Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-06-07 / 60. szám

2. oldal ZEMPL ÉN. Junius 7. rüségünkre. Soka ily bő termés, nem árt ennek se fagy, se aszály, télen úgy mint forró nyáron diszlik rendü­letlenül. Hjah! a kertészet csudája! A jótékonyság jól müveit talaján gondos ápolás mellett minden növény meg­hozza bő termését. Hála és elismerés a szorgalmas és nemes buzgalomban fáradtságot nem ismerő jeles kerté­szeknek. A nemes cél, melyet a leány egyesület zászlójára tűzött,visszhangra talál áldozat kész közönségünkben és a jószivü leány gyermekek a jóté­konyság parancsszavára meghozzák a nagy áldozatot — eltáncolnak akár viradtig; a nemes ifjúság, ez meg szakmánybán robotol, mert hiába, ne­mes célról van szó. A derék tiszti-kar csupa kar, dolgozik előzetesen, dol­gozik közben, dolgozik utólagosan, a diszelnök ki nem fárad a sürgés forgásban, mindenkihez van egy bá­torító, vigasztaló szava. Az aktiv el­nök ott hagyja a táncot és ellenőrizni jön a kaszát, minő anyagiság! a va­lódi pénztáros és propaganda-elnök kettőt is táncolnak egyszerre, jói te­szik, egyleti dologgal foglalkozhatnak ők máskor is. Egyszóval, fényesen si­került a mulatság ; úgy az erkölcsi mint az anyagi siker felülmúlta a vá­rakozást. Lukács jókedvű játéka sok­ban hozzájárult. A mennyire felje­gyezni sikerült, következők voltak je­len: Asszonyok: Bettelheim Miksáné, Bettelheim Mórné, Blumenfeld Jenőné, Blumenfeld Lajosné, Burger Lajosné, Czukker Jenőné, Fleiszner Frigyesné, dr. Fried Lajosné, dr. Fried Samuné, dr. Friedman Arminné, Friedrich Vilmosné, Glück Simonné, Haas Adolfné, Bernátné, Fülöpné, Mórné, Lipótné, Herczkáné Schön Regina,' Klein Henrikné, Knopfler Sándorné, özv. Kornstein Mórné, Markovits Miksáné, Lőwemvirth Jakabné, dr. Mandel Józsefné, Nagy Albertné, Neuman Jenőné, Nemvirth Adolfné, Némethy Bertalanná, Reich Lipótné (Luka,) Roos Adolfné, Róth Adolfné (Szerdahely,) Róth Józsefné, Rosen­berg Sámuelné, Sebőn Miksáné, Schön Mórné, Schön Sándorné, Stark Mi- hályné, Sole Adolfné, Szabó Jakabné, dr. Szepessi Arnoldné, Waller Ala- dárné, Werner Miksáné, Widder Gyu- láné,Weisz Miksáné, Wilhelm Henrik­né. Leányok: Bettelheim Berta, Ilona, Paula és Rózsika, Brauer Anna, Burger Sarolta, Czukker Róza, Egri Etelka, Falk Mina, Feldman Sárika (Kassa,) Fried Etelka, F'rich Róza, Glück Irénke, Gutfreund Emma (Sel- meczbánya,) Gombos Margit, Hercka Ottilka, Haas Irénke, Halpert Erzsiké, oly könnyen át is adják a szervezet­ben lévő elégendő anyagoknak. Ez utóbbiak az elégési processus külön­féle stádiumán mennek keresztül az emberi testen való áthaladásukban s ezeknek megfelelőleg különféle testi megjelenési formát is fölvesznek. Ezen formák egyike a zsirképződés. A zsir egy, a szervezetben nem telje­sen oxydált tápanyag, mely mint ilyen kiküszöbölésre nem kerülvén: a test különféle helyein lerakódik a szöve­tekben. Minél több élenyt vehetnek föl a veres vértestek a belégzési levegőből s minél szorosabban érint­kezhetnek a tápanyagokkal, annál tökéletesebb az utóbbiaknak elégése s igy annál kevesebbnek marad a zsir- tömeg. Könnyen belátható tehát, hogy a zsirképződés az emberi testben egye­nes arányban áll a teljes légzéssel s az akadálytalan vérkeringéssel. Men­nél erősebb a légzés, annál több éleny vétetik fel a veres vértestek által; mennél szabadabb a vérkeringés, an­nál hosszantartóbb ezeknek érintke­zése a tápanyagokkal, tehát annál tökéletesebb az elégés és annál cse­kélyebb a zsirképződés. Azonban mindkettőt, úgy a légzést, mint a vérkeringést nagyban akadályozza a fűző s legnagyobb zsírlerakódás tud­valevőleg a hasüregben s bőralatti kötőszövetben történik, innen van, hogy a női nemnél