Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-03-08 / 27. szám

2. oldal ZEMPLÉN, Március 8. tandó fabárca ellenében a közönség által megvehető. Erről a közönséget e hirdetmény utján értesítem. Sátor­aljaújhely, 1904. évi február hó 22-én. Székely Elek polgármester. HÍREK. Református concert és bál. — márc. 8. Az ev. ref. egyháztanács folyó hó 5-én concertfel egybekötött tánc- mulatságot rendezett a városi szín­házban, mely a farsang legutolsó, de egyszersmind fényes, előkelő és még is legfesztelenebb mulatsága volt. A minden izében előkelő, kedé­lyes táncmulatságot concert előzte meg, melyet bátran mondhatunk a legvál­tozatosabb, legmagasabb nívójú con- certek egyikének. Nem volt a műsorban egyetlen szám sem, mely ne állott volna iga­zán művészi nívón. Erről a concert- ről csakis a legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján lehet Írni. Vol­tak a műsor számok között oly pon­tok — hozzátehetjük, hogy nagy számban — amelyek a legkényesebb Ízlést is bátran kielégíthették s kiáll­ták a legszigorúbb és legkörültekin­tőbb kritikát is. Valóságos műélvezetben volt ré­sze a disztingvált közönségnek, mely szinültig megtöltötte a színházat, s melynek soraiban majdnem teljes számban ott láttuk Sátoraljaújhely társadalmának előkelőségét. A műsort egy 32 tagú alkalmi énekkar éneke vezette be — nyitány­képen interpretálva Beschnitt Osszi­ánját. A műsor második számában Szeretin Hugó fuvolajátékával gyö­nyörködtetett, mit Háner János kí­sért zongorán ma már általánosan ismert, művészi zongorajátékával. Olchváry Ernő mélyérzésü gordonka játékával bűvölte el hallgatóságát. Játékát ismételnie kellett, hogy ele­get tegyen a közönség felzugó tap­sainak. A nagyon szép gordonka szám után Gnädig Lipót szavalta el a „Légy“ cimü monológot, általános derültségben tartva a közönséget. A műsor második felének pro­lógusaként újra az alkalmi énekkar szerepelt egy dalegyveleg előadásá­val, melynek keretében dr. Piskóiy Ferenc remek szóló énekét is élvez­hettük. A műsor legérdekesebb piece-e következett ezután. Amit dr. Mecz- ner Sándor tilinkóján produkált, azt hallgatni valóban magasabb, művészi élvezet volt. Háromszor ismételtette a legjobb felviditást továbbá a cseve­gési tehetség nyújtja. Ez kellemesen hat, ha nem lesz a végletekig eről­tetve. Sajnos azonban, sok olyan nő akad, aki csak akkor mulatott jól, ha más szóhoz nem juthatott. Ezek aztán azok, akik a zenét és egyéb előadásokat csak zavaró lármának tartják és csak a saját beszédük cso­bogását akarják hallani. Ezeket csak egyszer hallgassa az ember! Ha nem lehet őket javítani s mégis meg kell őket hívni, úgy ha­sonló természetű hölgyekkel kell őket csoportosítani. Nagyjában valamely társaság hangulata a vendéglátó ház jellemét híven tükrözi vissza. Vannak házak, melyekben a társaság mindig unal­mas, rangosán nehézkes, mások me­gint, ahol mindig jókedv uralkodik. Mintha a hangulat a légkörtől függne. Nékünk magunknak áll tehát módunkban a hírhedt kávé- és tea­társaságoknak jobb hirt szerezni. Ez persze némi gondolkozást igényel, többet mint a megrendelést eszközölni a cukrásznál. A régi hagyományokkal szakítani kell. Hiszen annyian van­nak, akik sóhajtoznak. Nem volna ajánlatos, ha ezek összeállnának, hogy tényleg megváltoztassák a dolgot és az ünnepélyes, unalmas látogatások­ból kellemes, vidám összejöveteleket csinálnának ? küzönség játékát, de megismételtette volna sokszor, mert e remek, egysze­rűségében is lebilincselő játékkai alig lehetett