Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-23 / 44. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 23.

Budapest, ápr. 23. érk. d. u. 3 ó. 55 p.

(Saját tudósítónk eredeti távirati értesítése.) Töméntelen ál- hirnek felülni nem szabad. Tendenciózus álhireket sztrájkolok terjesztenek. Kérdezett kormány lemondás teljesen alaptalan.*)

*

*

Katonák a pályaudvarokon.

Budapest, ápr. 21.

Érk. 4 óra 25 p.

Az összes budapesti pályaudvarokat kirendelt katonaság tartja megszállva. Katonai őrizetet fenyegetett vonalrészekre is kiterjesztik.

**

Tissa a királynál.

Budapest, ápr. 23. d, u. 4 ó. 30 p.

(Tudósítónk távirata.) Tisza miniszterelnök Bécsbe utazott a királyhoz. Szerinte a kormány tekintélyét csorbítani nem szabad. Követeléseket újból, határozottan elutasítja.

*

Eötvös Károly interventioja.

Budapest ápr. 23. érk. 4 o. 40 p'

(Tudósítónk távirata.) Eötvös Károly országgyűlési képviselő megígérte, hogy Tisza miniszterelnöknél lépéseket tesz a sztráj- kolók érdekében.

*

Feloszlatják a sztrájktanyát.

Bpest ápr. 23. 4 ó. 45 p.

(Eredeti távirat.) A budapesti sztrájktanya feloszlatását a mai nap délutánjára várják. — A hangulat Budapesten felette izgatott.

*) Szerkesztőségünk ugyanis táviratilag kérdést intézett a Felsömagyarországi Hírlap által korpoltált hírre vonatkozólag.

ördög tudja, hogy, van. A férj egész nap a kávéházban ül, az asszony meg tele ereszti a házat franciákkal és kánkánt jár velük.

— Ez nem igaz! — nem állotta tovább Champoun, felfortyanva. — Franciaországban a családi elv igen magasan áll I

— Ismerjük mi ezt az elveti És ön nem restelli védelmezni . . . Higgadtan kell venni a dolgot: disznók, igen is: disznók . . . Köszönet a németeknek, hogy megverték őket . . . Biz’ Isten, köszönet 1 Éltesse őket az Isten . . .

— Ez esetben monsieur nem értem, mondja a francia felugorva és szemét hunyorgatva, — ha ön gyűlöli a franciákat, miért tart engem magánál ?

•— Hova tegyem önt?

— Bocsásson el és elmegyek Franciaországba.

— M—i—t? Talán bizony bebo- csátják most önt Franciaországba ? Hisz ön hazaáruló. Önöknél, hol Napoleon nagy ember, hol Gambetta ... az ördög érti csak magukat.

— Monsieur! — mondja a francia Champoun reszketve és az asztalkendőt gyürögetve. — Olyan sértést, aminőben ön ép most részesítette az érzelmeimet, a legnagyobb ellenségem sem volna képes kieszelni.

VARMEGYE ÉS VÁROS.

)( Névnapi üdvözlet. a távollevő gróf Hadik Bélát, vármegyénk köz- tiszteletben álló főispánját névnapja alkalmából Dókus Gyula alispán a vármegye tisztviselő személyzete nevében táviratilag üdvözölte.

)( Vasárnapi munkaszünet felfüggesztése. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 20038/904. számú rendeletével folyó hó 24-én vasárnap egész napon az élelmiszerek előállítását és úgy piacon, mint üzletekben elárusitását — vasárnapi munkaszünet felfüggesztésével — engedélyezte.

)( Szabadságolás. A vármegye alispánja Bajusz Andor nagymihályi főszolgabírónak f. évi április hó 26-tól kezdődőleg két heti szabadságot engedélyezett. Távolléte alatt Fejér Élemér szolgabiró vezeti a szolgabirói hivatalt.

)( A vármegye központi választmánya f. évi április hó 21-én d. u. 4 órakor az alispán elnöklete alatt ülést tartott.

HÍREK.

Krónika.

Vasutasok sztrájkja Nagyszerű doloí?, Szóbeszéd és théma E körül forog.

Szenzációs hírek — Fele se igaz! —

A máv.-nak bajára Nincsen ír, vigasz.

Szerkesztőség lázban Van hejh! sok dolog, Nagy dolog, ha vonat Innen nem robog. Szünetel a posta Nem hoz levelet,

A sok vers és tárca Mind, mind elreked.

Beh! jó is sztrájk hejh! Néha, néhanap Pláne, hogy ha ilyen Jelesül halad. Kislányoknak okoz Főleg gondokat Mivel nem kaphatnak Képes lapokat.

