Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-07 / 38. szám
38. ‘‘2460 ) Harminckettedik évfolyam. Sätoralja-Ujhely, 1904. április 7. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhiyatal: őátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyilttérken minden garmond sor 30 fill. ifj. Mecznor Gyula dr. Sairmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelés szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Bgész évre 12 korona, tó évre < kor negyedévre 8 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér, — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy diaz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Utazás egy elbukott képviselőség körül. — ápr. 7. „Bélének* a Felsőmagyarországi Hírlap hasábjain „törvény- tiprás11 eitnen megjelent húsvéti elmélkedésére azoknak tájékozásául, kik netalán a „ Bébé-t“ komolyan vennék vagy vették volna, irok észrevételeket. Körülbelül egy évig tartott tollharc-szünet után „már nem tud tovább hallgatni“ „Bébé.“ — Ismételve kötelőzködik belém, megint az általa nekem tulajdonított nagyhatalom, befolyás ürügyéből ; mi reá nézve tűrhetetlen. Hiába mondottam, Írtam, hogy nincs nekem semmi hatalmam. Mit akarhat tőlem? Tudomására adtam, hogy nem kívánok lenni közhivatalnok, tisztviselő; nem akarok lenni orsz. képviselő. Nem kérek s nem várok sem felülről, sem alulról semmit. Ügyvédi irodát nem nyitok. Hírlapot nem szerkesztek. Általa annyiszor felhánytorgatott állásaimról a jövedelmekkel együtt javára szívesen lemondok. Szóval coneurrens vállalkozó nem vagyok, nem leszek. Mi baja lehet hát a kis „Bébének?“ Mi fájhat neki? Hatvankét évemet, életemet talán nem sajnálja tőlem s ö az emberi s polgári jogoknak patentált védelmezője, bizonyosan kegyeskedik azon jogaimat, melyek a legkisebb polgárt is megilletik, meghagyni. Mért öltött „Bébécske“ nehéz fegyverzetet ? Vizsgálva a helyzetet, tanulmányozva a harcteret, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy más igazi ok hiányában „Bébéu kirohanása tulajdonképen most is csak „utazás az elbukott képviselőség körül;“ mely bukását egyedül nekem tulajdonítja; melyet nem tud elfelejteni. Eddig az el nem érhetett mandátum, most pedig a bukás óta nagy gonddal, számitással előkészített jövőbeli tervein bekövetkezett áthúzás ösztönzi nagypénteki siralmakra annyira, hogy „már nem tud tovább hallgatni.“ Persze, persze! Eddig hallgatott a kis csevegő! „(Bébé* mindenütt engem lát. A velem való töprengés kínzó gondolatával fekszik és ébred. Szegény „Bébé“ üldözési mániában szenved. Mily tévedés. Higyje el kis „Bébé,“ én a legnagyobb örömmel fogadtam volna Sátoraljaújhelyről való ellépését, „Dier ist wohl — Uns ist besser.“ — Szabadultunk volna egymástól. „Bébé* elment volna a nagy vizekre vitorlázni. Mi pedig nyugodhatnánk, nyugodhatnál én s nem kellene hegyeznem pennámat, kedvem, akaratom ellen. De hát >Bébé* lándzsa vetéseit paríroznom kell. A szuró- vágó szerszámmal a gyerek is kárt tehet. „Bébé“ a megye termében ob- struálásával megbukván, politikai gyermekjátékszereinek áru- bódéját Sátoraljaújhely város termébe helyezte át. így vélve politikai törekvéseinek, hon és nép boldogító eszméinek, uj és erős hasist találni; melyből, mint archimedesi pontból kimozditandja sarkaiból a földet, megtörve elébb a városban, azután a megyében s legvégül bizonyosan az országban is, a szabadelvű párt és kormány uralmát s nem az én hatalmamat, melylyel legföllebb Tolcsvára lehetne visszajutnia. Könnyű átlátni „(Bébé* szitáján, lévén az nagyon ritka. Köny- nyü kitalálni, hogy „Bélének“ tu- lajdonképen nem az én fejem fáj, de az ö fejecskéje jutott nagyfokú paroxismusba. Szóval akis „Bébé“ hatalomra vágyik. Melynek ellenében hite szerint csak én, egyedül én állok. Ez az igazi ok. Ez idézte elő, hogy a közelebbi városi képviselő választásnál elért némi sikertől vérszemet kapva, a képv- tagok számának szaporítását indítványozták. Nem a város érdeke, nem a polgárok jogának gyakorlása, ki- terjesztése végett; de azért, mert igy vélt „Bélé* többségre s ezzel uralomra jutni; mit már eddig is annyiszor, amennyiszer megkísérelt 17 főből álló tömör szervezetű szélbali mameluk táborával s nem egyszer — mint épen az említett inditványnyal is tötrtént, meglepve a szervezetien s a város adminisztrációjába a politikát bevinni nem óhajtó többségben levő szabadelvű pártot, nehány szavazattal győzelemre is vergődött. Elárulja ezt maga ,(Bébé* kirohanásáben; Írván: „Persze, ha a törvényes számban választanák a képviselőtestületet, hát még többen jutnának be az önálló s önérzetes iparosok közöl, akik legutóbb is megmutatták, hogy nem lehet orruknál fogva vezetni.