Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-09-22 / 103. szám

Sátorai] a-üj hely, 1S04. szeptember 22. 103. (4325.1 Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öitoralja-Ujnely, fötór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 All., vastagabb betűkkel 8 All. Nyílttérijén minden garmond sor SO All. 4 POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maezner Gyula dr. Molnár János dr. Parányi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre S k;r. — Egyes szám éra 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 All. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 All. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi legújabb JCerbert. — szept. 22. (I—) Károlyi Gábor tudvalévő­ié}? szállóigét csinált a Herbert névből Magyarországon és a „Magyarország“ Bismark Herbert halálának alkalmából feleleveniti a magyar Herberteket, köz- zéjtlk sorozván valakit, akire néhaivaló Károlyi Gábor bizo­nyára nem gondolt, mikor Tisza Istvánt és Andrássy Gyula íiait akarta kigunyolni. A legújabb Herbert a „Magyarország“ szerint Kossuth Ferencz. Ő is nagy em­bernek kisebb fia, ki a közélet­ben atyja érdemeinél fogva fog­lalt el pozíciót s ahoz a politi­kai tőkéhez, amivel kétségtele­nül rendelkezik, atyai örökség­képen jutott. Csakhogy — azt mondja a „Magyarország“ — mig Tisza István és Andrássy Gyula csakugyan hü és következetes Herbertek, mert úgy cselekednek, mint Bismark Herbert, aki el­hunyt atyjának eszméit és poli­tikáját örökség és hagyoraányké- pen őrizte és annak múltját min­denképen rá akarta erőszakolni a jelenre és az élő nemzedékre, addig Kossuth Ferencz gyarló és hűtlen Herbert, mert a helyett, hogy'„folytatná a honvédelmi har­cot, mig a szabadság győz és az önálló magyar hadsereg állami függetlenségünk zászlaját Buda­vár ormára másodszor kitűzi,“ a helyett — mondja — azt tanítja, „hogy a nemzetet bizonytalan vál­lalkozásokba terelni nem szabad A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A zeneszerző. A ,.Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Igazán jó fiú volt. Ha rágondolok szomorú végére, akaratlanul is könyek lopódznak sze­meimbe. Mintha most is látnám. Igéző, barna szemeivel a szív mélyébe tu­dott tekinteni, nyílt, magas homlo­kára dús fekete fürtök omlottak alá, gyermekesen finom arcáról az őszin­teség ragyogott le. S az a közvetlen, szelíd modor, amelylyel mindenkit barátjává tudott tenni, olyan jól ál­lott neki. Soha nem bántott senkit. Szive telve volt romlatlan ideálizmussal. Hitt mindenkinek, bízott mindenki­ben s hacsak tehette, mindent meg­tett barátjai érdekében. És mégis volt ellensége. A múlt héten átlőtt halántékkal találták ked­ves kis lakásában. Olyan volt a vér­folt azon a szép, tiszta szőnyegen, mint az első hiba biborpirossága a romlatlan gyermekarcon. Szegény Pista, kár volt ezt ten­ned. Sem az a leány, sem az a fiú nem érdemelte meg ezt az áldozatot. El sem jöttek a temetésedre, pedig s a küzdelmek nemét és mértékét gondosan mérlegelt körülmények­hez kell alkalmazni, mert a poli­tikában a hiba még jobban meg­bosszulja magát, amint a vétek.“ Egy szóval Kossuth Ferenc csak amolyan ál-Herbert, aki, mert nem forradalmi politikát követ, méltatlau fia annak az embernek, aki a forradalmat csinálta, és aki szavával honvéd sereget terem­tett és küldött győzni vagy halni. így a „Magyarország.