betelni. Harsányi Gyula nagy és nehéz feladatot végzett discrét, finom zongorakiséretével. Ugyanily dicséret illeti Mészáros Pált, ki re­mek hegedüjátókával hozta hullám­zásba sziveinket. A minden tekintet­ben sikerült concert epilógusaként Fejes István egyik, ez alkalomra irt gyönyörű költeményét szavalta el dr. Piskóty Ferenc, nagy tudással juttatva érvényre a drámai lüktetésű költemény szépségeit, szatíráját s per­zselő dikcióit. Elismerés és hála illeti az ev. ref. egyháztanácsot ez élvezetes és feled- hetlen est rendezéséért, Ós igaz köszö­net Ráczkövy János ev. ref. lelkészt, ki a concert sikere érdekében igazán nagy buzgóságot fejtett ki. Á hangversenyt a fényes bál kö­vette, mely gazdag volt jókedvben, kedélyben, résztvevőkben és feszte­lenségben egyaránt. A bál erkölcsi sikeréhez méltó társul szegődött az anyagi siker is. Meg kel! dicsérnünk e helyen Kovacsits vendéglőst is, ki pontosan szolgálta ki a nagyszámú közönséget ételek és italokkal. A jelenlevő intelligens közönség soraiból lehetetlennek tetsző feladat volt a hölgyek pontos névsorát össze­állítanunk, ám azok neveit, kikét fel­jegyeznünk sikerült, itt adjuk: Asszonyok: Adametz Emilné, Barthos Józsefné, Br. Gaizler József- né, Bernáth Lászlójáé, Bernáth Ala- dárné, özv. Boruth Elemérné (Tolcsva), Benedek Jánosné, Czirbesz Endréné, Dókus Gyuláné, Dókus Lászlóné, Da- nilovits Gézáné, Fejes Istvánné, dr. Fried Lajosné, Gyarmathy Béláné, Gnädig Lipótné, Görgey Gyuláné, Gortvay Aladárné, Gönczy Mihályné, Hönsch Dezsőné, Horváth Jánosné (Tokaj), Juhász Jenőné, Klimó Sán- dorné, (Kir-Helmecz), Karsa Kálmán- né, Kunfalvy Jánosné, dr. Kossuth Jánosné, Kottán Györgyné, özv. Kő- pataky Gyuláné (Sárospatak), Kádár Gyuláné, Kemény Ferenczné, dr. Kell­ner Sománé, Kulcsár Frencné, Ligeti Bertalanná, özv. Lakatos Gyuláné, Ma- lonyay Tamásné, Meczner Gyuláné, Marossynó Buttler Évy, Malártsik Józsefné, Mészáros Yiktorné, özv. Malártsik Györgyné, özv. Nagy Bé­láné, Nagy Albeitné, Nagy Barnáné (Tolcsva), Nyomárkay Ödönné, Nye- viezkey Pálné, Nyeviczkey Antalné, Pellesch Andorné, Pilissv Lászlóné, Román Jánosné, özv. Rácz Kálmánná, Rakraányi Jánosné, dr. Szepesi Ár- noldnó, Somogyi Bertalanné, özv. Szakátsyné Rudó Jolán, Szőllősi Ar- thurné, Sarkady Istvánné, Szokol Gé­záné, Székely Józsefné, Szeretin Hu- góné, Szentgyörgyi Zoltánná, Székely Imrénó, Székely Elekné, Szánthó Ist­vánné (B.-Olaszi), Szokolay Emilné, Szepessy Kálmánná, Ocskay Lászlóné, Váradi Gézáné, Zaj ka Vinczéné. Leányok: Adamecz Gizi, Alb­recht Sárika és Ilonka, Antal Irén, Borcsik Margit, Danilovits Miéi és Aranka, Demján Sári, Dongó Pöszi, Évva Mariska, Gönczy Margit, Hor­váth Etelka (Tokaj), Hönsch Ica, Ko­vács Ilonka, Kunfalvy Szerén és Elza, Lakatos Lenke, Láczay Margit, Li­geti Ella, Meczner Ica, Mezőssy Olga (Tolcsva), Nagy Margitka. Nagyváthy Annuska, Neuwirth Margit, Nyevickey Gabi és Pöszi, Oláh Olga, Osváth Margit, Podleszny nővérek (Kassa), Polányi Rózsi, Rakmányi Gizella, Sarkady Giza és Irma, Somogyi Sá­rika, Spillenberg Sárika, Szentgyörgyi Sárika, Szepesi Paula, Székely Má­ria, Szigethy Lidia, Szilágyi Jolán, Szőllősi Paula, Sztankó Anna (Ho- monna), Tarr Aranka, Zaj ka Jolán. — Jótékonyság. Gróf Andrássy Sándor a homonnai kerület ország­gyűlési képviselője a cziróka-bélai tüzkárosultak között való szétosztás­ra 200 koronát adományozott. — Uj főerdész. A m. kir. föld­művelésügyi miniszter Ujfalussy Mi­hály m. kir. főerdészt Sopronból ha­son minőségben Sátoraljaújhelybe