szeptember hónapokban, — de ily késő őszszel és ily nagy meny- nyisógben már rég nem diszlett ez a nedves kis, illatos virág. Az tény, hogy még mindig oly enyhék, napsugara­sak napjaink, hogy május kellő kö­zepébe is beillenének. Ha még sokáig ilyen lesz az időjárás, megérjük, hogy vándormadaraink is visszaköltöznek íozzánk . . . október végén, melyek talán már bánják is azóta, hogy oly íamar búosut vettek az ő igazi, szép lazájuktól. — A Kazinczy-kör ezidei első háziestélye. Tudomására hoztuk már apunk olvasóközönségének, hogy a Zemplénvármegyei Kazinczy-kör ez­idei első estélyét november hó 27-én, a vármegyei bált követő nap estéjén ogja megtartani. A nov. hó 27-iki es­tély lesz tehát a Kazinczy-kör ezidei első megnyitó estélye, mint legelső láncszeme az esték ama sorozatának, melylyel közönségünket megyénk e magas nivóju kulturegylete szórakoz­tatni, tanítani fogja. Értesülésünk sze­rint Herczeg Ferenc nagynevű Írónk, kit múlt évi itteni szereplésekor kö­zönségünk oly általánosan megnyil­vánult, osztatlan szeretettel s meleg ragaszkodással fogadott, — már meg­ígérte lejöveLlét s egyben azt is, hogy a „Kazinczy-kör“ estélyét meg­előző napon tartandó vármegyei bá­lon is részt fog venni. — Maróthy Margit, a budapesti Magyar Szín­háznak jeles művésznője egyelőre még nem adott választ az estén való szereplését illetőleg, de előrelátható­lag ő is gazdagítani fogja a meg nyitó estély műsorát szereplésével, mig Polonyi Elemér zongoraművész zongora müsorszámaival. Az estély iránt széles körben nagy érdeklődés nyilvánul meg s előreláthatólag ra­gyogó lapját fogja képezni a meg­nyitó-est a „Kazinczy-kör“ króni­káinak. — A leány miáatt. Schlachta Ede timársegéd lakodalomban volt vasár­nap. Ott annak rendje és módja sze­rint mulatott s a jelenvolt leányokat fiatal emberhez illő udvariassággal táncoltatta. — Az egyik szemrevaló leánynyal többet talált táncolni, mint a többiekkel, amit nem szívesen néz­tek a leány régi ösmerősei a Makkai fiuk és Hajlik Gyula. Össze is beszél tek nyomban, hogy boszut forralnak a tolakodó fiatal emberen. Mikor a mulatság színhelyéről távozott, kevés nem is pipázott, a szavát meg éppen­séggel nem lehetett venni. Egész nap két kérges tenyerébe temette a fejét, vagy a lovait láto­gatta, csak nekik mondotta el a szive fájdalmát. Kereken egy évig ment igy nap­nap mellett megszokott, unalmas is- mételődésben. Most is ott ül az ő szokott pózában az istálló előtt el-el bóbiskolva. — Jó reggelt Gyuri bátyám I lesz figyelmes a szóra. Feljebb tólja a kalapját, hanem meg nem mozdul, kérdőleg nézve egy bekötött fejű kurucra. — Tudja-e a hirt már? Nem-et int a fejével György uram, s leköpött a földre. Felkelt Máramaros, Zemplén, Be- reg, Szabolcs, megy labbancot verni. Félre húzta a száját, oszt vont rá egyet vállal, s ümmögött melléje. — Rákóczi a fejedelem választott vezérök, lovagolt az élén, mennek Pa­tak alá. — Rákóczi ? Az uram ? S felugrott György uram, mintha taplót tettek volna alá, megölelte, megcsókolta a deres kurucot, oszt kint termett az istállóból. (Vége köv.) idő múlva utána mentek és megfigyel­ték lakását. A fiatal ember gyanút­lanul tért a vágóhíd felé vezető ut mentén lévő Lomniczer-féle bőrgyárba és csakhamar lefeküdt. Nemsokára oda értek üldözői is és előbb a kert- keritésből húzgáltak ki karókat s ekként felfegyverkezve, berontottak