Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-26 / 74. szám

2. oldal. ZEMPI/E N. Julius 26. gresszuson (ahol több kiváló ma­gyar újságíró is szerepel) elhangzott következő bírálat, mely: „arra a jelenségre irányítja a figyelmet, hogy a sajtóban a poli­tikai küzdelem néha oly személyes gyűlölködéssel folyik, hogy szinte irgalmatlan birkózássá fajul és hogy ebben a küzdelemben a kölcsönös tisztelet szelleme teljesen hiányzik és csakis az a szándék irányadó, hogy az ellenfelet lebunkózzák. A bírálat joga az ócsárlás jogává lett. Bizonyára nem célunk, — mondja a jelentés, — hogy a meg­győződés kifejezését fegyelmi sza­bályzat alá rendeljük és hogy azt kívánjuk, hogy az iró argumentá­ciójának erejéről lemondjon. Mind- azáltal követelnünk kell azt, hogy a hirlapiró még a polémiában se feledkezzék meg arról, hogy az ellenfél személyi és polgári be­csülete nem védtelen objektum, amelylyel tetszés szerint lehet bánni. A jelentés végül utal azokra a sajtó­termékekre, amelyek csakis arra valók, hogy piszkolódásokat ter­meszszenek, s amelyek csak ily eszközökkel akarnak tisztességtelen keresetet biztosítani. Ez ellen ha­tározottan föl kell lépni és be kell bizonyítani a nyilvánosság előtt, hogy van a sajtónak egy hatalmas pártja, amely önként vállalkozik az ily módon arculcsapott igazság vé­delmére.“ — julius 26. Hadik Béla gróf főispán, a Hadik huszárezrednek ma tartandó évszáza­dos ünnepélyére az ezred meghívása folytán tegnap Aradra utazott. A bor és a megremlelésgyüjtési tilalom. Láng Lajos kereskedelmi mi­niszter a kereskedelmi és iparkama­rákhoz kérdést intézett az iránt, hogy a bor a megrendelésgyüjtés tilalma alól kivétessék-e vagy nem? A ka­marák nagyobb részének véleménye már beérkezett és azok túlnyomó része azt a javaslatot teszi, hogy a bor ne vétessék ki a megrendelésgyüjtési ti­lalom alól, még pedig azért, mivel a bornak és különösen az értékes faj­bornak a magánfeleknél megrendelés­gyüjtés utján való forgalomba hoza­tala külön óvóintézkedést igénylő köz­érdeknek nem tekinthető. A borke­reskedőknek módjukban áll, hogy ott is, ahol bor- és csemege-üzletek nin­csenek, jobb vendéglők vagy fűszer­üzletek utján gondoskodjanak faj­a csúnya csalódás, melyből felo­csúdni nehéz. Különben nem messze tőlünk üdül a Május-kút mentében szintén egy érdekes fürdő-vendégünk az „An- tal-lak“-ban. Az a ragyogó, szépséges hangú énekesnő, akinek csak a szép­sége képes vetekedni, meleg, kedves hangjával, amely majd rövidesen az operaszinpadok ünnepelt szférájában fog csendülve ragyogni és dicsőséget hozni a Sebeők névnek, a szép szőke Sárinak, meg a szülővárosának, amely­nek szép hegységei oly sokszor visz- hangozták e dicsőség fejlődését. Tril­láival a fülemilék éneke kapott ver­senyre és e szép koncert visszhangja ide verődik, az általam némi ma- licával elkeresztelt „E!za-lak“-ba. így nyaraltunk és továbbra is nyaraltunk volna, de Sári kirepült szép kis la­kából. (Már mindennapra vissza is várom.) Ugyanis egyik, bájos kis ba­rátnőm Írja, hogy a bártfai fürdő­ben az elmúlt napokban Po- lonyi Elemér tanár a mi nagyhírű zongoraművészünk, Sebeők Sárikával hangversenyzett fényes erkölcsi si­kerrel. A közönség valóságos eksztázissal ünnepelte városunk két művészét, mit ők kitűnő változatos programmukkal meg is érdemeltek fényesen. — Külön­ben a fürdőben kevés a vendég. Úgy látszik Bártfa a megboldogult királynőnk látogatásakor érte el fejlő­dése tetőpontját