Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-04 / 108. szám

2. oldal

ZEMPLÉN.

Október 4.

LteVél

a „Hazai főid“ (kivándorlási értesítő) tekintetes szerkesztőségének

Kassa.

Kis-Czigánd, 1901 okt. S.

Folyó évi szeptember hó 24-én megjelent 6. számú becses lapjában „Zempléni bajok“ cim alatt ismételten s következetes módon a kivándorlási ügyből kifolyólag súlyos vádokkal illeti a zempléni jegyzőket. Cikkében úgy tünteti fel a dolgot, mintha itt a jegyzők a kivándorlási törvény- és rendeletéinek fittyet hány va a német hajós-társaságokkal egy követ fújnának s az útirányra nézve az ő érdeküket támogatnák; a zugügynökök működését elősegítenék, sőt maguk is zugügynökök.

Hát azt hiszem, er nagyon is rosszakaratú, téves állítás, mert nem képzelek oly jegyzőt, aki ignorálva a törvényeket s rendeleteket hazafias kötelességéről e tekintetben teljesen megfeledkeznék. Nem általános frázisokat, hanem egyes, valóságos eseteket kérünk, mert ily módon gyanúsítani a testületet, kárhozatos és veszedelmes dolog.

Mert ha elvégre meg is történik — amit szinte képtelennek tartok — hogy egy-két egyén megfeledkezik hazafias és nemes hivatásáról, mégis a többséget oda dobni szógyenfának esztelen-könnyelműség s következetlen rosszakarat.

Á cikk írója bizonyosan azt állítja, hogy ha egy jegyző a kivándorlási törvényt és rendeletet szigorúan betartja, akkor ottan a zugügynökök működése teljesen lehetetlen és a kivándorlók kivétel nélkül Fiume felé .fognak gravitálni.'

Igaz, hogy a jegyző egyik kötelessége a zugügynökök működését megfigyelni s ellenőrizni, — de sokszor teheti-e ezt? s van-e oly helyzetben, hogy az általánosságban reá rótt eme kötelességének megfelelhessen? A zugügynökök működése leggyakrabban oly titkos, hogy azt leginkább a felvidéken 8—10 községgel bíró jegyző egyébb bokros teendői mellett képtelen ellenőrizni; felvilá- sitást pedig a nép rétege közzül ritkán kap, mert az bizalmatlan hozzá, s csak az adó-préselő egyént látja benne.

De külömben nálunk a zugügynökök sokasága s nagy tevékenysége azt hiszem csak frázis; a baj orvoslását nem annyira itt, hanem a külföldön — Amerikában kell keresnünk. Tudjuk, hogy a fiúmé—newyorki hajárat ellen Amerikában is nagyon soszoretlek, Kálmán, én édes, gyermekkori barátom. Egy uj élet varázsa mosolyog felém, biztos révet látok hányatott életemben . . .

Az egyik kis beteg álmában fölsirt:

— Anyám, édes!

Az özvegy kezeiből kiesett a levél. Mintha álomból ébredt volna föl. Sietve ment gyermekéhez.

— Mi bajod leánykám ? — súgta gyöngéden.

A gyermek fölemelte fejét s halkan, bágyadtan felelte:

— El ne hagyj, anyám!

Az asszony letérdelt a kis ágy elé, beletemette fejét kicsikéje meleg két kezébe. A gyermek simogatta az asszony hullámos haját, majd oda- szoritotta arcát annak karjaihoz.

— Ne félj, leánykám! Nem kergetem a lidércfényt, mely csalogat, nem űzöm a boldogságot! Nektek fogok élni, egyedül nektek, nem osztom meg szeretetemet senkivel sem. Nem leszek önző. Eltemetem álmaimat, elfordulok attól a csalogató li- dércfénytől: anya leszek, önfeláldozó anyátok, ki az apa helyét is pótolni fogja nálatok. Isten úgy segéljen 1

A nő fölemelkedett. Egyenesen, büszkén. S midőn kis leánya homlokát lecsókolta, az asztalhoz ült s nyugodt, biztos kezekkel irta meg a választ Balogh Kálmánnak. Egy köny esett a levélre; nem itatta föl. Mekan szót. emeltek s a német hajóstársaságok kétségbeesett erőlködéseket tettek annak törvényre emelése ellen. Miután pedig itt a magas kormány szigorú és bölcs intézkedései folytán képtelenek a harcot felvenni, ott a külföldön férkőznek véreinkhez s kényszerítik a hajójegyek megvételére bármely eszközök felhasználásával is!

