Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-03 / 25. szám
Sátoralj a-?Jjboly, 1S04. Március 3. 25 52447. Earmiackettodík évfolyam. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szlrmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Efjész évre 12 korona, tó évre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : őátoralja-Ujbely, főtér 9. számKéziratokat nem adunk vissza. Apré hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. A királyhelmeczi Latorcza-értekezlet. Közli: Ticzeparti. — márc. 2. Talán nem lesz érdektelen, ha e lap hasábjain is foglalkozunk egy kérdéssel, mely újabban úgy a szakkörök, mint az érdekeltség fokozottabb figyelmét vonta magára: a Latorcza kérdésével. Aki a Latorcza festőileg szép partjain valaha járt, hol az alföldi rónát félköralakban határolják északról a hegyek, s a kanyargó folyóba a part melletti tölgyfa-erdők s bokros füzesek vetik zöld árnyékukat, nem is képzelné, hogy e kies völgyben mily elkeseredett, komoly harcot folytat a kis ember évtizedek óta a hatalmas elemmel. E harc eredménye még szemmel láthatólag nem észlelhető, mert negativ eredmény ugyanis, ha a lakosság nem megy tőnkre, létét fenntartja s a megszokás erejével tér napirendre az évenként megújuló árviz-bajok felett. Ha pedig a szaporodó anyagi terhek s a soha meg nem szűnő elemi csapások súlya alatt megélni földbirtokán nem képes, akkor vándorbotot vesz kezébe s az intelligens elem elárasztja a városi hivatalokat, a parasztság pedig Amerikába vándorol ki. Ha közelebbi megfigyelés tárgyává teszszük a latorczamenti birtokos lakosság helyzetét, azt igen elszomorítónak, egyelőre vigasztalannak találjuk. Nem sikeresebb anyagi gyarapodásról, fokozandó jólétről, Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Nóta mellett. I. Sir a nóta, jaj, de mélyen Kesereg, Keservénél altatgatom Lelkemet; Bánatkönyem végig pereg Arcomon, Boldogságom csalfa álmát, Hazug álmát siratom. Húzzad cigány! húzzad fájón, Csendesen, Húrjaidnál sírom el majd Keservem; Ha letörve szép tavaszom Virága, Hadd öntöm ki búbánatom E siralmas világra! II. Hosszú az éj, húzzad cigány! Másé lett a szőke kis lány ; Sok szép álmom szertefoszlott, Nem leszek én többé boldog Sohasem. Hogy elhagyott, hej, azóta Vigaszom a siró nóta; hanem a lakosság létkérdéséről van e vidéken szó. Körülbelül 38 község összes külbirtoka, ezen kívül egynéhánynak belsősége is évenként komoly veszélyben forog. A latoVcza-, laboré- és ung- menti 38 község ugyanis mind olyan fekvésű, hogy külbirtokait, szántóföldjeit: a mindennapi ke nyér alapját, évről-évre elönti az árvíz s csupán az időjárás változásának: hóolvadás, esőzés bekövetkezésének időpontjától függ, vájjon a zöld vetést, a rétet teszi-e tönkre a hegyekből lesodort iszap, avagy a boglyában álló szénát, asztagbau álló gabonane- müt sodorja-e el az ár. Néhány községben pedig nemcsak az évi termést teszi kétessé a fenyegető árvíz, de behatol a részben vagy egészben ármederben fekvő faluba, tanyára, mezei munkák idején védekezésre, menekülésre kényszeríti a lakosságot, hullámaira kapja számos év keserves keresményét s megrongálja a 70-80-száztólíban kőalapon, vályogból épített házak egész sorait. Szinte hihetetlen, hogy a feni ecsetelt állapotok, melyeknek túlzás nélkül mai képét igyekeztem feltüntetni, az idők folyamán a kultúra haladásával nem javultak, de rosszabbodtak. A tapasztalat azt bizonyítja ugyanis, hogy inig az egész vonalon kényére volt bizva a Latorcza s emberi kéz folyásába bele nem avatkozott, lényegesen kedvezőbb volt a helyzet. Igen gyors hóolvadásnak, két-három heti esőzésnek kellett bekövetkezni, hogy a Latorcza jelentőSiró nóta, siró lélek, Be keserves lett az élet Miatta. Minden áldott bus éjszakát Nóta mellett virrasztók át; Sir a lelkem, nem alhatom, Zeneszóval altatgatom Keservem. Húzzad oigány 1 hej, ki tudja, Mikor szól a húrod újra? Ha már ilyen árva lettem, Bubánatos nótád legyen Siratóin 1 Szénáról Holozsnyay Cyrill. XVI. Lajos szökése. A „Zemplén“ számára közli: —1 —6. 