Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-02 / 37. szám

Sátoralja-Ujholy, 1304. április 2. 37 (2459 ) Earminckettedik évfolyam Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat tele. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoraij* Ujholy, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 4 fii)., vastagabb betűkkel 8 &11. Nyilttérhes minden garmond sor 30 fill. Zemplén ilj. Meczner Gyula fűszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, tv évre « kér negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden »6 uták 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 Eli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény, ........."sssam-i Uj remények, uj örömök. — ápr. 2. (-*.) A télutó viharai járnak még az országon át, mintha el­akarnák fújni a közelgő tavaszt; csillogó hópelyhek mutatkoznak még, kísérteties tánccal keringve a levegőben, mintha melegre és napsugárrra gondolni szabad se lenne. És mégis ébredeznek és duzzadnak már a csirák a baráz­dás föld méhében, a még der­medt faágakon bimbózó hajtások mutatkoznak. Igen, a természet megmásíthatatlan törvények utján halad: a tavasz közeleg, uj re­ményt, uj örömöt ébreszt min­denütt. Mindenütt, — a magyar nem­zet szivében is. Mily soká kellett szenvednie a harcok rombolása alatt, melyek megsemmisüléssel, megdermedéssel fenyegették. Mily gyakran volt a láthatár oly mély sötétségbe burkolva, hogy alig hitte volna valaki, hogy a tor­nyosuló fellegeket el lehessen oszlatni. Ekkor egyszerre győz­tesen keresztültört a nap és eny­hébb világosságtól itatott levegő kezdett lengedezni. Igen, a nem­zetben — reméljük — le van győzve a komorság, az aggódó várakozások tele; a népképvise­letben, ennek valamennyi bizott­ságában, minden minisztériumban serényen dolgoznak, hintik a ve­tőmagot megteremve egy aranyos aratás feltételeit. Főleg itt esik össze a csillagászati tavaszszal a nemzeti feltámadás is. Nálunk is bebizonyul, hogy az egészséges csirák ezrei ébredeznek, hogy bimbó bimbó mellé sorakozik a nemzetnek már kiszáradttá lett jóléte fáján. Most kell csak iga­zán gondos munkával kedvezni az érésnek; ami nő és virulni kezd, meg kell óvni attól, hogy férges legyen, mielőtt meg­érik. Ez azonban csak úgy megy, ha, miként a kertésznél a növények virulásának és növésének helyes ismerete szükséges, a nemzet vi­rulásának és gyarapodásának he­lyes ismerete is megvan azoknál is, kik a nemzet sorsát vezetik, de megvan a nemzet minden egyes tagjánál is. Tehát a nem­zeti felismerés husvétjára is szükségünk van, mely csak ak­kor vonul fel, csak akkor áll be mint a telet legyőző tavasz, ha erőink mértékét mindenütt mél­tányoljuk, a nemzeti munkát a szerint szervezzük és nem en­gedjük magunkat csalékony ki látások által a már hírhedtté vált légvár-épitészektöl tévútra vezet tetni. Csak ha ez sikerül, lesz is­mét a nemzet sikerben gazdag kovácsa a maga sorsának, ak­kor remélheti e tavasztól, hogy virágdus nyár és gyümölcsosztó ősz fog utána következni. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Emberek. Küzdéssel zsúfolt ez az élet, A béke benne oly kevés. Nehéz, sötét börtön a bánat, Az öröm rajt’ picinyke rés. Égő sebektől torz a létünk, Jajtól hangos hegy, völgy, berek — Hogy könnyithessünk bajainkon, Szeressük egymást emberek! Szégyen, hogy rab rabtársa ellen A hóhér ostora legyen: Rabjai a közös nyomornak Ne marjuk egymást szüntelen I A nyomor öldöklő uralmát Egyszivü munkánk döntse meg. Ki szeressen, ha egy a mást nem ? Szeressük egymást, emberek I Ki minket egymás ellen unszol, Ellenség