Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-14 / 5. szám
2. oldal ZEMPLßN. Január 14. dottunk, de egyet még is fel kel jegyeznünk. Most már egészen világos tehát a nemzet előtt, hogy mit tud az obstrukció: időt lopni, egyebet semmit. Kivívni semmit, megakadályozni semmit, csak akadályoskodni, bajt csinálni és rendkívül drágává tenni azt a nagy semmit, amire, mint eredményre hivatkozhat. No, tud még egyebet is: meg nem szerzett érdemekkel szemérmetlenül dicsekedni. Értem a tisztviselői törvényt. Jól jegyezzétek meg tisztviselő urak: hogy a képviselőház tegnap letárgyalthatta a ti fizetésetekről szóló javaslatot, azt tisztán Okolicsányi urnák köszönhetitek! Hiszitek? En nem. Az uj polgári törvénykönyv. Tudvalévőén a polgári törvénykönyv első előadói tervezetét már három évvel ezelőtt kiadták és azóta megjelent a kódex külön megokolása. is. Azóta beérkeztek a hazai és külföldi szakkörök véleményes jelentései, ügyvédektől, biráktól és más jogtudósoktól. Főként a német birodalmi gyakorló jogászok és jogtudósok rendkívüli érdeklődéssel foglalkoztak a magyar kodekszszel, melyet általánosságban, beosztására, rendszerére, elvi megállapításaira a legsikerültebb magánjogi kodifikátori munkának tartanak. Az igazságügyi minisztérium kodifikáló osztálya gondosan áttanulmányozta a beérkezett kritikákat és azokból anyaggyüjteménye számára pontos kivonatokat készített. Ezek alapján már megkezdték az első előadó dolgozat kritikai átdolgozását és az egyes részeket már be is fejezték. Ezen kritikailag átdolgozott előadói tervezet fog aztán alapjául szolgálni annak a törvényjavaslatnak, melyet Plósz Sándor igazságügymin. még ennek az évnek első felében a képviselőháznak szándékozik benyújtani alkotmányos tárgyalás végett és mihelyt az igazságügyi bizottság által a már letárgyalt általános polgári perrendtartási törvényjavaslatot a plé- num letárgyalja, a polgári kodekszre kerül a sor. HÍREK. A morál. — jan. 14. Győr lakosságát egy sajnálatos ügy foglalkoztatja napok óta. Az eset hőse: a győri tanitóképezde igazgatója, a másik szereplője: Kállay Jo- 1«* - szirm'>’"xr£s'7,nfi mict az ,;'T,T mártír koszorúját három tanitóképezdei diák viseli homlokán. Maga az esemény — mely következményeiben igazán megszívlelendő dolog — a következő: Kállay Jolán színésznőt születése napján három tanitóképezdei hallgató is elment üdvözölni. Az igazgató ur tudomást vevén a dologról: kérdőre vonta tanítványait, s mikor azok azzal védekeztek, hogy Kállay Jolán színésznőt ép oly tisztességes, úri nőnek tartják, mint bármelyik más hölgyet, az igazgató ur a következő becsületsértő szavakkal oktatta diákjait a morálra: — Ugyan, hát láttak már önök tisztességes és becsületes színésznőt ? A poentja a dolognak az volt, hogy az igazgató ur kizáratta diákjait az intézetből, Kállay Jolán színésznő pedig becsületsértésért beperelte a hősködő igazgatót. A tény persze mindenhol a megérdemelt rosszalást keltette fel s a hősködő direktor urra egészen méltányosan hullt le az ügy ódiuma. Nem magát a dolog lényegét mérlegelték, de megbotránkoztak a múlt századbeli, egyoldalú Ó3 ostoba felfogáson, melyet a direktor ur alacsony nívójú kijelentésével juttatott érvényre. Nem Kállay Jolán az, akit ebben az esetben az igazgató sur megsértett, hiszen egy hivatást teljesítő, eulturmissiót betöltő társadalmi réteget ítélt el, s mert ezt tévé: csakis megbotránkozást válthat ki mindenünnen ókori nézetekre valló cselekedete. Concedáljuk, hogy a direktor urnák az ügy lényegi elbírálásában volt valami igaza, mert a culissák világának megismerése azok papjainak és papnőinek megismeréséből ered, s az a világ tapasztalatlan ifjoncokra lehet káros befolyással, ha csak a staffaget veszik észre s nem a tartalmat, Ha diákjait óvta az ebből eredhető következményektől: nem cselekedett helytelenül, de, mert olyan brutális módon Ítélt egy kiváló társadalmi osztályról, mely kétségtelenül teljesít és betölt oly becsülendő hivatást, mint amilyet a tanító képezde igazgatója, emiatt elvesztette jogcímét arra, hogy felvilágosodott, müveit emberek, mint magukhoz méltóról beszéljenek róla. Az igazgató ur ifjoncai tanulják a neveléstant a színésznőknél való vizitek helyett, de viszont a tanitójon elhamarkodott s meggondolatlan ítéleteket egy köztisztelt rétegéről