1791. junius 20-ikára virradó éjjel Franciaország királyi családja a Tuileriák udvarában két nagy utazó kocsira szállt, melyeken a határra akart menekülni. XVI. Lajosnak és nejének, Mária Antoinette-nek nem volt többé maradásuk a párisi kastélyban ; nap-nap után megaláztatásoknak, sőt durva inzultusoknak is voltak alávetve, melyekkel a gyarapodó forradalom a monarchista kormányzat ellen táplált ellenszenvének sebb mérvben kilépjen medréből s akkor is csak a mélyebb helyeket borította el. Mindenütt volt viz, de aránylag mindenütt kevés. Nyári árvíz soha sem szorította ki a legelő marhát a legelőről, s néhány mélyebb ponton pocsolyát hagyva maga után, lefutott gyorsan. Ma azonban a legenyhébb télnek hóolvadása, két-három napos eső elég, hogy meglepő gyorsasággal kilépjen medréből a Latorcza, elönt minden területet, csupán nehány legmagasabb pont, homokdomb marad szigetként a viztengerben. A zöldágviz (április, május hóban), mely azelőtt kárt soha nem okozott, legfeljebb megtermékenyítette, gyorsan befutva az esőre szomjas legelőket s kapálókat, ma még a szántóföldeket is ellepi, kihajtja a marhát a legelőről, kiszámithatlan kárt okozva kis- és nagygazdáuak egyaránt. Vegyük fontolóra a továbbiakban, hogy minek tulajdonítja a tapasztalat s a szakértelem egyaránt, hogy a Latorcza vidékén az állapotok nem javultak, de rosszabbodtak ? Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy két szabályozást létesítettek ez idő óta. Szabályozták ugyanis a felső Lator- czát (Beregm.) szabályozták az Ondava—Tapolyt. Mig azelőtt e vizek saját vidékükön terültek el s csak a tele meder viz tartalma jött le; addig most a töltések közé szorított folyók két nagy vidék összes vízmennyiségét hozzák le nyilsebesen az alsó Latorcza vidékére. A beregi, adott kifejezést és bebizonyította, mennyire megfosztotta hatalmától a királyt. Nem csoda, hogy a király kiakarata magát vonni ebből az izzó légkörből, amelyben kínos perzseléstől kellett tartania és ellenségeinek hatalmából kivonva magát, a külföld segélyével föl akarta venni ellenök a harcot. Tekintetbe véve ezt a harci szándékot, XVI. Lajos szökése végzetes szándék volt. Bűnösnek bélyegezte őt a forradalom szemében, mely előtt kapitulált. A beavatottak és segédkezük mindent kitünően előkészítettek, de részint szerencsétlen véletlennek, részben a király makacssága és vigyázatlansága meghiúsították a kivitelt. A család, mely kísérettel együtt kilenc személyből állt, Korff báróné neve alatt utazott, a király komornyiknak, a dauphin (királyfi) leánynak volt öltöztetve. Három hü gárdatiszt, mint futár szolgált a menekülők védelmére; ám ruháik feltűntek s még csak pisztolyaik se voltak. Ha helyi hatóságok, mint várható volt, útlevelet követelnek és az utasokat azzal a gyanupörrel vizsgálják, hogy kivándorló arisztokratákkal van dolguk, úgy szembe kellett ötleni, hogy a komornyik urnőungi vizekkel telitett Latorcza szemben találja magát torkolatánál az Ondava-Tapoly által meg- duzzasztott Bodroggal, melynek vízmagassága árvíz esetén még a Latorczáénál is csaknem magasabb, — természetes tehát, hogy viztorlódás áll elő, melynek jelentékeny hatása a felső Latorczán mindenütt észlelhető, s minek következménye, hogy eddig soha nem észlelt terjedelemben lép ki medréből, s vize mindaddig stagnál, mig a Bodrog vízmagassága természetes lefolyás utján lényegesen alá nem szállt. A Latorcza torkolatának vidéke tehát e szabályozások óta valóságos vízmedencéje az összes felső vizeknek. íme ezzel eljutottunk az árviz-bajok egy másik komoly okához. Elmulasztotta ugyanis a minisztérium, midőn e két irányban a szabályozásra az engedélyt megadta, gondoskodni arról, hogy e szabályozott folyók megszaporodott vízmennyisége a kellő medret, levezető csatornát lefolyására megtalálja. A felső vizek szabályozásának megkezdése előtt az alsó Latorcza s Bodrog medrének szélesítését és mélyítését foganatba kellett volna venni, ez azouban mindezideig elmaradt. Bár a gyorsabb lefolyás eszközlésére célszerűek a Bodrog és Latorcza merészebb kanyarulatainál történt átvágások, mivel azonban ezek igen kisszabásuak, nincsenek teljesen kiképezve, s a régi meder felszaporodott iszaprétegeinek kikotrásával kapcsolatban nem voljével egy kocsiba ül és hogy Korff bárónő az egész világon annyira ös- mert Mária Antoinette ábrázatát viseli. A király álruhája sem volt megfelelő, s jellemző fizonómiája érc- és papírpénzeken az egész országban el volt terjedve. Mindazonáltal víg- és jókedvüek voltak a társaság tagjai, amikor Pá- ris falain túl voltak. Az az érzés, hogy most már Páris légköréből szabadultak, elfelej ttette velők a veszélyt, mely még a határig fenyegette őket. Bouillé tábornoknak, a királylyal történt megbeszélés szerint, titokban lovas előőrsöket kellett volna felállit- tatnia minden postaállomásnál: minthogy azonban az elutazás váratlanul egy egész napi halasztást szenvedett, úgy ezek az előőrsök, kik a halasztásról nem kaptak értesítést, többnyire már ismét eltávoztak. Az utazókocsikban e miatt nem igen aggódtak. Mária Antoinette vidám volt és sokat csevegett sógornőjével; Lajos csendes, de megelégedett volt. A két gyermek Tourzel asszony udvarnő felügyelete alatt nyugodtan aludt a másik kocsiban. Már Etogesban kárhozatos baleset történt. A nagy kocsi kereke eltört és sok időbe került, mig ki leheLapank inai iszáma 4 óidul.
