Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-19 / 71. szám

4. oldal. Z E M P L fi N. Julius 19. zfíket írja: A merényletnek csak másnap reggel jöttek nyomára s ak­kor értesült az esetről a rendőrség is, a kik egy cigánykaravánt nyom­ban üldözőbe vettek. A karaván már túl volt a Tiszán és Tisza-Polgár felé haladt. Mikor a cigányokat a sze­kerén ülő kakastollas csendőrök üldözőbe vették, öt férfi közülök lóra ült és elvágtatott. A csendőrök lőt­tek is utánofe, de nem találtak és elíogniok is csak a karavánt sikerült. A csendőrök a cigányokat Szerencsre kisérték, a hol mindent tagadtak, még az öt megszökött cigánynyal való közösséget is. Az ellopott Wert- heim-szekrény már nem volt a cigá­nyoknál. Másnap sürgöny érkezett Szerencsre, hogy a cigánykaraván útjában a Tiszában megtalálták a kasszát — üresen. Tartalmát a meg­szökött öt cigány vitte magával. A kasszát a cigányok akkor lökhették be a Tiszába, a mikor kevéssel a csendőrök által történt elfogatásuk előtt a Tiszához értek. A csendőrség most a legszélesebb körű intézkedé­seket tette meg az öt megszökött cigány kézrekerítése iránt. — Elégett család. Körösi Mihály tokaji lakos, ittas állapotban tért haza, hol Boriska nevű leányát valami csiny- j óért meg akarta fenyiteni. Ütése azonban célját tévesztette, hanem az égő petróleumlámpát döntötte le.. Ez széttört és a kiömlő égő petróleumtól lángba borult Körösi Mihályné, ki már akkor ágyban feküdt, továbbá az említettnek Boriska nevű leánya. Mind­annyian súlyos égési sebeket szen­vedtek, de legrosszabban járt 7 éves József nevű fiúgyermeke, kit a lán­gok a legerősebben perzseltek meg, annyira összeégett, hogy reggelre meg­halt. A vizsgálatot megindították. — Téglagyár Nagy-Miliályon. Brügler Lajos nagymihályi lakos a „Hegyes“ nevű földeken a mocsári ut mentén, körkemencére berendezett téglagyárat állít fel. A közigazgatási hatóság részéről I’sépy Zoltán szol- gabiró e hó 16-án a helyszínén tár­gyalást rendelt és miután a szomszé­dos birtokosoknak a gyár felállítása ellen kifogásuk nem volt, a telepen az engedélyt megadta. — Pályázat postagyakornok-jelölt állásokra. A magyar királyi posta, táviró és telefon igazgatósága száz­nyolc gyakornok jelölti állásra hirdet pályázatot. Pályázhat minden közép­iskolát, vagy ezzel egyforma rangú intézetet érettségi vizsgálattal elvég­zett, legalább tizennyolc éves, fedd- hetlen előéletű és egészséges magyar állampolgár. A napidij két korona, a jelölt azonban köteles az 1903. év szeptemberében Budapesten, vagy Zágrábban a tisztképző tanfolyamot saját költségén hallgatni s mivel napi­diját akkor is megkapja, az illető postaigazgatóságnak kívánatra rendel­kezésére állani. Akik a gyakorlati alkalmazásban beválnak, gyakornokok s utóbb tisztek is lehetnek. A jelöl­teket a tizenkét kerületi posta- és táviró-igazgatóságok tizenkettesével fogják beosztani a szolgálatra. Jelent­kezni augusztus 15-ikóig lehet, köz- szolgálatban levőknek fölöttes ható­ságuk, közszolgálatban nem levőknek az illető főszolgabíró vagy főpolgár­mester utján az illető kerületi igaz­gatóságnál, ahol állást kívánnak. Az igazgatóságok kívánatra a részletes pályázati föltételeket is közük. zedékben ébredt volna fel. Nézzünk szót, hány öreg fiatalt láthatunk még a nagy századból, akiken nem fogha­tott ki az idő, pedig a nyolcvan felé járnak; maholnap a bibliai életkort töltik be. Itt Ujhelyben is szép szám­mal vannak még és legyenek is. Jól esik a lelki felfrissülést