Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-16 / 41. szám

Sátoralja-Ujhely, 1904. április 16. 41. (2463.)

Harminckettedik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-TJjhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

J!'L POLITIKAI HÍRLAP.

ilj. Meczner Gyula ár. Szirmay István dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor.

—~ Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

Kereskedők és iparosok mozgalma.

— ápr. 16.

Jól értesült helyről veszszük az alábbi sorokat:

A magyar kereskedők, nagyiparosok és iparosok közt egy idő óta oly mozgalom van folyamatban, melynek célja e kereseti ágak érdekeinek nyomatékosabb képviselete. A gyáriparosok már alapítottak egy országos szövetséget, a kereskedők most dolgoznak egy országos egyesület létesítésén. B célból hol az egyik, hol a másik vidéki városban gyüléseznek s mindenütt örömmel üdvözlik a gondolatot s élénk tetszéssel találkozik az. Az iparosok is megmozdultak, a mi a budapesti kamarai választásokra való készülődésben nyilvánul meg.

A mozgalom okai többfélék. Az utolsó hat év számos gazdasági ágban, de főleg a kereskedelem, nagy- és kisipar terén rendkívül meddő volt. B kereseti ágak nemcsak előre nem haladtak, hanem jelentékeny mértékben vissza is estek. Uj üzemek csak elenyésző csekély számban nyíltak, mig a már létezők közül sokat beszüntettek, vagy csak nehezen tudtak fenntartani úgy, bogy a legjobban iskolázott munkások nagy részének ki kellett vándorolnia s gazdaságunkra nézve vagy örökre, vagy bosszú időre elveszett.

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Tanács egy leánynak.

Az üdv órái tovaszállnak,

A szerelemnek társa bánat.

Eloszlik oh! a percnyi mámor S éj lesz szerelmed nappalából.

Éj lesz, a melynek nincs sugára Csak réme van, csak rémes árnya.

A csókok futnak, mint a szellő És az ígéret elszökellő,

S aki szeretni megtanított Nem üdvözülni: — bűnre hivott, Bűnre, amelyre nincs bocsánat Se méltó vezeklés, se bánat.

Az első lépést, hogyha tetted:

A piac már ordítja tetted.

Ha ajkad egynek odaadtad :

Már mintjpnkió volt az ajkad.

A dal, a csók, az eskü mérgez Ha nem vétkeztél még: ne vétkezz!

De ha megkésett jó tanácsom S szivedben sarjadt színes álom:

S ha rágalmaznak: oh ne vedd fel Haladj büszkén, emelt fejeddel:

Igaz: bűnödre nincs bocsánat De kik szerettek: mind megáidnak.

Németh Pál.

Ez az egyik oka a kedvetlenségnek és elégedetlenségnek. Másik oka ama fordulatban van, mely az országos gazdasági politikában bekövetkezett, midőn a volt nemzeti párt a szabadelvű pártba belépett. E beolvadás által úgy a szabadelvű párt, mint a kormány, melyet az összeolvadás termékének lehetett tartani, erős agrárius csatolékot kapott, mely egyrészt a mezőgazdaság hathatós favorizálásában, másrészt a kereskedelmi és ipari törekvések körülgátolásában érvényesült. Nem állíthatjuk ugyan, hogy az akkori kabinet feje : Széli Kálmán, egyoldalú agrárius velleitásoknak engedett volna, de az áramlat alól, mely akkor igen erős volt, ő sem vonhatta ki magát egészen és a kontem- p’°íiv módszer és ama kimagasló tekintély mellett, melynek mint politikus és mint nemzetgazda örvendett, a kereskedők, nagy- és kisiparosok fejcsóválva követhették ugyan az eseményeket, de türelemmel kellett várniok, hogy tulajdonképpen mint fejlődnek a dolgok.’És jött, amire senki sem gondolt, a politikai chaos. Ekkor a rendes állapotok helyreállításának gondja sokkal nagyobb volt, hogysem az egyes osztályok arra gondolhattak volna, hogy mint gyógyítsák különleges fájdalmaikat.

Csak mikor Tisza István gróf megjelent a felszínen és biztos;

Táncestély Tárnokon.

A „Zemplén“ számára írta: Ossa Béla.

Áz igazat megvallva nem Tárnokon volt, de félek a falu közvéleményétől és irok Tárnokot. Egyébként, hiszen a név mellékes.

Történetemnek eleje onnan datálódnék, hogy egy novella Írónak is megfelelő, szép, derűs napon, ékes kal- ligrafiáju meghívót kaptam, melynek külső cimzete hangzott volna ilyenképen :

Galandférgessy Ákos urnák

tisztelettel adassék e levél,

, a ki van Pöstön.

(Zárójelek közt jegyzem meg, hogy nekem koránt sincs olyan ominózus nevem, mint aminek a meghívó hátlapján el vagyok keresztelve, Ga- lambérmessy Ákosnak hívnak). Nem tudtam mire vélni e magas megtiszteltetést, s annál reményteljesebben nyitottam ki hazai mezővárosaink nyomdáját dicsérő góthikus betük- chaoszt, melyből kivettem azt, hogy bál lesz Tárnokon ! Ami utóvégre nem is olyan rosszul hangzik. Az olvasás közben jutott eszembe, hogy ki volt e nagy megtiszteltetés indító oka ?! Valamikor fél évvel ezelőtt vezettem a tárnoki bírót „ebbe fene nagy városba* arra felé, amerre a keleti pályaudvar fekszik. & ő megköszönve „a nagys’ urfi hozzám való, kegyes jó

