Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-28 / 11. szám
Karminckettedik évfolyam. Sátorai]a-Ujhely, 1904. Január 28. li (2433) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadoMratal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor SO fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Szirmay István dr. Hána Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, Í5 évre 6 kői negyedévro 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. P hoz cisza ? — jan. 27. (Sz. i.) Persze, hogy ezt kellene ma tudni, és ha én azt most megírhatnám, túl tennék mindenféle fél- és egész hivatalos jól értesilltségeken. De hát nem tudom és nem tudja azt más sem, hanem minden tollforgató csak kombinál, szimatol és valószínűségeket számitgat. Hogy fog történni valami s hogy az obstrukciós erőszak kihívja végre az erőszakot a másik oldalról is, azt ma már nem csak az újságok Írják, nem csak uton- utfélen beszélik, hanem úgyszólván tele van vele a levegő is. A szükségesség és az alkot- mányszerüség oldaláról is. De mi lesz az a valami? Házszabály módosítás egyetlenegy paragrafusba gyúrt indítvány alakjában? Száz óráig tartó permanens ülés? Vagy az országgyűlés feloszlatása? Válogathat ki-ki a szája ize és fantáziája szerint a tarkábbnál tarkább ter- vezgetések közzül. Nekem a feloszlatás gondolatán akad meg az elmém és lattolgatom azt két oldatról is. Az első oldalról igen egyszerű és világos a kérdés. Nincs talán egyetlenegy ember sem az országban, aki el ne ös- merné, hogy ha volt valamikor szükség arra, hogy az országgyűlés idő előtt feloszlattassék A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Engem szeress. Irta: Amáne. A szépséges Szepesség zöldelő, viruló völgyében, pompás parkjában mereng Amanda asszony. Körülveszi a természet szépsége és a jólét. A munkásásszony rá mondaná: — Mily boldogan heverészik édes semmittevésben, illatos fái alatt ringó hálójában! — És ő mégsem érzi az édes semmittevés gyönyörét. Bágyadtan nyúlik el lustának látszó alakja a drága pongyolában s nem látja senki, hogy a csipke alatt mily érzések nyugtalanítják szivét. Mily lázasan ver a leghatalmasabb, legemész- tőbb, a leggyötrőbb, legélesebb érzelemtől: a szerelemtől. Szemeiben érzelmek tüze lobog talán, azért süti le, mialatt ősz ura kedvtelve nézi cifra ruhába bujtatott, művésziesen megfésült, szép feleségét, akiért az egész vármegye irigyeli. Van is miért! Mig őszbaju ura jóságos tekintetével, hogylétéről tudakozódik, addig ő egy fekete, ragyogó szempárról ábrándozik. Ha feléje hajol az ura tüskés arca, ő egy fekete selymes szakállu archoz vágyik simulni. Mig lelke a másiknál időzik, addig tűrni kell e duzzadt képű ember öleléseit. Behunyja szemeit, hogy és a nemzet megképeztessék, hát ez a szükség sohasem volt általánosabban érezhető, mint ma. Nem csak szükségesnek látja, hanem szinte türelmetlenül várja már a nemzet, hogy végre ő rá apelláljanak és a többszörösen megrekedt kibontakozásnak kulcsát az ő kezébe adják. Ma, az ex-Iex kilencedik hónapjában egyre gyengül és halványodik az a közjogi tanítás is, hogy az országgyűlés feloszlatása ex-lexben törvénytelen dolog. Az hozta-e magával, hogy a nemzet immár mintegy beleélte magát az ex-lexes kormányzásba és talán már el is felejtette, hogy büdzsét és budzset- jog is van a világon; vagy a törvény sokszor idézett helyét nem látja-e egész világosnak arra, hogy abból határozott tilalmat olvasson ki az ex-lex-ben való feloszlatás ellen, nem tudom, de merem