Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-03 / 25. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Március 3. tak — elégséges intézkedéseknek nem tekinthetők. A minisztérium szakemberei is belátták annak idején, hogy az alsó Latorcza és Bodrog nem bírhatják meg a mesterségesen medrükbe terelt összes vizeket s foglalkoztak egy tervvel, hogy a felső Latorcza vizét a Tiszába vezessék. Ez a terv azonban fennakadt a szakemberek azon véleményén, hogy a vizniveau különbözeiéi miatt ez nem létesíthető. Később a Tiszaszabályozó Társulat boldogult érdemes igaz gatója Révy Géza Viktor karolta fel újból e tervet: Ásvány és Eszeny között jelezte javaslatában bevezetendőnek a Latorczát a Tiszába. Neki már sikerült e laboratumában a vizniveau okozta technikai nehézségeket eloszlatni. E terv azonban még ma is csak mint javaslat fekszik az illetékes körök előtt s még felülvizsgálata sem rendeltetett el. Hogy teljes képet nyerjen az érdeklődő tisztelt olvasó, még egy jelenséget kell megemlítenem. A Ticze (állítólag régi La- torcza-ér) ma egy folyó alakú posvány, mely Szent-Mária község alatt a Latorczába torkollik. Mikor áradás esetén a Bodrog vízmagassága a Latorczánál viz- torlódást okoz, ez felesleges vízmennyiségét a torkolatnál tovább adja a Ticzének, melynek medre gyakran nem is képes az egész vízmennyiség befogadására, tehát kiárad. Ekkor következik be azon hihetetlenül szomorú állapot, hogy azon egész nagy földterület, (nagy része szántóföld) melyen pl. Zétény községe összes bel- és külbirtokaival fekszik s vele együtt sok ezer hold más határbeli terület két viz közé szorul: a megáradt Latorcza s a visszatorlódástól megáradt tett javítani. A király az összecsoportosuló nép előtt mutatta magát s meggyőződhetett, hogy fölismerik. De senki sem tanúsított ellenséges indulatot. Majd elérte a társaság Sainte- Menehouldot, hol a feltűnő utazókocsik, a postalovak kicserélése alkalmával ismét kiváncsi népet csődi- tettek össze. A király oly vigyázatlan volt, hogy itt is mutatta magát a leeresztett függönyü ablak előtt. Ekkor felismerte őt Drouet postamester fia, aki jakobinus volt. Alig indultak el a kocsik Varennes felé, elárulta felfedezését a községtanácsnak, hogy ez a lakosságot fölriasz- sza, mig ő maga, Guillame nevű társával lóháton üldözőbe vette a szökevényeket, hogy kieszközölje Varen- nesben való leltartóztatásukat. E város előtt 'ennek következtében már zárva találták a menekülők a hidat. Két, puskákkal felfegyverkezett férfi feltartotta őket, követelvén az útlevelet. E férfiak Drouet és Guil- lame voltak. A község elöljárója, Saus- set szatócs, kit az üldözők előhívtak, ugyancsak ott volt s követelte, hogy az utasok, okmányaik áttekintése végett, lakásába kövessék. A három álruhába bujtatott gárdatiszt a nagyobb számban összesereglő felfegyverkezett emberek ellen nem léphetett föl s maga a király se akarta ezt. Nem ös- merte föl a veszély nagyságát. Ticze közé. 1888-ban e két víztömeg tényleg összecsapott, egy sik tengert alkotva, melyből csak az imregi hegy meredezett ki kopáran, mögötte pedig estende még a nap is vízbe látszott le- szállni. Festői látványnak mindez elragadó, de az okozott pusztulás kell, hogy a hazafi szivét vasmarokként szorítsa össze. Célomat elértem, ha sikerült az olvasót arról meggyőzni, hogy e vidéken komoly bajok vannak, s hogy az intéző körök e bajok orvoslására mindezideig jóformán semmit sem tettek. Hogy is ne vándorolna ki a latorczamenti községek 20 percentje Amerikába? Vájjon be- szélhetünk-e telepítésekről, birtokfeldarabolásokról akkor, midőn még a kisgazdák kezén levő tényleges birtokok megvédelme- zéséről sem gondoskodunk kellőleg? Szatíra, hogy a viz, e hatalmas elem, melynek sodra máshol hatalmas gépek mozgatója, nálunk csak vagyonunk elrablója. Mind e viszonyok tudatában, annál nagyobb lelkesedéssel üdvözölhette az érdekeltség a jelenlegi