Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-18 / 114. szám

• Sátoralj a-üjhely, 1904. október Í8.

114. (4336.)

Harminckettedik évfolyam

Hegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhlTatal: SátoralJa-TJjnely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill.

Njllttérben minden garmond sor 30 üli.

Zemplén

ilj. Meczner Gryula

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

dr. Molnár János

felelős szerkesztő.

dr. Perényi József

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

... TT-T7TT~.TTTT7T~.TT7TTTr.. ■ .

Szüreti szemlélődés.

Sátoraljaújhely, 1904. okt. 18.

(s.) Pezseg immár az élet szerte a szőlőhegyeken. Megkezdődött a bortermelő vidékek Bacchanáliája. Vidáman cseng a szedők pajzán danája, dörög a pásztor-fegyver, itt-ott még zene is hallik, mig a borházakon belül készül a fordítás, szorul a prés, hogy mentül bővebben teljenek a hordók. Csupa elégedett arcot látunk mindenütt ; vidámság, életöröm honol mindenfelé.

Ám mi tekintsünk el egy pillanatra e tetszetős képtől, vegyük elő bonckésünket s vizsgálódjunk kissé, vájjon rászolgál-e az idei szüret e vidámságra? A tényeket latolgatva próbáljuk megállapítani több-e az okunk a vidámságra minta szomorkodásra, avagy kétszeres örömet kell-e éreznünk ez évi eredmény láttán ?

A kedvező tavaszi időjárás, korai meleg hamar rügybe fakasztotta a vesszőket. A viritás pedig — ellentétben az elmúlt évvel — különösen kedvező viszonyok közt állt be. Mig tavaly a túlságos esőzés és óriási viharok a minimumra redukálták a meg- terroékenyülóst a Hegyalja legtöbb helyén, addig az idei porzás teljesen eső- és szélmentes időben ment végbe.

A természet e különös kedvezése dús eredményt hozott. A nyáreleji termés kilátások fölötte nagy, úgyszólván abnormis bősógü termést jeleztek. Azonban a három nyári hónap tartós szárazsága nagy reakciót szült, mert a megcsökkent nedvkeringés a szemfejlődést rendkívüli

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Nyomárkay György uram.

— Igaz történet a Ráköozi-korból. —

A „Zemplén" száméra irta: Ifj. Dongó Géza.

(Folytatás.)

Ott állt a hercegi udvar istállója ajtajában szótterpesztett lá^ha'.r,sebre dugott kézzel Nyomárkai György uram, nagyokat szippantva rövid csutoráján toronyos kupaku, magyar pipájából, s egyre az üstökét rázta, — az a német asszony sehogyan sem tudott kimenni a fejéből.

Nagyokat pislantott az őt körül- álló, csacska szolganépre, hanem csak egy szóval sem szólott — mint a kuvasz a légyre — hozzájok. Bebetért az istállóba beszélgetni a lovaival, megölelgette, megcsókolgatta őket, vagy a választó rúdon ülve szalonnát evett, belebámulva az istálló mélyébe, ábrándozott tüzes magyar borról, hegyes-völgyes tájról, szép pacsirta szóról. Sehogy sem tudta meglelni a helyét.

Nagy busongásában félrecsapta

módon hátráltatta, másrészt meg a perzselő hőség pergette le a már némileg kifejlődött szemeket ugyannyira, hogy az érési idő bekövetkeztekor már csak jó középtermésre lehetett kilátásunk.

Egy vigasztaló, vagy inkább örvendetes eredményt mégis hozott e nyári csökönyös forróság. Az érés idejét a szokottnál jóval előbbre tólta s ezáltal megtérült a qualitásban, ami a quantumban elveszett.

A korai érés következmenye : a nagyfokú cukortartalom és nagymennyiségű aszuképződés. Már szeptember második felében nem ment ritkaság számba a teljesen kifejlődött aszufürt s jelenleg a termésnek csaknem felerésze vagy aszú, vagy nemes rothadás. Idei boraink tehát — az előjelek után ítélve —a nyolcvankilencedikiek- kel állíthatók párhuzamba.