“ Álljunk meg egy kicsit ennél a szemrehányásnál és nézzünk a szemébe ennek a tetszetős hangit vádaskodásnak. Nem a Kossuth Ferencz kedvéért, akinek bizo­nyára semmi szüksége sincs arra, hogy kormánypárti oldalról tö- rülgessék orcájának verítékét, mikor a függetlenségi táborból hurcolják Golgothára, hanem az igazság, a történelem kedvéért, amelyet a „Magyarország“ még na­gyobb előszeretettel szokott meg- kinozni, mint magát Kossuth Fe- renczet. Hát igaz, igaz: a Kossuth Lajos politikája forradalmi poli­tika volt és az is maradt mind­végig. Annyira az volt és oly szigorú következetességgel az is maradt, hogy Kossuth Lajos so­hasem fogadta el a függetlenségi kerületek mandátumait és nyíl­tan kijelentette, hogy az ő po­litikája nem a magyar független­ségi párt politikája. Ugyanezért Kossuth Lajos sohasem is tarto­zott a magyar országgyűlési füg­te összes szép álmaidat, minden re­ménylett boldogságodat eltemetted érettük. Kitértél utjokból, mert na­gyon szerettél . . . Baloghéknál a múlt héten is meg­tartották a zeneestélyt, épen akkor, midőn te kis szobádban a ravatalon pihentél. Megemlékeztek rólad pár sajnáló szóval, azután mintha mi sem történt volna, elmélyedtek Schubert és Mozart darabjainak tudákos értel­mezésébe. A hangot persze most is Kovács Béla adta s nagy mondásával, cifrán hangzó frázisaival önmagát a nagy zenészek fölé emelve nagy kegyesen megengedte, hogy az említett zené­szek minden hibáik mellett is érnek valamit. Nem olyan piaci zenészek, mint amilyen te is voltál s akiktől az Isten mentse meg a világot. Uj zenei lángész kell a világnak s elég szerényen sejtetni engedte, hogy ez a lángész már megszülett s nem so­kára csodálni fogja az egész müveit világ. A nevét persze finoman elhall­gatta. S Irén oly büszkén tekintett reá. ő ismerte ezt a lángészt. Élvezni ugyan nem tudta darabjait, de azt hitte, nem elég müveit még ahhoz s ezt röstelte bevallani. Hizelgett neki, hogy ez a lángész egyenesen az ő számára született, ő lesz a lelket adó getlenségi párthoz. Röviden úgy jelezték a külömbséget, hogy a függetlenségi párt politikája: a 48, Kossuth Lajosé : a 49. Úgy tudjuk azonban, hogy Kossuth Ferenc a magyar ország- gyűlési függetlenségi párt elnöke és ugyan akkor, mikor az or­szággyűlési függetlenségi párt Kossuth Ferencet elnökévé vá­lasztotta, nem változtatott prog­ramot. Legalább a nemzetet nem világosította fel arról, hogy ugyan­abban a pillanatban, mikor a forradalmi politikát követő Kos­suth Lajos fiát vezérévé és el­nökévé választotta, maga a párt is a forradalmi politikára tért át. A párt elnevezésében a 48-as számot nyilvánosan nem válltotta fel a 49. Úgy tudtuk tehát, mert úgy láttuk, hogy Kossuth Ferenc csatlakozott a magyar független­ségi párthoz és nem a magyar függetlenségi párt vette át a Kossuth Lajos forradalmi politi­kát. Aki tehát Kossuth Ferenctől azt várta, hogy honvéd serege­ket fog teremteni Budavára ellen, annak már akkor csalódnia kel­lett Kossuth Ferencben, mikor az országgyűlési függetlenségi párt elnökségét elfogadta. Aki forradalomról álmodozott, annak Kossuth Ferenc sohasem volt a vezére, mert ez a pont hiányzik a függetlenségi párt programmjá- ból, amelynek megvalósítására Kossuth Ferenc vállalkozott. De gyerünk tovább. Én úgy olvastam, magából a Kossuth múzsája s törte magát a klasszikus zenészek tanulmányozásával, csak­hogy neki tessék. Mennyivel egyszerűbb, mennyi­vel közvetlenebb, mennyivel szebb volt a te művészeted. Neked nem a szavad, neked a szived volt