kormány azon intézkedé sét, miszerint kitűnő szakemberét: Bulyovszky osztálytanácsost a múlt hó 26-ikán leküldtea panaszok s orvoslási módok megtárgyalására. — Királyhelmeczen folyt le e tanácskozás a miniszteri kiküldött elnöklete, az állami szakemberek, Tiszaszabályozó- és szomszéd társulatok képviselőinek részvétele mellett. Az érdekeltség is elég szép számmal volt képviselve, az elnöki megnyitó-beszéd után Szmrecsányi János latorczamenti birtokos éléuk színekben vázolván a Latorcza- vidék általam fent előadott állapotait, az immár elviselhetetlen bajoknak gyökeres orvoslását A királyi család kiszállt a kocsiból és Sausset előtte haladva, egy lámpással világított. Egy alacsony ház első emeleti szobájába vezette a szökevényeket. A nemzet őrök elállták az ajtót. Drouet megzúditotta künn a vészharangokat, mire egész sereg nemzetőr sietett a lakása elé. A szobában Sausset egy, a falon függő képre mutatván, igy szólt a királyhoz. „Síre, ez az ön arcképei“ „Igen, barátom,“ felelte Lajos élénken; „én vagyok a király.“ Fogoly volt, még mielőtt elhi- hette volna. Mikor azonban a bíróság előtt, melyet az elöljáró a jelenlevő községi tisztviselőkből nyomban megalakított, felelnie kellett, amikor hallotta, hogy útját nem szabad folytatnia, s azt a reményt is feladta, hogy Bouillé katonái segítségére fognak jönni: megértette sorsát s ellenszegülés nélkül megadta magát. Az egyik tiszt sürgette, hogy osztogasson parancsokat Bouillé tábornoknak. A király azonban, mintha álmából riadt volna föl, igy válaszolt: „Fogoly vagyok s nem osztogathatok többé parancsokat. Mondja meg Bouillé urnák, hogy tegyen amit tehet.“ Á királyné egy kis zsámolyon ült, két láda közt, melyeken fagyu- gyertyák égtek. Arcvonásai eltorzultak, félénk fiacskáját kebléhez szorította, mintha meg akarta volna akacélzó véleményét a következő három pontba foglalta: 1. a Latorcza, Laborcz s Ung folyó menti községek árviz-ba- jai csakis úgy orvosolhatók, ha a Latorcza vizének egy része a Tisza folyamba tereltetik (Révy Géza Viktor volt igazgató tervének végrehajtása); 2. ezzel egyidejűleg szükséges a Ticze torkolatának zsilippel való elzárása; 3. a még legszükségesebb átmetszések folytatólagos kiképzése s eszközlése az alsó Latorcza mentében. Az érdekeltség egyhangúlag elfogadta és magáévá tette e pontok tartalmát, mint olyat, mely tényleg közös óhajaiknak rövid foglalata. Miután gróf Majláth József a Tiszaszabályozó társulat elnöke, e javaslathoz a társulat nevében szintén hozzájárult, teljes erkölcsi támogatást Ígérve, — következett az elnöki zárszó, melynek folyamán az elnöklő miniszteri osztálytanácsos ajkairól azon biztató enunciációt hallottuk, hogy a kormány meleg érdeklődéséről s jóindulatáról biztosítja az érdekeltséget, s ameny- nyiben az e vidék megmentésére irányuló tervek műszaki, vagy financiális akadályokba nem ütköznek, azok kivitelét majdan el is fogják rendelni. Teljes a reményünk, hogy a komoly szakértő eme nyilatkozata, jóindulatú vélemény alakjában fog majd a kormány előtt kifejezésre jutni, s kiinduló pontja lesz a Latorcza vidék megmentésére irányuló munkálatoknak. HÍREK. Március. — márc. 3. Március beköszöntött enyhe, majdnem meleg levegővel. Ezt a szívességét érdemes meghálálni azzal: hogy dályozni, hogy elvegyék tőle. A család másik része a szomszéd szobában tartózkodott. Mária Antoinette a szatócs feleségét akarta megnyerni, hogy érvényesítené befolyását férjénél. Hiába 1 A forradalom már biztosította magának áldozatait. Az utca tele volt lármázó néppel, mely kiáltozott: Pá- risba velők! Párisba! S már jöttek is a Párisból a menekülők után küldött üldözők, kik elő mutatták a királynak az elfogató parancsot. Odatette alvó gyermekeinek ágyára és kétségbeesve mondá: „Franciaországnak nincs többé királya I“ A királyné e szavakkal csapta földhöz az írást: „Nem akarom, hogy gyermekeim nyugvóhelyét bemocskitsa.