oly gyakori a zsirhas s ennek oka tisztán a fűző. Klein Ilonka és Etelka, Knopfler Irénke, Kellner Ezsike, Lebovics Ilonka (Spatak,) Lőivemvirth Szerén, Markovies Flóra és Zsófika, Mosko- vits Etelka, Róth Anna, Róth Gi­zella, Róth Zselka, Rooz Irénke és Klárika, Reich Margitka, Rosenberg Erzsiké, Schön Margitka, Sole Dora, Szepessi Paula, Wernér Sárika, Weisz Stefi, Wilhelm Lenke. —ó —1). — Fősorozás. Az idei fősorozás folyó hó 1-én vette kezdetét Sátor­aljaújhelyben. Előbb a járást sorozták Dókus Gyula alispán, polgári elnök jelenlétében. Katonai elnökök voltak a honvédség részéről Lengyel Manó alezredes, honvéd kiegészitőkerületi parancsnok, a közös hadsereg részé­ről Vukadinovics Farkas őrnagy. Orvosokként dr. Gidvó közös és dr. Galambos honvéd ezredorvosok mű­ködtek közre, mig a honvédség részé­ről //ász Alajos főhadnagy és Glöck­ner Rudolf közöshadseregbeli hadnagy voltak a sorozó tisztek. A sátoralja­újhelyi járásból felhívtak 964 hadkö­telest, akikből csak 340 állott elő. A 340 közül 140 vált be katonának. Ugyanez a sorozóbizottság sorozza ma és holnap a helybeli hadkötele­seket és a városban tartózkodó, ide­gen illetőségű állitásköteleseket is. Ez a sorozás két napig tart, azután a szerencsi járásba megy a bizottság. Az eredményről a jövő számban írunk. — Eső. Aranycseppek hullottak az égből . . . Kétségbeejtő szárazság, aszály után végre megkönyörült raj­tunk az égi hatalom és jótékony esőt bocsátott az eltikkadt, kiszáradt földre. A vegetáció feléledt. A gazdák végleg elvesztett reménye visszatért. Hátha segít még az eső? Bár úgy lenne. Azonban nem csak a pusztulásnak indult vetéseket hozta uj életre a jó­tékony eső, hanem, nekünk, városi lakóknak is könnyebbülést, üdítő, jó levegőt hozott. — Betörés és rablás. Folyó hó 5-én délután olyan vakmerőséggel véghez vitt betörés és rablás történt a város legforgalmasabb részén, mely csaknem párját ritkítja Ujhely króni­kájában. Vasárnap délután, mikor a Széchenyi-teret, a város főutcáját ez­rével lepi el a sétáló közönség, a Korona- és Széchényi-téri Weinber- ger-féle emeletes házban dr. Rosen­thal Sándor ügyvéd lakásán két ga- licziai származású betörő járt és mint­egy 500 korona értékű ékszert sze­dett össze a szobákban kiürített szek­rényekből. Hogy célt nem értek és a lakást teljesen ki nem fosztották, csak A fűzőnek egy más, szépségelle­nes hatása az erős izzadás. A fűzőtől gyakorolt nyomás a vérkeringést aka­dályozván, ezen okból beáll a vesék­ben is egy bizonyos fokú pangás, mely az átszivárgási képességet csök­kenti s ezen csökkent kiválasztást fo­kozott izzadással kell a testnek pó­tolnia. A veríték a bőr felületére ke­rül, honnan lassanként elpárolog. A fűző fokozza egyrészt az izzadást, másrészt pedig megakadályozza annak gyors elpárolgását s igy a rendesnél sokkal több izzadtság, veríték gyűl össze a hónaljárokban s kezeken. Még az u. n. veres arc, illetőleg „veres orr“ is a fűzőnek köszönheti keletkezését a női nemnél. Mert, mint a vesékben, úgy a felbőrön is — a hol a véredények finom gyenge haj­száledényeket alkotnak — állanak elő pangási tünetek a vérkeringés aka­dályozása folytán. Ezen pangás ered­ménye aztán, hogy sokkal több szénsavat tartalmazó vérrel telittetnek meg a kis véredények, mely aztán az arcnak az annyira utalt vérszint adja meg. Igen szép olvasónő, idegenítsék el e sorok a hamis baráttól, a fűző­től. Tartsa azt távol magától, vagy legalább is ne vegye oly nagyba a barátságát. Női szépségének igy sok­kal jobban fog használni s győzelme a férfiakkal szemben is biztosabb lesz. a véletlennek köszönhető. A vakmerő rablásról és betörésről részletes tudó­sításunk a következő: Folyó hó 