he­lyezte át. — Kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Borschke Tivadar helybeli lakost, a helybeli kir. pénzügyi szám­vevőséghez díjas számgyakornoknak kinevezte. — Áthelyezés. Veszprémy József kir. segédmérnököt a földművelésügyi m. kir. miniszter a helybeli kultur- mérnökséghez helyezte át. — Kamarazene. A „Kazinczy- kör* március 12-iki kamaraestélyén két előkelő vendégszereplő lesz: Mai- láth Józsefné Széchenyi Mária grófnő és Mailáth József gróf. Azt est fé­nyes sikerűnek ígérkezik. A zeneked­velő házaspár még csendes falusi ma­gányában is hódol e nemes szenve­délynek s kamarazenészeink majdnem minden héten élvezik vendégszerete­tüket, mikor a grófnő és a gróf köz­reműködésével házi hangversenyeket rögtönöznek, mint hajdan a francia és német előkelőségek hires szalon­jaiban. A „Kazinczy-kör“ kamara­zenészeinek fölkérésére mindketten készséggel ígérték meg közreműkö­désüket s a grófnő művészi zongora- játékával, a gróf pedig harmonium kíséretével fogja emelni a kamaraest fényét. Már most kérjük a közönsé­get, hogy a hat órakor pontosan kez­dődő hangversenyre jókor jelenjék meg, mert a zene megkezdésekor már a rendezőség nem bocsáthat be sen­kit sem a terembe, amint az a fővá­ros és a külföld minden hangverse­nyén is történni szokott. Egyúttal arra is fölkéri a rendezőség az érdek­lődő közönség figyelmét, hogy a ze­nészek emelvényén ne foglaljanak helyet, mert a legkisebb mozgásra is reagálnak a hangjegytartók, ami a játékosra igen zavarólag hathat. Hogy az előadásra megjelenő minden hölgy kényelmes ülőhelyhez jusson, arról a közönség férfi tagjai és a rendezők fognak gondoskodni. — A kamara zeneestély műsora a következő: 1. Haydn J. 35. mű. „Vonós négyes.“ Allegro moderato — Largó — Me­nüetté — Perstó. Előadják Pöschl Gyula, Dános Miklós, Gruska Lajos és Orlóvszky Frigyes. — 2. Ravina 72. mű „Adorémusz.“ Reinecke 93. mű „Entreacte“ a „Manfréd király“ cimü operából. Előadják: zongorán Mailáth Józsefné grófnő, harmóniu- mon Mailáth József gróf, hegedűn Dános Miklós, gordonkán Pöschl Gyula. — 3. Dolmány! E. 1. mű. „Zon­gora ötös“. Allegró —* Adagió — Scherzo — Adagié quasi andante — Allegró animató. Előadják: zongorán Mailáth Jázsefné grófnő, hegedűn Pöschl Gyula és Dános Miklós, mély hegedűn Gruska Lajos, gordonkán Orlóvszky Frigyes. — Uj szentszóki ülnök. Szekey Viktor volt vármegyénkbeli, lyubisei róm. kath. plébánost, jelenleg a kas­sai papnevelőintézet aligazgatóját, Bu- bics Zsigmond kassaegyházmegyei püspök szentszóki ülnökké kinevezte. — ■ Elhunyt tanfelügyelő. Mint nagy részvéttel értesülünk, Imre Lő­rinc kir. tanácsos, Abauj-, Szepes- és Borsodvármegye nyug. kir. tan- felügyelője hosszabb betegség után 76 éves korában Kassán meghalt. Elhunytét nagyszámú rokonság gyá­szolja. Temetése szombaton délután 5 órakor volt. — Sebeök Sárika sikere. Bécs- ben, a zeneegyesületi teremben, nagy­szabású hangversenyt rendeztek f. hó 1-én az „Erzsébet-otthon“ javára, melyen a szereplők közt kitűnt vá­rosunknak, Sátoraljaújhelynek ked­ves szülöttje Sebeök Sárika, ki most végzi operaénekesnői tanulmányait a bécsi csász. zeneakadémián. A jóté- konycélu előadásról, mely a hatalmas termet zsúfolásig megtöltött előkelő­ség jelenlétében ment végbe, a „Frem- den-Blatt“ Sebeök Sárika szereplésé­ről igy ir: „Most egy szokatlanul ro­konszenves ifjú urhölgy lépett a kö­zönség elé. Az ő kitünőon iskolázott» behízelgő, remek énekhangja, elegáns külseje, szerény, előkelő föllépése mindjárt az első pillanatban meg­nyerte a közönségnek teljes érdeklő­dését. A művésznő először Donizetti Al dolco quidami castelmatio-ját énekelte, azután pedig Verdi Trou- űadour-jából Leonórának drámai lük­tetésű nagy áriáját. Főképp e máso­dik énekszámban csendült föl teljes erejével Sebeök Sári remek ének­hangja és érvényesült zeneérzóse. — Újra és újra kívánták látni az ifjú hölgyet és élvezni gyönyörűséges szép énekét. Kívánatra még egy remek szép dalt énekelt, szűnni nem akaró tapsok közt.