Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-31 / 140. szám
Sátoralja-Ujlwly, 1902, deceml Megyeien minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. y Szerkesitőség és kiadóhivatal: SAtor&lJsi-TJjhely, főtér 9. bsájsi. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond síé A fill., Vastagabb betűkkel S fill. Kjilítérbti minden garmond sor 80 fill. tfj. M^czner w-yuua főszerkesztő. UA. exAXmw'./ that * felelős szerkesztő, Harmincharmadik évfolyam. __Hám Sándor ffimunkatárs. Előfizetési ára: Egész 6vro 12 korona, félévre S kor negyedévre !5 kor. —~ Egyes szóm ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hudetésekníl minden sző útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- bctiikUel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög1 centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Egy csepp hullott a tengerbe, egy év az öröklétbe! És eltűnt visszahozhatlanul. . ■ . Egy év az örökkévalóságban semmi! Ott ezer esztendő akár egy nap, és egy nap, mint ezer esztendő. Azon hullámzó érzések, eszmék és gondolatok között, melyek az új év felvirradá- sával szivünkben, agyunkban támadnak, alig van erősebb, nagyobb, alig reánk mélyebb benyomást gyakorló, mint az, hogy napjaink, időnk, éveink oly hirtelen múlnak, rohannak. így alig pár órája csak, hála- adólag búcsúztunk el az ó évtől, ma pedig reménykedve fordulunk az új felé. Órák sietnek, hónapok tűnnek s mi ma egy új év kapuja előtt állunk. Midőn a francia királyok földi pályafutásukat befejezte ttek az ország nagyjai királynak megadva a letet, azonnal a trón- •mí járultak, hogy neki .„•t , jobbágyi hódolatukat : :ib Szálló-igévé vállott: •.irály, éljen a király /“ 1&J 1 __únk ma mi is, elbúcsúzva a múlttól — reménynyel telve üdvözöljük az újat, a jelent. A ZEMPLÉN TARCZÁJA. A leánykérdésről. Jelige : Óh 1 nő ! csak Istenedet szeresd úgy, mint a te uradat 1 I. „Hogyan lehetne a nőtlen embereket reábirni, hogy hozomány nélkül is többen nősüljenek?“ A mamák neveljék leányaikat úgy, hogy hozomány nélkül is kínosét érjenek 1 Mert a jól és helyes irányban nevelt leány kincs, nagy kincs; és ha a férfi egy ily jól és helyes irányban nevelt leányt nyer feleségül: ternót csinált, a legnagyobb ternót! És ha a férfiak azt fogják tapasztalni, hogy a mamák leányaikat ily irányban nevelik, akkor a házasságtól nem fognak annyira idegenkedni, mert nem az élet terhének, de áz élet boldogságának fogják azt tekinteni! Neveljétek hát anyák leányaitokat úgy, hogy a férfi a leányban angyalát találja meg, s maradjon is meg egész életén át védangyalának a nő a férfinak; s igy hozomány nélkül is több lesz a nősülés s kevesebb lesz az agglegény. TT inyiogy Nem kívánunk tőle nemeset, dics, ., nagyot. Nem. Csak azt, hogy jobb legyen a többinél és hálával adózzunk majd neki . . . Hogy jobb, boldogabb legyen ez az uj esztendő, mely a XX-ik század 3-ik sarja csupán. Az emberek ugyanazt kívánják egymásnak. Ma sorra hangzik minden küszöbön, kunyhóban és palotában: boldog uj évet! Régi, szép szokás. Már a rómaiak gyakorolták, éltek vele. Hiszen a régi pogány rómaiak az év első hónapját januáriusnak hívták, és pedig Janus nevű pogány istentől nevezve. Janna = kaput jelent, amelynek egyik oldala befelé néz, arra, ami a házban történik, a másik kifelé, a házon kívül levő