Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-02 / 37. szám
Sátoralja-Ujholy, 1304. április 2. 37 (2459 ) Earminckettedik évfolyam Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat tele. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoraij* Ujholy, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 4 fii)., vastagabb betűkkel 8 &11. Nyilttérhes minden garmond sor 30 fill. Zemplén ilj. Meczner Gyula fűszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, tv évre « kér negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden »6 uták 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 Eli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény, ........."sssam-i Uj remények, uj örömök. — ápr. 2. (-*.) A télutó viharai járnak még az országon át, mintha elakarnák fújni a közelgő tavaszt; csillogó hópelyhek mutatkoznak még, kísérteties tánccal keringve a levegőben, mintha melegre és napsugárrra gondolni szabad se lenne. És mégis ébredeznek és duzzadnak már a csirák a barázdás föld méhében, a még dermedt faágakon bimbózó hajtások mutatkoznak. Igen, a természet megmásíthatatlan törvények utján halad: a tavasz közeleg, uj reményt, uj örömöt ébreszt mindenütt. Mindenütt, — a magyar nemzet szivében is. Mily soká kellett szenvednie a harcok rombolása alatt, melyek megsemmisüléssel, megdermedéssel fenyegették. Mily gyakran volt a láthatár oly mély sötétségbe burkolva, hogy alig hitte volna valaki, hogy a tornyosuló fellegeket el lehessen oszlatni. Ekkor egyszerre győztesen keresztültört a nap és enyhébb világosságtól itatott levegő kezdett lengedezni. Igen, a nemzetben — reméljük — le van győzve a komorság, az aggódó várakozások tele; a népképviseletben, ennek valamennyi bizottságában, minden minisztériumban serényen dolgoznak, hintik a vetőmagot megteremve egy aranyos aratás feltételeit. Főleg itt esik össze a csillagászati tavaszszal a nemzeti feltámadás is. Nálunk is bebizonyul, hogy az egészséges csirák ezrei ébredeznek, hogy bimbó bimbó mellé sorakozik a nemzetnek már kiszáradttá lett jóléte fáján. Most kell csak igazán gondos munkával kedvezni az érésnek; ami nő és virulni kezd, meg kell óvni attól, hogy férges legyen, mielőtt megérik. Ez azonban csak úgy megy, ha, miként a kertésznél a növények virulásának és növésének helyes ismerete szükséges, a nemzet virulásának és gyarapodásának helyes ismerete is megvan azoknál is, kik a nemzet sorsát vezetik, de megvan a nemzet minden egyes tagjánál is. Tehát a nemzeti felismerés husvétjára is szükségünk van, mely csak akkor vonul fel, csak akkor áll be mint a telet legyőző tavasz, ha erőink mértékét mindenütt méltányoljuk, a nemzeti munkát a szerint szervezzük és nem engedjük magunkat csalékony ki látások által a már hírhedtté vált légvár-épitészektöl tévútra vezet tetni. Csak ha ez sikerül, lesz ismét a nemzet sikerben gazdag kovácsa a maga sorsának, akkor remélheti e tavasztól, hogy virágdus nyár és gyümölcsosztó ősz fog utána következni. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Emberek. Küzdéssel zsúfolt ez az élet, A béke benne oly kevés. Nehéz, sötét börtön a bánat, Az öröm rajt’ picinyke rés. Égő sebektől torz a létünk, Jajtól hangos hegy, völgy, berek — Hogy könnyithessünk bajainkon, Szeressük egymást emberek! Szégyen, hogy rab rabtársa ellen A hóhér ostora legyen: Rabjai a közös nyomornak Ne marjuk egymást szüntelen I A nyomor öldöklő uralmát Egyszivü munkánk döntse meg. Ki szeressen, ha egy a mást nem ? Szeressük egymást, emberek I Ki minket egymás