“ — Hasonló méltánylás­sal ir az „ifjú, szép énekesnőről“ a „Neues Wiener Journal“ c. bécsi újság és gratulál a szép jövőnek fé­nyes sikereihez, mik Sebeök Sárika felé énekesnői művészpályáján már is ezüst koszorúkkal integetnek. — Mi a magunk részéről még azt újságol­hatjuk, hogy Sebeök Sárika már ed­dig meghívást kapott a hamburgi és a frankfurti operához. — Attól félt­jük, hogy még mielőtt szemet vetne reá a m. kir. operaház, elhódítja tő­lünk a külföld. Ha igy történnék is: a mielőbbi viszontlátásra történjék, a nagy művészdiadalnak triumfáló hin­táján. — Segélyezés gör. kath. szegény templomok részére. A gör. kath. egy­házmegyei szegény templomok alap­jából részben templom- és iskolai építési célokra, részben templomi és iskolai fölszerelésekre a következő zemplénvármegyei egyházak kapnak segélyeket: Tolcsva 200 koronát, Orosz-Volova és Vajdácska 100-100 koronát, Jeszenő 50 koronát. — Halálozás. Szeleczky Béla homonnai járási m. kir. állatorvos, hosszas szenvedés után Czegléden, 26 éves korában elhunyt. — Vasutasok mozgalma. Ebben az általános megélhetésért megindult mozgalomban, amely most nálunk minden vonalon folyik, nagyon érde­kes mozzanatot képez a magyar ál­lamvasutak tisztviselőinek és alkal­mazottainak múlt heti rövid, de bra­vúros szereplése. Amit a vasutasok a múlt héten csináltak, abból igazán tanulhatnak mások is. Amit e moz­galomban első sorban ki kell emel­nünk, az a közös egyetértés ereje. A „viribus unitis“ sikerére alig lehet fényesebb példát felhozni, mint a vas­utasok mozgalmát. A legmagasabb rangú tisztviselők kezet fogtak az egyszerű málházókkal és kocsitolók­kal a közös cél eléréséért. A főellenőr úrral egy elnöki széket ült az egy­szerű vonatkísérő s az egész óriási tábor a legszebb összhangban, mint egy ember szállott síkra. A mai szét­húzó, ellenségeskedő világban tiszte­letet és elismerést érdemel ez s két­ségtelenül oroszlánrésze van a siker­ben. A másik tanulság a vasutasok mozgalmából a gyors és erélyes eljá­rás. A szárnyaskerék emberei való­ságos gőzerővel csinálták meg a ma­guk dolgát. S fellépésüknek olyan imponáló hatása volt, hogy az igaz­gatóság és a kereskedelmi miniszté­rium már a gyűlés folyama alatt jónak látta elvágni a további elkese­redés útját és kilátásba helyezni a gyors fizetés-javítást. A vasutasok dolga még nincs befejezve, de az eddigiek után jóformán biztosítottnak látszik a siker. S ezt mi is őszintén óhajtjuk. Az államvasuti tisztviselők és alkalmazottak Sátoraljaújhelyben is tartottak e célból értekezletet, me­lyen a Sátoraljaújhely—mezőlaborczi vonalrész tisztviselői és alkalmazottai közül mintegy százötvenen vettek részt. Hajnal Dezső mérnök, az érte­kezlet előadójának indítványára egy 7 hivatalnokból, 5 altisztből és 3 szol­gából álló helyi bizottságot alakítot­tak a következőkből: Pfeiffer Gyula, osztályvezető-főmérnök (elnök), Rösz- ner Tivadar állomásfőnök (alelnök), Tarry Károly forgalmi főnök, Petz Vilmos főmérnök, Hegedűs

Next

/
Thumbnails
Contents