és azóta—pedig nem boraik elárusitásáról, de külömben is a bor oly természetű cikk, melynek forgalomba hozatalához nincs szükség a közvetlen megrendelésgyüjtés kivé­teles eszközére, amelylyeí külömben is sok visszaélés történik. A kereske- kedelmi miniszter a válaszok teljes beérkezte után fog e kérdésben ha­tározni. Az uj polgári perrendtartás élet­beléptetése. Az általános polgári per- rendtartás reformja ismét egy lépéssel haladt előre a megvalósulás felé. Az igazságügyi miniszter, mint értesülünk, kidolgozta a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag az életbeléptetési törvényjavaslat előadói tervezetét. Ebben az immár belejezett életbeléptetési törvényjavaslatban külön- külön fejezetekben nyer szabályozást a községi bíráskodás és a tőzsdebirásko- dás, valamint az elvesztett okiratok megsemmisitése iránti eljárás. A per- rendtartás reformjáról szóló ezen javas­latokat a képviselőház bizottsága mind­járt októberben, a képviselőházi szünet után tárgyalás alá veszi. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Az alispán hivatalos útja. Matolai Etele alispán tegnapelőtt hi­vatalos ügyben négy napi tartóz­kodásra Homonnára utazott. )( Városi közgyűlés. Sátoraljaúj­hely város képviselőtestülete augusz­tus hó 5-én tartja rendes havi köz­gyűlését. )( A vármegyei nyugdíj-alapra ügyelő választmány e hó 27-én ülé­sezik az alispán elnöklete mellett. Tárgyak : nyugdíjaztatásért, illetve ha­lálozási járulékok kiutalványozásáért beérkezett folyamodványok felett ho­zandó határozatok. )( A szinnai állatorvos. A föld- mivelésügyi miniszter Pauliczky Ala­dár szinnai járási állatorvost ideigle­nes minőségben Krassó-Szörény me­gyébe helyezte át. Ennélfogva Hadik Béla gróf főispán a szinnai járás állatorvosi teendőinek ideiglenes ellá­tásával Szeleczky Béla homonnai állatorvost bízta meg. )( A tolcsvai népkönyvtár. Tolcsva község képviselőtestülete, a főispán felszólítására egy népkönyvtár felállí­tása iránt államsegélyért folyamodott. A kérelem a szeptember havában tar­tandó megyei közgyűlés utján fog a földmivelésügyi minisztériumhoz fel­terjesztetni. eléggé méltányolható okokból —- ha­nyatlik. Apropos, az idő: az Ég e hónap­ban még mindig gyakran pityereg, azonkívül estéink is aránylag hidegek — szóval ides-tova 4—5 éve, hogy nem élveztünk normális telet, sem nyarat. Ez a julius is olyan limonádé izű, savanyú — megfelel az uborka- szezon sajátságának. Korzóink üresek lettek, a társaság nagy része fürdőzik — csak a mi „elménkének nem sza­bad nyugodni. Akarva nem akarva „szellemes- kedni“ kell, mert a szellemet még nyáron is megkívánja — a nyomda- festék. Én mint fagylaltot adom be e „tulajdonságot,“ mert hüsitő hatást gyakorolok leveleimmel, melyhez a chronique scandaleuse semmi áron nem akar anyagot nyújtani. Borzasztó csendes és morális lett a mi társadal­munk. — Szóval most rámondhatjuk hogy „szegény,“ de becsületes. Nem is látni más embert a kor­zón, mint olyan jó képű spiszbürge- reket, no meg egy pár szolid decens nő alakot, kiknél csakis a fantázia varázsol oldaluk mellé ragyogó uni­formist. Mert sajnos — katonasá­gunk is elment hazafiui kötelességei­nek eleget tenni. Szóval világos képet nyújtottam városunk unalmas életé­ről, melynek fölélesztésére biz’Isten nem kellene egyéb, mint egy ezred katona, azonkívül pár jól sikerült majális, nyári táncmulatság. De ma­)( A Laborczpart szabályozása. Nagymikály város kérelmére a