ellen unszol, Ellenség az, nem jó barát És legyen bár jelszava Isten, Ne hallgassuk meg a szavát. Ne gondoljunk a túlvilágra, Mert lehetünk hitetlenek, Csak legyen köztünk összeértés, S «zeressük egymást emberek I Bródy Mihály. Feltámadunk. A „Zemplén“ számára irta: S. Lövr Róza. „Húshagyón hirdetnek, husvétkor esketnek“ dalolta, vagy inkább sziszegte fogai közt a deli szép „Don Juan“, a hires gavallér, a megye Adonisza s keresett ügyvédje. Nyúlánk alakját végig nyújtva ruganyos pamlagán élvezi legényszabadsága apró gyönyöreit. A nagy- ját nagyobbára végigkóstolta. Mi egyebe marad hátra, mint előnyösen, nagy komolyan megházasodni, ügy látszik, különféle gondolatok kavarognak kopaszodni kezdő fejében, s mintha nagyobb része kellemetlen volna, mert sűrű ráncok ültek ki homlokára. Ároszine a szürke füst- gomolyhoz hasonlít, mit idegesen fúj cifrábbnál-cifrább kacskaringókba. — így ni, — mondogatja önelégülten — gyorsan s erélyesen végeztem. Vissza- küldtem leveleit s elég világosan adám tudtára, hogy szakítanunk kell. Végképpen szakítanunk! Igen, ezt be kell látnia! Átható eszével s meleg szivével meg fog érteni. Kell, hogy megértsen! Tudnia kell, hogy nehezemre esik a válás, mert, mert nem is tudom, hogy van, — de ezt az asszonyt szerettem. Kellett szeretnem 1 Nem állhattam ellent bájainak, szellemességének, elmés, pajkos, temperamentumos, veszedelmesen érzelDr. Berzeviczy népnevelési tervei. A.-Bereczki, 1904. márc. 31. Közel négy évtized gyűrűje képződött a magyar nemzet életfáján, mióta báró Eötvös J. lerakta a magyar népnevelés fundamentumát. Kormányok jöttek, alkottak tovább; itt- ott erős nyomokat vágott a kultúra haladó szekere, de — sajna! — egy tér: magyar nyelvben egygyó tétele a Szent István koronája alatt élő népeknek, máig sem sikerült, oly mérvben legalább, ami a legszerényebb igényeket is kielégíthetné. Ki az oka, kinek hibája ? E kérdés felett napirendre kell térni és egy szivvel-lélekkel munkára kelni. Akit rajongó ideálizmusa soha csüggedni nem hagyott, a kevesen hivatottak közül kimagaslik egy egész ember, hazafi, ki 30 év ót*, tehát a népnevelés föllenditésére indult harc kezdetétől, hol felragyogó arccal, amint álmai valósulnak, hol borongó kebellel, amint vész dúlja a már fejlósnek indult ügyet, küzdve mindig, bizvást elmondhatja arra, ami már van: „magna pars fui.“ — Ez Halász Ferenc, kultuszminiszteri tanácsos. Olvassátok el könyvét, mely Íratott a magyar nemzeti eszme diadaláért, ez legyen a magyar nemzet bibliája, jövő nagyságának éltető forrása. Miniszterünk e 30 év küzdelmének osztályosa, gyakran zászlósa, bajvívója, tárcája elfoglalásakor sastekintetével egyszerre belátta a jövőt. Sajátos felekezeti és nemzetiségi tagoltságunk miatt a jövő zenéjét, az államosítást ő sem vehette programm- jába. De ezt most még a pénzügyi szempont sem engedné. Hadd keljenek hát nemes versenyre a hitfeleke- zetek népiskoláikkal, segíti őket az államkormány is; csak egy az, amit csirájában akar tönkretenni a miniszmes lényének s kitartó hűségének. Valami csodálatos asszonyteremtés volt. Volt? Hogy a múltba képzelem, mert szakitók vele, s mintha gyászolnám! Igen, Luci meghaltál! Meghaltunk egymásra nézve. Ami volt, elmúlt, mind a szép bohémálmokkal együtt, melyek közül ez volt a legbájosabb, és a legszínesebb. — Isten veled Bucim! Bohós- kodásaim közül egy sem indít lelkifurdalásra, csak reád gondolok mély megbánással s le nem küzdhető meghatottsággal. Még sem kellett volna téged a magam életébe oly mélyen belerántani. Mindkettőnkre