Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-08 / 27. szám
Sátor alj a-Uj hely, 1904. Március 8. 27 (2449) Harminckettedik ávfolyan. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őitoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ifi. Meczner Gyula dr. Sairmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f '■ évre 6 kor negyedévre Ó kor. Egyes szám ára 8 Miéi. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. JíétJői thémák. írja: Dr. Szirmay István. — márc. 8. Soha ennyi théma nem kínálkozott feldolgozásra egy-egy hétfői napon, mint a main. Szinte zavarban vagyok, hogy melyiket tegyem meg elsőnek. Á Tisza István indítványát? Persze, hogy azt. Még is csak ez dominálja ma a helyzetet és — Isten bizony — sok nincs még elmondva abból, ami gondolat és érzés ennek az indítványnak nyomában kell, hogy kisarjadzék. Kezdjük hát ezen és kezdjük el őszintén és nyíltan, még pedig a magunk esze után. (Ne mondja az a csúf Pelm. Hírlap, hogy lenyomatos észjárás után gondolkozik a Zemplén !) * Hogy helyeslem-e a Tisza István indítványát? Helyeslem bizony. Jobban helyeslem, mint az összes félhivatalosnak vagy sugal- mazottnak tartott újságok és kőnyomatosok. Jobban még Gajárinál is. Soha ilyen erősnek magamban a mameluk érzést nem tapasztaltam és ezt kimondom és megirom, ha mindjárt azzal fognak is vádolni, hogy bérbe adtam a pennámat, vagy hogy nagyzajtai Zaj- tay István nyomán valami jani- torságra pályázom valahol a nagy- méltóaágu Curián. Még azt sem bánom, ha rám fogják, hogy a vármegyei tisztviselők brilliáns fizetésfelemelése szédített meg. (Hála Istennek megtudtam legalább ebből a fizetés felemelésből, hogy számszerint a IX. fizetési osztályba tartozom és ott kullogok valahol az I. aljegyző háta megett, egyenlő rangban és fizetési osztályban olyanokkal, a kiknek kvalifikációját mindössze vagy három szigorlattal, meg egy ügyvédi diplomával haladom meg.) Nem baj, azért én még is helyeslem a Tisza indítványát és helyeselni fogom, ha százszor megbukik is az indítványozója és százszor diadalt arat is a féktelen parlamenti anarchia. Helyeslem, mert Tisza védi az igazságot és szabadságot, nem pedig azok, akik hazug szájjal a szabadság békóba veréséről panaszkodnak. De hát mi is az a szabadság? Már tudniillik: a parlamenti szólásszabadság? Azt értik talán alatta, hogy 15 embernek szabad minden, 315 nek pedig semmi? Vagy talán abban van a szólásszabadság lényege, hogy ha a kisebbségnek úgy tetszik, éveken át tétlenségre kárhoztassa az egész állami életet? Ejh, értsük már egyszer meg, hogy az alkotmány hatalmas biztosítékát képező két nagy jog: az adó és az újonc-megtagadás joga nem a kisebbség jus reser- vatuma, hanem az országgyűlés joga, az országgyűlés akarata pedig a többség által nyilvánul meg és igy, aki a többség jogát védi, az védi az országgyűlés jogát, nem pedig az, aki e jog gyako- rolhatása ellen korlátokat állít. * Hogy a hazafias kisebbségre is kell gondolni a hazaáruló többséggel szemben: jó. Ez is olyan A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Kávétársaságok és teaestélyek. A »Zemplén« számára irta: K—a Ella. Mi szép szavak : kávétársaság — teaestóly 1 A nagyvárosi urihölgy szánakozva mosolyog a társas összejövetelek e túlhaladt formáján. A kisvárosi nők fülében mint édes zene