föld­művelésügyi m. kir. miniszter a La­borczpart viz műmunkálatainak az V. kér kulturmérnökség által államkölt­ségen leendő felvételét, illetve a ter­vezetek elkészítését elrendelte. A fel­vételek már már legközelebb fogana­tosítva lesznek és e végből a Laborcz vizét levezetik, amidőn a különben is javításokra szoruló parti munká­latokat is el fogják végezni. )( A vármegyei tiszti főorvosi lakás épületét, mely még a XVIII. szá­zad közepe táján kőből épült Ujhely- nek volt egy rozoga maradványa, az újjáépítéssel megbízott vállalkozó, Zom- bory János építész, már lerontotta. A lerombolt háznak alapfekvése világosan mutatja, hogy Ujhely mai belvárosa, t. i. a Városháza és környéke, még nem is olyan régen, vagyis mikor ezt a most lerombolt ódon épületet ezelőtt 150 esztendővel építették, hogy úgy mondjuk, pince-belváros volt. A főor­vosi lakóházzal általellenben még most is ott szégyenkezik az egykori pince­belváros maradványából a »Nyomárkay- örökösök« kuriális belsőségét képező, egymagában külön térségen éktelen­kedő pincéje. Ennek a pincének volt tőszomszédja, átellenben nyugatra fekvő pincetársa, az a másik nagy pince, melynek a föld alatt három irányban szétágazó alépítményei fölé építették a XVIII. században a most lerombolt alapítványi házat, vagyis a vármegyei tiszti főorvosi lakást. Ennek a régi lakás pincéjének egyik bolto­zatos ága északi irányban a mai vá rosháza alatt húzódik s be van omolva Bizonyos, hogy ez a régen feledésbe merült pince ág volt az, mely a szín­ház építése alkalmával a szinpad fala­zatai alatt beszakadt és nagy zavart idézett elő akkoriban az épülő színház körül. Ennek a pinceágazatnak feltá­madása most az újjáépülő főorvosi lakás szuterénjében némi tervváltozá­sokat von maga után s bizonyára erős hatással lesz az uj törvényszéki palota építésének helymegválasztásáranézve is. )( Verseny tárgyalás. A kassai kir. áll. építészeti hivatal lapunk út­ján is tudatja, bogy a budapest— kassa—zborói állami közútnak 232— 233 kim. szakaszán levő műtárgy helyreállítása 2928 K. költséggel meg­engedtetvén a munka kivitelének biz­tosítása céljából Kassán az ez évi július 30-án versenytárgyalás lesz. Bánatpénz: az engedélyezett költség­összeg 5°/o-a. *) Gál Lajos nagyraboc3ült kollegánk megkért, hogy szokjam lo az idegen kifeje­zésok alkalmazásáról. Így a .magyarság* érde­kében igyekeztem e tárczámban amennyire tudtam követelésének eleget tenni. Tudok ón ám azért idegen kifejezést is használni. Mert az nálunk divat. E. JEGYZETEK a hétről. * Avatag írásokat forgattam a mi­nap. Kisszántói Pethe Ferentz a Her- tzegi tiz Uradalmak Fő-Tisztje és több más Uradalmak Fő-Igazgatójá­nak pallérozott „Mezei Gazdaságsát, mellyet a’ magyar mezei gazdaság tökelletesbitésére, a’ haza természeté­hez s’ a’ nemzet állapotához szabva theoretice és practice kidolgozott, s kiadta pedig nemes Poson városában 1808-ik esztendőben. Tehát közel száz esztendős a könyv, amelyből becses tanulságokat lehet kiolvasni. A mezei gazdaság minden ágazatát részletesen ismerteti a szerző, bizonyságául annak, hogy akkor voltunk még csak igazán me­zőgazdasági állam. A könyv egy fe­jezete igen megkapott. A szőllő ne­velésről és mívelésről értekezék benne Pethe Ferentz uram s eleven, vidám képét tárja elő annak, hogy milyen szüretek valának ennek előtte 100 esztendővel a Hegyalján. A nemes, az isteni nedű mily bőven terme e vidéken s világszerte milyen hírnév­nek örvendenek