Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-14 / 40. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Április 14. mindenütt a Tokaj-Hegyalja hirnevét emlegeti, melynek visszaállítását tűzi ki céljául, ő a Hegyaljának hirnevét fontosnak nem tartja, mert ha vala­mely jó évben jó boraink teremnek, akkor a jó hírnév megvan, mert akkor a bor elkél; ha pediglen a bor minősége gyenge: ezeket kivéte­les eszközökkel kivitelképessé tenni nem lehet, azért, mert a kereskedői tevékenységünk nagyon szegény, s ezeket a könnyű borokat alig lehet belföldön elhelyezni. Megemlékezik a német bortörvényről, mely a bor bor­ral való keverését megengedi, ebben különleges rendszabályokat a keres­kedők ellen nem talál. Nem tart szá­mot népszerű felszólalásra, hangsú­lyozza, hogy mint kereskedő hozzájá­rul az egyetértő határozathoz, s kéri az értekezletet, hogy hozzon oly ha­tározatot, mely szerint a tervezetet — mely már könyvalakban is megje­lent — egy termelő és kereskedőkből álló vegyes bizottság dolgozza át. Schönfeld Henrik: Nem tartja helyesnek, hogy a tisztességes keres­kedelemnek kezeit béklyókba verik. A kereskedelmet megkötni, korlátok közzé szorítani már a kereskedelem érdekében sem lehet. Kifogásolja a tervezetnek ama részét, mely a köz- igazgatási hatóságoknak, illetve hiva­talnokoknak nagy hatalmat ad, he­lyesebbnek találná, ha az ellenőrzési hatáskört a fináncokra bíznák. A bor­kereskedelem ellen a Hegyalján ma szólni nem lehet, mert hiszen nyers­termékért 40—50 frtot adnak s az utolsó termésnek 2/a-a már fel van vásárolva. Becske Bálint: örömmel fogadja a tervezetet, mert érzi, hogy a ti­zenkettedik óra ütött. Mert, ha most nem tesznek intézkedést, ki leszünk annak téve, hogy agrár-kölesönnel terhelt szőlőink felett megperdül a dob. Ismeri a községi elöljáróság sok­féle teendőit s igy nem ajánlja, hogy az ellenőrzést arra bízzák. Illésházy Endre: Erős kereske­delmi osztály nélkül nyersterménye­ket kivinni nem lehet, ebből kifolyó­lag ezeket meggyanusitani a terme­lőkre nézve hátrányos. A tervezetnek nem célja a tisztességes borkereske­delmet bántani s azért ne vegyék magokra a tisztességes borkereskedők a tervezetben előforduló sérelmes dol­gokat. Feleslegesnek tartja a védje­gyet, ha a Hegyaljáról az idegen bo­rokat kitiltják. Nem helyesli Borsay Egyesek buzgó fáradozása kitartóan olvasztgatja a közöny és maradiság nem csekély vastagságú jégpáncélját. Az annyi életrevaló mozgalmat lenyű­göző előítélet rombadőlésének egyik figyelemre méltó jelensége a „Nemzeti Szalon“ jövő hónapi bevonulása. Oly momentum ez, amely mellett nem szabad fel sem vevő kicsinylés­sel elrobognunk. Hogy kinek az esz­méje volt a Zomborban nem régen még bizarrnak feltűnő gondolat: képtár­latot csinálni nekünk s még hozzá nem is egyes vicinális nagyságok többszörösen agyondicsért festményei­ből, hanem az igazi művészet országos jelentőségű alkotásaiból: — nem tu­dora ; de bárki volt is ennek az egész dolognak a szellemi apja: dicséret illeti érte. Bizonyára mindannyiunknak em­lékezetében vannak még azok a mű­vészeti forrongások, melyek a még nem is olyan öreg korú „Nemzeti Szalon“ megalkotását megelőzték. Egy irányzat volt ez, mely az eddigi, kozmo- politáskodó művészet sallangjaitól megtisztult, friss nemzeti irányt töre­kedett meggyökereztetni hazai művé­szeti életünk elhanyagolt talajában. Hogy a „Nemzeti Szalon“ megalkotó­inak ez a hazafias, de idealisztikus törekvése sikerült-e, vagy sem: erre nézve