Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-12 / 39. szám (40. szám)
Sátoralja-Ujhely, 1904. április í2. 39 b 124S1.) Eamlnckettedííi: évfolyam JIU. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ő&toralja-XJjh.ely, ídtér 9. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttél'bün minden garmond sor 30 fill. iíj. Mecznsr Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f í évre 6 kor negyedévre 3 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill, Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jíétfoi thérnák. írja: Szirmay István. — április 11. Ennek a hétfőnek országos thémája van. Tliéraa maga a napnak dátuma. Ezen a napon irta első Ferdináud Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár és Magyarországnak e néven ötödik királya az úgynevezett 48-as törvények alá, hogy „Mi tehát kegyesen meghallgatván és kegyelmesen elfogadván említett híveinknek, fentnevezett Magyarországnak és hozzákapcsolt részek egyházi főrendéinek, zászlósainak, országnagyjainak s nemeseinek, úgy egyéb Karok és Rendeknek alázatos könyörgését és esedezését, mindazon felhívott, Nekünk benyújtott törvénycikket ezen levelünkbe szóról szóra be- igtatni rendeltük s azokat, ösz- szesen és egyenként kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájuk királyi megegyezésünket és jóváhagyásunkat adtuk stb. stb. Kelt a Mi őszintén kedveit hívünk tekintés és nagyságos németujvári gróf Batthyányi Lajos magyarországi miniszter- elnökünk kezéből szabad királyi Pozsony városunkban Szentgyörgy hó tizenegyedik napján az ur ezer nyolcszáz negyven nyolcadik esztendejében.“ Ezen a napon született meg tehát törvényesen a mai Magyar- ország; ez a nemzeti ujjáébredés diadalának legfényesebb napja. Ez a nap tehát régóta ünnepe már a magyar nemzetnek, sokkal régibb idő óta az, mint sem Bánffy törvénybe igtatta és ezt a Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Műfordítások Uhlandból. A pacsirta. Kikelet van, már itt a Vidám, dalos pacsirta. Szellő száll a réten át Pacsirta a légen átl Majd felrepül némelyik A nap-fényes egekig. Egy úgy érzem, idebenn Dalol az én szivemben. Öszszel. Köszöntelek lanyha lég 1 Enyhe, sugár, tiszta égi Csendülnek vidám dalok. S bús szivem elandalog. O szivem tán azt hiszed Újra itt a kikelet? Puszta minden ... a tavasz Néked eltűnt, álom az. Szász Árpád. napot a hazafiság szabadalmazott hősei — még sem akarják ünnepnek elfogadni. + r __ Es ugyan miért nem lelkesedik a tulipiros hazafiság április 11-ért? Ki találta ki azt az ostobaságot, hogy ha április 11 ike nemzeti ünnep, akkor nem ünnep március 15-ike? Miért veszítene jelentőségéből, fényéből az egyik nap, ha elösmerjük egy másik nap történelmi fontosságát is? Ugyan világosítsatok fel engem ezekről hazám dicső toliforgatói, akik annyi epével tudtok írni, ha a „hivatalos Magyarország“ nem jelenik meg a ti ünnepeiteken és akik tüntetőleg nem ünnepeltek, mikor ünnepel a hivatalos világ. Viszonzásul én is megpróbálok egy argumentumot még kijátszani április 11-ike mellett. Tudjátok-e hogy annak a hires nemzet-ellenes reakciónak, melyet ti még többet emlegettek, mint mi, április tizenegyedike volt a legkeserübb napja. Ott fetrengett ezen a napon a teljes megaláztatás porában. Tehetetlenül, fogcsikorgatva. Ugy-e, jól esik nektek is a gyűlölt ellenség kudarcára gondolni? No hát, ha a szeretet nem hoz közi- bénk titeket, hallgassatok legalább a gyűlölet szavára és jer- tek velünk ünnepelni ezután, hogy nagyobb tábort lásson magával szemben, ha még egyszer ébredezui merne az a bizonyos reakció. * Igazán kiváncsi voltam az ország hangulatára április 11-én. Leányhűség. A „Zemplén“ számára irta: Ossa Béla. Bálvándy Margit nagyon kényelmetlenül érezte magát, midőn észrevette, hogy Rajeez fürdő egyik férfi vendége folytonosan kisérgeti sétái alkalmával. Rosszalását közölte is anyjával és e közlés után ketten bosz- szankodtak, persze: hiába 1 A mama egy kis utánjárással később megtudta, hogy az őket oly kitartással kisérő alak Palásthy Nándor hirlapiró, aki már régóta Írja „Margit dalait“ a fővárosi előkelőbb lapok hasábjaira. Ezt a nemes foglalkozást azonban úgy a mama, mint Margit légiesen ideálisnak találták és hagyták nyugodtan sétálni Palásthyt, aki Margit kisórge- tésében fáradhatatlan volt. Egyik derűs nap délelőttjén újra lent sétáltak a fürdő esplanadján ' és Margit oly idegesen ütötte le napernyőjével egy árva bogáncs bóbitáját, hogy ernyője a virágágyak közé repült. A mindenütt jelenlevő Palásthy nyújtotta át az elrepült