Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-01-23 / 9. szám

Satcraija-UjMy, 1904. Január 23. 9 §2431.)

üarmínckettedik évfolyam

Hegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-tJjhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garraond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttérien minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

iíj. Meczrter Gyula dr. Ssirmay ístváa dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, i-S évre 6 kor negyedévre 3 kor.

—~ Egrye3 szám ára 8 fillér. —

XXirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

feloszlatás?

— jan. 23.

(—r.) Frivol ürügy az obstruk- cióra, — igy nevezte Tisza István gróf miniszterelnök mai beszédében Rakovszky István képviselő tegnapi fellépését... Valóban mi sem világítja élesebben a parlamenti helyzetet, mint az az ellentét, mely abban áll, hogy tegnap a választási reform tárgyában a miniszterelnök elnöklete alatt egy bizottság ülésezett, és hogy az obstrukció uj frank- tirörők csatlakozása által erősítést kapott.

A miniszterelnök biztosítása szerint a választási reformról szóló javaslatot még oly időben szándékszik a kormány beterjeszteni, hogy az uj választások már a megreformált törvény szerint történnének, és az obstrukció mindent elkövet, hogy a vonatkozó javaslat tárgyalásának időpontja el se következtessék.

Rakovszky István képviselő az osztrák delegációban elhangzott fejtegetésekre hivatkozott, mintha ezek a fejtegetések érinthetnék a magyar közjogot, mintha e fejtegetéseket a magyar miniszterelnök egyáltalán már meg nem cáfolta volna.

Rakovszky szerint csupa kétértelműségek azok, melyek az 1867. évi kiegyezésre vonatkoÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

A vetélytárs.

A Zemplén számára irta: Hók Ferencné.

A három asszony összedugta bod- ros fejecskéjét s úgy beszélgetett. Valami nagyon fontos megbeszélni valójuk lehetett, mert mind a bárom arcán az izgatottságnak pírja égett.

Sallayné, a közjegyző felesége, halvány mosolylyal, íensőbbséggei keskeny arcán, hallgatta vendégei beszélgetését s azután oly nyugodt hangon, melynek éppen nyugalma árulta el a legjobban az égő kíváncsiságot, úgy odavetőleg szólt át Me- laniebez, a főbíró biu, szép asszonyához :

— Úgyan kedvesem, miért ez az izgalom! Mit érdekelhet bennünket Morvay Elza? Nem érdemes erről a demi-monderól beszélni is.

Forrayné, egy tüzes szemű, barna asszony, kissé zavartan jegyezte meg :

— De édesem! A demi-monde elnevezés talán egy kissé, hogy is mondjam? — túlerős, nem?

Sallayné kicsinylőleg húzta fel sovány vállait s miközben egy teasüteményt tüneményes gyorsasággal megőrölt apró fogai közt, okosan, higgadtan felelt:

— Ha egy színésznő nem egy félvilági hölgy, akkor én is ... de hát nem a szó határoz itt. A fő az,

zólag fennforognak és ő addig nem akarja a fegyvert letenni, inig ezeket a kétértelműségeket ki nem irtották, inig az 1867. kiegyezés világos magyarázatát uj törvénybe nem foglalták. Még is csak furcsa, hogy éppen az az ember, akinek magatartása az egész obstrukció körül csakis kétértelműségekből volt összeállítva, aki folyton folyvást les- helyről szedte érveit, mindig suttyomban settenkedett, most egyszerre oly viharosan követeli minden kétértelműség, persze minden általa vélt kétértelműség kiirtását.

Tisza István gróf fején találta a szeget, midőn a t. képviselő ur ezen eljárását csak az obstrukcióra való frivol ürügynek mondta.

