Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-09 / 80. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. augusztus 9. 80. (2220 ) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szű 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Bíró Bál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Wlassics reformja. — augusztus 7. Nagy a panasz, hogy mig más pályák üresek, addig temérdek a jogász. A mai verseny a gyors és biztos megélhetés felé teszi ezt a túltömöttséget. Mert a jogász, mihelyt valamely államvizsgához jut, már kap hivatalt, kenyeret. De épen a jogász-képzettség különböző fokozata, mely előbb és később kenyérhez jutható társadalmi helyzetet teremt, a jogászság egészségtelen társadalmi fejlődését eredményezte. A mai állapot mellett külön- kűlön jogi kvalifikációt ad az államtudományi államvizsga, a jog- tudományi államvizsga, az állam- tudományi szigorlat, a jogtudományi szigorlat, a gyakorlati bírói vizsga, az ügyvédi vizsga. Évtizedek óta törik a fejüket a kormányférfiak azon, hogy mimódon lehetne a jogtudományi szakoktatást rendezni. Az 1874. évi reform, mely az ügyvédségre nézve a kötelező doktorátust előfeltétel gyanánt kitűzte, nem járt a kellő eredménynyel a jogi szakoktatás nívójának emelése tekintetében Az eredmény az lett, hogy a szigorlatozó ifjúság ellepi a budapesti és kolozsvári tudomány- egyetemek jogi fakultását. A szigorlati vizsgálatok aztán, melyeknek száma évenkint több ezerre rúg, oly sok dolgot ad az egyetemi jogtanároknak, hogy azok tudományuk művelésében A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Mese. Volt, hol nem volt, volt egyszer egy lányka, Oly szép, mint a tavasz nyíló virága; Aki egyszer látta, meg volt igézve, Elmét, szivet bomlasztott a szépsége. Mosolygó kéknefelejts volt szempárja, A szamóca irigy volt az ajkára; ügy ömlött el arcán a báj, a kellem, Mint a hajnal rózsaplrja az egen. S volt, hol nem volt, volt egyszer egy bús [legény, Halálosan szerelmes volt a szegény; Ezt a szelid kékszemű lányt szerette, De szerelmét a leány csak nevette. Napról-napra ölte a bú, a bánat, Mégis hideg maradt lelke a lánynak ; A bús legény szive már-már haldoklott, S a lányka még akkor is csak kacagott. Aztán? . . . Lehűlt a szép tavasz virága, A bús legényt kivitték a sírjába; Temetésén minden leány kesergett, Könnyet csak egy — a kókszemü — nem ejtett. . . . E bús legény sorsa forog eszemben, így járok majd én is veled, kedvesem ; Fagyos lelked szivem lángját kioltja, 8 még egy könyet sem ejtesz a síromra. Szendrői Holozsnyay Clrll. egyáltalán gátolva vannak. Holott az egyetemeknek az elméleti tudomány fejlesztése lenne a legfőbb feladata. A tanárok a ka- detrán és az irodalomban fejtenék ki tevékenységüket és tehetségö- ket. De most a jogtanárok az egyetemen azzal vannak elfoglalva reggeltől estig, hogy egy tisztán gyakorlati jogászpálya, az ügyvédség előkészítésére szolgáló szigorlatokat meghallgassák és annak eredményét mérlegelvén, az illető ifjúnak megadják a kvalifikációt ’erre a gyakorlati pályára, melynek célja első sorban a gyakorlati életszükséglet kielégítése s csak aztán, ha az ügyvédnek ideje marad, esetleg a jogtudomány elméleti művelése. Ezt a kötelező doktorátusi intézményt tehát az jellemzi, hogy éppen ellenkező eredményt hozott létre, mint amit akartak azzal. Ez intézmény mellett az ügyvédi kvalifikáció éppen nem emelkedett. Mert ezen a gyakorlati pályán empirikus tapasztalatokra van inkább szükség és nem elvont elméletekre. De