Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-09-29 / 106. szám

2. oldal ZEMPLÉN. Szeptember 29. Jótékony estély a megye­beli tüzkárosnltak javára­— Megtartották f. hó 28-án a sátoraljaújhelyi városi színházban. — — Saját tudósítónktól. — — szept. 29, (np.) Mikor e sorokat papírra vetjük, még intenziven élnek lel­kűnkben egy feledhetetlen, vará- zsos este impressziói. Fényes volt az az estély, szinte vakítóan fényes, de abba a ragyogó, káprázatos miliőbe a jótékonyság Géniusza ön­tött ragyogást s mindenki mélyen megindulva, elfogódva szemlél­hette, hogy mint sietnek Zemplén- vármegye lélekre nagy s nemes urai és úrnői, hogy letegyék a jó­tékonyság oltárára a köteles áldo­zatot. Elgondoltuk, hogy az az elemi csapás, — mely Zemplénmegye annyi községét sújtotta e nyáron nyomorral, kétségbeeséssel: ime egyúttal egy ilyen színes este elő­idézője lett, melyben egy igazán fenséges eclait folyt le előttünk, a nemes, áldozatkész s a jótékonyság gyakorlásában királyi szivek ver­senye. A tegnap este rendezett jóté­kony estély felett igazán nem fut­hat végig a szokott sablonnal az újságírói toll, mert mi úgy talál­juk, hogy Zemplénvármegye e jó­tékonysági estélyének lefolyásáról Írva, nagyon színtelen és bántó volna olyan keret, melybe a meg­történt dolgokról újságnál rendsze­rint referálni szokásos. Oltárrá avatta a tegnapi estély a színházat, ahol nem közönség és műkedvelők voltak, de az em­berbaráti érzés és könyörület pap­női, papjai s a hívők buzgó, ne­mes tusákra kélt, egész serege. Egy gyönyörűséges lovagtorna volt ez, hol emberek állottak szembe a beköszöntő nyomorral, a két­ségbeeséssel és felfakadó könyek- kel, hogy az áldozati oltárra tett fillérekkel megtörni igyekezzenek a lappangó nyomor erejét s újra mosolyt varázsoljanak a redők szántotta arcokra s örömkönyekké varázsolják át a nyomorgók sze­is, nevelte, gyarapította, egyikében ama kerteknek, amelyeket az ajándé­kozóktól licitáltatott el. Gyűjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssóvár ember, ,csak gyűjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy mást megakadályozzon, a kinek ilyen tiszteletreméltó pasz- sziója akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának díszére. Legyenek olyanok, legyen mindenki olyan. Ezt mondotta, amikor beíratta a betéteket. Erről beszélt, ha kölcsönt adott, ha vissza utasított egy váltót, ezzel vigaztalta azokat, akik a tizen­egy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek. — Hja, gyüjtenük kell, gyűjtsön maga is, takarítson és tegye be hoz­zánk, legyen olyan mint a . . . Egy bizonyos idő múltán már annyira rá járt a szája kedves sza­vára, hogy amikor más izét mondott, 6 akkor is csak a méhet emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre volt hason­lata. Amikor az uj palota megvett egy egész házsort künn a hostyán leg­inkább a mester emberek városrészé­ből és sírva, szitkozódva, fenyege- tődzve járultak elébe bognárok csiz­madiák, kötél verők: elhallgattatta őket egy erőszakos, de néha különös poé- tikus hasonlattal a köpük világából. (Vége köv.) mében a már felgyűlt bánatköny- nyeket. Ismételjük: hogy nem a szá­raz, az események felett gyorsan elfutó újságírói toll méltó a teg­nap lefolyt estély leírására, hanem egy szingazdag költői penna, mely a szavak csodálatos hatalmával játszani képes, s nem az ujságha- sábok méltók ez est történetének megrögzítésére, hanem a jótékony­ság eltéphetlen könyvének legra­gyogóbb lapjai. Igazán egy álomregény álom­fejezete volt ez estély s Zemplén­vármegye elegáns világa, élén gróf Hadik Béla főispánnal, mint az estély védnökével és Dókus Gyula alispánnal, mint az est elnökével egy örökre dicső, misziót betöltő akció harcosai voltak, s a jótettek nyomán fakadó hálában, a nemes szivek elismerő szavában kell, hogy találják gyümölcsét fáradozásaiknak, de — úgy tudjuk — sokkal szebb, dicsőbb és maradandóbb emléke lesz a kezdeményezők és dr. Hor- nyay Bélával, a rendező bizottság fáradhatlan elnökével élén a rende­zőség fáradozásának, a tönkreju­tottak, s szenvedők szemeiből ki­törült könyek özöne. A fényes erkölcsi siker mellett az anyagi siker váltja be ez estély­hez fűzött reményeket s az ese­mények krónikása végigfutva az estély által szolgált fenkölt célon: mindjárt látni fogja, hogy itt egy szerencsés eszme szerencsés meg­valósításával áll szemben, s hogy a jól tervezett és végrehajtott jó­tékonysági akció létrehozói, élü­kön gróf Hadik Béla védnökkel igaz lelki gyönyörűségüket lelhetik a kivívott diadalban. Kötelességét mindenki hűen teljesítette s a jó ügyhöz méltó buzgalommal igyekezett minden egyes beállani a kiirt cél szolgála­tába : segíteni Zemplénvármegye nyo­morba jutott tűzkárosultain. Az estély részletes tudósítása a következő: Zemplénvármegye közönsége gróf Hadik Béla főispán védnöksége és Dókus Gyula alispán elnöklósével f. hó 28-án a városi színházban a vármegyei tüzkárosultak segélyezé­sére bazár, mulattató előadás, kisor­solás és táncmulatsággal egybekötött estélyt rendezett. Az a kétségbeejtő nyomor ugyan­is, mely a vármegye tüzkárosultait sújtotta: egy nagyarányú jótékony­sági akció megindítására ösztönözte a vármegye közönségét annál is inkább, mert a felsegitést célzó, másirányu akciók nem vezettek kielégítő ered­ményre. Ez indította a vármegye kö­zönségét arra, hogy egy ily irányú estély rendezésével elősegítse az ada­kozást s egy jótékony estély remél­hetőleg impozáns, tiszta jövedelmével igyekezzen segíteni a megyebeli tüz­károsultak vigasztalan helyzetén. S a folyó hó 28-án rendezett es­tély minden tekintetben beváltotta a reményeket: az erkölcsi siker páro­sult az anyagi sikerrel s igaz öröm­mel regisztrálhatjuk a megindított ak ■ ció teljes sikerét és diadalát. Maga az estély felette gazdag volt színekben s az azon rendezett előadások mindegyike egy-egy csillo­góan szép szeme volt annak a gyöngy­sornak, mely ez estély magas nívójú műsorát alkotta. A városi színház terme, páholy­sorai ez alkalommal megteltek Zem­plénvármegye legelitebb közönségével hogy a jótékonyság ügyének szolgá­lata mellett, a közreműködő műked­velők előadásaiban igazi műélvezettel gyönyörködhessenek. Az estély 8 órakor kezdődött meg azzal a magas színvonalú mű­sorral, mely úgy összeállításra, mint az egyes számok kiváló színvonalára nézve az ügybuzgó, fáradhatatlan ren­dezőségnek épen úgy, mint a szerep­lőknek igazi dicsőségére válik. Az estély ötletes, minden részében újszerű rendezése dr. Hornyay Béla buzgóságát, fáradhatlan szorgalmát és e téren általánosan ismert ügyességét dicséri. A színház maga is egészen szokatlan