Kitűnik ugyanis, hogy a parlamenti helyzet mind rosszabb lesz, hogy az obstrukció minden lehetséges kivezető utat eltorlaszolni iparkodik, és hogy az a célzás, melyet lisza gróf tegnap a bizottságban tett, hogy t. i. a választási reformot idejekorán tárgyalni fogják, hacsak rendkívüli okokból előbb fel nem kell oszlatni a képviselőházat, — az egyetlen irányt mutatja, melyben parlamentarizmusunk orvoslását még meg lehet találni.

hogy hallatlan impertinenciának tartom azt, hogy az a nő, az a Morvay Elza — nálam vizitelni merészkedett. Ez több mint sértő, ez már az ostobasággal határos. S erős elhatározásom, hogy ezt a tolakodását valami maliciózus tettel viszonozni fogom! De nem akarlak benneteket szivecs- kéim ilyen dolgokkal untatni; bízzatok reám a revanche-ot, majd csak a fait accompli-val leplek meg benneteket. Beszéljük most meg inkább a nőegyleti ügyeinket. Melanie duzzogva húzta fel formás vállát:

— Ugyan Boriskám, minek hozod elő a nőegyletet. Hiszen te tudod legjobban, hogy mi oda csak azért járunk, hogy bemutathassuk a Girardi blousjaiukat s a legújabb frizuráinkat. Maradjunk inkább Morvay Elzánál. Engem ez a nő fölötte érdekel. Mint színésznő is, s mint asszony egyaránt.

Forrayné összehúzta szemöldökét s illatos zsebkendőjét pici gombolyaggá gyömöszölve, szelíden mondta:

— Ugy-e Melanie, a hiúságod vau itt kérdésben? Egykori hű lovagod, a mi kedvencünk: Somió Iván elszegődött egy másik asszony udvarába. De hát tudod kedvesem, nincs mit bíznunk a férfiakban, s téged megnyugtathat az a kijelentésem, hogy ha Morvay Elza érdekes, különös és vonzó nő is, de te különb vagy nálánál. Somló ügyész hűtlensége ne alteráljon.

Melanie ideges lett. Fehér, ápolt

A választási reform.

— jan. 23.

(—p) A választási reform ügyében összehívott szaktanácskozmány első ülése kevéssé vitte előre a terve- zatt reform dolgát Ezt látjuk abból a körülményből, hogy a sajtó csupán a tudósításra szorítkozott és a megbeszélés elől kitért. Ez különben érthető. Az első összejövetelnek csak informativ jellege volt. Tisza István gróf miniszterelnök egyrészt az alapvonásokat akarta megismertetni, melyek az ő nézete szerint a reform kon- cipiálása körül vezetők lennének, másrészt az volt a kivánata, hogy a ta- nácskozmány tagjai nyilatkozzanak, minő adatokat kívánnak beszereztetni az érdemleges tanácskozás megkezdése előtt.

Egyet azonban már az első ülés is kétségen kívül helyezett: a reform nem rombolni, a létezőt nem felfor- ditani, hanem tovább építeni és ahol javításra van szükség, kijavítani fogja. Mindamellett úgy tetszik, hogy Tisza gróf minden ragaszkodása mellett ahhoz, ami történelmileg fejlődött: erősen figyelembe venni szándékszik a kor követelményeit. Mert még eddig a választói jog majdnem teljesen az adófizetésen alapult, neki most az a szándéka, hogy az értelmiség is, illetve a képzettség és a munka is alapja legyen a választói jognak.

A vita folyamán az a kívánat nyilvánult, hogy mindenki, aki katonakötelezettségének eleget tett, kapja meg a választási jogot. Ez bizonyára igazságos dolog lenne, mert semmiféle pénzadó sem oly nagy, mint a véradó, és nem méltánytalan követelés, hogy azok, kik szükség esetén életüket odaadják az összesség érdekében, jogosítva is legyenek a közügyek

menetére bizonyos befolyást gyako rolni, ha nem is közvetlen.

A választási reform, amint tervbe vették, az igazságosság egy ténye akar lenni az ország lakosaival szemben ; de nem lenne valódi reform, ha csak a választók számát szaporítaná és nem lenne meg az a hatása is, hogy a parlament színvonala emeltetnék általa. Ez pedig csak az által történhetik, ha a választókerületek alapos változáson mennek át. Hogy pedig a választási reform után igen hamar a parlamenti reformnak is következni kell, az most már mindenki előtt világos, aki szándékosan nem huny szemet a képviselőházban uralkodó siralmas állapotok előtt.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

Városi közgyűlés.

Sátoraljaújhely, 1904. jan. 22.