a művész. Nem születtél zenésznek, nem tartottad magad soha annak s lelked mégis mindig a leggyönyörűbb har­móniáktól zengett. Minden édes ér­zés dallá vált szivedben s ha alakot adtál neki, szívbe lopódzott az s aki hallotta, nem tudott ez igézettől meg­szabadulni. Neked minden gondolatodat a szív sugallta s ez a szív olyan szé­pen tudott beszélni. Dalaidat ismeri minden szerelmes szív. Nem kérdezi, nem is tudja kinek lelkében szület­tek meg azok az édesbús, szomorú dalok ; énekli, mintha a magáé volna ; sir, zokog mellette, mintha az ő bá­natát sirattad volna el nótáidban. Amaz muzsikus mesterember, te zenei költő-lélek voltál. Amaz leját- sza, mint a gép mások zenei gondo­latát, épit azok mintájára zenei cso­daszörnyeket, megengedett szabályok korlátái között maradva tökéletes, mint egy zenei automata; — de egy érzést a szívből zeneileg kifejezni nem tud. Te kontár voltál és ő mű­Lajos Írásaiból, hogy ő sohasem is kívánta a magyar parlamenti függetlenségi párttól, hogy az ő személyes politikáját, a forrada­lom, az engesztelhetetlenség és a hires inkompatibilitás politikát (a magyar királyi és az osztrák császári korona összeférhetetlen­ségéről) magáévá tegye és kö­vesse. Hanem igen is olvastam egy valóságos katekizmust, ame­lyet Kossuth Lajos a magyar függetlenségi pártnak szánt, apos­toli tanításokat adván benne, hogy miként lehet és miként keli a függetlenségi programúi győzel­mét békés eszközökkel kivívni. Sőt, ha jól emlékezem, ebben a katekizmusban még az obstrukció sincs felemlítve afféle csalhatat- lar gyógyszerként, melyből min­den órában be kell venni egy- egy kanállal. Én tehát elhiszem, hogy ha­tásosabb győzelmes honvéd se­regekről szavalni, melyek újra kitűzik Budavárának ormára az ál­lami függetlenség zászlóját; be­látom, hogy a nép fantáziáját jobban izgatja az a Kossuth La­jos, akinek szavára seregek tá­madnak és rohannak győzni vagy halni, mint az a Kossuth Lajos aki tanit és oktat, hogy többet észszel, mint erővel, de az igaz­ság mégis csak az, hogy Kossuth Lajos ezt az utóbbit hagyta örök­ségül a magyar parlament füg­getlenségi pártjának. A legújabb Herbert tehát, ha már muszáj neki Herbertnek len­nie, van olyan hűséges végrehaj­vész, te szégyent hoztál a zenészeire kedves kis dalaiddal s ő ezt fölfe­dezte. Hogy is mertél te dalra fakadni ? Hisz te nem jártál magasabb zenei iskolába ? A te iskolád a pásztorsip bánatos dallamárja, a szellő susogása, a madarak ártatlan csicsergése, ér­zésteli szived dobbanása volt. Dalba öntötted szerelmedet, annak minden búját, minden örömét, csak úgy egy­szerűen, mint a pásztor, mint a ma­dár, akik szintén nem kótából tanul­tak dalolni s akik mégis tökéletesebb zenészek, mint minden akadémia együttvéve, mert az ő harmóniájuk a szívben van s nem a papiroson. Már nem dalolsz többet. Hiszen eddig is hiába daloltál. Olyan voltál, mint a csendes éj kedves csalogánya. Mindenki gyönyörködik édes dalá­ban, szerelmes szivek vallomásává, örök fogadások tanújává, édes bol­dogság gyönyörmámorává lesz; pedig talán bánatában, fájdalmában dalolt olyan szívhez szóló hangon, talán a lelkét adta ki dalban s mások boldog fészekrakása az ő kis puha fészké­nek romhalmazán létesült. Szegény madár, szegény Pistám! Ha lelked visszaszáll az égből hoz­zánk, te boldog fogsz lenni. Nem mindenki taszít el magától, vannak, akik megértik a te dalaid érzésben L»|)iink Rxáuta 4 oldat. ’^|

Next

/
Thumbnails
Contents