viszont ez intézmény behozatala megrontotta az egyetemi szakoktatás sikerét is. Főként a budapesti tudomány- egyetem jogi fakultása túlzsúfolt lett, tanárai a vizsgálatokkal túl vannak terhelve. Az egyetemi élet súlypontja a tanteremből kizökkentetett és az egész jogi fakultás olyan örökös vizsgáló gépezetté devalválódott. A kötelező doktorátus ekként nemhogy az ügyvédség tudományos nívóját emelte, de még az egyetemi szakoktatás i színvonalát is lerontotta. A vidéki jogakadémiák, melyek 1874. év előtt egész vidékek jogászképzés szükséglétét kielégítették, ettől fogva egyszerű preparandiák, előkészítő iskolák lettek az egyetemi szigorlatozok részére. Ezen egykori jeles főiskolák jelentősége lassanként megszűnt. A huszonöt év alatt két jogakadémiát (győri és pápai) be is szüntették. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, ki még egyetemi profeszszor korából ismerte ezeket a jogászképzési mizériákat, célul tűzte ki a jogi oktatás reformját, melyre nézve egy igen tüzetes javaslattervezetet tett közzé sajtó utján még a múlt őszön. Ezt a javaslattervezetet a miniszter meg- küldötte a királyi Kúriának, a királyi Ítélőtábláknak, főügyészségnek, ügyvédi kamaráknak, ügy- védvízsgálóbizottságoknak és az egyetemnek, valamint a jogi akadémiáknak. Az egyetlen budapesti tudományegyetem kivételével, ezen ösz- szes faktorok helyeslik a javaslat- tervezet vezéreszméit. Helyeslik különösen a kötelező doktorátus eltörlését. Elfogadják az egységes ál lamvizsgálat behozatalát, mely úgy a bírói, mint az ügyvédi pályára képesít. Szerencsésnek tartják ezen egységes államvizsga tárgyainak összeállítását, mely úgy az elméleti tudomány, mint a gyakorlati élet követelményének teljesen megfelelnek. Szerencsésnek tartják az eszmét, hogy a doktorátus tisztán tudományos dísznek maradjon meg, Fürdő-levél. Herkulesfiirdü, aug. hó. Nem hunyom be szemeimet, nem ülök phantasiám szilaj pegazusára. Erre itten szükség nincsen. Mert ha a lelkiismeretes és pontos megfigyelő éles szemével nézném is a déli Kárpátok e mesés gyöngyét, ha hű képét akarnám csupán adni e szép tájnak, ahol a fenséges természet oly pazar kézzel szórta el csodás remekeit, akkor is oly festői képet kellene rajzolnom, hogy ahhoz az én művészi érzékem kevés. S a természetnek e hű rajza, a valónak ezen egyszerű képmása is fenségesen szép volna. Nem kell ide phantasia; a valóság maga felülmúl minden phantasiát. De nemcsak a mindenek ura áldotta meg e kies vidéket, végtelen bőségben ömlő csodahatású gyógyforrásokat, — egy egész sereget, kéneset és sóst is — egekig nyúló sziklahegyeket, balzsamos levegőjű árnyas erdőket és ezek lágy ölében csörgedező kristálytiszta vizű patakot adván neki, hanem az emberi kéz és emberi agy is megtette kötelességét. A nyugateurópai cultura, a modem technika és fejlett Ízlés művei paradicsommá varázsolják e vadregényes tájat. A teremtő isteni alkotása és a gyenge emberi kéz mulékony munkája egy démonikus egészet hoztak létre, ahol gyakorlati pályára való minősítés azonban ne adjon. Csudálatos és majdnem megfoghatatlan a budapesti egyetem különvéleménye, melylyel a javaslattervezetet visszautasítja. Ez a votum persze ama tekintélyes korporációk helyeslő véleménye mellett se nem numerái, se nem pon- derál. Ellenben Wlassics Gyula miniszter a beérkezett kedvező véleményekből elegendő biztatást meríthet arra, hogy a reformtervezetet most már tényleg meg is valósítsa, mert az jóformán az egész ország jogászságának helyeslésével