Ez az oka, nem pedig a szegény jegyző, hogy a kivándorlók tetemes része még mindig a német hajóstársaságok utján megyen ki Amerikába. Ezen elszomorító esetet tapasztaljuk gyakran, mert az útlevelet kérők nagyobb része már előre el van látva német hajójegygye], amelyet künlevő rokonai küldenek nekik. Hiába min- dan felvilágosítás és szigorú utasítás, Amerikából csak úgy özönlik be a sok német hajós társaságra szóló jegy.

Ez a szomorú tény oka annak, hogy népünk nagy részben mellőzi a fiúmé—new-yorki hajójáratokat s a német társaságokét használja, mert arra már el van látva jegygyei, de nem az itteni zugügynökök, papok, tanítók és jegyzőktől, hanem kint levő rokonaitól.

Mindezeket kívántam úgy a nagy közönség tájékoztatása céljából, mint a „Zempléni bajok“ cikk Írójának kárhozatos gyanúsításaira elmondani.

Galambos Ödön, körjegyző.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( Yárosi közgyűlés. Ma 1904. évi okt. hó 4-én d. u. 3 órakor a városháza nagy tanács termében rendkívüli képviselőtestületi ülés lesz, melynek tárgy- sorozata a következő: 1. A Kossuth szobor és piac áthelyezésére kiküldött bizottság javaslata a Kossuth szobor és ezzel kapcsolatban a napi piac elhelyezése tárgyában. 2. Pénzügyi bizottság javaslata a pénzügyi- és posta palota építése tárgyában. 3. Ugyanannak javaslata a fogyasztási adók kezelése tárgyában hozott törvényhatósági bizottsági határozatra. 4. Ugyanannak javaslata egy dög-égetőkemence felállítása tárgyában. — Lefolyásáról legközelebbi számunkban referálunk.

HÍREK.

— A király névnapja. Dicsőségesen uralkodó királyunk névünnepének mai évfordulóját a szokott fénynyel ünnepelte meg Sátoraljaújhely város közönsége. A középül eséljen az a könyfolt annak a szeretett férfinak arról a lelki küzdelemről, melyet egy gyönge nő, de egy erős szivü anya vívott a szerelem hatalma ellen.

Négy kis árva álmodott hófehér ágyában s a szomorú asszony imakönyvre hajtva fejét halkan imádkozott: lelkierőért, türelemért.

II.

Özorayné kis leányából férjes asz- szony lett.

Amit az özvegy kis betegének megfogadott, hűségesen meg is tartotta. A szív sebe nem sajgott már, az álmok régi emlékekké váltak. Büszke mosolylyal tudott gyermekei szemébe nézni.

S egyszerre ez a büszke mosoly elhalt a halvány özvegy ajakán. Hófehér szálak vegyültek sötét hajába. Imét beteg lett a gyermeke, a legkedvesebbik, mely legközelebb állott szivéhez : a leánya. De ebből a bajból nem gyógyíthatta ki a jó, öreg orvos, mint egykoron, midőn a gyermekkor fészkelte be magát az özvegy otthonába. A baj a lélekben volt. S a lelket oly nehéz gyógyítani.

*

— Leányom 1 Arcod halavány, szemeid szomorúak. Te beteg vagy!