“ Reggel nyolc órakor kocsijaikon visszakisérték a szökevényeket Párisba. A nemzeti gyűlés összes tagjai a PEtoille bányafalától a Tuileriákig sorfalat álltak, mögötte megszámlálhatatlan sokaságu néptömeg nyüzsgött. Halotti csend volt s a királyi család borzalommal érezhette a néma Ítélet súlyát. Innentől kezdve tette meg a szerencsétlen királyi pár a vérpadhoz vezető utat, azzal a kis megszakítással, hogy a Tuileriákban még tartózkodniuk volt szabad ideig-óráig. annak a közönségnek nevében, melynek nevében e lap beszélni hivatva van: örvendetes tudomásul vegyük ezt a jóakaratot és ezért Márciusnak szívből jövő, igazán átérzett köszönetét szavazzunk. Március egyébként a böjt hónapja lenne és igy a gourmandok részéről — kik törődnek a religióval is — valami rokonszenves fogadtatásban nem részesülnek; azonban a tapasztalás és a történelem azt mutatja, hogy a gourmandok csak elvétve vallásosak. Március másodszor a pihenés hava lenne és a bálok alkonya. Azonban lassan, lassan elveszíti ezt a jellegét is. Pár nap múlva pl. Ujhely- ben a református hál fogja kivetkőz- tetni ebből a jellegéből, a vidék meg határozottan forradalmi magatartást tanúsít e téren. Ép most beszól még katzenjammeresen tudósítónk tirádákat a királyhelmeczi bálról, mely f. hó 2-án lett megtartva az újhelyi fiatalság igazán nagyarányú részvételével — igen sikerültén. Március 15-ikén a sárospataki bál fosztja meg Márciust a „pihenés és böjt hónapja“ cimü név viselésétől, hogy a homon- nai táncmulatságot ne is említsük. Látható mindezen jelekből, hogy Március hónap név- és cimbitorlást követ el és mi — üldözői a vétkezőknek — nem is késünk itt a ple- numon, kiáltó betűkkel felhívni rá az illetékes (nem tudom melyik) hatóság figyelmét. Utó végre Március igen fiatal s már is annyira romlott, hogy nem késünk — bár praejudikálni nem akarunk — ama nézetnek adni .kifejezést, hogy a végén közönséges gonosztevő válik belőle. Utóvógre még csak három napos Március hava, tekintettel tehát harmincegy napos hosszú életére a legrosszabbra következtetünk. Márciusnak különben van egy réme is: a márciusi fagy. És van egy várva-várt tulajdonsága: a márciusi hó. Ezt a „várva-várt“ jelzőt sokan visszautasítják, de én feltétlenül. tisztelem a nőket, hogy hosszú életű legyek a földön s igy érthető a „várva-várt“ jelző. Ugyauis a márciusi hónak és a hölgyek arcainak valami csekély közük van egymáshoz tudomásunk szerint, s ki lenne olyan balga, hogy ebből a viszonyból meg ne sejtené az ismeretlent, amit alattomban értünk, és ami a „várva- várt“ epithetont indokolja. Márciusnak negyedik tulajdonsága már csak minket, hirlapirás dolgával foglalkozókat érdekelhet. Ne gondolkozzanak kérem, megmondjuk: miért?! Azért, mert ha a hírlapíró Március megérkeztét kellő időben észreveszi s nem lusta kezébe venni a tollat: ez a hónap is jövedelmez egy croquist. Nem akarom magyarázni, (hosz- szas dolog volna) de a laikus is sejtheti: mennyit ér néha egy croquis- cikk —- Március harmadikén.-ih. — Eljegyzés. Balázs Manó, az első magyar általános biztositó társaság tisztviselője eljegyezte Lichtenstein Ilona kisasszonyt Varannóról. — Gróf Andrássy Tivadar birtoka. Mint tudósítónk írja, Gróf Andrássy Tivadar elhatározta, hogy tő- keterebesi birtokának még házi kezelésben lévő részét f. évi október 1-től kezdve kisgazdáknak bérbe adja. — Az idei fegyvergyakorlatok. A hadügyminiszter a tartalék és póttartalék fegyvergyakorlatokra való bevonulását illetőleg több rendbeli, a delegáció kívánalmainak megfelelő intézkedést tett. A magyar korona országainak területéről kiegészülő csapatoknál a fegyvergyakorlatok idejét úgy határozta meg, hogy a bekövetkezendő ujonckiképzéssel ne essék össze. Ennélfogva a fegyvergyakorÁ legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek karátos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMANN-IiA ROCHE & CO vegyészeti gyűr BASEL (Svájez.)