dolgokat tekinti: azért képzelték s ábrázolták Janus nevű istenüket kettős ábrázattal. Midőn a rómaiak ezen csodás kétábrázatú istenükkel akarták kezdeni az új évet, azt nem hiába tették; mert hisz azt akarták vele jelentetni, hogy az új év alkalmával mindenki szintén ilyetén két ábrázatot vegyen fel s az egyikkel tekintsen vissza az elmúlt időbe, a másikkal pedig a jövőbe, hogy igy okuljanak az uj esztendőben. A mai uj év első napjának tehát két arca van; egyik visszapillant a múltba, a másik pedig a jövőbe. Valamint nem helyesen cselekednék, aki ma a múltról megfeledkeznék: úgy hibázna az, aki a jövőről meg nem emlékeznék. azt minél előbb és minél biztosabban meghódíthassa úgy, hogy ezt lehessen neki mondani: „Beszéljen a mamával!“ Ez legtöbbnyire a férfi lelki világától függ, hogy mily modorú, vagy viselkedésű leány tetszik neki. Mig egyik férfinak a komoly, a másiknak a vig, a szellemes, a harmadiknak csak a feltétlen szép leány tetszik ; eltekint minden mástól, csak az a fő, hogy szép legyen a nő! De hagyjuk ezt, s mind ettől eltekintve, a leánynak magaviseleté legyen kedves, művelt, édesen szerény, vig, szellemes, házias és az egész viselkedését mintegy leányos bájt, övezze a nőiesség. Szóval a férfival szemben a leány mindig maradjon meg nőnek: bájosnak, szerénynek. Hidjétek el, édes leányok, az Istennek úgy sincs kedvesebb teremtése, mint egy édes, bájos leány! . III. „Célravezető-e, ha a fiatal leány bizalmas pajtáskodásba igyekszik lenni az ismerős, de érzelmeit illetőleg reá nézve még idegen fiatalemberrel!“ Általánosan nem célravezető; de sokszor megtörténik, hogy célhoz visz: ha a pajtáskodás alatt a leány azon nimbuszt, mely őt körül kell hogy övezze, túl nem lépi . . . Ezt pedig kevesen tudják megtartani, azért visz ritkán célhoz. Ha a leánylélek a fiatalemberrel való pajtáskodásban nem keres mást, Mert hisz’ régi igazság: a múlt vizsgálata megtanít a jövőben vigyázni, okosabbnak lenni, jobbnak formálódni. Es mire figyelmeztet az elmúlt év? Mi másra, minthogy tartsunk számadást, nem is egy napról, nem egy hétről, hanem egy egész esztendőről ! . . . £s a múltak tanulságaiból kövezzük ki jövő boldogulásunk országutját. Mert az uj év nem más, mint útmutató. A vándor, midőn hosszú utján egy jó darabot haladott és valami jelkő, útmutató mellett megáll, nagyot lélekzik, letörli homlokáról a verejtéket s még egyszer visszapillant a megtett útra, a kiállott fáradalmakra, az út nehézségeire, a tapasztalt szenvedések és élvezetekre. És ily útmutató előtt állunk mi is ma, az örökkévalóság egy jelköve előtt, melyre ez van reáirva: 1903. Álljunk meg tehát és elmélkedjünk . . . A nagy Horatius immár ide- oda kétezer év előtt énekelte: „Ehen fugaces labuntur anni. “ Miként a gondolat, olyan gyorsan futnak az esztendők. És az óráknak, a nap* 'nak nagy története van; megvannak harcai és áldozatai, vívmányai és veszteségei. Hiszen mily rövid egy óra! S még sincs egy is, mely emezt boldoggá, amazt boldogtalanná ne tenné. A bölcs Seneca Írja: „hogy a természet nem adta az időt oly fölösen és bőven, hogy abból valamit elvesztegetnünk csak egy pajtást, akivel kellemesen elmulat s olykor édesdeden kikacaghatja magát. Szóval, szórakozásnak tekinti az egészet. S ez alatt az ártatlan pajtáskodás alatt a férfi egész lelkivilágát kiösmerheti a