Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-14 / 82. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Äuguszt. 14. könyvüket, mert ami egyetlen javaslatunkra, az iparimunkára, úgyis általános tiltakozás következne, a min éppenséggel nem lehetne csodálkozni ebben az arisztokratikus, a kézimunkát és ipart annyira lenéző szerencsétlen hazánkban. — aug. 13. A hatóságok ajánlott levelei. A portómentes hivatalos levelek elküldésénél a hivatalok részéről sokszor merültek fel esetek, hogy oly leveleket, melyeknek megérkezése terminushoz nem volt kötve, sem pedig fontosabb okiratot nem tartalmazott ajánlva adtak fel, igy a postahivatalok dolgát megnehezítették. Most a portómentes hivatalos levelek elküldését, illetőleg Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter újólag intézett rendeletet a törvényhatóságokhoz, azon figyelmeztetéssel, hogy ajánlottan csak azokat a leveleket küldjék, melyek terminushoz vannak kötve, vagy amelyek oly iratot tartalmaznak, mely elvesztés esetén pó- tolhatlan lenne. Az államvasuti alkalmazottak érdekében. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter elhatározta, hogy a nyugdíjban nem részesülő m. kir. államvasuti alkalmazottak aggkor! ellátása érdekében nyugbéralapot létesít s a pénzügy- miniszter hozzá járulásával intézkedett, hogy a szükséges költség már az 1903. évi költségvetésbe felvétessék. Az alapszabályok tervezetét a miniszter még oly időben szándékozik letárgyaltatni, hogy az intézmény a jővő évi január hó elsejével életbeléptethető legyen. Az elmebetegek elhelyezése. A belügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben az elsőfokú közegészségi hatóságokat figyelmezteti, hogy egyes nem veszedelmes elmebetegeket ne szállíttassák fel az országos elmegyógyintézetbe, mert ott úgyis túlzsúfoltság van. E célból a betegek orvosi bizonyítványainak kiállítása körül a legnagyobb körültekintést ajánlja, mert a gyógyintézetek orvosai a bizonyítvány dacára is visszautasítják a beteget, hacsak nem köz- veszélyes elmebeteg. Ez csak felesleges a fegyházba hozták, egy kicsi házikó állt a túlsó oldalon zöld ablakkal, mellette fa, balra a deszkabódé, de hiszen tévedhetett is. Oh! de most látni fogja! Bizonyosan látni fogja! Váljon él-e még nővére, a huszonkét éves Mari ? Talán ő is férjnél van s már vannak gyermekei és akkor ő nagybácsi. Menjen-e nővéréhez? Sohasem hallott róla, lehet, hogy leveleit nem adták át neki. Nem, nem látogatja meg, legfeljebb majd Amerikából ir neki. Mert elmegy mesze, messze, nem marad az országban, ahol talán még ráismernének, nevet is cserél és dolgozni fog. Es mosolyogva veri a faszöget a csizmatalpba . . , Az igazgató belép a napi szemlére, a fegyencek felállanak, s ő a mühelyasztalok közt lassan előre sétál. Az uj igazgató még egy szót sem szólt hozzá azóta, mióta a kérvényét elkészítette, de most felé fordulva mondta : — „Úgy, kérvényt adtál be — nos elhiszem hogy komolyan gondolsz a javulásoddal, meggondolom a dolgot, mert még nem ismerlek ; ha jól viseled magad — majd meglátjuk — kérvényedet beterjesztem pár év múlva.“ Az utolsó szavakat már menőiéiben mondotta, vissza sem pillantva a fegyencre. Ez megdermedve állt, szemeit az űrbe meresztve, a fülei zúgtak, a torka összeszorult, halántékai lüktettek, feje izzó, forró lett, kezei melyek a kalapácsot tartották, jéghidegek. költség a beteg hozzátartozóinak, kiknek a beteg visszavitelére igen gyakran pénzük sincs. Aratóünnep a Bodrogközön. — Kariul, aug. 10. Gróf Mailáth Józsefnak a Bodrogközön fekvő 12000 hold terjedelmű karádi birtokán folyó hó 10-én egy nagyszabású arató-ünnepnek voltunk tanúi, olyannak, mely terjedelemben, szép kivitelében messze földön ritkítja párját. A nevezett nap reggelén a központi „Mária tanya“ zászló díszbe öltözött. Több száz méter hosszúságban asztalok, székek körűi; a bejáraton „Isten álld meg a magyart!