5-én, vasárnap délután fél 6 óra tájban tá­vozott lakásáról dr. Rosenthal Sán­dor ügyvéd, amikor észrevette, hogy lakásának a folyosóra szolgáló egyik ajtaja nyitva van. Mivel rosszat nem sejtett, ügyet sem vetett az ajtóra és tovább ment. Ezalatt két betörő-tol­vaj járt a lakás másik, Széchényi- téri részében, akik a kétszárnyas ajtót egy feszitő-vas segélyével könnyű szerrel feltörték s a lakásba jutottak. Biztonságban érezhették magokat, mert minden szobát bejártak és a csukott szekrényeket feltörték, a fiókok tartalmát kiszórták és úgy válogatták össze a zsebre vághaló kisebb érté­kes tárgyakat, mig a nagyobbakat, például ezüst tálcákat, csipkekendő­ket stb. az egyik szobában félretet­ték, hogy távozásuk alkalmával ma­gukkal vihessék. A legnagyobb pusz­títást az erkély-szobában követték el, ahol az ékszerek nagy része állott. A fiókok mind ki voltak ürítve, a szek­rényekből a ruha- és fehérnemüek kiszórva. Az ebédlőbeu voltak össze­csomagolva a nagyobb ezüstnemüek, selyem- és csipkekendők stb. A háló­szobában a földön hevertek a cipők, fehér ruhák és minden tárgy, mely­hez csak hozzájuthattak. Mikor mun- kájokat javában folytatták, hirtelen kellemetlen meglepetés érte a két betörőt. A család egyik jó ösmerőse, Kellner Bella, aki gyakori vendége a lakásáról távol volt ügyvéd nejé­nek, átment a feldúlt lakásba és mi­vel tudta, hogy a ház úrnője nincs itthon, a kapu aljában álló Bundzsák Róza szobaleánynyal együtt nem a folyosóra nyíló ajtón át, hanem a konyhán keresztül tért az első szo­bába, hogy a könyvszekrényből ma­gához vegyen egy könyvet. Amint a szobába léptek, nyomban észrevették a négy kiürített fiókot. Alig ocsúdtak föl a meglepetéstől, a szomszéd szo­bában váratlan neszre lettek figyel­messé. Mire az ajtót fölnyitották, egy idegen férfi alak közeledett feléjök, majd egy másik jött elő, akik a kis­asszony kérdésére azt felelték németül, hogy az ügyvéd urat keresik, miköz­ben olyan viselkedést tanúsítottak és olyan mozdulatokat tettek, melylyel elárulták gyanús mivoltukat. Ekkor a betörő-tolvajokkal szemben álló védtelen nők mindjárt tisztában vol­tak a helyzettel. Egyikök, a szoba­leány ijedtségében elkiáltotta magát: „rablók“, mire a kisasszony az utcára szolgáló erkélyre rohant és segítség­ért kiáltozott. E közben a két betörő az ajtók felé rohant és a lépcső­házon lefelé igyekezett elmenekülni. Az utcán járó nép ez alatt a ház kapubejárata elé tódult és csakha­mar szemben találta magát a két ro­hanó fiatal emberrel, akik maguk kiabálták, hogy fent rablók járnak. A helyzet az első percben megtévesz­tette a közönséget, de mikor látták, hogy a kiáltozó fiatal emberek az utcán is menekülnek, — többen fu­tásnak eredtek utánok és a közben előjött rendőrökkel üldözőbe vették a betörőket. Az egyiket sikerült is a Korona-utca végén, az izr. fürdő kö­zelében elfogni, mig a másik egy udvar­ba menekült s annak kerítésén keresz­tül jutóit a szomszéd ház udvarára. Egy rendőr azonban észrevette a meg­ugrott betörőt és keritésről-keritésre üldözte. Ez a hajsza mintegy negyed­óráig tartott, mire a rendőr egy ház udvarán utolérte a betörőt. Nagy küz­delem fejlődött ki köztük. A betörő megütötte a rendőrt, mire ez kardot rántott és úgy vágott végig a mellén, hogy a vakmerő tolvaj összeesett. Még a földön is dulakodtak, de e köz­ben a megtámadott rendőr segítsé­get kapott és a tolvajt ártalmatlanná tették és bekísérték. Ez alatt óriási embertömeg verődött össze a rendőr- kapitányság épülete előtt, ahová a két betörőt bekísérték. Itt nyomban meg­motozták őket és mint egy 500 korona értékű ékszert és apró tárgyakat ta­láltak zsebeikben. A nagyobb értéket képviselő holmit nem vitték