Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-04 / 59. szám
Satoralja-Ujhely, 1904. junius 4. Earminckettedik évfolyam Kegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztősig és kiadóhiratal: őAtoralja-Ujhely, főtér 9. szára. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. 59. (4281.) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Mc-czner Gyula főszerkesztő. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. Andor Károly íómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után tí fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Elvi döntés a gyámpénztári sikkasztási ügyben. — jun. 4. Amit remélni alig lehetett, amit sokan kétkedéssel fogadtak, az való ténynyé vált. Tisza István gróf elvileg jóváhagyta a vármegye közönségének a régi gyámpénztári sikkasztási ügyben hozott határozatát. Jelenti ez azt, hogy gróf Tisza István, kinek a gyakorlati politika terén elért nagyszabású sikerei mindinkább élesebb körvonalakban tüntetik föl az ő államférfim egyéniségét, elfogadta a vármegye közönségének a márciusi közgyűlésben Hadik Béla gróf indítványára egyhangúlag hozott ama határozatát, hogy az évtizedekkel ezelőtt elkövetett sikkasztásokból folyólag fennálló mintegy 150,000 korona gyámpénztári hiány ezen pénztár tartalékalapja terhére felveendő törlesztéses kölcsönből egyszerre fedeztessék. Jelenti ez azt, hogy a várme- V0 közönségének nem kell önmagát megadóztatnia, hogy azok a gyámpénztár kezelésével közvetlenül nem foglalkozott liosz- szu közpályán tisztességgel működött közhivatalnokok, akik a pénztár ellenőrzésével sem foglalkoztak közvetlenül és csak a felelősség elvéből folyólag önkéntelenül estek bele ebbe a csúnya ügybe: az ellenök folyamatba tett fegyelmi eljárásokból folyó vagyoni felelősség alól felmenthetők, mert a vármegye közönA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Rákóczi itthon. A Zemplénvármegyei „Kazinczy-kör“pályázatán — 100 koronával jutalmazott, viszonylag legjobb költemény. — Irta: Pályl Nag-y Gusztáv. Egy szép, fellegtelen, csöndes tiszta éjen, Kelettől nyugatig, északtól le délig Valamennyi csillag összefut az égen Egymás mellé, sorban az égbolton végig; A legfényesebb áll a sereg elé S’ aztán megindulnak Magyarország felé Fent a hadak utján. Zajtalanul lépdel ki-ki tüzes ménjén. Mert hisz minden csillag egy-egy meghalt héros, Az a legfényesebb ott a sereg élén Bercsényi a hires kuruc brigadéros. S’ az a többi fényes, meg annyi vezérek Még a legkissebb is egy a legvitézebb Névtelen hősökből. Elöl megy Bercsényi ezer palotása, Sok derék vitézzel Pekry, Bezerédy, Bottyán bécsriasztó háromszáz huszárja, , Esze Tamás, Bóné jó hajdú legényi. Legvégül nyolc lovas ágyuszekér hátán Egy koporsót kisér Béri Balogh Ádám Két század magával. sége és Tisza István gróf nem kivánja azt, hogy az illetőknek anyagi existentiája veszélyeztetve legyen. De jelenti ez azt is, hogy kormány, vármegye és főispán megértik egymást azon a ponton, a midőn kényes ügyeket kell okosan megoldani, hogy nem a hóhér szerep jut a vezetőkuek, hanem az egész javára való helyes össz- müködés. Hála és elismerés illeti ezért Tisza István grófot, aki ebben az ügyben a vármegye közönségével egyértelemmel döntött és a vármegye főispánját, aki abban a kezdeményező és közben járó volt. A „Kazii)czy-kör“ irodalmi diszestélye— máj. 4. Csütörtökön, junius hó 2-án este 5 órakor tartotta meg a „Kazinczy- kör“ irodalmi diszestélyét, melynek kiváló díszt az országos hirü Írónak, Pékár Gyulának felolvasása adott. Készséggel fogadta el a kör meghívását