— Az vagyok, anyám. Halálos beteg. Jobb is lenne, ha végezne velem 1

tekre és számos magán-házra kitűzték a nemzeti lobogót s a templomokban hálaadó Istentiszteletet tartottak. A hivatalos Istentisztelet a rom. kath. plebánia-templomban tartatott meg, mely ebből az alkalomból teljesen megtelt ünneplő közönséggel. Ott voltak a vármegyei, állami és városi hivatalok képviselői gróf Hadik Béla főispánnal élükön, továbbá a helybeli honvéd-zászlóalj tisztikara és a róm. kath. elemi iskola növendékei tanítók vezetése alatt. Az ünnepi misét Katinszky Geyza főesperes tartotta káplánjai segédletével. — Á névnap alkalmából a honvéd-tiszti étkezőben diszebéd volt, melyen városunk előkelőségei közül számosán vettek részt.

— Távozó államvasuti felügyelő. A nem régiben államvasuti felügyelővé kinevezett Pfeiffer Gyulát a magyar államvasutak elnök-igazgatója a miskolczi üzletvezetőség mellé rendelt számosztály főnökévé osztotta be. Uj állását Pfeiffer Gyula f. évi nov. hó 1-ig tartozik elfoglalni.

— Kinevezés. Á Pfeiffer Gyula felügyelővé történt kinevezése folytán megüresedett vasúti mérnöki állásra Tóth Gergely debreczeni mérnök neveztetett ki.

— A Felsömagyarországi Hírlapnak egy kis felvilágosítással tartozunk annak ellenében, hogy ő legutóbbi számának „Fővárosi munkatársak“ c. cikkében nekünk támadt, mert mi Bródy Sándor „Méh“ c. tárcacikkét lapunk számára írottnak mertük vallani. Nagyon tisztelt laptársunknak talán homályos sejtelme sincs arról, hogy mikor ezért minket, a megyebeli s a szomszédos vidéki lapokat kikezdte — önmagáról állított ki örökös szegénységi bizonylatot.

A „József főherceg Szanatórium Egyesületinek ugyanis, mely már a tavaszszal hozzákezd az első népszanatórium építéséhez — áldásthozó, nemes ügyét a lapok által megindított országos akció támogatja. Ezen országos akció azt a kötelességet rótta a hivatása magaslatán álló vidéki sajtóra, hogy fővárosi, neves újságíró gárda által irt lapközleményeket fogadjon el hasábjaira, melynek ellenében az egyesület közleményeit azok díjtalanul teszik közzé. Természetesen mi is, mint minden vidéki újság, mely eme országos, nemes célt szolgáló egyesület érdekeinek előbbrevitele előtt ridegen elzár— Csüggedt szavad fáj nekem gyermekem. De még jobban az, hogy nem tudsz szemembe nézni!

— Szemedbe nézek, anyám s most olvasd ki onnan minden búmat s gyötrelmemet!

— Özorayné belemélyeszté gondtelt tekintetét leánya szomorú szemeibe. Aztán elfordult. Egy könyet rejtegetett.

— Gyónj 1

— Minek, anyám? Boldogtalan vagyok! Egy év óta asszony vagyok s csak ma tudom, hogy nem lett volna szabad férjhez mennem Sándorhoz. Már késő. S akit megszerettem, azé nem lehetek. Ne Ítélj el, anyám. Sohasem volt titkom előtted. Most se legyen. Oh ez a lelki bánat a halálom ... Nem szerez már semmi sem örömet. S nem tudom elfojtani érzéseimet, amik viszonzásra találtak. Minő kibontakozás lesz ebből a lelki dilemmából, azt csak Isten tudhatja. Nem élhetek Béla szerelme nélkül. Anyám, segíts. Válassz el Sándortól, hogy szivem szavát követhessem!

Özorayné fölegyenesedett.

— Esküszegő akarsz lenni?

— Már az vagyok, anyám, a lelkem vétkezett.

Két asszonysziv hevesen dobogott e súlyos szavak hatása alatt.

A fiatal nő leborult a karjára s várta az Ítéletet.

kózni nem akart: — megígértük az egyesületnek, hogy közleményeit még a kilátásba helyezett tárcacikkek nélkül is legnagyobb készséggel adjuk közre. így közöltük mi is, mint a szanatórium ügyét szolgáló egyik újság a Bródy cikkét.