az alvó fiatal ember lakására és ott minden tiltakozása és védekezése da­cára úgy megverték, hogy sokára nem birt magához jönni. A vakmerő legényekre, mikor a gyártelepre be­rontottak, a gyáros fia, Lomniczer István szobájának ablakából ki is lőtt, de ők a lövés dacára behatoltak Schlachta szobájába és ott végeztek is vele röviden. Mire Lomniczerrel együtt a rendőrök előjöttek, a három verekedő legény elmenekült, csak az összevert timársegédet találták ágy­ban fekve, szobájában, csaknem telje­sen eszméletlen állapotban. Mind hár­muk ellen megindította a rendőrség a bünfenyitő eljárást. — Halálozások. Pick Ede vas­úti főmérnök — ki városunkban is huzamosabb ideig lakott — mint ar­ról részvéttel értesülünk — Salzburg­ban a napokban meghalt. Az elhunyt­ban dr. Szepessy Arnold városi fő- . orvos és Widder Albert barancsi bir­tokos sógorukat gyászolják. — Csip­kés Ágoston helybeli m. á. v. hiva­talnok, teherkiadási pénztárnok folyó hó 17-én reggel 6 órakor meghalt 38 éves korában. A pontos hivatalnok temetése f. hó 18-án d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. — Letartóztatott betörők. Mol­nár Elek és Lekszuk Zsigmond n.- mibályi csendőr-őrsvezetők — mint tudósítónk írja — f. hó 16-án jó fo­gást csináltak. Ugyanis már napok­kal ezelőtt Ungvár város rendőrka­pitánya táviratban értesítette a nagy- mihályi főszolgabírót, hogy Marko- vics Juda és Móric ottani illetőségű hírhedt betörők Ungvárról „köruta­zásra indultak“ és Nagymihály felé vették útjukat. A nagymihályi csend- őrség ennek folytán széles nyomoza- tot indított a vagyonbiztonság meg­óvása szempontjából, de minden erő- megfeszités mellett sem sikerült a betörő-bandát kézre keríteni. Folyó hó 15-én azonban a nevezett őrsve­zetők tudomást szereztek arról, hogy Markovics Juda és testvére Móric, a f. hó 17-iki országos vásár alkalmá­ból Nagymihályba érkezett és a „Csil­lag“ szállóban vett lakást. Nem is gondolkoztak sokat, hanem este 11 órakor beállítottak a szállóban lévő lakásukra és ott „ágyban, párnák közt“ a két betörő-testvért letartóz­tatták. Másnap Bajusz Andor főszol­gabíró illetőségi helyükre: Ungvárra toloncoltatta őket. — Névmagyarosítás. A belügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Riba József buji ille­tőségű lukai lakos családi nevének ,Halász“-ra leendő megváltoztatását megengedte. — Templomszentelés Homonnán. A hompnnai görögszertartásu katho- likus hitközségnek nagy napja volt október hó 9-ike; a kegyur, gróf Andrássy Sándor templomukat újból fedette be s a torony bádogtetőzetét kijavíttatta; Kutka István esperes lel­kész pedig évek hosszú során át Ame­rikában lévő honfitársaink közt gyűj­tött összegből uj oltárt készíttetett, az „ikonostast“ átfestette, a templom alacsony deszkás menyezete helyett habár csak fából, boltivezetet készít­tetett s a boltív menyezetre — Má­ria menybe menetelét ábrázoló nagy­képet festetett, — uj ablakokat, aj­tókat adott, az ablakok üvegtábláit pedig a nemzeti trikolornak megfe­lelően piros, fehér, zöld szinü üve­gekkel látta el. Ezen teljesen újból átalakított templom ünnepélyes meg- áldására volt kitűzve szerény körül­mények közt október hó 9-ike, mely megáldást maga Kutka István espe­res lelkész teljesítette 2 órán át tartó hosszas szertartással. A felszentelési ünnepélyt Kutka István esperes lel-

Next

/
Thumbnails
Contents