hangzanak s emlékeztetnek a tél egyedüli örömeire, a kalácsok hegységeire és a fagylaltok gletsereire. És végtelen, bájteli trécselésekre cselédekről, nagymosásról és a kedves szomszédasszonyokról. A férfiak vállat vonnak és néma megadással hallgatják e rettenetes szavakat, mintha holmi zivatar vagy más elhárithatlan elemi csapás zúdulna reájuk. Nekik viharos napokat jeleznek, amikor tisztogatják a házat, mintha a szigorú kritika tekintete áthatolhatna fán és vason és három méter magas almáriomok fölé emelkedhetnék. Emlékeztetik őket az ingerlékeny háziasszonyokra, kiknek közelébe nem szabad férkőznie sem gyermeknek, sem légynek, mindaddig, mig az egész ház nem tündöklik a legfényesebb parádéban. Szóval, elsőrendű kritikus naptól kell tartamok. Azután meg van az asszonyoknak egy egész nagy osztálya, mely sem nem mosolyog, sem nem nevet. Halkan sóhajtoznak, ha az ismert lány meghivási lobogóval, fehér kötényben megjelenik; sóhajtoznak, ha megkezdődik a mulatság és sóhajtoznak, ha túlestek rajta. Néha, valamely nagyon megviselő ülés után, eltökélik: „Nem, soha többé el nem megyek, a jövő télen egészen bizonyosan távol tartom magamat az ilynemű mulatságoktól“ — addig, mig megint megkezdődik a legközelebbi idény. Önmagában véve a délutáni kávé- és teatársaság eszméje nem is rossz. Csak az idő és megvendégeltetés túl- hosszu kibővítése által lett azzá. A nagyvárosi asszony azt hiszi, hogy igazán nagyvárosias, ha ismerőseivel a kávéházban, a cukrászdában, a vendéglőben összejön. Ez lehet praktikus, a viszonyok által indokolt. A társulás finomabb, bizalmasabb módja mindenesetre az, ha barátnőinket a saját háztartásunkban szűkebb körben vendégeljük meg. A párisi nőről csak fel lehet tenni, hogy nagyvárosi. Nos, ő gyüft'ázis, amit már hiába, de le kell nyelni. Nálunk közhely lett az a csodabogár, hogy a kisebbség miudig hazafias, a többség a ha- zafiatlan. De hát úgy vau-e valóban? A történelem nem azt tanítja. Gondoljunk csak például az ónodi országgyűlésre. Ók, annak is volt kisebbsége, (igaz, el is bántak velük amúgy házsza- báíymódjára); volt kisebbség 48- bau is, volt ellenzéke Deák Ferencnek is, még pedig nemcsak szélsőbal és balközép, hanem ó-eonservativek és nemzetiségi urak is; hát akkor is a kisebbségek képviselték az ország közakaratát ? Akkor is az ellenzék volt hazafias, a többség az áruló? De nemcsak a történelem, az elmélet, vagy mondjuk az arith- metika is ellentmond annak a tanításnak, hogy mindig a kisebbség áll közelebb a nemzet szivéhez és akaratához. Végre is, talán még sem szabad elfogadni azt a feltevést, hogy könnyebb egy országban megmételyezni az ország többségének elméjét és szivét, mint a kisebbségnek. Ha már előbb korrumpálni kell egy nemzetet, hogy idegen érdekeket szolgáljon, mégis csak köny- nyebb kevesebb embert korrumpálni, mint többet. Nem? Mindig könnyebb tehát idegen célok szolgálatára, nemzetellenes politika érdekében kisebbségi pártnak összeverődni, mint ugyanezekből többséget alkotni. Micsoda nemzeti érdek követeli tehát, hogy a kisebbségnek olyan jogokat reserváljunk, amelyek a többséget meg nem illetik. Én a löli a korcsmái életet s semmi áron se fogadná másutt barátnőit, mint családjánál. Mert voltaképen nem létezik sem nagyvárosi, sem kisvárosi. Csak az emberek és gondolkozásuk avatja hol