élvezni tár­saságukban. Kezük érintése megtisz­telő. Hiszen azt a kardot forgatták, amelyik Isaszegnél, Yácznál, Nagysal- lónál villogott. Némelyik bilincset is viselt. És küzdött, fáradt, szenvedett, valamennyi. Le a kalappal előttük! Hitvány nyegleség elfeledni az érde­met. És ha a példa felemeli a lelket, ha van átöröklés az ideálok szférái­ban, szivünket, elménket tegyük fo- gékonynyá a lelki tranzfuzió számára. Tizennyolc éves korában állott be honvédnek. Harcolt ráccal, osztrákkal, muszkával. A gyermek ifjú testét csak a lélek erőssége tarthatta fenn a 48/49-iki téli hadjárat sanyarú fára­dalmaiban. Világostól, uttalan utakon bolyongva jött haza. És soha egy szót sem szóllott mindazokról, amikben résztvett. Nehány évvel ezelőtt mohó kórdezősködéssel fakgattam, hogy jegy­zeteim számára valamit kicsikarhas­sak. Hiába való fáradtság volt. Amit megtudhattam is, mástól tudtam meg. Keveselte a nemzet erőfeszítését. „Töb­bet is, jobban is verekedhettünk volna“ — volt kevésszavu véleménye. Egy­szer október 6-án találkoztam véle Sátoraljaújhelyben. Feltűnt a nála szo­katlan komorsága. Kérdésemre, ha váljon nincsen-é rosszul, kitérőleg fe­lelt : „de kevesen tudják Ujhelyben, hogy milyen nap van ma.“ Lelkében requiemet tartott. Pedig nem volt szen­timentális hazafi. Ott volt Marsalánál is és sok csa­taterén Itáliának. Arról sem szeretett beszélni. Tréfával tért ki a kérdezős- ködés elől. „Sokat koplaltunk — úgy­mond — mert a talián salátával trak- tált, no meg operával. A vitézségi érem és a milánói scala néhány elő­adásának élvezése, ezekkel jutalmazta az olasz nép fáradozásainkat a nyers paradicsomalmán kívül. A kosztjuk átkozott, hanem dalolni tudnak.“ Mikor hazakerült, dologhoz fogott. A kácsándi semlyékből virágzó gaz­daságot teremtett. Kácsánd pedig ked­ves találkozója lett a környék úri em­bereinek. Neje a magasmű vei tségü és minden izében előkelő úri nő, példás feleség és háziasszony Füzesséry Ot­tilia adott díszt és otthonias kedves­séget a háznak, amelynek enyhére annyi sokan és olyan édesen emlé­kezünk vissza. Mindketten pihennek már a kis falusi temető akácfái alatt. A közéletnek is megadta a ma­gáét. A felső bodrogi vizszabályozó társulatnak éveken át, energikus, buzgó igazgatósági tagja volt. A megyei és a társadalmi élet mozzanataiban, mind­addig mig kínzó betegsége munka- képességét meg nem bénította érdek­lődéssel és egyéniségének jeljes érvé­nyesítésével munkált közre. Talpra­esett ember volt, aki gyorsabb tem­póba tudta hajtani [a vidékies tes- pedtséget, s ha tettereje kitartással párosul, jelentékeny munkakört tölt- hetett volna be. Jó és kedves ember volt. Meleg szivü, világos fejű, a magyar úri em­ber egynémely szeretetre méltó apró hibáival. De hibái szivének nemessé­géből fokozattal s csak magának ár­tottak. Egyéniségének értékét és kel­lemességét nem szállítottak le. A fiatalok közt az volt akit „táncinger­lőnek“ szoktunk nevezni. Nemcsak hogy nem szakított a fiatalság tradí­cióval, hanem vidámsága valódi er­jesztő kovásza volt a felpezsdülő moz­galmas elevenségnek. Valóságos ellen­téte volt napjaink korán besava­nyodó, ellustuló fiatalságának. Nemcsak a hetven esztendővel dacolt, hanem fájdalmas betegségével is, amelyet férfiasán tűrt. Sőt gúnyo­lódott a halállal is. Akik részvéttel­jes szeretettel közelítettek hozzá, ked­ves tréfáival igyekezett felderíteni. A betegségében nemcsak gazdaságának apró-cseprő bajaival bíbelődött, ha­nem hegedülni