“ felirattal egy csinosan festett tábla volt. A tanyát és környékét az úri és köznép nagy tömege lepte el. Délelőtt 10 órakor az uradalmi hat tanya minden irányából csengő dal, ostor pattogás hallatszik. Közelben és távol a nap verőfényében zöld gályákká! díszített ökrösfogatok kalász koszorúkkal ékesített ökrökkel, a szekereken daloló aratókkal közelegtek a központ felé. A hevesinegyei Márkáz, Saár, stb. község szolgáltatta munkás nép nemzeti viseletében, festői látványt nyújtott. Saját fúvó hangszeres zenekaruk a legszebb indulókat és nótákat fúva követte a mene- tet.Pántlikákkal ékes kalászkoszorúkat emeltek a leányok. Az ökrösfogatokon történt bevonulás oly elragadó képet nyújtott, mintha csak az ősmagyarok honfoglaló bevonulását láttuk volna! Miután a körülbelől 1000—1200 főre menő közönség elhelyezkedett a népkertben egy domb közepén: felállott Bencsik István főszolgabíró, és az arató munkásokhoz intézett lelkes beszédében elismerésének adott kifejezést azért, mert az a legnagyobb rendben folyt le; aratók és az uradalom kölcsönösen meg voltak elégedve a munkával, bérrel; felhívta őket, hogy jövőre is hasonló szép rendben folylyon a munka, s hogy az egyetértés és boldogság állandó legyen! Utána Berecz Károly arra hívta fel a nép figyelmét, hogy a föld, mely 1000 év óta táplálja a magyart, bár némán, de esdekelve kér, hogy legyen hű hozzá minden magyar, mint voltak az ősök! A munkás, mikor verejtéke hull a rögre, tudja meg azt, hogy az ő verejtéke az ősök porával csókolódzik, s bár az a rög érzéketTehát. nem. Tehát nem . . .?! Nem megy ki az utcára, nem fogja látni a házikót a zöld redők- kel, nem fogja látni a bükkfát a gáton, és Amerikába sem mehet el. Miért is örült az imént oly nagyon. Hiszen ismét cellájában fog aludni, ismét a csizmatalpat fogja ütni, igy megy az majd napról-napra; a napsugár lassan elenyészik a falon, a toronyóra ütni fog s vasárnapokon a szél áthozza az egyes zenehangokat, és ősszel a bikkfa levelek hullani fognak. Lábai remegtek, egy fájdalmas sóhaj, egy kínos hörgés hagyta el ajkait. Nem! ki kell mennie. Vadul, dühösen vágyott szabadság, a szabadság után! Hiszen lehetetlen, hogy még egy percig is e falak közt legyen — a levegő megfojtaná őt. Az őr az igazgató előtt feltárta az ajtót egy pillanatra, a folyósón felvillant az őrök fegyvere és ő láthatatlanul surran ki a nyitott ajtón. Aztán egy lövés . . . Oly villámgyorsan történt mindez, hogy csak később tértek az őrök eszméletre, csak most vették észre, hogy az igazgató ájultan hever a földön, szive táján egy kis vérfolt látszik. A folyosó végén pedig hátán fekszik a fegyenc, véres hab ajkai körül, még egyszer felugrik, mint az őrült, fekete szemei mintha segélyt esedeznének, összeszoritott ujjai valami után kapkodnak, aztán tompán, nehezen visszaesik a kövekre — halva.... lennek látszik; tud, hall, érez; örvend, hogy magyar láb dobban rajta, magyar legény s lány csengő danája élvezet neki; örvend, hogy magyarnak termi, s hozza meg az évi tápláló adót. A haza forró szeretetére serkenti a népet. Szavait gróf Mailáth József a munkás, lelkes hazafi, a mintaszerű gazda, — Bencsik József főszolgabíró, mint a járás igazi édes atyja, Kazik István tiszttartó, mint az óriás terjedelmű birtoknak felvi- rágoztatója, éltetésével végzi. 12 óra tájt vonultak fel Kazik István tiszttartó elé a munkásküldöttségek, ősi jó szokás szerint átnyújtani a koszorúkat. A verses mondókák egész sora következett, melyek Istenről, a jól végzett munkáról és az uradalom iránti háláról szóltak. Úgy látszik, hogy régebben az iskolatanitók ily verseket ilyen alkalmakra maguk fabrikáltak. Amint hevesi földieink mondták : iskolában tanulták ezeket! Majd a király-helmeczi és saját bandájuk hangjainál, vig áldomásozás közben mulatott a nép. Az úri vendégség pedig Kazik István tiszttartó házánál gyűlt össze, hol is a fényes ebédnél Bencsik István a tiszttartó házigazdát, Berecz Károly a házi nőt köszöntötte fel; zene, tánc mellett a szép ünnepély csak másnap reggel végződött a legszebb rendben. Krónikás. )( Bizalmi szavazat. Varannó város képviselőtestülete e hó 9-én tartott ülésében Füzesséry Pál körjegyzőnek azon alaptalan feljelentésekkel szemben, melyek ellene egy itteni lakos részéről, valószinüleg nemtelen bosszúból tétettek, s mint a vizsgálat kiderítette: minden ok és alap nélkülözésével: Strasser Antal helybeli esperes-plébános képv. test. tag indítványára, egyhangúlag bizalmat szavazott s ezt közlendőnek határozta a jegyző mindama felettes hatóságával, hol Füzesséry Pál körjegyző méltatlanul meghurcoltatott. )( Vásáráthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Tisza-Lúczon ez évi nov. 5-én tartandó országos vásár november 6-ikára helyeztessék. HÍREK. Inczédy László halálára. — augusztus 12. Felleg tolúlt a fényes égi boltra; Szivünkön egygyel újra több a seb: Egy lantnak húrja szakadt szerte[széjjel; Egy poétával újra kevesebb! .. . Ámde azért virágos lesz a lankás, S tavasz fuvalma illatos leszen, Platánfa lombja ép’ úgy fog susogni, S uj dalok csapnak át a szíveken. . . Nincs változás ... és nem marad üresség, Az élet árja zúg, zajog tovább . . . Csak pár akkord siráma sírja vissza A délibábok dőre dalnokát! . . . Lenau Miklós. augusztus 13. 