Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-26 / 74. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. julius 26. 74. (2214.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Jíyári szenzációk. julius 25. Most hogy Bernben a hírlapírók nemzetközi kongresszusán alaposan megmosták a szenzáció haj- hász újságokat, nem lesz érdektelen, ha egy helyi újság egy heti aratása fölött szemlét tartunk. Egyik lapszámában a következő nyári szenzációkat tálalja fel: 1.) Miután a leghatározottabban lecáfolták azt a koholmányát mintha a közigazgatási bizottság ülésén az ügyészi véleményt a választók névsora ügyében fel nem olvasták volna, ezt továbbra is fenntartja. Miért ne, hiszen egy komoly és illetékes helyről szerzett cáfolatot el nem fogadni, ez kész szenzáció. Szenzáció pedig nyáron különösen értéket képvisel. 2. Megtámadja a városi orvost, építészeti felügyelőt, tanácsost, amiért az építkezésnél kötelességszerü szemlét tart, a polgármestert mert törvényes szabadságidejét igénybe veszi; 3. A megyei tisztviselőket, amiért arrébb nem állanak és a bankok felügyelő bizottságában nem engedik át helyüket az erre éhes egy-két — kapaszkodoncnak; 4. A vármegyét, mert törvé nyes eljáráshoz híven a hirdetményeit a hivatalos lapban és szakközege véleménye alapján a publice terjesztendőbb dolgokat egyik legrégibb és legelterjedtebb helyi újságban teszi közzé. Szenzáció kedvéért ő hajlandó volna — A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA Júliusi levél. — júl. 24. Kedves szerkesztő ur! Természetesnek fogja találni, ha e hónapban újólag megnyilatkozom, holmi apró- cseprő események leírásával — természetesen nyári szenzációkkal vegyesen, így illik ez az önök pletykahordójához, ki egész hónapon át fürkész, fülel és hajhász érdekességek után, hogy a hónap végén egy kis levélben tudjon valamit feltálalni elnéző kedves közönségének. Azt ma már érzem, hogy aminő arányban eleinte trómáztam ez irodalmi fellépéseim alkalmával (mondjuk ballépéseimnél) — olyan arányban merem állítani, hogy bátorságot kaptam. Miután e kedves közönség szemében a szeretetreméltóság reflexét ösmertem fel! Sőt akadtak már bátori- tóim is. Még pedig mérvadó „grand seigneur“-ök, itt a közélet szereplői közül valók. Amennyi érdeklődést tanúsítottak irányomban, jobban mondva tárcáim iránt: ez az ellenségeim küzdelmét előttem fényesen letörte. Mert részemről nagyobb érdem és méltánylás, ha tárcáim tetszenek — mintha semmitmondó külsőségeim aratnak olcsóbb és drágább babérokat. Hisz az ezeket ingyen is leközölni. (Am egy asphalt részvénytársaság cikkét pénzért a város és hatóság figyelmébe ajánlja — a szerkesztőség teljes felelőssége mellett. Mikor álszenteskedve sopánkodik a nagy adó miatt, és a kövezés és beton teljesen kielégíti a máig kifejlődött igényeket, akkor a polgárságot uj asphalt- adóval is hajlandó volna megróvatni — azért a néhány koronáért amit e cikk közléséért a t. lapocska bezsebel. És ők beszélnek idealizmusról és a polgárság ügyeinek tisztes védelméről ?) De hát közölni kellett, mert ez is jól fizető nyári szánzáció. Megéri a garast. Menjünk csak tovább: 5. Támadja a községi és körjegyzői nyugdijszabályzat tervezetét, politikai ízzel feleresztve — minden indokolás nélkül; 6. a megyei útadó alapot, mert dacára a pontosan közölt kimutatásoknak, az ő felfogása szerint nem lehet megállapítani, hogy e címen mennyi adó folyt be; 7. a hid