Nem füstöl a kémény Áll hejh 1 a vasút, Üresek a pályák Üres a sinut.

Mindennek végei És kezével egy tragikus mozdulatot téve, a francia kecsesen odadobja az asztalra az asztalkendőt és méltóságteljesen távozik.

Három óra múlva változik a téritek az asztalon és a cselédség az ebédet tálalja. Kamysev egyedül ül le az ebédhez. Az ebéd előtti pohár snupsz után kedve jött beszélgetni. Fecsegni akar és hallgatója nincs.

— Mit csinál Lyudovikovics Alfons ? kérdi az inastól.

— A bőröndjét pakolja.

— Milyen hóbortos, Isten bocsássa meg neki 1

Champoun a szobájában ül a padlón és remegő kezekkel rakosgatja a bőröndbe a fehérneműt, az illatszeres üvegeket, az imakönyveket, a nyakkendőket, pamacsokat. Az ő egész illemtudó alakja a bőrönd, az ágy és asztal csak úgy leheli a művésziességet és a nőiességet. Nagy kék szemeiből hatalmas könycseppek hullanak a bőröndre.

— Ön hova készül ? — Kérdezi Kamysev, némi várakozás után.

Á francia hallgat.

— El akar menni ? — folytatja Kamysev. — Amint gondolja. Nem merem tartóztatni. Csak egy a bökkenő: hogy fog elmenni útlevél nélkül? Csodálom 1 Hisz ön tudja, hogy elvesztettem az ön útlevelét. BedugKalauz nem lyukaszt És a fékező:

Meg tagadja magát És nem fékez ő.

Persze igy az F. H.

Mit tehetne mást Csinál halom számra Külön kiadást.

Persze nincsen uj hir Csak a glossza más;

S csak a lé, a melybe Teszi — paprikás.-th.

írás a házaséletről.

— ápr. 23.

Van-e egyáltalában tartós boldogság, vagy csupán boldog percek léteznek az ember életében? Élkép- zelhető-e feltétlenül boldog házasság, s mi módon érhető ez el?

Rég vitatott kérdések ezek. Az ember természetében van a boldogság után való vágyakozás s elérni a boldogságot: ez a célja a legtöbb embernek.

De a boldogságot a legtöbb em- be'f ma már nem a házasságban keresi. Ha fiatal korában szeret is egy leányt és azt is hiszi egy ideig, hogy azt fogja feleségül venni, a nagyvilági élet, a megélhetés gondja gyorsan elterelik ettől a szándékától.

Mikor azután a komoly meghá- zasulás eszméje fogamzik meg agyában, akkor végig játszotta már összes skáláit a boldogság keresésnek s a házasságot, mint nyugvópontot tekinti. Nem is vár tőle nagy boldogságot, két lénynek összeforrott gondolkozását, lelki és testi kiegészítését egymásnak. Ezekre nem is gondol. Anyagi és társadalmi érdekeit kívánja védeni a házassággal: csinos lakást, belő elég csinos asszonyt is kíván s egy kényelmes helyet, ahol mégis csak kellemesebben vacsorázik az ember, mint a füstös vendéglőben. Ezt várja a férfi.

És a leány?

Vagy nagyon fiatalon megy férjhez, amikor még gyerekességében fogalma sincs arról, hogy mit tesz. Mert azok által, a titkon ellesett, barátnőivel összesugdosott képzeletei által, vagy sokkal szebbnek, vagy sokkal rosszabbnak hiszi azt, ami előtt áll.

Ha pedig beléjut abba a korba a leány, hogy kényelmetlenné kezd válni a leánysága, akkor férjhez megy, hogy társadalmi szabadsághoz jusson, hogy kikerüljön a szülők fennhatósága alól. Megelégelte a gyerekszerepet s az egyik kínálkozó alkalomnak, amelynek férj a neve, kartam valahová az Írások közé és el- hányodott. Nálunk meg., szigorúan veszik az útlevél dolgát. Öt versztnyi utat sem fog megtenni és lefülelik.

Champoun felemeli a fejét és hihetetlenül néz Kamysevra.

— Igen . . . Majd meglátja! Az arcáról felismerik, hogy önnek nincs útlevele és rögtön megkérdik: ki ön? Champoun Alfons 1 Ismerjük mi ezeket a Champoun Alfonsokat. Nem volna-e kedve kényszer útlevéllel ide a közeibe elfáradni 1

— Ön tréfál?