a hegyaljai borok, melyek megvásárlására idegen orszá­gok kereskedői szüret idején sere- gestől özönlék el ez áldott vidéket, hogy alkut csapjanak a hires hegy­aljai borokra. Azóta változott az idők folyása. Nagyon megszorulánk jó bor dolgá­ban. Minek folytán rákapott a nép­ség a nem magyar gyomornak való német italra: a sörre. Mert hogy a bor ára nagyon megdrágult, az isten­telen filokszera pusztítása nyomán. De íme: a régi idők visszatérnek. A Hegyalja immár újból bőven adja a bort. A nemes jó bort. Amely valaha hires vala minden világrészekben. De amelynek hírét a szűk esztendők alatt elrontá a sok gonosz spekuláns, akik a hegyaljai bor nevezete alatt árulá- nak sok mindenféle kotyvalékot. Én­nek most adjuk meg az árát, mikor már van jó borunk, de nehéz küzdel­met kell vívnunk azért, hogy vissza­szerezzük a jó piacokat, a régi jó hír­nevet. Rövid idő múlva elkövetkezik a szüret és ez a kérdés igen aktuálissá válik. Minden érdeklődésünk ott van annál az erőteljesen megindult moz­galomnál, mely a hegyaljai borok uj térfoglalásán munkálkodik. Persze, a nagy vámpolitika is beléjátszik a mi munkánk sikerébe, vagy sikertelen­ségébe. Ámde csüggedni nem szabad. Ha mi megteszszük a magunkét, agitációnk eredményre kell, hogy vezessen. Mert ezen épül fel a Hegyalja anyagi bol­dogulása. * Budapestről e hó 25-én ingyen vonat szállította a temérdek kirándu­lót a Tátra-lomnici versenyekre. Vál­tig tűnődöm azon, hogy ha az ország központjától oly élénk összeköttetést tudtak létesíteni a nyönyörü Felvi­dékkel, miért oly vérszegény, oly alig számottevő az az összeköttetés, amely például Sátoraljaújhely és a Felvidék közt jelenleg fennáll, holott aránylag közel fekszik e város a Fel­vidék majdnem valamennyi szép pont­jához és egy kis törekvés, a turistika egy kevés fellendítése bizonyára más viszonyokat volna képes teremteni. Tessék csak kinézni egyszer például a Csorbái tóhoz. Alig akad ott ma­gyar turista. A turisták zöme: lengyel és porosz. Akármelyik vasárnapon berlini, de még távolabb eső idegen vidékről való turista-csoportokat ta­lálunk ottan. Nekik ez a kis utazás kellemes nyári kirándulás, amelyet igen gyakran visznek véghez. Nálunk nagyritkán ha akad egy-egy vállal­kozó csoport, amely a Tátra-vidék gyönyörű pontjainak megtekintésére indulna. Holott ennek a költsége nem igen kerül még annyiba sem, ameny- nyit egy-egy mindennapi jó „murin“ elköltenek az emberek. Dehát ilyenek vagyunk mi magyarok, nem tartjuk guk férfiak iszonyú tehetetlenek, ma­guk beérik azzal is, ba maguk közt mulatnak; és Tátráznak — idegen ösvények körül. No meg az a kalab- riász párti. Az valósággal kaszálja az önök jókedvét és önök hangosan kia­bálják mindezekre, hogy „jaj de mulatok.“ Belátom ám, hogy van kivétel is maguk közt, kiknél az „érző kebel“-re is rábukkanhatunk. De ez is már igazán ritkaságszámba megy. Ez is nyári — szenzáció volna. Ha volna. Kezdem érteni, hogy miért be­szél Bismarck az ökör következetes­ségéről. És restelkedem, hogy kissé nem vagyok logikusan következetlen. ’Lássák, valóban nem törődöm, ba önök reflektálnak vagy sem leveleimre, nem várom be válaszukat, én csak haladok az apatikus következetesség­gel még mindig: és minden hónapban bekopogtatok szerkesztőségükbe.*) Re­ményiem, szerény kopogtatásaimra önök mindig a „szabad“ szóval fog­nak felelni, melyért nem győzök eléggé hálás lenni. A maguk szerény munkatársa: N. Elza.

Next

/
Thumbnails
Contents