Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-09 / 80. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Auguszt. 9. csak állítólag Lucski fürdő vidékén elkövetett gyilkosságra vonatkozó hírlapi közlemény nem egyéb légből kapott koholmánynál, és a midőn még azt is kijelentem, hogy Liptó vármegye közbiztonsági állapotai teljesen kielégítők a főbenjáró bűntett esete réges-régen nem fordult elő, a tekintetes szerkesztőséget tisztelettel felkérem, hogy jelen nyilatkozatomat közölni szíveskedjék, oly további kérelemmel, hogy a lapok tekintetes szerkesztőségei Liptó vármegyére vonatkozó közleményeiket a jövőre nézve csakis teljes hitelt nyújtó forrásból meríteni méltóztassanak. Liptó- Szent-Miklós, 1902. évi július hó 31-én, J o ó b alispán. A szaglász. Nem fináncról, sem vizsláról vagy egyéb hasznos állatról van itt szó, hanem a Felsőmagyaror- szági Hírlapnál alkalmazott szaglász- ról, kinek főfoglalkozásává lett egyes hivataloknál és hatóságoknál szimatolni, s az ekként összegyűjtött szenzációt az igazság megkerülésével közönségének beadni. Az említett lap ugyan már sokszor megfogadta, hogy a Zemplénnel többet nem foglalkozik, de mert szenzáció kell, rátért tehát ha nem is az újabb politikai, de a régi Zemplénre s igyekszik izetlen élcelődésével azt kikarrikaturázni — dacára annak, hogy nemrégen márciusi számában arról eképpen emlékezett meg: „A Zemplén, melyet Dongó Géza olyan tárgyilagos, korrekt modorban szerkesztett“ stb. De hát ez a t. lap következetessége. Ezután sopánkodik azon, hogy Zem- plénvármegye 451 községe a Zemplénre évi 12 koronával fizetett elő. Ez valótlan állítás, mert a szaglász ur, funkciója közben a kimutatást látva abból meg is győződhetett, hogy 141 község 12 koronával fizetett elő, mig 146 község 8 koronát, és 164 község 4 koronát fizetett s ezért kapták a referádájában emlitett 3 ives lapot. De hazudik akkor is, amikor azt állítja, hogy az uj hivatalos lapért a tek. vármegye községenként 12 koronát szedett. Mert a f. évben is az eddig fizetett előfizetési dijakat szedeti még be, és pedig azért, mert a hivatalos lap évközben lépett életbe és igy a régi előfizetési díj egy része a hivatalos lap volt tulajdonosát illeti s csak a fenmaradó rész lesz az uj hivatalos lap előállítási, szerkesztési költségeire torditva, mig az expediálást költségkímélés szempontjából a vármegye mint kiadó, saját személyzetével eszközölteti. A szaglász ur tovább is megy és azt mondja, hogy a régi Zemplén Vs, esetleg Vie-od résznyi nagyságát kitevő uj hivatalos lapot hajlandó (valószínűleg érdektársa) évi 3—4 korona előfizetési pénzért előállítani. — Hát erre az a megjegyzésünk, hogy a tudtunkkal kötött egyezség szerint a vármegye ennél sokalta olcsóbb ajánlatot kapott és éppen ezért nem lehetett hajlandó a szaglász ur ínye szerint cselekedni. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Válasz a honvédelemügyi minisztertől. Emlitettük annak idején, hogy a város képviselőtestülete feliratot intézett a honvéde- leműgyi m. kir. miniszteri.)ez az iránt, hogy a városban vagy közöshadseregbeli, vagy pedig egy honvéd gyalo0ezred helyeztessék el. Most jött meg a miniszter válasza, mely szerint a kérelem ez idősze- rint nem teljesíthető. A közös hadügyminiszter azonban a városnak egy közöshadsereg idehelyezésére irányuló kérelmét, arra az esetre, ha a VI. hadtest körletében esetleges férőhely-szükséglet állana be, előjegyzésbe vétette. )(A Dusa-hid ügyében Wiczmándy Ödön Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, lapunk július 31-ik napján megjelent számában az illetékes vármegyei hatósághoz és mérnöki hivatalokhoz intézett nyílt interpellációt közölt, amelynek folyományaképpen — mint tudósítónk Írja — e hó 2-ik napján a járási főszolgabíró, a kultur főmérnök és az ál- lamépitészeti hivatal kiküldöttje Butt- kán megjelentek és a községnek már régebben tett távirati jelentésével kapcsolatban megállapították, hogy a község helyesen és törvényesen járt el. A kulturfőmérnök pedig e hó 4-én a kérdéses terület felmérését szakértő közege által már teljesítette is. Mindezek után konstatáltatott, hogy semmi akadály nincs többé, hogy a vállalkozó a hidat megfelelően elkészíttesse és a forgalomnak átadja. Sajnos azonban — Írja a tudósítás — még mai napig sincs hatósági intézkedés arra, hogy a hídfők betömése folyamatba vétessék. Itt a termény hordás ideje és hidunk még ma sincsen. )( Jóváhagyott szabályrendelet. A kereskedelmi miniszter Sátoraljaújhely rendezett tanácsú városnak a kémény- seprési ipar gyakorlása tárgyában alkotott szabályrendeletét jóváhagyta. )( Közutak törzskönyvezése. No- vák és Berger mérnökök, a kereskedelemügyi miniszter megbizottai Nagy- Mihálytól a bacsavai hídig és Ung- vártól Uzsokig pontos térképfelvételeket készítenek az államutról s hogy az állami tulajdon határai ezen térkép alapján bármikor feltalálhatok legyenek, az utak minden törési pontján faragott kőkockákat helyeznek el. A munka mintegy hat hetet fog igénybe venni és körülbelül 12,000 koronába kerül. JEGYZETEK a hétről. * A töprenkedő Hamlet, — Scha- kespeare lángelméjének egyik legbámulatosabb alakja — mond olyasformát, hogy a világon nincsen se jó, se rósz, csak a felfogásunk teszi azzá. — Való igaz, hogy az emberek, akik mint megannyi jövevények bolyonga- nak a földi tereken kétféle felfogást tanúsítanak. Jót, vagy rosszat. Egy- részük már gyermekkorában felteszi az optimizmus rózsaszínű szemüvegét és azon át nézi a világot késő öregségéig. Ezek a boldog emberek, a megelégedett emberek: élik világokat nyugodalmasan, nem sokat törik magukat embertársaik jóvoltáért, rábízzák azt az Isteni gondviselésre, melyben olyan erős hitük vagyon, hogy arra hárítanak minden intézkedést. Minden úgy jó, ahogy van, ez a jelszavuk, a melyben még azt is hozzáteszik ; „ha apáinknak ezer évig jó volt igy, mi se törekedjünk másra.“ Az optimista emberektől kerekedik ki a Pató Pálok népe, családja, mely jeles számmal lakja e szép országot. Más a felfogásuk azoknak, akik a pesszimizmus sötét pápaszemén át nézik a világot s mindent feketének látnak. Gonoszságot gyanítanak ott is, ahol annak nyoma sincs, kétségbeesve szemlélik a társadalom rettenetes romlását. Jajgatnak a város elmaradásán. Rettenetes europerek, akiknek nincs kevesebb kívánságuk, mint az, hogy Sátoraljaújhely legalább is Londonnal vetekedjék. S rémülten látják, hogy mindehhez legalább is — idő kell. Meg pénz is; amivel pedig csínján kell bánnunk ebben a szűkös világban. Vannak azután emberek — nagyon kevés számmal — akiknek nincs szükségük sem a rózsaszínű, sem a fekete pápaszemre. Jól látnak a maguk