építéshez kiküldött bizottságot, hogy miért teljesiti törvényes kötelességét, mikor ez pénzbe is kerül; 8. a rendőrkapitányi hivatalt, amiért felsuroltatja helyiségeit, ahol naponként 20—30 olyan ember is megfordul, aki esetleg epidemikus betegségek csiráit hordhatja magával és ruhája rongyaival; 9. nagy kompakt betűkkel riadót fújva, felhasználja Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc nagy és különben is oly könnyű dolog férfiaknak tetszeni. Elfogadható arcocska, egy ici-pici ártatlan kacérkodás, valami izíéses figyelem a toalettre és uraim önök (ne tagadják) meg vannak hódítva. Debe van bizonyítva,hogy a nős emberek, nem szeretik az okos nőt feleségnek. Minek neki okos asz- szony, akinek majd uton-utfólen a világos tekintetébe és eszébe botol- batik. Belátok néha a férfi sötét leikébe, melybe már sokan belemélyedtek. Pedig szavamra állítom, hogy a fórfi- lélek felületes — és részemről nem tudnék beleesni. De nem vitatkozom, mert amint emlékszem ősrégi politikájuk a nőknek, mint nekem is a férfiakat magukhoz lekötni. A lekötésig — igen — elmegyünk, részint furfanggal, részint „kommst du nicht viliig, so brauch ich Gewalt" mint Geothe mondja rólunk. Hallgatok hát önökről urak, minek zúdítanám a „méh“-rajt ellenem, ha „rózsabimbó“- nak mond is a szentimentális kezdő udvarló. Megszenvedek én ám úgyis ez irodalmi kontárkodásért. Pellengére állítom ártatlan személyemet. Kritizálni, rágni, tanítani, sőt „szidni“ is engedem magamat. Ez utóbbi cselekvő igéért csak is édes anyám hálás, mert én vagyok ez esetben a szenvedő alany. Szóval nehány jó indu- latu gutgesinnt fejmosás nem árt sem nekem, sem más női kollegámnak. szent nevét arra, hogy a kiadójának előfizetőket gyűjtsön. És Zemplénvárniegye megtisztításának titulusa révén formálnak erre jogot. Mindezek után pedig egy vezércikkben ráfogja egy zempléni családtagjára, hogy abban a budapesti perverz bűnügyben szerepel. Ébből azután következtet boldog, boldogtalan erkölcstelenségére. A vármegye, a szolgabirák, a jegyzői, a város, szóval az úri osztály pénzt költ, szeretőt tart, sőt egyikről — úgymond — azt is lehetne állítani, hogy egész háremet tart. És mindezt egy hét rövid lefolyása alatt tálalja fel. Ezek után, ha ilyen epidemi- kus kifejlődéssel fogja követni passzióit, maholnap azt fogjuk olvasni e nyomdafestékes papirosról hogy a Balkán-félsziget lappangó mozgalmaiért Zemplénvármegye felelős, amiért nem igyekezett az ottani néprétegeket tapintatosan maga köré édesgetni, vagy azt hogy a kínai főmandarin azért ugrott meg székhelyéről, mert a sátoraljaújhelyi főkapitányi hivatalt kisurol- ták, hogy Krivány nem Aradon, hanem itt követte el a sikkasztást és hogy csak is az összes lapok sajtóhibája nyomán keletkezett az eredeti téves információ, hogy az olasz király gyilkosa csak itt születhetett Zemplénben, hogy a török szultán egyenesen innen rendezted be a háremét, hogy ők a világ Temps-ja lehetnének, ha a polgárság felbuzdulása előfizetési Például: megtörtént velem a legutóbbi pompás és kedélyes szabadelvű mulatságon, hogy egyik férfi ismerősöm, tárcámra a következő megjegyzést kockáztatta; „A legszebb a tárcáiban az, hogy nincs benne .helyesírási hiba. — És az sem az Ön érdeme, — de azé ki korrigálta!