1817-ben a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban szigorú tanárok exami- nálták a humaniórákból Lenau Miklóst. Ugyanazt a Lenau Miklóst, akit Németország feledhetetlen költőjévé tett tehetsége, ugyanazt a Lenaut, akit születésének századik évfordulóján ércben örökített meg szülőhelye: Csatád. Ugyanazt a Lenaut, aki Tokajt a legszebb leányok városának, a legédesebb bor birodalmának és a haza legbájo- sabb vidékének mondta. . . . Sokat írnak utóbbi időben erről az idegenbe szakadt, idegen nyelven éneklő költőről, aki ifjúságának nagy részét magyar földön tölté, és aztán elszállt — fészkéhez hűtelen dalos madárként — más hazába, hogy énekeljen gyönyörűen, szívhez szólón, de nekünk nyelvre idegenül. .. . Talán felmerül sokak lelkében a kérdés, hogy ezt a hűtelen dalos madarat, ki nyelvét, szülőföldjét, hazáját elhagyva — idegen akkordoknak lett búskomor dalosa: minek követeljük vissza ? 1 . . . Erre azt felelhetem: mert ő a mienk volt és szívóvél az is maradt örökre. A dalos madárnak csak a hangja lett más, de szíve nem változott soha! . . Magyar érzések, magyar hangulatok német nyelvű dalnoka volt ő, s talán ép dalainak ez az idegen- szerű, de varázsos hangja emelte egy nagy nemzet költészetének örökké élő lantosává. De a hűtelen madár uj hazájában is visszasírt szülőföldjére s a német nyelv leple alól is a magyar szivü dalos érzései lobogtak fel féktelen szenvedéllyel. A német hang leple alól is kiéreztük és kiérezzük pezsgő magyar vérének szilajságát; a költő német verséből is megcsapja lelkünket a magyar rónák végtelenjének ismerős fuvalma; éreztük és érezzük, hogy dalainak csak nyelve német, de a lelke lángolása, a szive lüktetése az magyar . . . magyar! . . . Ezért követeljük vissza, ezért formálunk jogot a mi hűtelen dalos madarunkhoz, mert a szíve velünk érzett, velünk dobogott s végső deliriumában is azt mondta a német költő: — Háborúba kell mennem. . . . Támad -- a magyar! . . . np. — Felelős szerkesztőnk távollétében a lap mai számáért főszerkesztőnk ifj. Meczner Gyula felelős. — Személyi hir. Ambrózy Nándor, az ügyvédi kamara alelnöke, egy hónapi időtartamra Gasteinba utazott. — A király születése napja. A király születésének hetvenharmadik évfordulóját aug. 18-án a szokásos ünnepségek között ülik meg városunkban. A hivatalos főistentisztelet délelőtt 9 órakor lesz a plébánia templomban. A szertartást Katinszky Geyza főesperes plébános fogja végezni. — Esküvő. Bányavölgyi Toszt László sárosmegyei földbirtokos, e hó 11-én tartotta esküvőjét kupisingi Horváth Mariskával, Horváth József és neje Szunyogh Rozália úrnő leányával. Mint tanuk Baitz József vezérkari őrnagy és Vad ás zy Antal szerepeltek. — Épitik a Kossuth-emlékhelyet. Közöltük már a Kossuth Lajos századik születése napja megünneplésére vonatkozó programmot, s ma már örömmel regisztrálhatjuk, hogy az ünnepélyt rendező bizottság meg is kezdte működését. A napi piac mellett lévő házat, melyben Kossuth Lajos 1836-ban lakott, immár tatarozzák. A ház homlokzatán kiemelkedő háromszög alakú falat húznak, melyben az emléktábla lesz elhelyezve. A leleplezési ünnepély szept. 14-én fog megtartatni. — A magyar szent korona országai Yeres-Keresztegyletének sátoraljaújhelyi fiókja e hó 12-én tartotta Ambrózy - Nándorné és Dókus Gyula elnöklete mellett évi közgyűlését, mely alkalommal a bártfai tűzkárosultak részére 100 korona segélyt szavaztak meg.— Dókus Mihály Volt pónztárnoknak több évi működéséért köszönetét mondott az egyesület. Pénztárnokká egyhangúlag Ehlert Gyulát választották meg. — A sátoraljaújhelyi árvasegélyzö egylet e hó 12-én tartotta közgyűlését Dókus Gyula elnöklete mellett. Előterjesztetett az évi zárszámadás és VÁRMEGYE ÉS VÁROS.