szemével is. Tisztán és világosan nézik ilyenformán a világot, sem rózsaszínű köd nem fedi el előtte a dolgok mivoltát, sem fekete felhő. S világosan látván, tudván, hogy sok ugyan a hiba, nagy az elmaradottság, de nem akkora, hogy ne lehessen orvosolni. Ezek a tisztán látó emberek aztán keresik az orvoslást. Először is feltárják a bajokat s aztán megmutatják a módozatot, melylyel segíteni lehet. Ezek az emberek az esetek nagyrészében újságba Írnak és nevezetes, hogy bár szinigazságot hirdetnek, a két nagy tábor az optimisták és pesszimisták tábora, csak nagyon ritkán van velük megelégedve. Az optimisták azt mondják, hogy túloznak, mert nincs annyi baj, a pesz- szimisták úgy vélekednek, hogy sokkal több és nagyobb a baj, mint amit felszínre hoznak. Ez a kis elmélkedés pedig vonatkozik Sátoraljaújhely városára, ahol mostanában sok szó esik a város haladásáról, meg elmaradásáról. Mindkét részről bőven vitatják, hogy melyik a valóság. A valóságot pedig csak nehány jószemü ember látja. Akármit mondanak tehát az okkulárésok, az igazság körülbelől az, amit fentebb megállapítottunk, hogy ugyanis van itt egy jókora adag ósdiság, elmaradottság, de íme a régi televénytalajból bőven csírázik elő a haladás színes virága, mely majdan gyümölcsöt is hoz, csak ápolni kell a gyönge palántát. Kertészkedjünk, buzgólkodjunk tehát minden erőnkből telhetőleg minden téren, akkor sikeres leszen a haladás útja. * A sztropkó—havaj—krasznibród —mezőlaborczi közút kiépítésére — gróf Hadik Béla főispánunk sikeres hözbenjárása jóvoltából szorgalmasan folyik a munka, kenyérkeresethez juttatván nehály száz munkást. Másrészről pedig az aratás serény munkája is bő jövedelmet ad mostanában a szegény embernek. Ez a magyar kenyérkereset. Túl az óceánon szintén buzgólkodnak odavándorolt véreink — gyárakban, bányákban. Sötét bányákban, füstös gyárakban. S ama nehéz munka nyomán is bőven hull a dollár. Ez az amerikai kenyérkereset. De a bányákban, gyárakban minden lépten-nyomon ott ólálkodik a sötét szén, a veszedelem. Robbanás, bányalég, gépek okozta szerencsétlenség alakjában. S bőven szedi áldozatát a magyarok között is. Csak most olvastunk híradást a Johnstowi katasztrófáról, amelyben odaveszett egy csomó zempléni ember is. De mennyi az olyan szerencsétlenség, melynek hire nem jut el hozzánk! S csak évek múlva tudja meg az itthagyott család, hogy kenyérkeresője, munkás embere odaveszett, elpusztult nyomorult módon. Hát nem jobb idehaza, virágos mezőkön dolgozgatni, magyar emberek? Idehaza, ahol — ha meghaltok — az édes anyaföld szelíd hantja domborul sírotok felett, mig ott messze idegenben siratlanul feküsztök, erőszakos halál által veszítvén el életeteket! Gondoljatok erre, akiknek fejében ott kóvályog a kivándorlás mételye! HÍREK. Krónika. augusztus 8. Tisztelt közönség ! ime : bizonyítom, Hogy én még mindig létezem s vagyok, S becses lényem, mi van e porhüvelyben A nagy melegben meg nem olvadott; Igaz ugyan, hogy egy pár délutánon Hőmérsékem + 50 fokra szállt, Ámde ilyenkor »douchec-t önték nyafkámba, S igy elkerültem ezt a zord halált. S mivel vagyok : a mondókámba kezdek, S ha lesz tán benne valamely hiba : A melegségtől ered Herculesre ! A sánta versláb s minden galiba . . . Különben is jelentkezzék a lantos, Ki mostan is jó verset produkál ; Dacára, hogy testének hőmérséke, Az ominózus ötven fokra száll. S ha jelentkezik: énekelje, zengje, Hogy ez a város újra ünnepel, Egy névjegyében dobban össze mostan Kis városunkban mindenik kebel . . . Uj fény ragyog le a Kossuth nevére, A kegyeletnek tiszta sugara, Melynek sohsem volt, sohsem éjszakája, Csupán tündöklő, fényes nappala ... 