E tényen alapul az az öröm, amelyet jogosultnak tartunk ily minőségű termés reményében. Mert ma, amikor a könnyebb és nehezebb fajú pecsenye boraink óriási készlete áll még raktáron anélkül, hogy az ez iránti vételkedvet bárhol is, akármely kis mértékben is tapasztalhatnánk, csupán az aszú és nehéz szomo rodni termésre bazirozhatunk. De hisz ez természetes is.

A Hegyalja hírét nem a kőny- nyü és nehezebb asztali boroknak közönheti, hanem a világpiacon egyedül álló aszújának és szomorodnijának, amelyhez hasonlót sem Provansz, sem az Etna vidéke, sem a Pireneusok termelni nem képesek. Ellenben az asztali borok különféle fajait csak úgy ontja magából Magyarország

a kalapját, csettintett az ujjával s elénekelte a nótáját:

Patyolat a kuruc,

Gyöngy a felesége.

Tilalmas örömnek Nem öröm a vége.

Szín búzát vetettem Lágy földbe takartam,

Búza helyett mégis Csak konkolyt arattam.

Vetettem violát,

»Ne nyúlj hozzám* kélt ki,

Nem tudok én százat,

Csak egyet szeretni.

Könybe borult a két szeme, a hogy befejezte, de újra elkezdte még keservesebben, még megrikatóbban.

Meghallja Rákóczi fenn a menyasszonya mellett, lesiet az istállóba, rajta kapva Nyomárkai György uramat a nagy búsongáson.

— Miért búsulsz fiam ? — kérdezi Rákóczi.

— Jobban tudja kelmed jó nagyságos uram, s titokban kitörölt az inge ujjával pár könycseppet a szeme sarkából. Majd közelebb lép hozzá s paraszt együgyüséggel oda súgja a fülébe: Gyerünk haza uram, elviszem hamarább, mint a téli orkán; hagyjuk a hercegnőt . . . Sokkal szebbet talál, még szeretőbb hitvest, szép

többi bortermelő vidéke, továbbá Dalmácia, Olaszország, a Rajna melléke, Francia, Spanyolország stb. és jóval kedvezőbb viszonyok és árak mellett, mint a Hegyalja. Természetes tehát, hogy a vevők figyelme ily körülmények között inkább az olcsóbb fajok felé fordul.

Szomorodni és aszú szükségletüket azonban csakis innen szerezhetik be az érdekeltek, már akiknek igazi, tüzes és zamatos borra van szükségük.

A Hegyalja, rekonstruálása óta, keveset produkált ebből a fajból, kivéve a kilencszázegye- dikit, amelyből — állításunk bi- zonyságaképen említjük —• már alig-alig találunk valamely csekély készletet.

Bizton remélhető tehát, hogy ez őszön sűrűn lesz alkalmunk úgy a bel- és külföldi vevőkkel, mint a helyi kereskedők ólénkebb spekulatív kedvével találkozni.

Úgy vélekedünk, hogy ezzel kapcsolatban a felhalmozott régebbi termésből is sikerül majd valamelyes mennyiséget elhelyeznünk, mivel valószínűnek tartjuk, hogy az idekerülő vevők a köny- nyebb fajok iránti szükségletüket is innen fogják fedezni, mert egy füst alatt elégíthetik ki mindkét irányú igényeiket.

A felsőbodrogi vizszabályozó társulat közgyűlése.

— Saját tudósítónktól. —

Töketerebes, 1904. okt. 13.

A felsőbodrogi vizszabályozó társulat f. évi október hó 12-én tartotta közgyűlését Tőketerebesen.

A közgyűlésen — mely a tagok élénk részvétele mellett folyt le —

Magyarországban, deli szüzek között.

Megveregette a jó ember válát Rákóczi, de egy szót sem szólott, hanem gyorsan kifordult az istállóból, mert érezte, hogy köny tolul szemébe.

Gyuri meg hosszan, hosszan nézett utána, nagyon furcsát gondolhatott, mert erősen rázta a fejét, s hogy Rákóczit ellepte a palota hatalmas kapuja, rávágott a lábaszárára és nagy elkeseredéssel dörmögte: Hej ördög az asszony még is ! I

Búgtak, zúgtak, kongtak másnap a harangok, örömet hirdettek. Esküvőre indult egy nemes legény, meg egy nemes leány.