nőnek, és ha azt olyannak találja, amilyennek lenni ő óhajtja: akkor célhoz vezet... De mihelyest a pajtáskodásba a férj vadászás vegyül, bár ezen szándék az ártatlannak látszó naivkodás alá van rejtve, vagy tettetéssel, szineskedéssel, de a kiszámított céllal, hogy férjet fogjon, s olykor elég ügyesen játszva s ha a férfi nem elég tapasztalt, könnyen lépre kerül . . . Nos ? igy is célhoz vezet. De ha a férfi figyel, bármily kiszámított ügyességgel játsza is a szerepét a nő, mégis észre veszi a szándékot, s ekkor bizony bajosan vezet célhoz . . .! IV. „Mily módszert kövessenek a leányos mamák leányaik nevelésénél, hogy azok minél előbb menyasszonyi koszomhoz juthassanak?“ Tanítsák meg elsősorban is a mamák leányaikat nőnek lenni, műveljék lelkűket, tanítsák meg szeretni tudni, hogyha asszonynyá lesznek szerető feleség, szerető anya váljék belőtök, mert csak egy lelkileg igazán művelt kap-. retni, s amely ' t ez itv lehetne,“ s éppen azért akár soká* akár kevés ideig élünk, egyenlőképen keli kihasználnunk az időt. Kell annál is inkább, mert bár az évek röpülnek és századok váltják föl egymást, de az emberiség sorsa a földön mindig az marad, melyet az ős-szülőknek irt elébük az isteni akarat; „ arcodnak verejtékével keresd kenyeredet.“ Igen, mert bár évezredek tünnek-jönnek, azok minden dicsősége, küzdelme; népek, nemzetek feltűnése és múlása között csak az az egy rendeltetése marad változatlanul az embernek, hogy a mindennapi élet kitartó munkájával szerezze meg kenyerét, higyjen, reméljen egy jobb jövendőben, a munka, kitartás és fáradságnak jutalmazásában az örök igazságnak eme gyümöl csében. A halhatatlan Madách ha talmasan megrázó műve, az „Em bér Tragédiájáéban van megírva hi vatásunk: „Ember küzdj és bízva bizzál\u s ebben meg is van pe csételve az emberiség sorsa. Sor sunk tehát a küzdelem, egyedül vigasztalásunk a reménység. Ez r hatalmas virtuális erő kell, hog) felemelje az egész emberiséget mert: „ÉltUnk rögös hat.irain Két Géniusz vezet: Romóny, Emlékezot.1 Valóban, csak a reménynek é. emlékezetnek szárnyain, életünl eme két géniuszának karjain me gyünk, jövünk az uj esztendő elé megadással bizzuk magunkat az < rv,r:.' iT'. n hű feleség s jó anya lesz. Ä lelket szivet műveljétek hát anyák leányai toknál, mert egy lelkileg is művel nő áldás a férfira, angyala családjá nak, mintegy derűs meleg szerete árad édes lényéből s a szeretet de rüs melegében oly jó lenni; és ez : delej, mely vonz, elbűvöl és leköt! Tanítsátok meg másodsorban ma mák leányaitokat lemondani a sze replés vágyáról és az örült divat-haj száról, amely a jónak nem volt forrás: soha. Tanítsátok meg harmadsorba: mamák leányaitokat háziasnak lenn; s hogy a főzőkanalat megtudják fog ni . . . hogy majdan a drága, de ross szakácsnő kotyvalékját ne legyen kénytelen a szegény férj enni. Nemde urak, ha önök azt fogjál tapasztalni, hogy mind ezt föllelik í nőben, nagyon szívesen lefognak mon dani az agglegéuysógről s aunak pasz szióirói ? Nos, leányok, tegyetek kérdést e irányban a férfiakhoz. V. „Hogyan neveljük fiainkat, hog; azokból agglegények ne váljanak?' Boldog családi élet!? szeretni : feleséget! ? eh! régi, elkoptatott pol gári erények! Elfogadni a vagyoni ráadásul a feleséget! Ki a manó gon dől arra: szivet is keresni! vagy pláne retet fűz a féri f-Sám« 8 cM