erős kézzel megragadta a kor- mányrudat és főleg midőn megtörtént az a nagy csoda, hogy a fekete fellegek a belpolitikai égbolton szétoszlattak és elszálltak, csak ekkor gondoltak a kereskedők és iparosok arra, hogy immár itt az ideje az ő bajaik orvoslásának és gazdasági téren is az elveszett egyensúly helyreállításának. A remény mindenekelőtt az uj kabinetfő éles pillantásához és belátásához fűződött, de fűződött Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter nagy tekintélyéhez és céltudatos eré- lyéhez is. És most teljes folyamatban van a mozgalom s jó gyümölcsöket teremhet, ha a harc hevében nem lőnek túl a célon. A veszély mindenesetre elég közel van. Előttünk fekszik a felhívás, melyet 21 kereskedelmi és ipari egyesület képviselői bocsátottak ki a budapesti kereskedelmi és iparkamarai választások alkalmából. Mig egyrészt elég belátással bírnak, hogy ne Ítéljék el a kamarai vezetőség minden tagját egyetemlegesen, másrészt elkövetik azt az érthe- tetlenséget, hogy programújukba felveszik az önálló vámterületet, mint elvet. Érthetetlenséget mondtunk, mert érthetetlen, hogy miért keverik össze gazdasági céljaikat politikai elvekkel és miért teszik ezáltal sok kereskedőre, gyárosra és iparosra nézve lehetetlenné a csatlakozást. A par excellence gyakorlati pályákindulatyát,“ markomba csapott, minek következtében manzsetta gombom akaratlanul is utazást tett az űrben, tanulmányozva a terepviszonyt.

Itt van tehát kiinduló pontja az én nagy megtiszteltetésemnek. Mivel bolond kedvbe voltam s tudtam, hogy egy humoreszkkel gazdagíthatom a Zemplént: lerándultam.

Természetes, hogy a vicinálisra ültem, de az a félúton megemberelte magát, elég gyorsan haladt, pöfögósé- vel bizonyítva, hogy ő egy életképes masina.

Egy szélmalom mellett azonban megállt olyan méltósággal, mintha egy mozdony állni s nem járni teremtetett volna.

A gépész aztán felvilágosított, hogy ez az ő mozdonyának privát passziója, a malmot állomásnak nézi és kötelessége tudatában megáll.

— „Akkor rombadőlt egész világom“ — sóhajtottam fel Rózsa Miklós után szabadon. Aztán mi történt volna más, mint a rendes dolog: begyalogoltam Tárnokra; útközben elhatároztam, hogy visszafele csak a szélmalomig váltok bilétát . . .

A biró már várt szekerével s szívesen fogadott. Bevonulásom hasonló volt az őseinkéhez, mert négy ökrös szekeren robogtam be Tárnokra, (két ökröt elengedhet az utód.) Hogy bőrig áztam, azt csak azért emlitem fel,

nak a legkevósbbé lenne szabad elveken nyargalni. Reájuk nézve az önálló vámterületnek csak a gyakorlati megfontolás kérdését kell képeznie, melyre egészen ellenkező a válasz az egyik és a másik esetben. Gyakorlati férfiak nem lehetnek feltétlen hívei, vagy feltétlen ellenzői a gazdasági kiegyezésnek, vagy az önálló vámterületnek. Ezt a függetlenségi párti politikusoknak kell átengedni, kiknek elvi politikát kell csinálniok, de a munka férfiainak első sorban azt kell kérdezniük, hogy a konkrét esetben mi az okosabb, jobb és biztosabb.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( A miniszterelnök üdvözlete.

Tudvalevő, hogy a vármegye közönsége gróf Tisza István miniszterelnököt kormányra lépése alkalmábólüdvö- zölte. A miniszterelnök a következő levélben köszönte meg a megye közönsége ezen üdvözletét:

„Zemplénvármegye T. Közönségének. Örömmel vettem azon meleghangú üdvözlő feliratot, amelyet a vármegye t. közönsége kormány- ralépésem alkalmából volt szives hozzám intézni. Megtisztelő bizalmuk kifejezéséért, valamint odaadó támogatásuk kilátásba helyezéséért, amelyre a kormány, az előtte álló nehéz feladatok tudatában kiváló súlyt helyez, fogadják hálás kö- szönetemet. Hazafias üdvözlettel : Tisza s. k.“

)( Uj szolgabiró. Gróf Hadik Béla főispán Pilissy Béla, Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város alka- pitányát tb. szolgabiróvá nevezte ki. * 4

mert ez ma minden jól nevelt hu- moreszkbe benn van. Nagysokára megérkeztünk a bálterembe. Szépnek szép volt. A mennyi törött tükör csak volt a faluban, az mind a falokon lógott, mig néhol krumpliba dugott paraffingyertya növelte a fényt, a csillogást. Sőt a pénztárnál programmot is adtak; ha jól emlékezem, csak csárdásokat számolhattam rajta össze. Ebből azonban volt egy tucat.

Közbe körém csoportosult Tárnok intelligenciája, valami 10 előkelőséget mutattak ott be hirtelen, köztük

4 esküdt volt, kettő meg kántor; a kántoroknak csakugyan meg volt az a vígjátéki tulajdonságuk, hogy orruk olyan volt, mint az ecetes uborka s vörös, mint az északi fény.

Tekintélyem emelése végett kérdeztem, hogy miért nincs a programúiba négyes? Felvilágosítottak, hogy nincs rendező.

Egy világfi kedélyességével feleltem :

— Én tudok ugyan . . .

Csak ennyit szóltam s már is tudta a fél terem, hogy az első négyest Galandférgessy Ákos ur rendezendő Sőt egyik esküdt a táncrend kijavítását véleményezte, de mivel ez nyomdai nehézségekbe ütközött, hát elmaradt.

Szóval: felállott a colon. Elrendeztem a vis-a-viskat s közben megiLapank «aal száma 8 oldal.