Ott ült a menyasszony a Rákóozi jobbján, talpig liliomba, talpig hófehérbe. A vőlegény pedig ékes disz- magyarban, a leikéhez illő, gyómántos kövekkel kirakott boglárral, s kezébe tartotta édes apja kardját, a legdrágább kincsét.

Prüszszögött az öt mén, akár csak öt táltos, csengett a csengőjük ezüst, lágy szavával. Olyan volt a menet, mintha mesebeli királyfiu menne égi esküvőre Tündér Ilonával.

több, a társulat beléletére nagy fontossággal biró ügy került elintézésre.

Eme közgyűlés képe azonban mégis elütött az előző évek gyűléseinek képétől, amennyiben volt három fontos, kiemelkedő mozzanata, mely a közgyűlés lefolyását ünnepélyesebbé, méltóságosabbá tette.

E három mozzanat egyike ama tény volt, mikor a közgyűlés lelkesedéssel, egyhangúlag határozta el, hogy Hiszem Kálmán tőketerebesi esperes-plebánosnak apáttá történt kinevezése alkalmából: — e felett való örömének kifejezést ad úgy, hogy e tényt a társulat jegyzőkönyvében megörökiti.

Hiszem Kálmán a társulati közgyűlésen lelkes ováció részese lett igy s apát-plébánossá való kinevezése a közgyűlés által jegyzőkönyvileg lett megörökítve.

Az október hó 12-én tartott közgyűlésnek másik fontos, kiemelkedő mozzanata volt Szladek Károly társulati igazgató-mérnöknek az „igazgató-főmérnöki“ címmel való megajándékozása, kitüntetése, mely kitüntetést a közgyűlés az általános szeretetnek örvendő Szladek Károly mérnöknek a legnagyobb lelkesedéssel szavazott meg.

Szladek Károly, az újonnan megválasztott igazgató-főmérnök immár húsz év óta áll a felsőbodrogi vizszabályozó társulat szolgálatában s ez idő alatti szolgálatát fáradhatlan szorgalom, az ügyek szakszerű vezetése s páratlan buzgalom jellemzi. Akkor, mikor az igazgató-választmány őt az „igazgató-főmérnöki“ címmel ajándékozta meg s mint e kitüntetésre érdemest terjesztette elő a közgyűlésnek : egy fáradhatatlan szorgalmú férfiú érdemeit jutalmazta meg, ki általános szeretetnek, közbecsülósnek örvend személyes jó tulajdonai s szorgalma révén.

Elévülhetetlen érdemei között első helyet foglalja el azon ténykedése, amely a társulat vezetésében, annak szakszerű fejlesztésében rejlik, de megérdemli az elismerést a közügy minden terén, melyben nemcsak részt, hanem „tevékeny részt“ vesz; igy

Jővén a templomból, ezer meg ezeren szórtak az utjokba tarkálló virágot, ezer meg ezeren éljenezték őket, csak a Nyomárkai György uram arca maradt változatlanul mogorva, miut egy magyar templomi szentkópnek.

Hanem a lakodalom alatt, mintha megfeledkezett volna Nyomárkai György uram a nagy aggódásról, mert kurjantott egy párat, egyszer meg odaszólt a fiatal asszony szép szobaleányának, a Fanni-nak. Ne bü- rögj úgy lelkem Fáni, megárt annak a madárhúsodnak, ez meg mintha megértette volna, reája mosolygott. Ennyi volt az egész.

Egy óv múlott el azóta, hogy Rákóczi Ferenc megházasodott. Olyan boldog volt, hogy már boldogabb nem is lehetett volna.

Ha ideje engedte, vagy úgy hozta a dolga, átkocsikázott szeretett feleségével az öt táltoson a borsii várkastélyba.

Vagy ha otthon maradtak : Nyomárkai György uramnak semmi dolga sem volt, ott pipálgatott a nyitott tor- náczon, körülvéve szolganóppel s nagy meséket mondott nagy osztrák orLapnnk atal uána 4 oldal.