Azon „vidéki ujságoeskák“ tehát, melyeknek a Fm. H. minden körültekintés nélkül, az ő hebehurgya modorában nekiment: igenis sokkal inkább hivatásuk magaslatán állanak, mint a kioktató Fm. H., mert nem zárkóznak el egy országos mozgalom elől, melyet a Fm. H. nemcsak hogy nem pártol, de ellene ily közvetett támadást is intéz. A Fm. H. ellenünk intézett támadásával tehát csak azt kiáltotta ki a világnak, hogy ő egy országszerte megindult mozgalom pártfogásánál — hátul maradt. Ezt tekinti ő a maga dicsőségének 1

Egyébként nagyon kiváncsiak vagyunk arra: mi történnék, ha a Fm. H. világlap által annyira lesaj nált „ujságoeskák“ látva a Fm. H. qualifikálatlan inkollegiálitását, beszüntetnék a csereviszonyt ? Ugyan miből táplálkoznék ekkor ez a világlap?

Rátérve a nekünk imputált „ollózás“ vádjára a Fm. H.-nak e közmondást idézzük: „Ismerd meg ten- magadat 1“ A müveit olvasóközönséget nagy szavak immár nem téveszthetik meg többé, nagy körben általánosan tudott dolog immár az a kóklerkedés, melylyel a Zemplén csütörtöki számát szombati Fm. H.-vá gyúrják át. Csak legközelebbi példákat idézünk.

Legutóbbi számunkban mi a megyei közgyűlésről Írva, annak tárgy- sorozatát megváltoztattuk, más sorrendbe közölve azt, mint a melyben a közgyűlés tárgyalta. Hogy a Fm. H. ugyanily sorrend szerint referált, előttünk immár nem csodálatos. Vegyük a másik esetet. A legutóbb tartott jótékony estélyről Írva, lapunk tudósítója a megjelent hölgyek névsorába félreismerésből beírta pár oly urinő nevét, kik az estélyen nem voltak jelen. Hogy a Fm. H. ezen neveket szintén hűségesen leadta, előttünk szintén nem csodálatos. Szólhatnánk még a közig, bizottság üléseiről irt referádákról s más egyebekről, ahol a Fm. H. tudósítóját soha sincs szerencsénk tisztelhetni, ám a referádákat mégis közli.

Végső megjegyzésünk az, hogy arra a helyre, melyen a Fm. H. legutóbbi száma ugyanegy dolgot háromszor ismétel, talán elfért volna az általunk említett bodrogközi urinő egy ártatlanul meghurcolt tanítót reVéghetetlen keserű lett az özvegy szava, midőn lehajolt leányához s beszélni kezdett hozzá:

— Isten előtt Ígértél szeretetet annak a férfinak, aki csakis teérted él. Lidércfényt kergetsz, álomképeket ? S nem riaszt az esküszegés átkos hatalma, mely lelkedre ül, nem hagy boldognak lenni ? Ébredj 1 Légy méltó hozzám. Ha én gyermekeimért le tudtam mondani a boldogságról abban a korban, melyben most te vagy, — akkor neked is erősnek kell lenned, midőn a szív áruló szava kisért.

Áz özvegy egy régimódi Íróasztalhoz ment, egy fiókból elsárgult levelet vett elő s oda tette leánya elé:

— Olvasd 1 Én is vágytam boldogságra. Lemondtam arról. A ti ártatlan fejetekért hü anyátok akartam lenni. Most kívánom, hogy mondj le te is álmaidról az én ősz fejem kedvéért.

A fiatal nő végifutotta a levelet, Balogh Kálmán férfias, szerelmes szavait. Aztán fölnézett anyjára. Egy belopódzó napsugár glóriát vont az özvegy feje köré.

Az ifjú asszony fölkiáltott:

— Győztél, anyám ! Méltó leszek nagy telkedhez.

S a két nő könye egybeolvadt.