találkozik. R. a beteg és egészséges, a gazdag és szegény egyaránt megtalálja mindazt, amit teste és lelke igényel. Nem folytatom e kép rajzolását tovább. Mert nem egy kartásam vádolhatna azzah hogy elirtam előle a fürdőlevelét. És joggal. Hiszen hány fürdője van szép hazánknak, hány csupán a Kárpátok gyönyörű völgyeiben, ahol a fürdőorvos ezen bevezetésemet joggal magáénak vallhatná 1 Aki a Kárpátokat ismeri és fürdőit bejárta, az tudja csak igazán, hogy „ha a föld Isten kalapja, és hazánk bokréta rajta, úgy e bokrétának is legszebb virágát a Kárpátok képezik“ De mit ér a természet fenséges szépsége, mit a nagy költséggel és fáradsággal megteremtett comfort, ha a közönség minderről tudomást venni nem tud vagy nem akar ? A legkitűnőbb gyógyforrások is hasztalanul bugyognak a föld gyomrából oly melegen és oly bőségben, amikor vajmi kevés a nyomorék, aki azokat felkeresve és használva, csodahatásukért áldaná őket és teremtőjüket. S a viz, amely hivatva volna ezerek panaszát és baját megszüntetni, nyomorékokat lábra állítani, sok emberi életet meghosszabbítani, használatlanul folyik a patakba, itt is csak kellemetlenséget okozva — a pisztrángoknak. Minek is vannak itt e dús források, minek — aug. 9. Liptóvármegye alispánja a következő sorokat közli: A fürdőidény beálltával több tekintélyes fővárosi napilapban Liptóvármegye két országos hirü gyógyfürdőjét érintőleg oly rémséges rablásról és gyilkosságról regélő közlemények jelentek meg, amelyek a nagyközönség körében méltán a legkínosabb feltűnést kelthették és a vezetésemre bizott vármegye közbiztonsági állapotaiban a legsötétebb színekkel illusztrálva, csakis arra szolgálhatnak, hogy vármegyénk országos hirü és fontosságú, a világ minden tájáról látogatott gyógyfürdőinek jó hírnevén a legmélyebb csorbát ejtsék, azok mindenki által szívesen elismert örvendetes fejlődését a jövőre nézve a legkomolyabban veszélyeztessék. A tiszta igazság kiderítése végett, de ama rendkívüli érdek szempontjából is, melyet az idegen- forgalom és fürdőink jövendőbeli fejlődése nemcsak egy vármegyére, de az egész országra nézve is képvisel, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a csorbái tó környékén állítólag előfordult rablás és legutóbb ugyanis rontják itt a levegőt? Hiszen a kénszag nem illatos . . . így vagyunk, a legtöbb hazai fürdővel. Herkulesfűrdő sem képez kivételt. Nemcsak hazánkban, de az egész világon páratlan meleg konyhasós-kénes forrásai évszázadok óta ismeretesek világszerte, de a mi közönségünk előtt mint luxusfürdő szerepelt csupán. Minden elegáns embernek illett „megnézni“ Herkulesfürdőt, éppen úgy, mint Ada-Kaleht és a vaskaput, illetőleg mint az aldunai kirándulás egyik „látványosságát“. Hovatovább a köztudatba ment át, hogy Herku- lesfürdő valóságos kis Monte-Carló, a hol az internationális közönség túlnyomó többségét a mesés gazdagságú bojárok teszik. Ezek viszont, részint talyigával húzott aranyaikkal, másrészt elegáns, sikkes és fényűző hölgyeikkel képezik e hely főnevezetességét. Herkulesfűrdő a románok üdülő és szórakozó helyére alacsonyit- tatott le. „Mehádiá*-ra járni a bontotthoz tartozott. Szóval a kitűnő források másodrangú szerepet játszottak e félmult időben, a főszerep a Cursalon-nak jutott, amely tényleg igen fényes és benne a mindennapi bál (katonazenével) oly meggyökeresedett uzus, hogy azt korlátozni akarni, a fürdő élete elleni merénylet volna . .. Tempora mutantur et nos muta- mur in illis, Az idők tényleg változMT rafti 6 oldftL
