Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-09-22 / 103. szám
Sátorai] a-üj hely, 1S04. szeptember 22. 103. (4325.1 Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öitoralja-Ujnely, fötór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 All., vastagabb betűkkel 8 All. Nyílttérijén minden garmond sor SO All. 4 POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maezner Gyula dr. Molnár János dr. Parányi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre S k;r. — Egyes szám éra 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 All. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 All. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi legújabb JCerbert. — szept. 22. (I—) Károlyi Gábor tudvalévőié}? szállóigét csinált a Herbert névből Magyarországon és a „Magyarország“ Bismark Herbert halálának alkalmából feleleveniti a magyar Herberteket, köz- zéjtlk sorozván valakit, akire néhaivaló Károlyi Gábor bizonyára nem gondolt, mikor Tisza Istvánt és Andrássy Gyula íiait akarta kigunyolni. A legújabb Herbert a „Magyarország“ szerint Kossuth Ferencz. Ő is nagy embernek kisebb fia, ki a közéletben atyja érdemeinél fogva foglalt el pozíciót s ahoz a politikai tőkéhez, amivel kétségtelenül rendelkezik, atyai örökségképen jutott. Csakhogy — azt mondja a „Magyarország“ — mig Tisza István és Andrássy Gyula csakugyan hü és következetes Herbertek, mert úgy cselekednek, mint Bismark Herbert, aki elhunyt atyjának eszméit és politikáját örökség és hagyoraányké- pen őrizte és annak múltját mindenképen rá akarta erőszakolni a jelenre és az élő nemzedékre, addig Kossuth Ferencz gyarló és hűtlen Herbert, mert a helyett, hogy'„folytatná a honvédelmi harcot, mig a szabadság győz és az önálló magyar hadsereg állami függetlenségünk zászlaját Budavár ormára másodszor kitűzi,“ a helyett — mondja — azt tanítja, „hogy a nemzetet bizonytalan vállalkozásokba terelni nem szabad A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A zeneszerző. A ,.Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Igazán jó fiú volt. Ha rágondolok szomorú végére, akaratlanul is könyek lopódznak szemeimbe. Mintha most is látnám. Igéző, barna szemeivel a szív mélyébe tudott tekinteni, nyílt, magas homlokára dús fekete fürtök omlottak alá, gyermekesen finom arcáról az őszinteség ragyogott le. S az a közvetlen, szelíd modor, amelylyel mindenkit barátjává tudott tenni, olyan jól állott neki. Soha nem bántott senkit. Szive telve volt romlatlan ideálizmussal. Hitt mindenkinek, bízott mindenkiben s hacsak tehette, mindent megtett barátjai érdekében. És mégis volt ellensége. A múlt héten átlőtt halántékkal találták kedves kis lakásában. Olyan volt a vérfolt azon a szép, tiszta szőnyegen, mint az első hiba biborpirossága a romlatlan gyermekarcon. Szegény Pista, kár volt ezt tenned. Sem az a leány, sem az a fiú nem érdemelte meg ezt az áldozatot. El sem jöttek a temetésedre, pedig s a küzdelmek nemét és mértékét gondosan mérlegelt körülményekhez kell alkalmazni, mert a politikában a hiba még jobban megbosszulja magát, amint a vétek.“ Egy szóval Kossuth Ferenc csak amolyan ál-Herbert, aki, mert nem forradalmi politikát követ, méltatlau fia annak az embernek, aki a forradalmat csinálta, és aki szavával honvéd sereget teremtett és küldött győzni vagy halni. így a „Magyarország.“ Álljunk meg egy kicsit ennél a szemrehányásnál és nézzünk a szemébe ennek a tetszetős hangit vádaskodásnak. Nem a Kossuth Ferencz kedvéért, akinek bizonyára semmi szüksége sincs arra, hogy kormánypárti oldalról tö- rülgessék orcájának verítékét, mikor a függetlenségi táborból hurcolják Golgothára, hanem az igazság, a történelem kedvéért, amelyet a „Magyarország“ még nagyobb előszeretettel szokott meg- kinozni, mint magát Kossuth Fe- renczet. Hát igaz, igaz: a Kossuth Lajos politikája forradalmi politika volt és az is maradt mindvégig. Annyira az volt és oly szigorú következetességgel az is maradt, hogy Kossuth Lajos sohasem fogadta el a függetlenségi kerületek mandátumait és nyíltan kijelentette, hogy az ő politikája nem a magyar függetlenségi párt politikája. Ugyanezért Kossuth Lajos sohasem is tartozott a magyar országgyűlési fügte összes szép álmaidat, minden reménylett boldogságodat eltemetted érettük. Kitértél utjokból, mert nagyon szerettél . . . Baloghéknál a múlt héten is megtartották a zeneestélyt, épen akkor, midőn te kis szobádban a ravatalon pihentél. Megemlékeztek rólad pár sajnáló szóval, azután mintha mi sem történt volna, elmélyedtek Schubert és Mozart darabjainak tudákos értelmezésébe. A hangot persze most is Kovács Béla adta s nagy mondásával, cifrán hangzó frázisaival önmagát a nagy zenészek fölé emelve nagy kegyesen megengedte, hogy az említett zenészek minden hibáik mellett is érnek valamit. Nem olyan piaci zenészek, mint amilyen te is voltál s akiktől az Isten mentse meg a világot. Uj zenei lángész kell a világnak s elég szerényen sejtetni engedte, hogy ez a lángész már megszülett s nem sokára csodálni fogja az egész müveit világ. A nevét persze finoman elhallgatta. S Irén oly büszkén tekintett reá. ő ismerte ezt a lángészt. Élvezni ugyan nem tudta darabjait, de azt hitte, nem elég müveit még ahhoz s ezt röstelte bevallani. Hizelgett neki, hogy ez a lángész egyenesen az ő számára született, ő lesz a lelket adó getlenségi párthoz. Röviden úgy jelezték a külömbséget, hogy a függetlenségi párt politikája: a 48, Kossuth Lajosé : a 49. Úgy tudjuk azonban, hogy Kossuth Ferenc a magyar ország- gyűlési függetlenségi párt elnöke és ugyan akkor, mikor az országgyűlési függetlenségi párt Kossuth Ferencet elnökévé választotta, nem változtatott programot. Legalább a nemzetet nem világosította fel arról, hogy ugyanabban a pillanatban, mikor a forradalmi politikát követő Kossuth Lajos fiát vezérévé és elnökévé választotta, maga a párt is a forradalmi politikára tért át. A párt elnevezésében a 48-as számot nyilvánosan nem válltotta fel a 49. Úgy tudtuk tehát, mert úgy láttuk, hogy Kossuth Ferenc csatlakozott a magyar függetlenségi párthoz és nem a magyar függetlenségi párt vette át a Kossuth Lajos forradalmi politikát. Aki tehát Kossuth Ferenctől azt várta, hogy honvéd seregeket fog teremteni Budavára ellen, annak már akkor csalódnia kellett Kossuth Ferencben, mikor az országgyűlési függetlenségi párt elnökségét elfogadta. Aki forradalomról álmodozott, annak Kossuth Ferenc sohasem volt a vezére, mert ez a pont hiányzik a függetlenségi párt programmjá- ból, amelynek megvalósítására Kossuth Ferenc vállalkozott. De gyerünk tovább. Én úgy olvastam, magából a Kossuth múzsája s törte magát a klasszikus zenészek tanulmányozásával, csakhogy neki tessék. Mennyivel egyszerűbb, mennyivel közvetlenebb, mennyivel szebb volt a te művészeted. Neked nem a