“ Hallott ilyet, legszebb erényemet (t. i. a hibátlan ortográfiámat) is tisztelt szerkesztő ur érdemének róják: fel. Hát ne legyek elkeseredett. Ám jó hogy au fait vagyok a szerkesztőségi dolgokban, és tudom, hogy a kéziratokat bosszú időig őrzik. így ha az illető ellen sajtópört indítok (ez ma különben is divatos) —kitűnik majd az igazság, hogy azok közé a ritka nők közé tartozom kik a „hülyét“ nem j-vel, de ly-al Írják. Hogy a hátam mögött mit mondanak, azzal mi, (a sajtó) vajmi keveset törődünk. „Hidegvér és elegancia,“ e két főtényezőjével védekezbetik ez ellen a zsurnalisztika. De beszéljünk kissé magukról is. Uborkaszezonban még a Zemplén szerkesztősége is valóban érdekes. Kérem üzenetét felelős szerkesztő ur, hol nyaralnak: a kiadó, a szerkesztők, főmunkatárs és belsődolgozótársaink ? Tán csak nem a la ón, Sátoraljaújhelyben ? Ugy-e indiszkrét vagyok. De én magukat — egész a lap kihordó fiukig (akiket néha látok is) ittdijak címén letenné filléreit az ő boltjuk asztalára. Szóval amint látjuk ez a nyomdatermék most már a legin- karnáltabb módon az emberek privát ügyeibe kotorász és nem átallja izgatásaira felhasználni az emberek tisztán magánügyét érintő életmódjait, az „úri“ elnevezést domborítván ki „osztály“-gyűlöletet igyekszik támasztani, hogy ezt politikai tőkévé kovácsolhassa. Fel kell tételeznünk, hogy e vak, szang- vinikus elfogultság maholnap már az emberek leveses táljaiba fogja dugni az orrát, amiért élni és enni merészel még valaki, aki az ő — pénzigéretért közölt asphalt cikkére mindjárt nem hivott össze rendkívüli közgyűlést és azon nyomban fel nem hányatván kő és beton járdákat, ki nem vettetett a polgárságra — asphalt adót. Hogy pedig ezt a heti sajtószemlét a maga meztelen valóságában megtettük és utaltunk a minap lefolyt nemzetközi sajtókongresszusra: ez igen magas nívón álló és legilletékesebb vélemény bírálatát vetítjük vissza arra a politikai küzdelemre, amelyben ez a sajtótermék bunkóval dolgozott egy másik lap ellen és hetenként kétszer a legalaptalanabb vádakat szórta ellenfelei ellen. Hogy ebben legfelsőbb bíróságunk elégtételt adott, ez ország-világ előtt fényes győzelem. Am hogy lássuk a sajtó legfelsőbb fóruma miképpen szól az ilyen harcmodorról, álljon itt a berni nemzetközi sójtókonbon érzem. Különben bosszú a nyár még nyaralhatnak. Könnyű a független férfinek, ha szabadelvű is. Se toilette, se kalapdobozok, se feleség se gyerek csak egyet gondolnak és a Tátrában a gyönyörű Kárpátokban vannak. (Hallom, hogy oda szaladgálnak) És élnek mint a bal a vízben. Mig mi nők, — egy egész télen tervezünk a nyárról, végre eljő az a várva várt nyár, és itthon maradunk állítólag — orvosi rendeletre. így jártam én — ha csak a szőlőnket, mely a Szárhegyen tündöklik el nem nevezem „Borhegy“ fürdőnek — melyben ón vagyok az egyedüli fürdővendég. Mert ón egész nyáron itt szándék- szóm „lombos fák árnyában“ no meg az én kis „vályogkunyhomban“ nyaralni. Ilyenek az Ízlések. De én imádom a természetet jobban mint sok újhelyi, akik nem becsülik sokra, hogy ebből a Szár,- Kopasz,- és Magashegy környékén kijut ám bőven és szépen. Sátoraljaújhely költői részét igy elhanyagolni nem járja. Higyjék el kedves szerkesztőség, hogy ez bó- bekorba vetekedhetnék a maguk által frekventált Tátra élvezeteivel. Mondhatom, hogy ami sokszor gúnyolt ujbelyünk fekvése gyönyörű főstői és a kilátások (e tekintetben) — pompásak is. Persze mint minden dolognál úgy itt is, kis igényekkel kell fellépni és igy könnyen ki vagyunk elégítve. És elmarad a keserű utóiz, Lapunk múl Máma fi oldal.