1 És ha ezeket mind elzengi szépen, Jelentse be, hogy áll az uszoda . . . Mert bár meleg van, Szent Antalra [mondom Diákon kivül nem jár más oda . . . Vize kitűnő, hűsítő és tiszta, Hidjék: eléggé nem ajánlhatom , . . Azaz nem én, hanem majd ki helyettem Fog verset irni e hasábokon . . . Mert én kérem -j- 30 fok melegbe Beláthatják, hogy nem dalolhatok: Utóvégre a krónikás is ember, És én meg sajnos ! krónikás vagyok . .. Sajnos! mert ha én direktor lehetnék Ki acéltrösztöt vagy bankot vezet;... Versek helyett egy fürdőben gúnyolnám A -|- 30 fok Reomur meleget . . tak. Románia gazdasági viszonyai az utóbbi időkben lényegesen rosszabbodnak és a bojárok fényes sorai egyre gyérebbek lettek. E körülményhez még a románok fokozodó chau- vinismusa is hozzájárult. S miközben Románia kisded fürdői — az állam óriási mértékben való támogatása mellett — rohamosan fejlődnek, a román luxus-publikumnak apadása mindinkább érezhetővé vált. És Her- kulesfürdő képe a legutóbbi években akkép változott, hogy a vendégek többségét a zajos luxus-közönség helyett gyógyulást kereső betegek képezik, a vidám ezüst sétapálcát dísztelen mankó váltja fel, és a béna beteg nem tesz kifogást a kénillat ellen . . . Tagadhatlan, hogy a fürdő e változása vállalkozóinkra egyelőre nem éppen előnyös, én azonban e tünetben a gyógyfürdő jövőjének biztos alapját látom. Ámily arányban kopik majd a fürdő „régi hire“, épp oly arányban fejlődik majd a forrásoké. Ehhez pedig nem sok idő kell. A források hírét rohamosan terjesztik majd maguk a betegek; mert tessék elhinni, nem létezik hatalmasabb rec- lam, mint azon élő reclam, amelyet a meggyógyult beteg hálatelt szive képez. Herkulesfürdő átmeneti stádiumban van. Leveti luxusfürdői színezetét és mindinkább gyógyfürdői jelleget ölt. Magyar közönségünk és a mi legörvendetesebb jelenség: orvosi karunk is kezd erről tudomást venni. Orvosaink nagyjelentőségű érdeklődése egyre fokozódik. S ha eljön végre az az idő, hogy orvosaink nemcsak a prospectusi ismeretek felületességével, de a helyszínén tett személyes tapasztalatok biztos alapján ismerik majd fürdőnket, akkor sem nekünk, sem vállalkozóinknak nem lesz többé okunk panaszra, az elvesztett luxus-publicumot egyikünk sem fogja többé siratni. S hogy ez időt elérjük, ahhoz egyéb sem kell, mint hogy tisztelt kartársaim, mesterünk Bókay Árpád tanár ur példáját követve, maguk rendezzenek évente balneologiai kirándulást. Bókay tanár jól tudta, hogy mit tett ő akkor, a midőn a balneologiai kirándulásokat életbeléptette. A tudós tanár belátta azt, hogy a legszebb előadás, a legkitűnőbb tanítás hatása sem oly maradandó, mint a helyszínen tett közvetlen megfigyelések és tapasztalatok, valamint az itt szerzett impressiók hatása. Ezért rendezi ő e kirándulásokat évről-évre fáradhatatlanul és páratlan kitartással. Kövessék tanáruk példáját, tisztelt kartársaim! Nehéz munkájukban különben is mindnyájukra ráfér egy-két heti üdülés. Dr. Arányi Zsigmond.