képet öltött ez alkalommal. Az ügyesen elrendezett alkalmi szín­pad, a kiállított tombola tárgyak, a színpadon elhelyezett asztalok, sátorok a legélénkebb benyomást tették a szemlélőkre. Ha hozzáképzeljük a páholyok díszes, distingváit közön­ségét, a nézőtéren hullámzó színes sokaságot: körülbelül előttünk áll a kép halvány mása, melyet f. hó 28-án este a színház felvett. Az előadások sorát id. Bajusz József alkalmi prológusa nyitotta meg. Egy nagyon szép alkalmi költemény volt az, id. Bajusz József élvezetes, ifjú hevülettel színezett előadásában, melyet mindenki igaz lelki gyönyö­rűséggel hallgatott. Az ügyes proló­gus elszavalása után megelevenedett előttünk az alkalmi színpad s rajta az énekesnők és énekesek olasz jel­mezbe öltözött, tarka csoportja jelent meg : az estély alkalmi énekkara, mely teljességében a műsor második és he­tedik számában adott elő dalokat va­lódi műélvezetet nyújtva. Az olasz énekesnők Gyulay Károlyné, Nagy Margit, Sz. Rudő Jolán, Szent- györgyi Sarolta, Spillenberg Sarolta, Nyeviezkey Gabi és Pöszi voltak, az énekesek csoportja Bajusz Ernő, Mester Dezső, Banóczy Kálmán, Novak Gyula, Ocskay László, Ka­csák Béla, Barna Gábor, Némethy Andor résztvevőkből alakult meg. — Általános tetszést arattak a műsor harmadik számában Gortvay Ala- dárné, Spillenberg Sarolta és Sz. Rudó Jolán kupiéi, valamint Ballagi Erzsiké gyönyörű énekszámai. Majd egy vígjáték került színre „Protek­ció“ címen. Bajusz Zoltán, Bajusz Andor és dr. Némethy Andor ját­szották benne a szerepeket s mind­annyian kellemes derültségben tar­tolták a közönséget gondos alakítá­saikkal. Aztán az alkalmi énekesek csoportja tarkította ismét a színpadot, müsorszámok közben a Serpentin és confetti esővel, jelmezeikkel az olasz karnevál bohózatós szinkeverékét jut­tatva eszünkbe. Nem akarjuk most a szereplőket külön-külön megdicsérni előadásuk­ért. Elismerésük azon általános tetszés, felcsendülő tapsvihar legyen, melylyel müsorszámaik után a közönség őket megjutalmazta. Úgy külön-külön, mint egyetemleg az őszinte méltánylás és elismerés szavai illetik őket. Tevékeny részt vettek az estély sikerében ifj. Meczner Gyula, minta tánerendező bizottság-elnöke, Harsá­ny i Gyula és Nagy Margit a zongora- kíséretért és Szappanos Imre róm. kath. kántor az énekek betanításáért. A programmpontok szünetei köz­ben a hölgyek tombolajegyeket, frissí­tőket, a szereplőkről készült fénykép felvételeket stb. árusítottak a jótékony­cél javára. Közvetlen az estély után s a tánc megkezdése előtt a tombola tár­gyakat sorsolták ki, amely után fel­hangzott a boston ária s megkezdő- tött a táncvigalom, melyet egy óra táj­ban csak a vacsora szakított félbe kis időre. A mulatság a hajnali órákig nyúlt ki s aztán lassanként elszéledt a közönség egy gyönyörű este gaz­dag emlékeivel s azzal a jóleső tu­dattal, hogy egyúttal a jótékonyság oltárán áldozhatott. íme: ez halavány, és vázlatos vonásokban a tegnapi estély lefolyá­sának menete, mely méltó helyet kér magának a legnagyobb sikerű mulat­ságok krónikájának lapjain. A táncmulatságon jelenvolt höl­gyek névsorát a következőkben ad­juk, megjegyezve, hogy azt a legna­gyobb gond mellett sem lehetett min­den hiány nélkül feljegyezni abban a folyton váltakozó, díszes hölgyko- szoruban, mely szinte