napernyőt és mintha csak alkalomra várt volna, sietve mutatta be magát: — Palásthy Nándor hirlapiró vagyok . . . Valljuk be: eddig ez a hangulat olyau mesterségesen hideg vagy mi volt. De hát ma már e nap törvénybe iktatója, Bánffy ellenzéki vezér, nemzeti ideálok alkut nem ösmerő hőse és az ellenzéki vezérek — mi tűrés taga- gadás — érteni szoktak az ün- nep-csináláshoz. De úgy látom, április 11-ke most sem volt zajosabb, hangosabb mint máskor, az „uj párt“ nem látszott meg sehol sem ezen a napon és ha abból vonnánk következtetést az uj-párt életerejére, amit tegnap csinált, nem nagy jövőt jósolhatnánk a 67-be olvadt negyven- nyolczas politikának. * A Hymnuszt hallottam tegnap a katholikus templomban — de csak az orgona hangjain. Pedig milyen szép lett volna a mi nemzeti imádságunk az ünneplők ajkairól is. Igazán, ne csináljunk már mindig csak fólmunkát. Ha már kiköveteltük, hogy Hymuu- szunk templom-képe3 éneknek ismertessék el, hát énekeljük is el, hogy , Isten áld meg a magyart. “ Törvény tiprás. — ápr. 12. Búza Barna urnák „egy kis feleletére,“ három nagy megjegyzésem van. Az egyik az, hogy ha a városi képviselők számának meghatározása körül felvetett kérdésben, felfogásomnak helyességéről még kételyem maradhatott volna fel, teljesen eloszlatta volna ezt a Búza ur által hivatkozott 80822/896. Margit a bemutatkozásra ennyit válaszolt: — Nos . . . ? 1 Amellett olyan hideg, bántó tekintettel nézte végig Palásthyt, hogy ez észrevehette a Margit kicsinylését. — Palásthy Nándor vagyok — szólott alig elfojtható izgatottsággal a férfi, — bemutatkozni illendőnek tartottam s e rövid ismeretséget tovább fotytatni nem leszek sem merész, sem együgyü. Bocsánatot kérek, ha okot adtam volna haragjára, kicsinylésére. Ennyi az én mondani valóm I .. . Margit megsértette ezt a fórÁ kilencedik huszárgarnizon tisztjei nevetve beszélik el kalandjaikat az öreg Bálvánd.ynak a két fedelű, francia tetős udvarház hűvös terra- szán. Margit pedig szorgalmasan töltögeti a poharakba a Chateau Yquemet és cognacot a kifáradt hadfiaknak, a kik épen a manőver utolsó atakjáról jöttek meg. Az ezredes ur szintén jelen van és megelégedését fejezi ki a tiszteknek, kik határozottan kitűntek a többi számú belügyminiszteri határozatnak — Búza ur által ez esetben helyesen idézettnek feltételezett — tartalma. Én t. i. azt állítottam s állítom, hogy az 1886: XXVI. t.-c. 32. §-a nem imperativ s ennek folytán a képviselők számának a 48—200 zárószámok között való meghatározása az autonómia részére lett felhagyva; miután pedig a min. határozat azt mondja, „a képviselőtestület tagjai számának megállapítása leghelyesebben (sic) a tiz évenkénti népszámlálás eredménye alapján foganatosítható, ez a község legsajátosabb önkormányzati joga közé és első sorban a községi képviselőtestület, másodfokban a vármegye közönségének hatáskörébe tartozik,“ a kettő, t. i. az én felfogásom s a miniszteri törvénymagyarázat fedik egymást. Ennek folytán, midőn Búza ur „kis feleletében“ azt írja; „tehát tetszik látni a miniszter mondja, hogy tiz évenként kell megállapítani, “ a valóságtól „ellépett.“ Második megjegyzésem következő : Azt mondja Búza ur, hogy nekem is vannak „leghívebbnek tartott embereim,“ kik az én el- lépésemen nagyon örülnének. Kik legyenek ezek? Búza ur bizonyosan tudja, mert ha nem tudná, nem irta volna ; nekem úgy tetszik, mintha Búza ur húsvéti kirohanását is azoknak aszisztálása vagy közvetett sugalmazása mellett intézte volna. Búza ur kis cselszövő. Azok kitanult nagy intrikusok lehetnek. Búza urat mindenesetre többre becsülöm, mert ha nem többször csapatvezetők felett s különösen Nándi főhadnagyot dicséri, aki jelenleg Szi- gety bárónál van, az öreg báróval és szép leányával, kik még a fővárosból régi jó ismerősei, társalogva. A dicsért és várva-várt főhadnagy nemsokára meg is jelenik és háromszoros hurráh fogadja. Odalép az öreg Bálvándyhoz, majd Margithoz és bemutatkozik az elsápadt leánynak azon a régi hangon, azokkal a régi szavakkal: — Palásthy Nándor főhadnagy vagyok. Es midőn Margit szótlanul teszi kis kezét a Palásthyéba, Palásthy alig észrevehető, fájdalmas moöolylyal súgja néki azt a kettőjüknek olyan ismerős szót: — Nos . . . ? 1 Aztán kérdezősködik Margit anyja felől, mire az öreg szomorúan mutat a terraszról látható temetőre, amelynek fáit épen most aranyozza meg a hunyó nap utolsó, arany-veres sugara ... . • III. A vacsoránál Margit a mellette ülő Karla Bélának, ki egyébként távoli rokona volt, súgó hangon úgy HÜfT* mai Kxáma 4 oldal.