hathatós felelet ennek az oly kedvezőtlen auspieiumok közt meg­inditványát, hogy a tervezetet ismét egy vegyes bizottság dolgozza át. Gróf Esterházy Gyula: Főcél az, hogy a termelőket és kereskedő­ket együttes működésre bírjuk s ez­által bizonyos egészségtelen állapoto­kat megszüntessünk. Tiltakozik ama feltevés ellen, mintha a borkereskedő­ket szándékosan hagyták volna ki a tervezet előkészítő bizottságából. A tervezet célja az, mivel tény, hogy a hegyaljai borokat keverik és pedig a hegyaljai bortermelők még pedig a Hegyalja hirnevének kárára: — hogy minden kereskedő tiszta minőségű bort áruljon és semmi féle devalváló eljárást ne kövessen. Borsay indítvá­nyára megjegyzi, hogy a tervezet in­tenciója a beteges állapot orvoslására irányul s mivel Németországra ami állapotaink nem vonatkoztathatók: ter­mészetszerűleg ott ily irányú intézke­désekre nincs is szükség. Dr. Szabó Gyula szerint a tisz­tességtelen borkereskedelem annyira elrontotta a Tokaj-Hegyalja borainak hitelét, hogy az állapotok szanálására drákói szigort kell alkalmazni. Ajánlja, hogy a kérdéses tervezetnek részletes tárgyalását kezdjék meg. Kosiuszky Viktor beszédje. A tervezetnek legfőbb pontját képezi az a rósz, mely a Tokaj- Hegyaljáról minden, nem itt termett bort ki akar zárni. Közgazdasági politika szempontjából kifogása -van ez ellen, mert az képtelenség, hogy a teljes kizárásba a kormány bele­nyugodjék. A borkereskedelmet mé­lyen érintő intézkedéseket tartalmaz a tervezet, meg kell fontolnunk min­den intézkedést, amit ez irányban teszünk, mert a borkereskedelemnek fontosságát nem lehet kétségbe von­nunk. Nekünk Tokaj-Hegyalján még világhírű borkereskedő cégeink nin­csenek s oda kell törekednünk, hogy ilyen kereskedelmet szervezzünk. Nagy borforgalom elérésére utazót kell alkalmazni és ha a kereskedő tisztán hegyaljai borokkal kereske­dik, akkor az utazónak száz helyre kell elmenni, mig egy megrende­lést kap, mig ha több fajú borral kereskedik : fáradsága eredménynyel jár s már ezért sem hive a vidéki borok teljes kizárásának. Helyesnek tartaná a nem Hegyalján termett bo­rokat külön pincében raktározni s ezen borok külön szemle-iv mellett kezeltessenek, ü sem tartja szeren­indult intézménynek rövid tiz éves pályafutása. Ha szabad a „Nemzeti Szalon“ zombori lejövetelében a kívánatos ha­ladás egyik hathatós fokmérőjét lát­nunk : a tárlat megnyitása jóleső érzés­sel töltheti el a város minden igaz barátját. Mert hiszen igaz, hogy csak meg volnánk mi továbbra is minden képkiállitás nélkül úgy, mint ennek- előtte, — művészeti produktumokban is tudunk igaz élvezetet találni, ha kell — hiszen a vármegyeház nagyter­mének egyik falát is országos jelentő­ségű festmény borítja, de hát a magyar művészeti életnek utóbbi időkben ál­talánosan tapasztalható föllendülésé­hez mi is csak hozzájárulhatunk egy szemernyivel ? 1 És Zombor városa hozzá is fog ehhez járulni. Meg van a kellő talaja hozzá. Csupán az volt a baj eddigelé, hogy — az általános részvétlenség vagy hangulathiány okozta-e ? — kevés számmal akadtak olyan megalkuvást nem ismerő munkások, kik ezt a ta­lajt okszerű megművelés alá vették volna. Most már vannak ilyenek is. Az óhajtott eredmény aligha fog elmaradni. Szentül meg vagyok győ­ződve, hogy a tárlat megnyitása nap­ján a mi jó öreg szenátor bátyánk is vidáman fogja a fejére illeszteni a vadonatúj, pörge kalapot 1 esés megoldásnak, ha a közigazga­tási hatóságra bízzák a tervezet ke­resztülvitelét, mely egy könnyelmű, megbízhatatlan tisztviselő tévedése folytán tönkre teheti akármelyik bor­termelő vagy kereskedő tisztességes hirnevét. Maga részéről hites ve­gyészt és intelligens szakértőket ajánl, de fősulyt helyez arra, hogy az ellenőrzéssel megbízott egyén füg­getlen, művelt és szakképzett egyén legyen. Szerinte a palack-borokra épen olyan intézkedéseket kell tenni, mint a többi borokra nézve. A véd- jelzésre vonatkozólag az a vélemé­nye, hogy azt csak nehezebb borok­nál alkalmazzák és a védjegy ne csak a hordó fenekén, de az elzá­rásnál is alkalmazandó legyen. A tervezetet általános tárgyalás alap­jául elfogadja. Indítvány módosítás. Borsay Miklós: a felszólalók sza­vaira tett megjegyzések után indítvá­nyát oda módosítja, hogy ha az ér­tekezlet a kereskedőkkel szemben az erkölcsi jelenségek mogfigyelése mel­lett dolgozza át a tervezetet, akkor hozzájárul minden olyan orvosláshoz, amely a Hegyalja érdekét előmoz­dítja. Gróf Eszterházy Gyula felszó­lalása után Láczav elnök megjegyzi, hogy Borsay indítványának tárgya­lására bocsátkozni felesleges, mire az értekezlet a munkálatot a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadta s ez­zel a részletes vita vette kezdetét a tervezet pontjaira vonatkozólag. A rószlotes vita. A tervezet 1 és 2. §-ának rész­letes vitájában dr. Szabó Gyula, Gör­gey Gyula, Borsay Miklós, Kossuth János dr., dr. Sebőn Vilmos, idb. Meczner Gyula, Benedek Pál vettek részt. Résztvettek azon kívül a terve­zet pontjainak vitatásánál Illésházy Endre, Vashegyi Péter, Blum Arthur, Kossuth János dr., Kovácsy Fe- rencz, Becske Bálint, gróf Eszterházy Gyula, dr. Szabó Sándor, dr. Kellner Soma, Schönfeld Henrik, Görgey Gyula stb. s a pontokat általános­ságban elfogadták s az értekezlet a tervezet szövegezésében nagyobb részt megnyugodott. Élénk, zajos vitát csupán a ter­vezet 13. §-a provokált. A 13. §. A tervezetben foglalt, a tokaji borvidékre nézve alkotott kivételes rendszabályokat — mivel azok könyv­alakban megjelentek, szétküldettek és a nagy gyűlés során pertracláltat- tak — nem tartjuk szükségesnek újra teljes egészében ismételni, de a kivé­teles rendszabályok 13. §-át, mely a legzajosabb megvitatásra adott okot, hogy a vitáról olvasó közönségünk is hü képet nyerjen : teljes egészében ide iktatjuk. A tervezet 13. §-a igy szól: 13. §. „Tilos a Tokaj-Hegyalja zárt területére olyan bort, mely azon kívül termett, behozni. Következő kivételekkel: a) Fogyasztási célokra a behoza­tal meg van engedve, de adásvételi forgalma hatósági ellenőrzés alatt áll, oly végből, hogy azok a zárt területen fogyasztassanak el s ki ne vitessenek. A Tokaj-Hegyalja zárt területére vas­úton érkezett idegen borszállitmányok az érkezés helyére nézve illetékes városi vagy községi hatóság engedé­lyének felmutatása nélkül a vasúti forgalmi vállalatok által ki nem ad­hatók. — A közlekedésnek más eszkö­zei utján érkezett s tokaj-hegyaljai védjegygyei el nem látott idegen bo­rok pedig bepincézés vagy beraktá­rozás előtt ugyan ezen hatóságoknak bejelentendők. Palackokban érkező borok ezen ellenőrző eljárás alá nem esnek s for­galmuk semmi korlátozás alá nem esik. b) Azon tokaj-hegyaljai szőlőbir­tokosok, kik az 1903. év végén saját tulajdon gyanánt a zárt területen kí­vül eső szőlőbirtokkal is bírnak, me­lyeknek bortermését a zárt területen lévő saját pincéikbe szokták beraktá­rozni, e joguk gyakorlatában továbbra is meghagyatnak. Azonban ezen bo­roknak be- és kiszállítására nézve az idegen borok ellenőrzése hozott jelen rendelkezések alá vannak vetve. Ezen boroknak a zárt területről való ela­dása és kiszállítása kivételesen meg van engedve, de csak a községi ellen­őrző bizottság külön engedélyére s a vevő, vagy címzett nevének, lakhelyé­nek világos megnevezése és jegyzékbe vétele mellett.