A város képviselőtestülete tegnap délután közgyűlést tartott, melyen — tekintettel a tárgysorozatban jelzett fontosabb tárgyakra — a városatyák nagyobb számmal vettek részt és egyes tárgyak megvitatásánál ugyancsak kivették részüket a tanácskozásból.

Élénk és hosszabb vita fejlődött ki különösen a Csalogány-utca rendezése tárgyában hozott tanácsi határozat fölött és a képviselőtestületi tagok számának felemelését célzó indítvány tárgyalása körül.

Az elnöklő polgármester dr. Schön Vilmos indítványára első tárgynak a Csalogány-utca rendezését vette elő, melynek megvitatása az ülés legnagyobb részét lefoglalta. A tárgyhoz hozzászóllak dr. Schön Vilmos, dr. Székely Elek polgármester, Miklóssy István, dr. Kossuth János, id. MeczLapnnk mai Bzámn 6 oldal.

keze gyorsan simogatta lenhaját s szaporán jött a szó ajkairól:

— A hiúságomban lennék megalázva? Ne higyjétek azt. Előttem egy közömbös idegen Somló Iván. De szegénységi bizonyítvány reánk nézve, ha az ő társasága vonzóbb lett Iván előtt, mint a mi régi megszokott körünk. Mit találhat ő ott újat? Ifjúságot? Oh én tudom a fodrásznőmtől, hogy Elza legalább is harminc éves nő. S a haja nem is echt; holmi keleti, kozmetikus szerekkel tudja hajának színét preparálni. Vagy talán valami báj van abban a nőben? Sovány, vékony, közönséges arcvonásokkal. Minő varázs van hát benne? A játéka? Teremtő Isten! hiszen komédia az egész, ügyes betanulás, nehány utánzóit póz, egy pár lágy hang s megvan a művészet. S ezt csodálja Somló ? Ennek a „művészetnek“ keresztelt komédiának lett hódolója az az ember? Haragszom arra a nőre, nem tett nekem semmit s én mégis érzem, hogy valamiben a vetélytársnőm!

Valamiben? — nevetett Sallayné. Elforgatta annak a barna fiúnak a fejét, aki eddig csak reád pazarolta édes, szép szavait. No ne haragudj asszonyka. Közös erővel azon leszünk, hogy visszahódítsuk hűtlen barátunkat. Az a nő úgy sem szeretheti Ivánt. Hizeleg hiúságának, hogy egy olyan férfi, mint ö, hódolója lett, de Elza, nem hiszem, hogy melegen érezni is tudjon.

— Ki tudja! — felelt vissza Forrayné. Azok a nyugodt, okos szemek temperamentumról mesélnek, s ha beszél,, ott van a szavában az izzó hév. Én jobbau ismerem őt, mint ti. Mert én . . .

— Nos? nos? — faggatták a többiek, s a bodros fejek még ösz- szébb bújtak, hogy egy szótagot se mulaszszanak el a nagy titokból.

Forrayné kissé rostéi kedett, de aztán mégis lecsillapítani kívánta társnői kíváncsiságát.

— Voltam már Elza otthonában. S igazán csodálkoztam azon, amit ott tapasztaltam. Nem az elkényeztetett művésznő fogadott engem, de egy egyszerű, szerény asszony. Nem beszélt hozzám az ünnepelt nők fen- sőbbségével, de kedvesen, barátságosan. S ha nem tudnám róla azt, amit a világ mesél, bizonyára még vonzónak is találtam volna a modorát. De tudva azt, amiről ti ketten hűségesen beszámoltok, három lépésnyi távolságban tartottam magam tőle. Szinte hihetetlennek találtam, hogy az az önérzetes arc olyan csúf karaktert takarjon. Azok a szürke, komoly szemek nem néznek ravaszul, inkább valami csöndes szomorúság van bennük. De ti mondjátok, hogy ő hiú, kacér, elbizakodott, s hogy az a szegény Iván valóságos báb az ő kezeiben. Egy ilyen nő, még ha művészi hírnév is kiséri nevét, nem érdemli azt, hogy a mi körünkbe felvegyük. Szavazok inkább a szubrette, a szép