az, nem jó barát És legyen bár jelszava Isten, Ne hallgassuk meg a szavát. Ne gondoljunk a túlvilágra, Mert lehetünk hitetlenek, Csak legyen köztünk összeértés, S «zeressük egymást emberek I Bródy Mihály. Feltámadunk. A „Zemplén“ számára irta: S. Lövr Róza. „Húshagyón hirdetnek, husvétkor esketnek“ dalolta, vagy inkább szi­szegte fogai közt a deli szép „Don Juan“, a hires gavallér, a megye Adonisza s keresett ügyvédje. Nyúlánk alakját végig nyújtva ruganyos pamlagán élvezi legény­szabadsága apró gyönyöreit. A nagy- ját nagyobbára végigkóstolta. Mi egyebe marad hátra, mint előnyösen, nagy komolyan megházasodni, ügy látszik, különféle gondolatok kavarog­nak kopaszodni kezdő fejében, s mintha nagyobb része kellemetlen volna, mert sűrű ráncok ültek ki homlokára. Ároszine a szürke füst- gomolyhoz hasonlít, mit idegesen fúj cifrábbnál-cifrább kacskaringókba. — így ni, — mondogatja önelégülten — gyorsan s erélyesen végeztem. Vissza- küldtem leveleit s elég világosan adám tudtára, hogy szakítanunk kell. Végképpen szakítanunk! Igen, ezt be kell látnia! Átható eszével s me­leg szivével meg fog érteni. Kell, hogy megértsen! Tudnia kell, hogy nehezemre esik a válás, mert, mert nem is tudom, hogy van, — de ezt az asszonyt szerettem. Kellett sze­retnem 1 Nem állhattam ellent bájainak, szellemességének, elmés, pajkos, tem­peramentumos, veszedelmesen érzel­Dr. Berzeviczy népnevelési tervei. A.-Bereczki, 1904. márc. 31. Közel négy évtized gyűrűje kép­ződött a magyar nemzet életfáján, mióta báró Eötvös J. lerakta a ma­gyar népnevelés fundamentumát. Kor­mányok jöttek, alkottak tovább; itt- ott erős nyomokat vágott a kultúra haladó szekere, de — sajna! — egy tér: magyar nyelvben egygyó tétele a Szent István koronája alatt élő né­peknek, máig sem sikerült, oly mérv­ben legalább, ami a legszerényebb igényeket is kielégíthetné. Ki az oka, kinek hibája ? E kérdés felett napirendre kell térni és egy szivvel-lélekkel munkára kelni. Akit rajongó ideálizmusa soha csüggedni nem hagyott, a kevesen hivatottak közül kimagaslik egy egész ember, hazafi, ki 30 év ót*, tehát a népne­velés föllenditésére indult harc kez­detétől, hol felragyogó arccal, amint álmai valósulnak, hol borongó kebel­lel, amint vész dúlja a már fejlósnek indult ügyet, küzdve mindig, bizvást elmondhatja arra, ami már van: „magna pars fui.“ — Ez Halász Fe­renc, kultuszminiszteri tanácsos. Ol­vassátok el könyvét, mely Íratott a magyar nemzeti eszme diadaláért, ez legyen a magyar nemzet bibliája, jövő nagyságának éltető forrása. Miniszterünk e 30 év küzdelmé­nek osztályosa, gyakran zászlósa, baj­vívója, tárcája elfoglalásakor saste­kintetével egyszerre belátta a jö­vőt. Sajátos felekezeti és nemzetiségi tagoltságunk miatt a jövő zenéjét, az államosítást ő sem vehette programm- jába. De ezt most még a pénzügyi szempont sem engedné. Hadd kelje­nek hát nemes versenyre a hitfeleke- zetek népiskoláikkal, segíti őket az államkormány is; csak egy az, amit csirájában akar tönkretenni a minisz­mes lényének s kitartó hűségének. Valami csodálatos asszonyteremtés volt. Volt? Hogy a múltba képze­lem, mert szakitók vele, s mintha gyászolnám! Igen, Luci meghaltál! Meghaltunk egymásra nézve. Ami volt, elmúlt, mind a szép bohémál­mokkal együtt, melyek közül ez volt a legbájosabb, és a legszíne­sebb. — Isten veled Bucim! Bohós- kodásaim közül egy sem indít lelki­furdalásra, csak reád gondolok mély megbánással s le nem küzdhető meg­hatottsággal. Még sem kellett volna téged a magam életébe oly mélyen belerántani. Mindkettőnkre nézve üd- vösebb lett