Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-09-29 / 106. szám

V' átoralja-üjhely, 1904. szeptember 29. 10© (4328.^ Earminckettedik évfolyam. •wj. Megjelen minden második napon kedd. csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal; SAtoralja-Uinely, íótér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabl betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meezaer Gyula dr. Molnár János dr. Perényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. ji vármegye őszi közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Első nap. — szept. 29. Ma, f. hó 29-én kezdődött meg a vármegye őszi közgyű­lése, melyen a megyebizottsági tagok szokatlanul nagy számban vettek részt. Ennek okát a tárgy- sorozatba felvett választások iránti érdeklődésben kell keresni, másrészt a derűs, tiszta őszi idő­járásban, mely nem akadályozta meg a vidéki megyebizottsági tagok részvételét. A gyűlés hangulata mindvé­gig élénk volt, nem híján azon „kapacitálgatások“-nak, mely köz­vetlen a választás előtt minden ilyes közgyűlés jellemző vonása. A karzatot is díszes hölgyközön­ség foglalta el s megjelenésük egy kis költészetet vitt be a vármegyeház különben méltósá- gos, ünnepélyes nagytermébe. Természetesen a közgyűlés tárgysorozatába felvett sátoralja­újhelyi és sárospataki főszolga­bírói állások betöltése keltette fel leginkább a jelenvoltak ér­deklődését. Egymásután, minden különö­sebb emotió nélkül haladt át a közgyűlés a kitűzött tárgyakon minden figyelemreméltóbb vitat­kozás nélkül. Szóval a legtelje­sebb nyugodtság és harmónia lengte át a közgyűlést, mely mindjárt emez első napon a tárgy- sorozat több fontos tételét in­tézte el. Egyike volt ez azon nyugodt lefolyású törvényhatósági köz­gyűlésnek, melyeknek békés han­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Chioggia. Szegény halász szigetke A lagúnák során. Egy virágszál se nyílik A házak udvarán. Nincs földje, gyára, telke, S a napja perzselő, — De dús kincsekkel ér fel, Amije van: a nő. Roskatag házsorok közt, Hol lépni félsz talán, Csodás rózsává feslik Á rózsás csoda lány! Oltári Madonnákul Mik örök éltüek, Titánok szent ecsetje őt örökiti meg. Ha bolygsz Itáliában Nagy alkotók nyomán S megbüvöl egy Madonna: Az ehioggiai lány! * Van egy ház otthon, nálunk, Egy ház a sok között: gulatát oda nem illő dissouáns intermezzó nem zavarta. A közgyűlés részletes lefo­lyásáról szóló tudósításunk a kö­vetkező : Megnyitás és választások. Gr. Hadik Béla főispán 9 órakor megnyitván a közgyűlést, egyersmint bejelentette, hogy a megüresedett ál­lások választás utjáni betöltése fog első sorban megejtetni. A kijelölő bi­zottságba megválasztattak: gr. Mailáth József, Dókus Ernő, Nagy Barna, kik­hez a főispán még Moskovitz Gézát, Molnár Istivánt és Farkas Róbert bi­zottsági tagokat nevezte ki. A két sza- vatszedő bizottságba megválasztattak: elnöknek Lehoczky Endre és dr. Bal- lagi Géza, bizotts. tagoknak pedig: Szinyey Gerzson, Czibur Bertalan, Haidinger István és dr. Kossuth János. A kijelölő bizottság a sátoraljaújhelyi főszolgabírói állásra Dókus Lászlót mint egyedüli pályázót, jelölte, kit a közgyűlés egyhangúlag és nagy lelke­sedéssel sátoraljaújhelyi főszolgabíróvá megválasztott. Az ekként megürese- det I. aljegyzői állásra egyedül Ber- náth Aladár pályázott, ki szintén egy­hangúlag lett megválasztva. Á Bernáth Aladár megválasztá­sával megüresedett II. aljegyzői ál­lásra hárman jelöltettek, és pedig Priboda Etele, lsépy Zoltán és Gör­gey Géza. A főispán névszerinti sza­vazást rendelvén el, a jelöltekre le­adott szavazatok a következőképen oszlottak meg: lsépy Zoltán kapott 139, Görgey Géza 