s mig közönségünk szeretettel teljes várakozással gyülekezett felolvasásának meghallgatására, ő maga kisietett a magyar nyelv nagy mesterének sírjához, koszorút helyezett el rajta s lelkében a legnemesebb ihlettel lépett azután az olvasó asztalhoz. A diszestély első száma Spillen- berg Sárika urhölgy szavalata volt. A tőle már megszokott művészettel, megindító bensőséggel szavalta el Harsányi Kálmán „Pathetik“ c. költeményét. Kedves szavalatával a kört s a közönséget művészetének egy újabb kedves emlékével gazdagította. Amerről a Tisza szőke vize csörtet, Keskeny, szűk medrében a két sziklás partnak Hol már a szöllővel övezett hegy s völgyek Váltják fel a rónát, arra felé tártnak. Végre is a vezér seregének intve Megállást parancsol s a földre tekintve E szavakat dörgi: „Így becsülitek meg apáitok múltját Óriás ősöknek satnya unokái 1 Levesszük rólatok az átoknak súlyát A ti bűnötöket jóvátesszük hát mi! A nagy fejedelmet, mi nagy jó urunkat, Ki idegen földbe nem talála nyugtat, Haza hoztuk hát mi I Patak vára alatt egy kis halom áll ott A borsi ut mentén, a százados hársak Enyhe hűvösében, hol sokat megállóit Ha szilaj csatákon olykoron elfáradt, Melynek közelében ringott a bölcsője Ott legyen, ott legyen csöndes pihenője A nagy hontalannak.“ És a karddal ásott sírba lebocsátják . . . És befödik újra friss zöld gyepes hanttal, Még meg is fürösztik, még meg is locsolják Hulló könnyeikkel, gyöngyöző harmattal. Hogyha nap keltivei majd a pásztor gyermek Vagy az úti vándor rajta meghevernek Mit se vesznek észre. ... Aztán tova szállnak ... csöndben ahogy [jöttek, Lovuk patkóinak nincsen csattogása Tüntető taps és éljenzés között tűnt föl aztán Pékár Gyula hatalmas alakja a felolvasó emelvényen. Ideális alakja, rokonszenves megjelenése kellemes hatással volt mindenkire. — Drághy Éva esküje e. történeti elbeszélését olvasta fel, mindvégig leláncolva a közönség érdeklődését meséjének érdekességével, leleményes fordulatosságával, a nyelv zengzetes- ségével és költői szépségével. Nagy korismerete és épen ezért találó leírásai a közönséget is elvitték meséjének régi, letűnt világába, abba a veszedelmesen szép lovagias időbe, melynek ideálizmusa túlzásba csapva a szeretett hölgyért elszenvedett halált is olyan szépnek tartja. Szinte felejtettük, hogy a költői igazságszolgáltatás ma már máskép oldaná meg Pékár meséjének bonyodalmát, hogy mi az önvédelemből „férjgyilkost“ nem tartjuk annak, annál kevésbbé, mert nem is tudta, hogy az, kire halálos csapását méri, imádott hölgyének a hitvese. A bős ideális, eltitkolt szerelmével nem követ el olyan tragikai vétséget, hogy azért életével kelljen lakolnia. Pékár el tudta velünk hitetni, hogy az ő meséjének korában az ilyen kifejlet is természetes, megszerettette s megsajnáltatta velünk bősét és hősnőjét. Mintha csak egy szépen, részletesen kidolgozott székely- balladát hallottunk volna, annak sej- telmességével és tragikumával s a modern elbeszélő nyelv minden szépségével. Férfias szép előadása után szűnni nem akart a közönség lelkes tapsvihara. Ferenczy Elek dr. főtitkár hirdette ki ezután az 1904-ik évre kitűzött irodalmi pályázatok eredményét. A történeti elbeszélésre két pályamű érkezett. Egyik a Rákóczy-korból, másik a szabadságharc eseményeiből meríti tárgyát; de mert mindkét munka csak gyenge kezdők irodalmi kísérlete, a biráló bizottság a kitűzött 200 korona jutalom kiadását nem javasolja. Az ódapályázatra négy kölMég csak porfelleg sem verődik mögöttük, Csak kardjaiknak látszik csillogása. De a mint nyargalnak, mindig