Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-23 / 44. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. április 23. 44. (2466.1 Harminckettedik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fii!., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKÁI HÍRLAP. ifi. Meczner Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Vasút nélkül. — április 28 röggel. Abban a reményben kezdek hozzá az Íráshoz, hogy mire betűim kikerülnek a nyomdafesték alól és az olvasók kezébe jutnak, már egy meghaladott helyzetnek a képét fogják csak festeni. Kívánom, hogy úgy legyen, de e pillanatban a reménység leghalványabb sugára sem kecsegtet ezzel. Minden úgy van, ahogy tegnap volt. A sztrájk tart, a „szárnyas kerék“ nem mozdul: Magyarországon harmadnapja immár, hogy nagy távolságra nincs közlekedés. Nem akarom, szándékosan nem akarom rikító színekkel festeni ezt a képet. Hiszem, hogy ma már a nagy publikum is — amely az első két napon mintha csak úgy mulatott volna a szokatlan és hihetetlennek tartott dolgokon s az újság ingerének hatása alatt nem látszott komolyan venni a helyzetet — fel fog ocsúdni és hideg, tisztán látó tekintettel kezdi számon kérni, hogy tulajdonképen mi is történik hát itt. Bízom benne, hogy maguk a sztrájk vezetői s az a temérdek ember, aki félig bizva, félig kényszerítve kénytelen, kelletlen követte és e pillanatban még követi őket, megfogják találni azt az igazságos és helyes alapot, amelyen tovább menni a követelésekben sem lehet és teljesen bízom abban is, hogy amely pillanatban igazságos és teljesíthető követelményekről lesz szó, a kormány sem fog késlelkedni, hogy azokat kielégítse és véget vessen ennek az áldatlan harcnak és lehetetlen helyzetnek. Egy kis csalódásra azonban tessék elkészülve lenni mindenkinek. Teljes diadallal sohasem végződött még egyetlen sztrájk sem és nem is szabad annak azzal végződnie. A zsarnokság csak épp oly meg nem engedett dolog a munkás részéről is, mint a munkaadó részéről. Amint teljes joggal tiltakozhatunk az ellen, hogy bármely munkaadó önkényesen és egyoldalúan szabja meg a munka árát, épp oly kevésbé áll a jog és erkölcs terén az a munkástömeg, amely erőszakhoz nyúlva, csak önmagának követeli a hatalmat és jogot, hogy munkabérét megszabhassa. Valósággal csodálattal tölt tehát el, mikor nyomtatott betűkön olvasom, hogy voltak sokan olyan naivok is, akik hitték, hogy a kormány talán a sztrájk első órájában is eszeveszett mohósággal fog sietni minden kívánságot kielégíteni és még nagyobb csodálattal olvasom, hogy akadnak hóemberek, akik petróleummal ön- tözgetik a kigyuladt tüzet és izzó szavakkal szítják az elkeseredést. Nem uraim! Tessék elhinni, mióta a világ fennáll, mindig az volt az emberi érzés és megszen- tesitette ezt az erkölcsi törvény is, hogy az erőszakra erőszakkal válaszoltak. Balga hit volt tehát abban reménykedni, hogy a vasutasok erőszakos fellépése nem fogja arra indítani a kormányt, hogy azzal szemben megkísértse küzdelembe vinni a saját erejét is. S ha a küzdelem még e pillanatban is tart, annak bizonyára meg van a maga igen súlyos és komoly oka. És éppen ezért csak a higgadtság és türelem lehetnek egyedüli megbizható tanácsadóink. A rendnek helyre kell állania és helyre kell állania mentői előbb, mert igy parancsolja ezt az ország egyetemes érdeke. A jogos igényeket ki kell elégíteni, mert ezt hozza magával az igazság és méltányosság — de óvakodjunk attól, hogy gyógyíthatatlan sebeket vágjunk az állam nélkülözhetetlen jogrendjén és óvakodjon attól mindenki, hogy a sztrájk megszűnjék sztrájk lenni. Mert a sztrájk csak addig az, amig az a paszsziv ellentállás fegyverével küzd: a vasúti sínek felszedése, srófok meg- lazitása már nem sztrájk, az már közönséges és alávaló bűntett. i vasutasok sztrájkja. — Legújabb sürgönytudósitások. — — ápr. 23. Ma délelőtt jelent meg rendkívüli kiadásunk, a melyben a vasutasok sztrájkjának főbb mozzanatairól hoztunk hiteles, kimerítő távirati tudósításokat. Most hogy a lapunk nyomás alatt van ; uj táviratok érkeztek szerkesztőségünkhöz, valameny- nyi egy-egy uj, fontos és eddig nem tudott adat a vasutasok üveget és mondják, hogy az francia, ön megeszi és a nyelvével fog cset- tenteni. .