54 és Prihoda Etele 34 szavazatot és igy lsépy Zol­tán 85 szótöbbséggel II. aljegyzővé választatott. Az lsépy megválasztá­sával megüresedett szolgabirói állásra négyen pályáztak : dr. Marton Sándor, Pilissy Béla, Eliássy Sándor és Pecht Ödön tolnamegyei tb. szolgabiró. A négy pályázó közül közfelkiáltással és nagy lelkesedéssel Pilissy Bélát választotta meg a közgyűlés. Az lsépy Zoltán megválasztása folytán egyik X. dijosztálybeli szol­gabiró a IX. díjosztályba lett soro­Egy szőke szende lányka E házba költözött. Ha élnének titánok S kezök voln’ isteni: Nem Chioggiába mennének Madonnát festeni! Balta Miklós. A méh. A „Zemplén“ számára irta: Bródy Sándor. Kőből készült nagy méhes díszí­tette a háromemeletes palota homlok­zatát. Olyan nagy volt, mint egy ki­sebbfajta kövér ember, a nagy potro- hával, kis fejével, rövid lábaival. Mikor fölrakták a házra, melynek egyetlen dísze volt, az utca átellenes oldaláról egész nap nézte egy föllöttébb takaros öreg ur. Kicsiny fejű, nagy potrohú, a lábai aprók: mintha a nagy méh odafenni a stilizált hason­mása lett volna. Úgy is örült, örven­dezett neki, valahányszor csak isme­rős ment el mellette, megfogta és mutogatta: — Nézze a méhet, az ám az állat; ezer forintba került . . . — Pajtás, nézzed a méhünk mily nagy, kőből való és drága. De a ki­csi .. . az istenadta 1 Olyan légy. zandó s mivel az egyik díjosztályból a másik díjosztályba való lépés az újabb törvények értelmében szintén válasz­tás úján történik: az előléptetésért két szolgabiró pályázott, még pedig Bencsik Béla és Durcsinszky Béla. A szavazások eredménye a Bencsik Béla javára dőlt el, a mennyiben ő 117, mig ellenfele 81 szavazatot ka­pott. A sárospataki főszolgabírói állásra egyedüli pályázó ifj. Meczner Gyula lapunk felelős szerkesztője volt, akit lelkes éljenzéssel választott meg sárospataki főszolgabíróvá a köz­gyűlés. Az újonnan megválasztott szolgabirák az esküt a közgyűlés előtt nyomban letették. A jegyzői illetmények becslésére kiküldött bizottságba a következő bizottsági tagok választattak meg: a szerencsi járásba : Potoczky Kál­mán, Hézser Emil; póttagul: Zombory Gedő, a főispán által kineveztettek : Görgey Gyula (Tállya) és Teleki László, a tokajiba: Szomjas Ferenc, Nagy Barna; póttag: Szűcs Gyula, kineveztettek: Gecsey Péter, Adri­ányi Kálmán, a sátoraljaújhelyibe: Dókus Ernő, Bernáth Győző ; póttag: Vég Bertalan, kineveztettek: dr. Ferenczy Elek és Kazinczy Andor, a bodrogközibe: Br. Sennyey Miklós, dr. Szmrecsányi Béla; póttag: Páricsy József, kiueveztettek: Miklós Béla és dr. Farkas Róbert, a gálszécsibe : dr. Molnár Béla, Spillenberg József;pót­tag : dr. Novák István, kineveztettek : Cseley Lajos, Hiszem Kálmán, a n.- mihályiba Czibur Bertalan, Szent- iványi László; póttag Thuránszky Ti­hamér, kiueveztettek Haidinger István, E’üzesséry Tamás. Az ungvári siketnéma intézet felügyelő bizottságába megválasztat­tak : Dókus Gyula és Beregszászy István. Ez ügyben felszólalás is tör­tént. Ugyanis Szinnyei Gerzson kir. tanácsos felszólalásában utalt arra, hogy egy ilyen intézet felállítása Sá­rospatakon is tervbe lett véve, mely­hez Windisch-Grätz hercegné már épületet is ajánlott fel s amelyre már Mikor minden be volt vakolva az uj palotán és a méh két oldalán ott ragyogott a fölirás is: Takarék- pénztár, amikor a városban nem be­széltek többé az uj palotáról, hanem egy most nyilt szerfölött kényelmes kévóház lett a férfiak beszédtárgyává: a kövér kis ember még mindég nem tért napirendre a méh fölött és akárki jött is föl az igazgatósági szobába, nem mutatta többé viz alá sülyeszt- hető nagy Wertheimjét, hanem a méh-ről tudakozódott, arról beszélt: — No látta-e ? Mit mond hozzá, mi ? Szerelmes volt ebbe a kezdetleges, vidéki kőfaragó munkába, mely leg­kedvesebb állatát rögzítette meg azon a palotán, mely szinleg a takarék­pénztáró volt, de tényleg az övé, a legtöbb részvény tulajdonosáé, a fő- pénztárnoké, az igazgatóé, a méhé. Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki úgy nevezte a városban, sőt egyszer egy rakoncátlan gyerek utána is kiabálta: „méh . . . méh!“ Csodálkozva nézett a kölyök után, hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószi- nüleg azt: „Ni ez a gyerek ... igaza van 1“ Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószorta hat alapítványi hely is van, kéri te­hát a közgyűlést, hogy egy Sárospa­takon felállítandó önálló siketnéma intézet létesítése iránt intézzen fel- terjesztést a vall. és közoktatásügyi miniszterhez. Az indítványt a köz­gyűlés elfogadta. Pótadó megszavazása. Ezekután a közművelődési alapra 1%-os, a sorozási és háztartási alap­ra V4°/o-os pótadókra a névszerinti szavazás megejtetvén: megszavaz­tattak ; egyszersmint a tisztviselők fizetésrendezése folytán felszabadult 2°/o-os pótadó hovaforditására nézve az alispán javaslata egyhangúlag el­fogadtatott. VII. fizetési osztályba jelölt főszolgabirák. A VII. fizetési osztályba leendő előléptetésre első helyen egyhangúlag Haraszthy Miklós homonnai főszolga­bíró, második helyen pedig szavazat- többséggel Bencsik István bodrog­közi főszolgabíró, harmadik helyen Füzesséry Ödön tokaji főszolgabíró lettek a m. kir. belügyminiszterhez a közgyűlés által felterjesztve. A hegyaljai vasút. • A hegyaljai vasút kiépítéséhez a törvényhatóság 50,000 koronát sza­vazott meg törzsrészvények jegyzé­sére, egyszersmind Dókus Gyula el- nöklésóvel Görgey Gyula, Teleki László, Wetterschneider Miksa, Spó- ner Sándor, dr. Ballagi Géza, Borsai Miklós, Bernáth Béla és id. Meczner Gyula tagokból álló bizottságot kül­dött ki oly célból, hogy az érdekelt községekkel érintkezésbe lépve, álla­podjanak meg a két engedményes közül annak személyében, akinek az 50,000 korona megszavazott összeg kiutalványozandó lesz. Ez ügygyei kapcsolatban Wetter - Schneider Miksa arra kérte a bizottsá­got, hogy a bizottság minél előbb lépjen akcióba, hogy a terv megva­lósulása el no ódáztassék. Az alispán megnyugtató kijelentése után az első­napi közgyűlés a főispán éltetésével déli 12 órakor véget ért. több vagyont gyűjtenek, mint ameuy- nyire nekik vagy övéiknek szükségük van. Mohón, buzgón, olyan dühhel, hogy szinte megölik azt, aki munká­jukban meg akarja akadályozni őket. A méh is egyszer ... A fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez csak egyszer esett meg, régen, ak­kor még fiatal volt. Most már abban különbözött a sárga kis bogártól, azt tartotta, mondotta, cselekedte: — Pénzzel bánó embernek hara­gudnia, boszankodnia, bosszúra gon­dolnia nem szabad. Vidámnak kell lennie mindig, mint a méhnek . . . Ő maga ilyen is volt mindig. Az volt mint főpénztáros, aki kieszközölte magának, az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, amikor a parasztok hozták a sok ajándékot, hogy nagy kamatra, teljes biztosítók mellett váltóra pénzt adjon nekik. És miért ne lett volna vidám, mikor szép asszonyok jöttek föl az igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést kérje­nek tőle. Amikor földhözragadt sze­gények, zsellérek, kofák hozták neki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon . . . csak egy kicsit vár­jon még. Várt is, különösen ha biz­tos volt a pénz és összegyűjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet $Sfr* iftpBith mai Kzásaa 4 oldal, '

Next

/
Thumbnails
Contents