volna. De hol az ész, mikor érzékek s érzelmek döntenek ? Szenvedni fogsz irgalmatlanul Lucim, de, de vigasztaljon meg, hogy én sem szenvedek kevésbbé. Szentimen­táliskodás volt, mig itt meg — do­hogja magában a vőlegény — becsü­letes szándékot, erős akaratot, őszinte, hűséges szivet viszek házasságomba. Eltemetem, el Lucit s vele emlékét valamennyi liazonomnak. Boldoggá akarlak tenni Bözsim! Ideálisan gon­dolkodó, szőke fejed derék kebelre boruljon! Jóságos, szerelmes, ábrán­dos, kék szemed nyílt, őszinte tekin­tetembe mólyedjen! S kis szived ne tudja meg soha, mily csapodár szi­vet fogtak a házasság szent, szere­tetteljes, tiszta kötelékeibe apró, ci­rógató kezeid! Maradj meg naivsá­ter: a nemzeti törekvések fészkeit, azokat az iskolákat, melyekben a magyar nyelv nem talál édes otthont. Alulról akarja kezdeni az építést, on­nét, ahonnét az ajk első gügyögése indul, az óvodánál, a népiskola iga­zán magyarrá tételénél. Hogy az Árpád vérével áztatott rög termelte kenyér olyan szájban válhassék Íz­letessé, mely magyarul szól s oly houfi testet tápláljon, melyben ma­gyar érzés honol, magyar vér lük­tet, mely ezt az ezer éves örököt örökkön örökké magyarnak meg­tartani élete feláldozásával is kész. A népoktatási törvény revíziója, ezzel kapcsolatban a tanügy munká­sainak felkarolása dr. Berzeviczynek és vezérkarának ma egyik fő gondját képezi. Harmincezer főnyi tábor sorako­zik lelkesedve kipróbált vezére zászlója alá, mert minden, hazáját forrón sze­rető magyar néptanító ezt olvassa le e lobogóról: „E jegyben biztosan gjrőzni fogsz!“ id. Berecz Károly. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A vármegye tavaszi közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — — Második sáp, márc. 30. — Mielőtt a közgyűlés második, napjának lefolyásáról referálnék vissza kell térnüuk az első napról hozott tudósításunkra. Ebben ugyanis az vagyon megírva, hogy az árva­kassza hiánya körülbelül 200.000 ko­rona. Ezt az állítást helyre kell iga­zitanunk. Az elsikkasztott összeg tö­kében 147.000 koronát tesz ugyanis ki, azt pedig, hogy a végleges hiány mennyit tesz ki, csak az 1904. évről összeállítandó mérleg fogja megmutat­ni. Vannak, akik abban is remény- kednekhogy a kimutatott hiány apadni, godban, egyszerűségedben, bibor rózsapiroddal arcodon, virágszirom­hoz hasonló reszkető ajkaddal, mely­ről olyan lesz a csók, mint a tavasz harmata: üde és édes ! Hiába gyanúsítanak anyagi érde­kekkel. Én tudom csak, hogy rokon- szenv is fűz ártatlan gyerekkedélyed­hez. Bájaid is hódítottak, ha nem is bóditottak. Mint szerény ibolyát tűz­telek szivemre s illatod kisér agyam­ban. Hű leszek hozzád 1 Hű, Bözsim! Eltemetem a fekete, lángszemü asz- szonyt örökre, kinek emléke kisért még néha, de csak lelkifurdalásból. Meghatva fenkölt, derék, lelkiis­meretes szivétől: ajkaihoz szorítja Bözsi arcképét, mely ott áll asztalán, mint a szende ártatlanság : lengén, átlátszón, mosolygón. ...Versenyt ragyog a tavaszi nap a kastély fölött a Bözsi arcán sugárzó napfényes örömmel. Lótás-futás s nagy ünnepi hangulat a kastély min­den zugában s a bennelevők szivé­ben. A vőlegényt várják, ki a nagy­ságos asszony cselédnői szerint ret­tenetes módra szereti kisasszonykáju- kat. Hogyne! Azt a kedves, egyetlen jószágot, kivel annyi vagyon jár. — Szakácsok sürögnek, vendégek érkez­nek. Mind a vőlegény kedvéért. Mi­csoda boldogság! Micsoda szép mu­latság lesz a csendes kastélyban. Bözsi arca rózsás, ruhája fehér, ajka tüzes. Óriási rózsacsokrát, mit je­Ii»penk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents