Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-05-14 / 52. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. május Í4. 52. (4274.) Harminckettedik óvfolyaa. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoralja-Ujliely, ífitór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 £11., vastagabb betűkkel 8 £11. Nyilttérben minden garmond sor 80 £11. POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meozner Gyula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. íőmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f évre 6 kor negyedévre 8 kor. —Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 £11. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 £11. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi gazdasági egyesületről. — Cikksorozat. — Irta: Dr. Szmrecsányi Béla. V. III. Ezen harmadik részben a vidéki gazdaközönség érdekeit szolgáló nehány megfigyelést óhajtok az intéző körök nagybecsű figyelmébe ajánlani. Nemrégiben hallottam egy igen komoly, tanult ismerősömtől, hogy a gazdasági egyesületben mutatkozó részvétlenség, a tagok con- sequens távolmaradásának egyik oka, miszerint nincsenek tisztában sokan azzal, vájjon a nagybirtok, középbirtok vagy kisbirtok érdekében van-e különösen creálva s fenntartva az egyesület? nincsenek sokan tisztában azzal, vájjon a bérlő osztálylyal szemben, melynek megélhetési módja főleg a földbirtokon, mint alapon nyugvó adás-vevési üzlet a közvetítő s önálló kereskedő osztálylyal, kikkel szemben az agráriusokat, qua vezetőit az ellenáramlatnak emlegeti a modern ember, milyen álláspontot foglal el az egyesület? Legyen szabad e kérdések tisztázásához is nehány szót szólnom. Az egyesületnek nézetem szerint mezőgazdák között, ha azok érdekeinek előmozdításáról van szó, különbséget tenni nem szabad. Nagybirtok, közép- és kisbirtok tulajdonosai egyaránt kell, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az útmutató. — Wilhelm Müller. — Mért kerülöm a jó utat Mért nem járok járt nyomon, Bolyongásom hová juttat Hótakarta ormokon? Váljon milyen vétkemért is Érdemelnék száműzést, Kába vágyam még hová visz Mért vadonba futni készt? Nézem az útmutatókat Vándorutam széltiben, A helyet, mely enyhet adhat Azt hiába keresem. Egy irány nem tűn szememből Látom: utam ott viszen, Az az én utam, amelyről Vissza nem tér senkisem! Nyugalom. — Uhland. — Ne tegyetek a sírba még! Oly híva int a tiszta ég; A fű közt sir oly enyhe van, Ott hadd temessem el magam. Fű és virág között mi jó! . . . Távolról lágy furulyaszó, S fejem fölött ellengenek A rózsás, könnyű fellegek ... Szász Árpád. hogy tagjai legyenek s ezzel szemben kell, hogy az egyesület figyelme és segítő keze egyaránt kiterjedjen mindannyira. —-Mivel azonban a nagybirtok az egyesület segítségét kevésbbé igényli, mint a kisbirtok : természetes, hogy ez utóbbi szükségképpen jobban kell, hogy lekösse az egyesület munkaidejét, mely beosztás különösen akkor helyes, ha a vagyoni függetlenséget inkább biztositó nagy és középbirtok gondtalanabb tulajdonosai tevékenykednek az egyesület kebelében a saját, de különösen a mindennapi kenyér utáni munkával jobban elfoglalt kisbirtokosok érdekében. Ez azonban nem zárja ki, hogy bármikor a latifundiumok tulajdonosai is igénybe vehessék az egyesület tevékenységét. Vármegyénk területén túlnyomó a nagy- és kisbirtok. Középbirtok nagyrészt nincs régi tulajdonosai kezén, de vagy bérben van, vagy