“ Szegény Bánóczy! Ezért emelte és elemelte fiástul a Dókus választók szekereit »Bébé* megválasztásának érdekében. Ez a bála! Ez a köszönet! Ily körülmények között nem képzelhette „Bébé,* hogy rikító céljait nyitott szemmel nézve és látva, túl fog járni a mi eszünkön, vagy ha ez „Bébének* jobban tetszik, az én „nagy eszemen.* És itt eljutottam a dolog lényegéhez; a kirohanás ürügyéhez, a „törvénytiprás-hoz.“ Az 1886: XXII. t.-C. 32. § a szórul-szóra ezt tartalmazza: „A községi képviselők számát a népesség száma szabályozza, t. i. minden száz lélek után egy képviselő számittatik. A képviselők összes száma rendezett tanácsú városokban 48-nál kevesebb, 200-nál több nem lehet.4 A kérdés az, hogy a törvény imperativ határozza-e meg a képviselők számát? Nézetem szerint nem. Mert, bár azt mondja, hogy a képviselők számát a népesség száma szabályozza, t. i. minden száz lélek után egy képviselő számittatik, de midőn hozzá teszi, hogy 48-nál kevesebb, 200-nál több nem lehet: világos, hogy a képviselők számát nem állitotta fel imperative, hanem a 48 és a 200 között a képviselők számának meghatározását, miut helyi célszerűségi kérdést, az autonómia hatáskörébe helyezte át s a megalkotandó szabályrendeletre hagyta fel. Különben tovább kellett volna mennie; azaz ki kellett volna mondania, hogy ennek folytán minden bekövetkező nép- számlálás után a képviselők száma, az ujabbi lelekszám szerint újból kiegészítendő, vagy apasztandó. Ezt azonban nem tette. A törvénynek legbiztosabb értelmezője, magyarázója az élet, a gyakorlat. Hogy pedig a gyakorlat a törvényt soha és sehol sem értelmezte, magyarázta a „Bébé* által értelmezett »kelh tehát imperativ értelemben, ellenkezőleg, hogy a törvényt úgy a r. t. városok, mint a kormányok mindig permissive, azaz, az én felfogásom szerint értelmezték s hajtották végre, leghitelesebben bizonyítja azon körülmény, miszerint, habár a r. t. városoknak lakossága már eredetileg több volt, mint a képviselőknek szabályrendeletileg megállapított száma s később emelkedett is: a képviselők számának kiegészítése, hivatalosan, tehát imperative soha sehol sem rendeltetett el. Mutasson „Bébé* egyetlen példát erre, beismerendem nagy tévedésemet. De, ha a törvény imperative rendelkeznék is, igy sem lenne t(Bébének“ a jelen esetben igazsága, mert az 1900. évi népszámlálás eredménye még hivatalosan s hitelesen leszámolva mai napig sincs. Ugyanis az orsz. stat. hivatal által közzétett kimutatás eddig a lakosságnak csak általános lélekszámát közölte, de hogy mennyi abból az idegen tanuló, katona, munkás, leszálló vendég, átutazó és rab, kiknek száma városunkban az ezeret jóval haladja? nem tüntette még ki; már pedig ezeknek százai után még is csak nem lehetne törvényesen városi képviselőket választani! Legjobb esetben is tehát „(Bé- bé“-ék indítványa ma még idő előtt volaa. Világos, hogy ezen kérdést a r. t. városok tisztán a helyi viszonyok által megokolt czélszerüség szerint oldották meg, s a törvényt imperative sehol sem értelmezték. Ezt tanúsítja magának Sátoraljaújhely városának esete is, mely ezelőtt öt évvel alakulván át r. t. várossá, habár az 1890. évi népszámlálás szerint lakossága a 13,000 lelket meghaladta, szabályrendeletében csak 120 képviselőt állapított meg, s szabályrendeletét a kormány is igy hagyta helyben. Figyelmet érdemel még azon fontos körülmény is, miszerint köztudomású dolog, hogy a községek rendezését célzó ujabbi törvényhozási előmunkálatok a képviseleti tagok számának az egész vonalon, még a székesfővárosnál is leszállítását célozzák; azért, mert az élet bebizonyította, hogy a mindig befolyásolt s érdekek szerint változó s alakuló nagyszámú képviseletek, a városoknak helyes adminisztrálására nemcsak nem alkalmasak,, hanem ártalmasak. Átlátva „(Bébe* szitáján, természetes, hogy városunk s a többség jól felfogott érdekében állónak kellett tekinteni, „(Bébé*- ék semmiképen elő nem készített s meglepetésszertlleg nehány szótöbbséggel átmanőverezett indítványának, tervének meghiúsítását; meg kellett óvni a város képviseletét s a várost „(Bébé* pártpolitikájának a városi közügyekbe való becsempészésétől. Ez az én álláspontom s azt hiszem, a mi, a többség álláspontja is. Ez egészen világos. „(Bébé* szerint azonban sötét, erőszak és törvénytiprás. Valamint világos és természetes az is, hogy az a meglevő többség, mel> hiszi irányának helyes voltát, „(Bébéék* kedvéért, mig többség lesz, nem fog lemondani s nem mondhat le a vezetésről. Még „(Bébé* sem lehet oly naiv, hogy ezt feltételezze. Dnnky fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben április hó 10-én (vasárnap) és ápril. 11 én (hétfőn) d. e. 9-től—12-ig és délután V22—V24-ig fognak felvételeket eszközölni.