állítani, hogy alig akad már ember, aki alkotmányjogi scrupulusokkal hozakodnék elő, ha a t. Ház feloszlatását hozzák előtte szóba. Kö- rülbelől úgy vaunak vele az emberek, mint az eperjesi asz- szony a muszka katonákkal. Ezt az asszonyt ugyanis azzal ijesztgették negyvenkilenc tavaszán, hogy a muszka katonák minden asszonyfélét meggyaláznak, ha bejönnek az országba. És bejöt tek a muszkák és — nem bántották a mi asszonyunkat, sőt ne lássa az érzéki lobogást szemei tüzében. Csak arra — arra gondol, a nyúlánkra, a kedvesre, kinek szerelme a leikéből is fakad. E napokban kell erre jönnie „csupa vélellenségből.“ Amanda sejii ezt. A lombos fák szerelmesen egymásfelé bújva jóságosán biztatják: „Te is összebújhatsz már a tieddel! Jön, jön! Meglátod! Nem nézel felénk többé oly sóváran!“ És ime be is válik igéretök. Megjött, kire folyton gondolt, kit lelki szemeivel eddig is látott s most igazában gyönyörködhet benne. De nem, nem szabad! Repülne feléje-elibe örömujjongva s állnia kell méltóságteljesen folyosóján ! Kacagna szemébe, ámde csak mosolyognia szabad! Keblére borulna szenvedélyesen s csak fejével szabad bicentenie. Rászorítaná sóvárgó, égő ajkait az övére és össze kell szorítania. Csoda, hogy ki nem csattan a pirosló vér belőlük. Elmúlt szerencsésen a találkozás örömteljes s mégis oly nehéz pillanata anélkül, hogy a férj a forró pillantásokat észrevette volna. Nyugodtan hagyta magukra alkonyaikor, hűvös lévén már neki az erős levegő. Bezzeg jól esik az esti szellő a fiatalabbak égő orcáinak ! Azokat lágyan csókolja. De ki hűsíti a forró szivek tüzét? Kerengve sétál egymás mellett hangosan zakatoló kebellel, néma ajakkal a legszeretőbb emberpár a olyan tisztességesen viselték magukat, hogy ez végre is türelmét veszítette és felkiáltott: „hol késik hát az a meggyalázás ?“ A feloszlatással is addig ré- mitgették a magyart, hogy ilyen meg olyan gyalázat esnék általa az alkotmányon, hogy szinte zengnek a kerületek: „hol késik hát az a meggyalázás ?“ Azért, ha Tisza a feloszlatást hozza, a nemzet nagy és széles rétegeinek gondolatával fog az ő terve találkozni. Igaz, vannak a magyar közjognak tudásra nagy tekintélyű, hazafi érzésre hű és megbízható magyarázói, akik az exlexben való feloszlatást alkotmányunk alapelveivel összeegyeztethető- nek nemjtartják. Es mindez ideig ez a tanítás élt a nemzet köztu- datábau is. Jómagam is, mikor papírra teszem igénytelen gondolataimat, távolról sem szándékozom ezt a régi igazságot cáfol- gatni, vagy valakit arra buzdítani, hogy uj, eddig nem ösmert alkotmányos igazságokat szivjon magába, hanem csak tünetekről referálok, amelyeket látok, hallok, tapasztalok. Vallom, hogy a közjogi gondolkozásnak szigorúnak és konzervatívnak kell lenni és alkotmányunk alapelveinek egyik napról, a másikra más és más értelmét felfedezni nem szabad, de nem tagadom le a tömegek gondolkozásában beállott fordulatot. legszebb kertben s még sem a paradicsomban ! Karját Ottójáéba fűzve: élvezi közellétét. Oly egészen az övé lelkestől 1 Látja szeme pillantásából, mely belésimul melegen az övébe. Oly édes-szerelmesen! Több benne a fájdalom, mint a kéj és a hosszu- hosszu, mélységes pillantás nyomán csók helyett köny fakad. Istenem! Mi mindent nem reméltek e találkozástól s mégis, mégis 1 Vérük lázas lüktetését kell, hogy megnyugtassa szigorú, rendreutasitó arcával az „erény.“ Csókjuk mézét elkeserítené a tudat., hogy „lopott..“ A sürü bokrokból mintha azt sziszegné a rábeszélő kígyó; „Nem csók az, amely tiltva nincs.