tulajdonost cserélt már. Kétségtelen, hogy bérlő osztályunknak kemény munkát kell kifejteni, hogy a mai, nehéz időkben megéljen s hogy e munkát bírja, s hogy a nehézségek leküzdésére a kellő tudással is rendelkezik, már azon egyszerű ténynyel is bizonyítja: hogy megél. A szorgalom s tudáson s szerényebb életmódon kívül e rejtély kulcsa szerintem, hogy a földmi- veléssel igen szerencsésen tudják összeegyeztetni a kereskedelmi szellemet. Ez azonban nem ok arra, hogy őket egy mezőgazda- sági egyesület, mint zászlója alá nem valókat eltaszitsa, hanem ellenkezőleg egy okkal több, hogy céljai szolgálatának minden áron megnyerni igyekezzék. Nem tartom azt sem lehetőnek, hogy ne lehetne az egyesületnek, mint a termelők szövetkezetének megtalálni azon összekötő kapcsokat, melyek biztosítanák, hogy a termelők, tovább-eladók, fogyasztók s az ezek között tevékenyen forgolódó közvetítő kereskedők négy fal között megférjenek torzsalkodás nélkül, holott valóban egymás nélkül meg nem élhetnek. Természetesen, hogy ennél, valamint az élet minden viszonyában nélkü- lözhetlen feltétel az egyesek egyéni tisztessége s becsülete s hogy komoly cél birja őket cooperatióra. A gazdasági egyesület a mezőgazdaság fellendítésére alkotott orgánum tekintet nélkül a gazdaság kiterjedésére, tulajdonosa vagyoni, avagy személyi súlyára s ma, midőn még a gazdaközönség csaknem kizárólag a kereskedő utján értékesítheti terményeit, ezekkel is, mint a gazdasági célok elérhetésének tényezőivel számolnia kell az egyesületnek. Az egyesület, tagjai számára mezőgazdasági cikkek, eszközök beszerzését, illetve megrendelését elvállalja. Ezen rendeléseknél, kivéve azon cikkeket, melyeket az egyesület maga tart raktáron, az usus, hogy az illető tag kérelmére a titkár a mezőgazdák országos szövetkezeténél, vagy más ily nagyobb fogyasztási szervezetnél megrendeli a kivánt cikket, továbbra azonban az egyesület, tagját illetőleg, minden obligóból kilép s még erkölcsi felelősséget sem vállal érte. Ennek következménye, hogy a rendelést átvevő országos szövetkezet, melynek az egyesület tagja, de az érdekelt gazda nem tagja, csak készpénzfizetés ellenében küldi meg az előtte ismeretlen rendelőnek, avagy felszólítja, hogy haladéktalanul lépjen be, mint tag az országos szövetkezetbe, mert csak ez esetben hajlandók neki árkedvezményt, vagy hitelt nyújtani. Kérdem : mi előnye van ily esetben a megyei gazdasági egyesület tagjának, hogy az egyesület utján rendelte meg a kivánt cikkeket? Ha az illető nagyobb birtokos, nem szorul az egyesület közvetítésére, mert elég a személyes hitele, hogy jó árut fizetési határidőre kapjon, ha pedig kis ember, nem ér célt, mert éppen úgy árkedvezmény nélkül, készpénz fizetés ellenében kapja az árukat, mintha minden közvetítés nélkül, teljesen ismeretlenül maga rendelte volna meg azokat. Ha pedig az országos szövetkezet nehány lépéssel hozta közelebb a kis kocsihoz. De másodszor már nem tudta Morzsát befolyásolni a hízelgő veregetés és szúrós tekintettel és jó kemény morgással utasított vissza mindenféle, az egyéni szabadsága ellen irányuló kísérletet. Zsiga nem volt az a legény, akinek mindjárt inába szállt a bátorsága, ámde harmadszor úgy rávicsoritotta fogát, hogy a kis kocsis kereket oldott. Jelentette Antinak, hogy a Morzsa semmi hajlandóságot sem mutat a parádés ló tisztségére. Anti gyáva kis csemete volt ugyan, de nem hiányzott belőle a fifika. Tudta milyen fán