szavad, neked a szived volt a művész. Nem születtél zenésznek, nem tartottad magad soha annak s lelked mégis mindig a leggyönyörűbb harmóniáktól zengett. Minden édes érzés dallá vált szivedben s ha alakot adtál neki, szívbe lopódzott az s aki hallotta, nem tudott ez igézettől megszabadulni. Neked minden gondolatodat a szív sugallta s ez a szív olyan szépen tudott beszélni. Dalaidat ismeri minden szerelmes szív. Nem kérdezi, nem is tudja kinek lelkében születtek meg azok az édesbús, szomorú dalok ; énekli, mintha a magáé volna ; sir, zokog mellette, mintha az ő bánatát sirattad volna el nótáidban. Amaz muzsikus mesterember, te zenei költő-lélek voltál. Amaz leját- sza, mint a gép mások zenei gondolatát, épit azok mintájára zenei csodaszörnyeket, megengedett szabályok korlátái között maradva tökéletes, mint egy zenei automata; — de egy érzést a szívből zeneileg kifejezni nem tud. Te kontár voltál és ő műLajos Írásaiból, hogy ő sohasem is kívánta a magyar parlamenti függetlenségi párttól, hogy az ő személyes politikáját, a forradalom, az engesztelhetetlenség és a hires inkompatibilitás politikát (a magyar királyi és az osztrák császári korona összeférhetetlenségéről) magáévá tegye és kövesse. Hanem igen is olvastam egy valóságos katekizmust, amelyet Kossuth Lajos a magyar függetlenségi pártnak szánt, apostoli tanításokat adván benne, hogy miként lehet és miként keli a függetlenségi programúi győzelmét békés eszközökkel kivívni. Sőt, ha jól emlékezem, ebben a katekizmusban még az obstrukció sincs felemlítve afféle csalhatat- lar gyógyszerként, melyből minden órában be kell venni egy- egy kanállal. Én tehát elhiszem, hogy hatásosabb győzelmes honvéd seregekről szavalni, melyek újra kitűzik Budavárának ormára az állami függetlenség zászlóját; belátom, hogy a nép fantáziáját jobban izgatja az a Kossuth Lajos, akinek szavára seregek támadnak és rohannak győzni vagy halni, mint az a Kossuth Lajos aki tanit és oktat, hogy többet észszel, mint erővel, de az igazság mégis csak az, hogy Kossuth Lajos ezt az utóbbit hagyta örökségül a magyar parlament függetlenségi pártjának. A legújabb Herbert tehát, ha már muszáj neki Herbertnek lennie, van olyan hűséges végrehajvész, te szégyent hoztál a zenészeire kedves kis dalaiddal s ő ezt fölfedezte. Hogy is mertél te dalra fakadni ? Hisz te nem jártál magasabb zenei iskolába ? A te iskolád a pásztorsip bánatos dallamárja, a szellő susogása, a madarak ártatlan csicsergése, érzésteli szived dobbanása volt. Dalba öntötted szerelmedet, annak minden búját, minden örömét, csak úgy egyszerűen, mint a pásztor, mint a madár, akik szintén nem kótából tanultak dalolni s akik mégis tökéletesebb zenészek, mint minden akadémia együttvéve, mert az ő harmóniájuk a szívben van s nem a papiroson. Már nem dalolsz többet. Hiszen eddig is hiába daloltál. Olyan voltál, mint a csendes éj kedves csalogánya. Mindenki gyönyörködik édes dalában, szerelmes szivek vallomásává, örök fogadások tanújává, édes boldogság gyönyörmámorává lesz; pedig talán bánatában, fájdalmában dalolt olyan szívhez szóló hangon, talán a lelkét adta ki dalban s mások boldog fészekrakása az ő kis puha fészkének romhalmazán létesült. Szegény madár, szegény Pistám! Ha lelked visszaszáll az égből hozzánk, te boldog fogsz lenni. Nem mindenki taszít el magától, vannak, akik megértik a te dalaid érzésben L»|)iink Rxáuta 4 oldat. ’^|