nézve üd- vösebb lett volna. De hol az ész, mikor érzékek s érzelmek döntenek ? Szenvedni fogsz irgalmatlanul Lucim, de, de vigasztaljon meg, hogy én sem szenvedek kevésbbé. Szentimentáliskodás volt, mig itt meg — dohogja magában a vőlegény — becsületes szándékot, erős akaratot, őszinte, hűséges szivet viszek házasságomba. Eltemetem, el Lucit s vele emlékét valamennyi liazonomnak. Boldoggá akarlak tenni Bözsim! Ideálisan gondolkodó, szőke fejed derék kebelre boruljon! Jóságos, szerelmes, ábrándos, kék szemed nyílt, őszinte tekintetembe mólyedjen! S kis szived ne tudja meg soha, mily csapodár szivet fogtak a házasság szent, szeretetteljes, tiszta kötelékeibe apró, cirógató kezeid! Maradj meg naivsáter: a nemzeti törekvések fészkeit, azokat az iskolákat, melyekben a magyar nyelv nem talál édes otthont. Alulról akarja kezdeni az építést, onnét, ahonnét az ajk első gügyögése indul, az óvodánál, a népiskola igazán magyarrá tételénél. Hogy az Árpád vérével áztatott rög termelte kenyér olyan szájban válhassék Ízletessé, mely magyarul szól s oly houfi testet tápláljon, melyben magyar érzés honol, magyar vér lüktet, mely ezt az ezer éves örököt örökkön örökké magyarnak megtartani élete feláldozásával is kész. A népoktatási törvény revíziója, ezzel kapcsolatban a tanügy munkásainak felkarolása dr. Berzeviczynek és vezérkarának ma egyik fő gondját képezi. Harmincezer főnyi tábor sorakozik lelkesedve kipróbált vezére zászlója alá, mert minden, hazáját forrón szerető magyar néptanító ezt olvassa le e lobogóról: „E jegyben biztosan gjrőzni fogsz!“ id. Berecz Károly. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A vármegye tavaszi közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — — Második sáp, márc. 30. — Mielőtt a közgyűlés második, napjának lefolyásáról referálnék vissza kell térnüuk az első napról hozott tudósításunkra. Ebben ugyanis az vagyon megírva, hogy az árvakassza hiánya körülbelül 200.000 korona. Ezt az állítást helyre kell igazitanunk. Az elsikkasztott összeg tökében 147.000 koronát tesz ugyanis ki, azt pedig, hogy a végleges hiány mennyit tesz ki, csak az 1904. évről összeállítandó mérleg fogja megmutatni. Vannak, akik abban is remény- kednekhogy a kimutatott hiány apadni, godban, egyszerűségedben, bibor rózsapiroddal arcodon, virágsziromhoz hasonló reszkető ajkaddal, melyről olyan lesz a csók, mint a tavasz harmata: üde és édes ! Hiába gyanúsítanak anyagi érdekekkel. Én tudom csak, hogy rokon- szenv is fűz ártatlan gyerekkedélyedhez. Bájaid is hódítottak, ha nem is bóditottak. Mint szerény ibolyát tűztelek szivemre s illatod kisér agyamban. Hű leszek hozzád 1 Hű, Bözsim! Eltemetem a fekete, lángszemü asz- szonyt örökre, kinek emléke kisért még néha, de csak lelkifurdalásból. Meghatva fenkölt, derék, lelkiismeretes szivétől: ajkaihoz szorítja Bözsi arcképét, mely ott áll asztalán, mint a szende ártatlanság : lengén, átlátszón, mosolygón. ...Versenyt ragyog a tavaszi nap a kastély fölött a Bözsi arcán sugárzó napfényes örömmel. Lótás-futás s nagy ünnepi hangulat a kastély minden zugában s a bennelevők szivében. A vőlegényt várják, ki a nagyságos asszony cselédnői szerint rettenetes módra szereti kisasszonykáju- kat. Hogyne! Azt a kedves, egyetlen jószágot, kivel annyi vagyon jár. — Szakácsok sürögnek, vendégek érkeznek. Mind a vőlegény kedvéért. Micsoda boldogság! Micsoda szép mulatság lesz a csendes kastélyban. Bözsi arca rózsás, ruhája fehér, ajka tüzes. Óriási rózsacsokrát, mit jeIi»penk mai száma 12 oldal.