terem az engedelmesség. Úri maga ment hát oda Morzsához a mi kíséretünkben. Kettőnket oldalvást véd gyanánt állított, számítván arra az eshetőségre, hogyha Morzsa kutya megkóstolni kívánná a bugyogóját. Kezdetben szépszerén hívogatta a kis kuvaszt, de az rá sem hederi- tett, közömbösen nézte a világot és ivókat harapott a levegőbe. Azután ostort szedett elő valahonnan; tisztes távolságba állt és nem felejtett olyan pozíciót elfoglalni, ahol ő érintetlen marad, de helyette mi vagyunk kitéve a veszedelemnek. Mikor igy már biztonságban érzé magát, suhintott egyet Morzsa felé. Morzsa csak ugatott és vicsorította a fogát. Anti megint nekimerészkedett és éppen orra közepén találta az állatot. Az felugrott és támadója felé futott, do Anti mögém bujt és Morzsa a cipőmbe harapott. Lapnak mai száma 10 oldal. Morzsa. A „Zemplén“ számára irta: Szabó Imre. Nagyon igénytelen állat volt. Mikor megismertem, akkor csak ka- maszodni kezdett és velünk tacskó gyerekekkel lehetett aránylag egy i- vásu. Semmi figyelemreméltó nem volt ezen a kutyán. Afféle lompos kuvasz lett volna, ha történetesen szülője mesterségén tartja a juhász, vagy éjjeli csavargóvá züllik, ha hozzá nem kényszerítik a békés házi állapothoz. Nem tudom mi oka, hogy ez a bozontos állat olyan gyakran megjelen álmomban. Ha igazságtalanságról hallok, vagy olvasok, ha látom, hogyan nyomja el a hatalmas a gyöngébbet, nyomban megjelen lelki szemeim előtt Morzsa és kísértetiesen szegzi rám félig dacos, félig', alázatos pillantásait. Én pedig amúgy képzeletben megsimogatom rozsdavörös gúnyáját, mire ő mellső jobb lábát parolára nyújtja. Belenézek erősen a szemeibe. Akkor már eltűnt onnét a dac és alázatosság. Barátságosan hunyorog és farkát csóválja, azután eltűnik. Morzsának élete históriája nem nagyon bővelkedett kutya-kalandokban, inkább olyan vértelen tragédia lehetett, amit rövid, de belső megpróbáltatásokban gazdag életében magam is tapasztaltam ; ám hadd mondjam el sorjában. * Morzsát a felső-túri jószágról hozta a kis városkába Dániel ur, az Antiék ispánja, hogy kedveskedjen vele az urfinak. Az urfi tudniillik csak apró macskákat kinzott és az én kalapjaimat tépegette meg, ha éppen kedve szottyant, hát kampós botja asszisztenciájával sánta koldusok föld- reteritésével mulatott, de ezeket a kis, gyerekes dolgokat már unni kezdte és komolyabb játékra éhezett. Morzsa éppen kapóra jött. Nagyapó akkortájt hozott Antinak szép kocsit, négykerekűt, üléssel, ruganynyal, fényesre politirozva. Ez pompás lesz. Morzsát befogjuk a kocsiba. Anti lesz a föl- desur, Zsiga a kocsis, én az inas. Morzsa a napon melengette magát, miközben hatalmasakat harapott a levegőbe a bosszantó legyek után. Zsiga hozzájött és megsimitotta. Morzsa farkcsóválással viszonozta a leereszkedő jóindulatot. De a simitga- tás, nemkülönben a farkcsóválás csak rövid, kis ideig tartott, mert Zsiga a saját melléhez szorította a kutya két mellső lábát és odahuzni igyekezett a kocsihoz. Morzsa erre a szokatlan táncra semminemű hajlandóságot nem mutatott és kezdetben még a barátságos simitgatások hatása alatt ment egy-kót lépést, hanem azután valahogyan ösztönszerüen kiérezte, hogy itt az ő termószetadta szabadságát akarják békóba verni és elégedetlenségének morgással adott kifejezést. Zsiga megint meg veregette az állat hátát és Morzsa ismét elfelejtette a rajta ejtett sérelmet. Vígan ugrált megint a tömzsi gyerek mellett, ki megint egy-