“ És ők mégis tétován néznek egymásra. Mig benn nyugodtan horkol a békés lelkű öreg férj, addig itt künn két ifjú szív vívja legnehezebb küzdelmét. Oly közel vannak egymáshoz és mégis oly mesz- sze! A férfi erősebb. Tartja magát, mialatt szépének nyugodtnak látszó hangon mondja: — Ez ugyan legszebb napja életemnek, de mégsem kívánom megismételni; vágytam reá s most le akarok róla örökre mondani. Vagy jöjjön velem, vagy maradjon örökre! De igy nem láthatom. Minek kínozzuk egymást? Ha nem szakíthat, úgy nézze egymagában e virágokat. Ezek nem bántják, nem zavarják, mint az én kérő tekintetem. Ezek nem dúlják fel lelkinyugalmát, mint És ez a fordulat a feloszlatás lehetőségének kedvez. De hát igy van az, ha a nemzet gondolkozásából egy más után és erőszakkal irtják ki a régi és jó elveket. Előbb fejetetejére állítják a parlamentarizmus fogalmát: a többség akarata fölé helyezvén az erőszak jogát; azután elszoktatják a nemzetet az alkotmányos kormányzástól, idült ex- lexes nyavalyába mesterségesen tartogatván, végül pedig bele- kényszeritik a végszükségnek olyan állapotába, hogy nem törődnék már az alkotmány sérelmével sem, csak szabadulhatna onnan, ahol van. Vagy az igazi „végül“ még messzebb van? Gr. Tisza István a királynál. Tisza István gróf miniszterelnök tegnap reggel Bécsbe érkezett. Délelőtt 10 órakor a király magánkihallgatáson fogadta. Tisza gróf folyó ügyekről referált. Félhivatalos jelentés szerint a kihallgatás folyamán nem volt szó bizonyos felhatalmazások kieszközléséről, mivel a Tisza- kabinet már régóta birtokában van mindama felhatalmazásoknak, amelyek a normális parlamenti állapotok helyreállítására szükségesek. A parlamenti helyzettel összefüggő bárminő döntés tehát e kihallgatásról nem volt várható és tényleg be sem következett. — Tisza István gróf háromnegyed óráig időzött a királynál. Kihallgatás után Goluchovszky gróffal értekezett a magyar delegáció tárgyalásainak sorrendjéről. — A miniszterelnök este visszautazott Budapestre. az én közellétem. Váljunk el örökre 1 Ottó erős keze reszket, mig hölgyét csókolja. Ajkai bensőleg tapadnak a lágy, fehér kezekre, mintha ajkaira szorítaná néma szeretettel. Fájdalmasan vesznek búcsút, a nélkül, hogy Amanda a sokszor kiálmodott ölelésben részesült volna. Nincs ereje reáborulni, megcsókolni. Úgy véli, el nem szakadhatna onnan. Remegve kéri: „El ne felejts.“ Évekig visszaidézi e kedves jelenetet Amanda, de bezzeg a férfitől ki kívánná — hacsak a szerető asszony nem — hogy egy kézcsókon, egy szerelmes pillantáson élősködjék egész életén. Elég szép és regényes dolog, hogy legénynek maradt. A többit bízzuk az életre, a világszokásokra. Mindenki példás gentlemannak ös- meri Ottó urat. A íélvilág irigyli állásáért, a hölgyvilág kényezteti, kedveli legény voltáért s Amanda asszony könnyebbülten sóhajt árnyékos parkjában, ha eltéved hozzá a hir, hogy: „csak agglegény marad az Ottó 1 Úgy látszik, nincs szerencséje a szerelemben.“ Ismét nyár van. Amanda asszonyban újra feléled, ami ugyan ki sem aludt, csak szunnyadozott, a vágy! Valami ellenálhatatlan erő vonzza Ottó felé. Csak egyszer látni I Megszólítani és meghalni! Gondolja. Férje törékeny aggá lett, ő viruló, erős, 32 éves asszony. A hajában fénylő ezüstszálak intik, hogy siessen élni. IdegDunky fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben január hó 31én (vasárnap) és febr. 1-én (hétfőn) d. e. 9-től—12-ig és délután V22—V24-ig fognak felvételeket eszközölni. Lapunk mai uiuu 4 oldal.