a társadalomnak. Ha nem képes mérlegelni értékét egy oly testületi karnak, mely rangra, rendre, hivatásra felette áll, ha dönthetlen szabálylyá akarja felléptetni az ő viszás axiómáit, akkor legyen szives keresni magának közvéleményt, mely nem Ítéli el, mert jelen esetben azt nem talált, nem talál és nem fog találni. Kétségtelen, hogy Kállay Jolán fényes elégtételt kap a bíróságtól, de az az elégtétel nem a Kállay Joláné lesz, de a magyar bíróság elégtétele lesz az a magyar Thalia papnőinek. —th. — Téli idő. Kellemes téli időt élünk, amelynek meg van a maga jellege s a lanyha novemberi és decemberi napokkal szemben bizonyos következetessége is. Egészséges, már a hideg járta át az ember testét s » jégpályán is eleven nyüzsgő élet vert tanyát. Ha az egészségügyi statisztikát kezünkbe vesszük, látjuk csak, hogy mennyivel egészségesebb a világ mostanában, mint a természetellenesen megindul', téli évszak elején volt, s hogy a szegény ember is szívesebben viseli a fűtés gondjának terhét, mint azt a tudatot, hogy neje vagy gyermeke a langyos, de ezer meg ezer miazmát tápláló időben az ágyhoz van szegezve. — Esküvő. Pasiut Árpád helybeli m. kir. posta- és távirdatiszt f. hó 16-án délután esküszik örök hűséget Schmoczer Jolánkának, néhai Schmoczer Péter pénzügyi számtanácsos és neje Speck Anna leányának. — Eljegyzés. Engelstali Engol- mann Gyula m. kir. honvódfőhadnagy 1903. dec. hó 2o-én jegyet váltott zebegnyői Dienes István kis-azari birtokos és neje óvári Novak Jerne szép és kedves leányával Marcsá-val. — Hegyközségi gyűlés. A sátoraljaújhelyi hegyközség választmánya f. hó 13-án ülést tartott, melyen az 1904. évi költségvetést tárgyalták és elfogadták. A hegyközség pénteken, január hó 15-én közgyűlést tart a városháza nagy tanácstermében. — Eljegyzés. Ladomérszky Béla helybeli róm. kath. elemi iskolai tanító jegyet váltott Hornyák Margitkával. — A „Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör“ kamara estélye. A „Zemp- lénvármegyei Kazinczy-Kör“ 1904. évi január hó 16-án (szombaton) esto r' < • < __ ben „Kamara-Zeneestély“-t tart a következő műsorral: 1. Mozart W. A. „XV. Vonós-négyes.“ Allegro vivace assai. — Menuetto-Adagio. — Allegro assai. — Előadják: Pöschl Gyula, Dános Miklós, Andor Károly és Or- lovszky Frigyes. —■ 2. Sarasaié 16. mű. Románc és Gavotte. „Mignonból. — Hegedűn előadja: Pöschl Gyula, zongoránkiséri: Háner János. 3. Rubinstein A. 17. mü. 2. szám. „Vonós-négyes.“ Moltolentó (Sphae- rák zenéje,) — Előadják: Pöschl Gyula, Dános Miklós, Andor Károly, Orlovszky Frigyes. — 4. Beethoven L. 16. mü. „Zongora négyes.“ Grave. — Allegro, ma non troppo. — Andante cantabile. — Rondó. — Előadják: Dános Miklós, Pöschl Gyula, Orlovszky Frigyes és Háner János. — Ügyes fogás. Valóban ügyes az a fogás, melyet a rendőrség tegnap csinált. Hamisításon rajta kapott és elfogott egy ál polgári iskolai tanítót, aki Üzletszerűen gyártotta a polgári iskola lV-ik osztályáról szóló bizonyítványokat és jó pénzért eladta azoknak, akiknek ilyenekre szükségük volt. Az ügyes fogásról szóló részletes tudósításunk a következő: A rendőrségnek az utóbbi időben tudomására jutott, hogy egy Weiszburg Mór nevű liszka-tolcsvai születésű egyén, aki polgári iskolai tanítónak adta ki magát, a polgári iskola IV-ik osztályáról bizonyítványokat állít ki és azokat értékesíti. Áz okmányhamisitó leleplezésére furfangos módot eszelt ki a rendőrség. Pelejtére, ahol Weiszburg Mór Klein Herman ottani bérlő gyermekei mellett magántanitói minőségben tartózkodott, egy levelet Íratott, melyben a levél írója: Eisen Márkusz arra kérte Weiszburg tanító urat, állítson ki részére a polgári iskola IV-ik osztályáról szóló bizonyítványt. Weiszburg megörült a váratlan megrendelésnek és levelezésbe bocsátkozott a nem létező Eisen Már- kuszszal. Levelében jelezte, hogy január hó 12-én Újhelybe érkezik és Blau Mátyás magántanitónál fog megszállni. A jelzett időre Blau lakására beállított egy kifogástalan ruhába öltözött és kitünően maszkírozott Eisen Márkusz, aki a bizonyítvány dija iránt alkudozásba bocsátkozott Weiszburg Mórral, az okmány-hamisitóval. Ez az Eiszen Márkusz — Vass István rendőr-őrmester volt. Mikor javában folyt az alku, hirtelen betoppant Denicska József és Barna István rendőr és W°’a7ünrcr Mór tanító