— Miért tréfálnék ? Nincs kedvem tréfálni! De nézze csak, egy föltételt kötök ki; ne óbégasson azután és ne firkáljon levelet. Az ujjamat sem mozdítom meg, ha megvasalva erre fogják kisérni!

Champoun felugrik és sápadtan, tágra nyitott szemekkel fel és alá kezd lépkedni a szobában.

— Mit csinál ön velem ? — mondja, kétségbeesetten kapva a fejéhez. — Istenem ! Oh, átkozott legyen az az óra, mikor megvillant a fejemben az az átkozott gondolat, hogy elhagyjam a hazámat 1

— No, no, no ... én tréfáltam, mondja Kamysev, leengedve a hangját. Milyen különös ember, nem érti a tréfát 1 Nem lehet egy szót sem szólni!

jaiba veti magát, mert az nevet ad neki s önálló lénynyé teszi.

Így kerül össze legtöbbnyire a modern férj és feleség. — Tisztelet a kivételnek 1 — Egymás jellemét és hajlandóságait nem is ismerik. A férfit csak mint társadalmi gavallért, mint széptevőt látja a leány, s fogalma sincs arról, hogy milyen igazi mivoltában. Mert hiszen azt csak mindnyájan tudjuk, hogy nagyobb komédia, mint amit az emberek társadalmi érintkezésükben kifejtenek, nincs semmiféle színpadon. A férfi a hivatalában és hivatalos, kopottas kabátjában egész más ember, mint amikor szmokingot vagy frakkot, vagy csak Ferencz Jó- zsef-kabátot is ölt.

A leány pedig egész addigi életében a tettetésre nevelődik. Sokkal szebb, rendesen magasabb és karcsúbb, amikor társaságba lép és minden csevegő és kedveskedő képességét estére vagy délutánra gyűjti össze, amikor találkozni fog vele.

A mai nagyszámú, rendesen boldogtalan házasságnak ez az oka. Az egymás nem ismerése.

Ha a házastársak igen fiatalok voltak, amikor egybekeltek, akkor gyakran fordul elő, hogy a későbbi egyéni jellem kifejlődésük egészen ellenkező irányba viheti őket. Ha később, érettebb korban házasultak ösz- sze, akkor a már kifejtett individuali - tás elvénél fogva is különbözőségek lehetnek, kellemetlenek, amelyek persze mind csak a házasság után tudódnak ki.

Koncedálom, hogy egy-két évig az ilyen külömbözőségck nem is fejlődnek annyira ki. Amig uj a lakás és megszületik az első gyermek, addig a Sipka szorosban minden csöndes. A nagy ellentétek későbben fejlődnek. Pedig éppen a mai modern emberek dicsekednek elővigyázatosságukkal és emberismeretükkel; mégis oly vigyázatlan, oly felületes, mikor egy életre leköti magát.

Mindezt öntudatlanul is érzi a mai kor. Innen van az, hogy a férfiak közül oly sokan nem tudják magukat a házasságra elhatározni, s hogy újabban egy csomó úri leány, akit a megélhetés gondja nem kerget a házasságba, visszariad a konvencionális férjhezmenéstől. Aki figyelemmel szemléli a dolgokat, az konstatálhatja az általános szándékot a reformálásra.

Ez a reformálás pedig másképpen nem képzelhető mint a nő nagykoru- sitása, illetve önállósítása által még a házasság előtt, amikor aztán tisztábban látva, egymást jobban megismerve, két egymásnak megfelelő egyén

— Kedvesem 1 kiált fel Champoun, megnyugtatva a Kamysev hangja által. Esküszöm, hogy ide vagyok fűzve Oroszországhoz, önhöz és az ön gyermekeihez. Elhagyni önöket, rám nézve ép oly nehéz volna, mint meghalni. De önnek minden szava a szivemet hasogatja.

— Milyen különös ember 1 Ha én gyalázom a franciákat, miért érzi ön magát azzal sértve? Nem egy embert gyalázunk, azért aztán minden ember sértve érezze magát? Köpjön egyet az egészre. Vegyük például Iszakics Lázárt, a bérlőt. Elnevezem ennek is, annak is, zsidónak, rühesnek, a kaftánja szárnyából disznófület is csinálok . . . nem érzi sértve magát.

— De hisz egy rabszolga! Egy kopekjáért kész minden aljasságra.

— No, no, no . . . elég lesz 1 menjünk ebédelni I Béke I

Champuon bepouderezi a kisirt arcát és Kamysevvel az ebédlőbe megy. Az első fogást szótlanul fogyasztják el, a második után ugyanaz a história kezdődik és ilyformán a Champoun szenvedéseinek soha nincs vége.

Fordította: T—p.