feljebb[feljebb Alakjuk szét foszlik s a vitézek helyett Egy-egy csillag támad. Lent már kelet felől a hajnal pittymallik, A fenséees csendet semmi nem zavarja, Csak a hárs levelek suttogása hallik, Ha olykor a lombját a szellő kavarja. És a lágy rithmikus, csodás hangú zene Mintha lélekzete, sóhajtása lenne Az alvó nemzetnek. Az életből. A Zemplén számára irta: ifj. Hegedűs Ágoston. Az árnyas verandán elfojtott zokogással jár egy fiatal leány. El-el- csuklik hangja, sóhajtozva tördeli kezeit. — Istenem I mit vétettem ellened, hogy ily kegyetlenül sújtasz ? — Nem nem lehetek a felesége, mert nem szeretem! Uram! Teremtőm! könyörülj rajtam! . . . Ily szavakat rebegnek finom metszésű ajkai. Majd elcsuklik hangja és erős zokogásban tör ki. Mialatt zokogva és sóhajtozva jár-kel a verandán, a házból kilép egy idősebb kinézésű hölgy óvatosan kémlelődve, mint a kigyó. temény érkezett, amelyek között ab- szolutbecsü ugyan nem találkozott, de a viszonylag legjobbnak buzdításul a dij kiadását javasolja a biráló bizottság. A Rákóczi itthon című vers jeligés levélkéjéből ifj. Pályi Nagy Gusztáv, debreczeni joghallgató neve tűnt ki, aki a körnek tagja nem lévén, a dijat neki a pályázati föltételek értelmében kiadni nem lehetett volna; de Szirmay István lelkesen elszavalván a jutalmazott költeményt, Ferenczy Elek indítványára a kör tagjai megszavazták a fiatal szerzőnek a kitűzött jutalmat.*) A közönség Pékár Gyulának és a kör vezetőségének zajos éltetésével vonult ki a vármegyeház díszterméből. Andor Károly. A bodrogközi estély. — jun. 3. A „Nyesés“ táncterme a hozzá • ragasztott fenyőgalylyal és virágokkal ízlésesen díszített csarnokkal vidám tanyája volt vasárnap éjjel a vármegye nagyszámú úri közönségének a „Bodrogközi nőegylet“ ezidei jótékonycélu estélye alkalmából. A nőegylet hozzá szoktatta már a közönséget a meglepetéshez, sőt talán el is kapatta. Mulatságainak méretei mindig meghaladták a vidékiest úgy a műélvezet, a látványosság, az ötletes, eredeti rendezés, mint a kivitel körül érvényesült Ízlés szempontjából. Ha élőképeket mutatott, azok nem voltak ám sablonosak. Szent Erzsébet például annak idején gyönyörű allegóriája volt , magának a nemes célú egyletnek. Áldást hinteni, könyeket felszántani, gyámoltalanokat istápolni, s amikor a jótékonyság nemtője célját titkolni kénytelen, égi hatalom rózsákká változtatja az alamizsnát. (Manapság már csak a tövisei szúr*) A jutalmazott költeményt lapunk tárca-rovata hozza. Termete magas s fejedelmi alaknak mondható, de lelke a rajta lévő fekete selyem ruhánál is feketébb. Kezében egy rózsaszín levélkét szorongat, szinte gúnyosan mosolyogva nézi leánya kínlódását. Meglepetést színlelve igy kiált fel: — Gyermekem, te itt?! Mariskám ! mi az ? miért sirsz ? Talán már előre siratod a leányéletet ?! Leányélet, édes gyermekem nem tarthat örökké! . . . — Gondolod ? ! Tévedsz! . . . — — Nézd! itt küld egy illatos levélkét ! Boldognak mondhatod magadat kedves lányom, mert ily derék embert keresve sem találsz egyhamar, az bizonyos! A leány ingerülten kapja el kezéből a levelet és darabokra tépve dobja el. AztáD komolyan szól anyjához : — Anyám, kedves mamám! ugy-e, te nem akarod egyetlen gyermeked halálát. Én megmondtam és mondom most is, hogy sohasem leszek az övé, — legyen bár nemcsak kormánybiztos, de bármi nagyobb ur — mert nem szeretem, sőt ki nem álhatom! — Bohó gyermek! — szól anyja. Azért, hogy idősebb, mint te tiz évvel 1 de hát mi van benne! ? . . . Szerető, gondos férjed lesz, jó módípSj?*"’ Lapnak mai száma 8 oldal.