Ön szerint, ami orosz, az mind utálatos., — Én azt nem mondom! —• Ami orosz, az mind utálatos, arai meg francia — oh az trés jolieí Ön szerint nincs is különb föld, mint Franciaország, őszintén szólva. Egy darabka föld, küldje el oda az ember a tiszttartóját, hát ez már egy hónap múlva áttételét fogja kérni: nincs hova lenni! Az önök Franciaországát egy nap alatt be lehet járni, nálunk meg ha kimegy az ember a kapuból — nem látni az ország határát. Megy az ember, megy . . . — Igen, monsieur, Oroszország hatalmas birodalom. — Úgy is van ! Önök szerint, a franciáknál különb emberek sincsenek. Okos, eszes nép ! Civilizáció! Elismerem, a franciák okosak, jó modornak ... az bizonyos. A francia soha sem enged meg magának illetlenséget: a maga idején szolgál székekkel a hölgyeknek, rákot nem fog enni villával, nem köpdös a padlóra, no ... de nincs benne az a lélek! Nincs benne az a lélek 1 Én csak nem tudom kimagyarázni önnek, no, hogy is fejezzem ki magamat, a franciából hiányzik valami olyasféle (a beszélő az ujjait mozgatja) valami sztrájkjának lefolyását illetőleg. Hangsúlyozzuk, hogy úgy külön kiadásaink, mint lapunk jelen számában foglalt értesítéseink komoly alapon álló, feltétlenül megbizható híradások. Nem tartjuk ugyanis helyesnek olvasóinkat a külön kiadások záporával halmozni el oly értesülések révén, melyek nevetségesek, alaptalanok, mint például a kormány lemondásának egyik helyi lap által kikürtölt hire, mely nagyon jó lehet a szenzáció hajhászat kifizető eszközének, de a melytől óvakodni kell, ha valamely sajtóorgánum híradásainak a megbízhatóságát csorbítatlanul fenntartani akarja. Az említett helyi lap, a Felső- magyarországi Hírlapról van szó, legtöbb értesülése alapnélküli volt s csak a kedélyek izgatására szolgálhatott eszközül. Ezért törekedtünk arra, hogy nem a külön kiadások quantitá- sával, de a tartalom qualitásával imponáljunk. * Újabb eredeti, megbizható távirati értesüléseink a következők: Budapest, ópr. 23. órk. d. u. 2 ó, 40 p. (Saját tudósítónk eredeti távirata) A helyzet reménytelen. Szrájktanyán nyugodt, de a végsőig elszánt a hangulat. S a r 1 a y sztrájkvezetőt nyugati pályaudvaron levő lakásába sem bocsátják. # olyas . . . juridikus. Emlékszem, olvastam valahol, hogy önöknél mindenkinek könyvből szerzett esze van, nekünk meg velünk született eszünk van. Ha az orosz embert beavatták a tudományokba úgy, amint kell, hát nem mérkőzik meg vele egy francia professzor sem. — Meglehet . . . mondja kellemetlenül Champoun. — Nem meglehet, de bizonyos 1 Nincs mit összeráncolni a homlokát, igazat beszélek. Az orosz ész — feltaláló ész! Csakhogy természetesen nem hagyják érvényesülni és kérkedni sem tud. Ha az orosz ember feltalál valamit, összetöri vagy odaadja a gyereknek játszani, az önök franciája meg ha feltalál valami haszontalansá- got, hát fellármázza a világot. A múltkoriban a kocsisom, Jónás, egy kis embert csinált fából, ha megrántják cérnánál fogva ezt az emberkét, hát illetlenséget visz véghez. Mindazáltal Jónás nem dicsekszik. Egyáltalában nem tetszenek nekem a franciák. Nem önről beszélek, hanem általánosságban . . . Jellemtelen egy nép! Külsőleg mintha hasonlítana is az emberekre, de úgy él, mint a kutya... Vegyük például csak a házasságot. Nálunk, ha az ember megnősül, hát odafüzi magát az asszonyhoz és nincs semmiféle tárgyalás, önöknél meg az Lapunk mai száma 8 oldal. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Metamorfózis. Lehullt reám a szörnyű bú-lepel, Leltemre hullt s elárasztotta azt; Kiölte gyilkolón a vig tavaszt, S helyére most hideg telet lehel. De szivem néma sóhajjal felel, Nem önt ki annyi siró, bús panaszt. Keres, keres s talál reá vigaszt A bú emészti bár, nem csügged el. De jaj, elég ! Lantom nyugodj, pihenj! Mit félve, titkon rejteget szivem, Ne tolmácsold e gyötrő bánatot! Ne zengd tovább e rút érzelmeket! Feledjem el e kínos perceket! Borítsa köd, homály e bús napot! Bródy Márton. Idegenben. Irta: Csoliov Antal. Vasárnap dél van. Kamysev föld- birtokos az ebédlőjében ült pompásan terített asztal mellett és lassan reggelizett. Az asztal örömeiben osztozik vele egy alacsony, simára borotvált, választékosán öltözött öreg francia, mr. Ghampoun. — Ez a Champoun egykoron nevelő volt Kamysevnél, tanította a gyerekeket illemre, jó mo dórra és táncra, azután meg, amikor a Kamysev gyermekei felnőttek és hadnagyokká lettek, Champoun ott maradt a háznál mintegy férfi bonne szerepében. A volt nevelő kötelességei egyszerűek voltak. Köteles volt illedelmesen öltözködni, parfümöktől illatos lenni, végig hallgatni a Kamysev üres fecsegését, enni, inni, aludni — és ugylátszik, több semmit. Ezért kapott ellátást és meghatározatlan fizetést. Kamysev eszik és szokása szerint fecseg. — Halál! — mondja, letörölve a könyeket, mik egy jól megmustáro- zott husdarab lenyelése után törnek elő a szeméből. — Hopp 1 Végig szaladt a fejemen és minden izemen. Az önök francia mustárjától ez nem történik, ha az ember az egész csuprocs- kát megeszi is. — Áz egyik ember szereti a francia mustárt, a másik az orosz mustárt — jelenti ki röviden Champoun. — Á francia mustárt nem szereti senki, legfeljebb maguk a franciák. A francia meg, tegyen elé az ember bármit, megeszi: a békát, patkányt, a svábbogarat ... brr I Önnek például nem tetszik ez a hús, mert orosz, de adjanak magának pergelt