egyikké, hol másikká. A kávé- és teatársaságok tehát nem megvetendők. Olcsóbbak, mint a vacsorák, nem tartanak késő éjjelig és nem igényelnek költséges apparátust. S mégis miért sóhajtoznak az asszonyok, ha ilyen mulatságra meghívják őket? Mégis. Bizony nem csekélység, három-négy óra hosszat egy széken ülni, ugyanazok az emberek között, ugyanazzal a hölgygyei szemben, csak éppen ama rengeteg sok jó dolgok váltakoznak, amelyek rengeteg- ségükkel inkább ijesztőleg, mint kellemesen hatnak. Ez az a pont, amelynél újításokat kellene alkalmazniok a nőknek. Nem túlságosan sok, de egymáshoz illő hölgyekét kellene meghívni az öt órai kávéhoz vagy teához s az egész mulatság elvesztené unalmas jellegét, ha meg tudnák a meghívottak, hogy tetszés szerinti időben, de nem hét óra után jelenhetnek meg. Erről gondoskodni különben sok házimagam eszével nem tudom ezt felfogni. * De beszéljünk közelebbi dolgokról is. Hallottátok tisztelt olvasóim, hogy Gálszécsen is megalakult a függetlenségi párt? Ha nem hallottátok, megtaláljátok róla a tudósítást lapunk arravaló helyén. Szegény Andrássy Tivadar gróf, hát már ő se fog küzdelem nélkül mandátumhoz jutni? Felveszi vele a harcot Besse- nyey István miglészi földbirtokos, aki most még csak pártelnök, de kettőt teszek egy ellen, hogy ellenjelöltje lesz Tivadar grófnak. Kikereste, kiválasztotta jól a függetlenségi párt a jövő emberét. ügy tudja a publikum, hogy Bessenyey mostanában egy más után többször is örökölt. Nosza, költessük meg egy kicsit a haza szent nevében. Jut is, marad is. Azután meg az is meg ér egy pár ropogós ezrest, ha csak jelölt is volt az ember. „Hasonló lyókat kívánok!“ VÁRMEGYE ÉS VAROS. )(Közegészségügyi bizottság ülése. A vármegye közegészségügyi bizottsága f. évi márc. hó 14-én délután 4 órakor a vármegyeháznak alispáni kistermében ülést tart. Tárgya lesz : Véleményadás egyik járásorvosnak tiszteletbeli vármegyei főorvossá leendő kineveztétese ügyében. )( Hirdetmény. Az 1904. évi erdőüzemből a torzsás mellett lévő csererdő terület kivágatása és átvétele megtörténvén, az ezen üzemosztályban felszámolt hasáb és galyia 1904. évi március hó 10-ik napjától kezdő- dőleg a város házi pénztárában válasszonynak nehezebb, mint sok más. A kérdés megoldását tehát a materiális részben keresik. Úgy keletkeznek aztán a kávé- és teatársaságok, melyeken kalácsok és torták, édességek és finom vajas szeletkék gyors, szakadatlan egymásutánban váltakoznak s az asszonyoknak órákig kell kitartaniok, mig az összes élvezeteken átesnek. Mindenekelőtt ne zárják be a vendégeket egy egész délután tartamára az ebédlőszobába. Egy kis helyiségváltoztatás sokszor csodálatosan élénkíti a hangulatot, a társaság ismét másként csoportosulhat, könyvek és albumok anyagot szolgáltatnak a társalgáshoz. Legjobb persze, ha szeretetreméltó művészek és műkedvelők hajlandónak mutatkoznak, a vendégeket zenével és énekkel megörvendeztetni — valóban megörvendeztetni. De csupán udvariasságból ne szólítsunk fel senkit, kétséges „művészetre.“ Ne is szorongassunk senkit, aki ko- molvau vonakodik valamit előadni; az igazi szives udvariasság, a tapintatosság megköveteli, hogy senkit se használjunk föl a társaság akaratlan fölviditására. A megvendégeiés sem teljesen mellékes, sem túlságos ne legyen. A Lapunk mai száma 4 oldal.