maguk­kal, mert munkájokban megzavarták. Kihallgatásuk során előadták, hogy folyó 4-én érkeztek a városba, és mi­vel pénzök nem volt, felsőiket zálogba tették, magok pedig a Ronyva-szélén a bokrok között háltak. Másnap 5-én, a betörés napján a városba tértek s itt délután elkövették ösmeretes tet- töket. Mindketten úri kinézésű fiatal emberek, a kikről legkevésbbó sem következtetné az ember, hogy vesze­delmes utazó betörő-tolvajok, akik cinkostárs nélkül is képesek bármely előre kiszemelt lakást kifosztani. Bár a rendőrség megindította a nyomo­zást oly irányban is, nincsen-e a be­törőknek Uj helyben cinkostársa. Le­tartóztatták továbbá az ügyvéd sza­kácsnőjét is, akit állítólag az egyik betörővel beszélgetni láttak. Továbbá táviratilag tudakozódott a rendőrség Lernbergből a betörők személyazonos­ságának megállapítása és előéletük kipuhatolása iránt. Le is fotografálták őket. Az egyik Hansberg Chajemnek valja magát. A Lenberg melletti Lisi- nicze községben született, 20 éves, vízvezetéki munkás. A másik Bruch Bernát lenbergi származású 25 éves bútor- és padló-festő. A betörők, mig az előnyomozás nincs befejezve, a rendőrség zárkájában várják további sorsukat. A náluk talált tárgyak között kevés betörő szerszámon kívül volt egy arany karperec, egy arany lánc­karperec, egy antik kék-köves női bros, ametiszt-köves arany bros, arany nyak­kendőtű opál és gyémántszemekkel, egy emallirozott melltü, egy kis arany gyűrű, egy korái nyakfüzér, ezüst hamutartó, ezüst pénztárca, hat al- pacca tojástartó 5 kanállal, 10 drb. női pipere tárgy, egy dán pénz, 2 erszény, 2 színházi látcső, régi ezüst gyűrű melltük, fülön-függők és egyébb apróságok, melyeknek értéke 500 ko­rona. A többi nagy értékű tárgyakat nem vitték magukkal. Dr. Rosenthal Sándor tehát nem szenved kárt. — Juniális. Az állami elemi is­kola — mint jeleztük — holnap, f. hó 8-án tartja nyári mulatságát a Torzsáson. — Öngyilkosság. Neftila József kásói születésű, 46 éves, gör. kath. vallásu, helybeli lakos, gyári munkás folyó hó 5-én este a vonat elé vetette magát, mely darabokra szakította. Az nap délután még otthon garázdálko­dott úgy annyira, hogy családja ve­szélyeztetve volt s emiatt rendőri se­gítséget kért. Mire a helyszínére kül­dött rendőr megérkezett, Neftila már eltávozott hazulról s azóta vissza sem tért. Másnap a hajnali órákban a vágóhíd mellett elvezető vasúti sínek mentén egy iszonyúan megcsonkított férfi-hullára akadtak az arra haladó mészárosok, kiben Neftila József gyári munkásra ösmertek. Valószínű, hogy még vasárnap este feküdt a sínekre öngyilkossági szándékból és a Kassa felől érkező vagy arra felé induló vo­nat gázolta el. A vonat kerekei testét három darabra szakították. A feje a lábánál volt és a jobb kézcsukló és törzs is külön hevert a nagy vértó- csában. Fölapritott testrészeit úgy szedték össze és a köztemető halot­tas kamarájába szállították. Nejét és négy gyermeket hagyott hátra. — A kereskedelmi alkalmazottak országos kongresszusát vasárnap f. hó 5-én tartották meg Miskolczon óriás érdeklődés mellett. Az 5-ik or­szágos nagygyűlést, amelyen az or­szág vidéki városainak szakegyletei teljes számmal, mintegy 56 küldött­séggel voltak képviselve. A sátoralja­újhelyi kereskedelmi alkalmazottak is részt venni szándékozván ezen or­szágos mozgalmi ünnepélyen, folyó hó 3-án e célból összejövetelt tartot­tak s a nagygyűlésen 3 tagú küldött­ség által képviseltették magukat. A kongresszus főbb pontjait a teljes vasárnapi munkaszünet, továbbá a létesítendő nyugdíj egyletük tárgya képezte. A kereskedelmi minisztérium Téglássy István miniszteri tanácsos személyében volt képviselve,

Next

/
Thumbnails
Contents