“ Felolvastatván a tervezet eme fentidézett szakasza, kezdetét vette a részletes vita. Utazás a 13. §. körül. Kincsessy Péter: megjegyzi, hogy ez a pont, amennyire üdvösnek látszik ép annyira kivihetetlen a szabad ke­reskedelem szempontjából. A borke­reskedőket arra szorítani, hogy más bori, mint tokajit ne áruljanak: nem lehetséges, s különben is, ha ellen­őrző bizottság van, nem látja be, mórt ne árulhatna a kereskedő más bort is, mint tokajit. Azt hiszi, hogy más utat kell keresni a megoldásra, mert ehhez a kormány sem adja meg jóvá­hagyását. A b.) pontot mellőzni kéri. Szabó Gyula a kérdést úgy véli meg- oldandónak, ha más vidék borainak a kellő ellenőrzés melletti behozatala megengedtetik ugyan, de a behozott idegen borok egész külön pincében tartassanak s ezenkívül az ellenőrző bizottság jegyezze a hordókon a bo­rok más vidéki jellegét. Blum Arthur a szakaszt nem helyesli, el nem fogadja, miután szer­zett jogokat sért s agrár érdekeket szolgál. Szintén kéri a b.) pontnak törlését. Vashegyi Péter: javasolja, hogy a belfogyasztásra behozott borok után a fogyasztó literenként 10 fillért fi­zessen azért, mert a Hegyalja érdeke kívánja. Szükségesnek tartja ezt azért, mert ha a fogyasztásra más vidéki borok behozatala meg van engedve -*■ minden megterheltetés nélkül, akkor oda jutunk, hogy a Hegyalján termett, gyengébb borok értéke alább száll, mert a fogyasztó beszerezhet olcsóbb vidéki borokat. A palackban érkező borokra megjegyzi, hogy a tervezet erre vonatkozó része — miután vissza­élésekre ad alkalmat — eltöröltessék. Ellenzi a más borvidéken termett bo­roknak a b.) pont szerinti behozata­lát, miután a must cukortartalmát fo­kozni lehet, s miután ezt itt tenni nem lehet lesz, a vidéki bor értéke­sebb lesz a kevesebb cukortartalmú tokaji bor mellett. Haas Fülöp szerint e pont a bor- kereskedők üzletét annyira megszo­rítja, hogy az el sem képzelhető, ol­csóbb minőségű borok nélkül itt dol­gozni nem lehet, mert olcsóbb minő­ségű borokat is követelnek s a fo­gyasztókat elutasítani nem lehet. Az idegen borok behozatala feltétlenül szükséges. A hegyaljai boroknak ösz- szeházasitása nem tesz nagyobb kárt s éppen azért idegen borokat is kell tartani, habár külön kezelés alatt. Meisels és Flegmann Sándor el­lenzik az idegen boroknak bármily alakban való behozatalát s a szakasz­hoz hozzá nem járulhatnak. A terve­zet által kitűzött célt máskép, mint idegen borok teljes kizárásával elérni nem lehet. Dr. Kellner Soma: Flegmann előterjesztését magáévá teszi s kéri kimondani, hogy Tokaj-Hegyaljára semmiféle bort nem lehet behozni sem kereskedőknek, sem termelőknek. A Hegyalja érdeke megkívánja, hogy ha nem engedjük meg az olasz borok behozatalát, nem szabad megenged­nünk más vidéki borok behozatalát Sirolt'n A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek kúrá­ló*; bajainál úgymint idült 'óronehiíis, szumárkuruí és különösen lábbadezóknál iniluenzn után ajánltatik. Emeli az élvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jiink, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOlT MAAV L t UOtüIE & €0 vegyészeti gyár BASEL (Svájez.)

Next

/
Thumbnails
Contents