kalaidoskop- szerii alakulataival gyönyörködtette a jelenvoltakat. Asszonyok: Atnbrózy Nándorné, Ballagi Gézánó (Spatak), Bajusz Jó- zsefné, Barthos Józsefné, Barriä Ár- pádné, Bauer Antalné, Bernáth Ala- dárné, özv. Boruth Elemérnó (Tolcsva), Bokor Józsefné, Dókus Ernőné, Dókus Gyuláné, Dókus Lászlóné, Dongó Gy. Gézáné, Dános Miklósné, Demián Gyuláné (Késmárk), özv. Elek Sándor- né, Cs. Molnár Leona, Csákó Ferenc­ivé, Éder Gyuláné (Budapest), Éwa Ödönné, Fröhlich Gyuláné (Nagy- Mihály), Fleiszner Frigyesné, Fejes Istvánná, Gortvay A ládámé, Gyu­lay Károlyné, br. Gaizler Józsefné, dr. Hornyay Béláné, Horváth Jánosné (Tokaj), Heriez Mártonná, Hammers­berg Jenőnó (O.-Liszka), Hönsch De- zsőné, Haas Móricné, Haas Berta­lanná, Holló Mártonná (Budapest), Juhász JenŐné, Kádár Gyuláné, Kovács Antalné (Budapest), dr. Kossuth Jánosné, Keresztessy La- josné, Kincsessy Póternó, özv. Kő- pataky Gyuláné (Spatak), dr. Kellner Sománó, Kottán Györgyné, László Ferencné, özv. Lakatos Gyuláné, dr. Legeza Jánosné, dr. Ligeti Józsefné, id. Meczner Gyuláné, Molnár Béláné, dr. Molnár Jánosné, Mendik Jánosné, Nyeviezkey Pálné, Nemes Sándorné, Nagy Barnánó (Tolcsva), Nagy Bé- láné, Nagy Albertné, dr. Nagy Ár­minná, Novák Gyuláné, Pilissy László­né, Pilissy Béláné, Polonyi Ignácnó, özv. Rácz Kálmánná, dr. Rosenthal Sándorné, dr. Reichard Salamonné, Rikk Gusztávné (Spatak), Somogyi Bertalanná, Spotkovszky Károlyné, özv. Szerdahelyi Vincénó, Szentiványi Lászlóné (Málcza), Szentgyörgyi Vil­mosáé, Sz. Rudó Jolán, Spillenberg Józsefné (Gálszécs), Szerviczky Ödön­né (Bodrog-Szerdahely), Székely Elek- né, dr. Tátray Dezsőné, özv. v'itéz Béláné, Wieland Lajosné, Wiczmándy Ödönné (Buttka), Widder Gyuláné, Zettin Ignácné. Leányok : Atnbrózy Margit, Bal­lagi Erzsiké (Spatak), Barthos Ilonka (Spatak), Bauer Antónia és Margit, Bogdánfy Malvin, Brenner Mici és Lujza (Bécsújhely), Dongó Jujóka, Fáik Mina, Fried Etelka, Fröhlich Cora (N.-Mihály), Horváth Etelka (Tokaj), Hönsch Ilonka, Kovács Mar­git (Bpest), Kellner Bella, Lakatos Lenke, Meczner Ilonka, Mezőssy Olga (Tolcsva), Matolai Ida, Lányi Margit (Tiszolcz), Nagyváthy Anna, Nagy Margit, Nyeviezkey Gabi és Pöszi, Róth Gizella, Rikk Emma (Spatak), Szentgyörgyi Sarolta, Szilágyi Aranka, Székely Róza, Szigethy Lidia, Szerda­helyi Adrienné, Szerviczky Gabi (B.- Szerdahely), Spillenberg Sári, Spillen­berg Elza, Szentiványi Carola (Málcza), Semsey Mariska, Székely Mária, So­mogyi Sarolta, Zettin Flóra. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Pályázat körorvosi állásra. A bodrogközi járás főszolgabirája pályá­zatot hirdet az agárdi körorvosi ál­lásra, mely 1000 korona törzsfizetés, 420 kor. fuvar- és 120 kor. lakbér- átalánynyal van javadalmazva. Pályá­zati kérvények f. évi okt. hó 10-éig nyújtandók be a j. főszolgabírói hi­vatalhoz. )( Pályázat segédjegyzői állásra. A lemondás folytán megüresedett és az 1904. évi XI. t.-c. értelmében 1000 korona fizetéssel javadalmazott sókuti segédjegyzői állásra pályázatot hirdet a varannói járás főszolgabirája. — Pályázhatnak, kik a törvényben előirt képesítést igazolják és feddhetlen elő­életű, magyar állampolgárok. ■— A választás napja a pályázókkal fog közöltetni. Pályázati kérvények 1904. évi november hó 1-ig adandók be.

Next

/
Thumbnails
Contents