is megtanult. És az a muzsikálás volt az ő lelki erejének a fokmérője. Mekkora energiának kell abbban lappangani, aki az agóniát is fárasztó tanulással várja! És amikor észrevette, hogy kez­dődik a vég, a gavallér könnyedsé­gével mondta: szervusz Hugó! látod milyen jó lenne már meghalni. Áldás emlékedre kedves jó Bá­tyánk, az a föld, amelyet szerettél, szeretettel ölel kebelére, emlékünkben pedig élsz tovább. X—y. Krónika. A P. H. újabban azzal foglalkozik, hogy szenzá­ció híján ciceró betűkkel közli más lap munkatársá­nak existenciális ügyeit. Tekintetes szerkesztőség! Egyenkiut és összesen: Van nekünk egy hetes-szolgánk, Minthogy kell is, hogy legyen; Azzal fordul ő önökhöz E rímekbe általam: Hogy írják meg, mennyit kap ő, Mert feje nem káptalan, Elfeledte a fiú . . .! Tekintetes szerkesztőség! Tudakozó iroda! Van nekünk egy béresünk is S mivel nem mehet oda, Mivelhogy a lába fáj most, Én általam kéreti: Közöljék le vezércikkben Mennyi „fix“-e van neki . . .! Ez lesz a szenzáció . . .! Tekintetes szerkesztőség! Informácions büró! Valamennyi szedőgyerek, Lapkihordó s berakó, Kéri szépen én általam írjanak egy krónikát: Szenzációs lesz megírni Fizetésüknek fokát, És a lapjuk fogyni fog. Tekintetes szerkesztőség! Kér és eseng mindahány! Közöljék le vezércikkben Egy unalmas délután . . . Mert mindenkit érdekel ám Hogyne érdekelne oh! Hogy mennyit kap a kihordó S mennyit kap a berakó . . .! Várva-várjuk válaszát . . .! —th. Felkérjük t. előfizető­inket és mindazokat, kik az elő­fizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékos összege­ket, valamint az uj előfizetést a már küldött utalványon bekül­deni méltóztassanak. A kiadóhivatal. — A kereskedelemügyi miniszter városunkban. Láng Lajos kereskede­lemügyi miniszter e hó 13-án váro­sunkon át Lemberg felé utazott és a reggeli vonattal érkezett a pályaud­varra. A miniszter, kinek kíséretében Görgey üzletvezető is volt, kiszállott szalonkocsijából és jelentést tétetett magának Röszner Tivadar állomás­főnök által. Ugyancsak Nagymihály- ban is kiszállott, hol Fail Arthur ál­lomásfőnökkel beszélt, egyes helyisé­geket is megnézett. Pár percnyi időzés után a miniszter tovább utazott. — A Hadik-lniszárok jubileuma. A harmadik számú huszárezred, amely 1888 óta örök időkre Hadik tábor­szernagy nevét viseli, nem mint ed­dig jelezve volt e hó 17, hanem e hó huszonhatodik napján üli meg fenn­állásának kétszáz éves jubileumát. Az ünnepet az ezred nagy katonai fény­nyel üli meg állomása helyén Aradon. Az ünnepség programmja ez: Szom­baton, e hó 26-ikán reggel 8 órakor tábori mise és az ezred felvonulása diszmenetben; 9 órakor az ezredpa- rancsnokság az üdvözléseket fogadja, azután reggeli következik. Délután lóversenyek, utána a legénység meg- vendégelése. Este féltiz órakor jubi­leumi bál az aradi Központi Szállodá­ban. Érre az alkalomra a 33-ik aradi gyalogezred zenekara nagyban tanulja Hadik óbester nótáját, melyet Bihari János, a hires magyar muzsikus-ci- gányprimás szerzett 1799-ben. A ju­biláló ezred a szabadságharc éveiben Estei Ferenc Ferdinánd főherceg nevét viselte. A Ferdinánd-huszárok voltak az elsők, akik Kászonyi József ezredes parancsnoksága alatt Gyöngyösön fel­esküdtek az alkotmányra a törzskar­tól kezdve az utolsó emberig. Az akkori tisztikar tagjai közül csak gróf Smidek János százados él Zora- borban. Tavaly még Vojnits Géza százados is élt, mint utolsóelőtti Fer­dinánd huszártiszt. Az ezred 1848-iki vitéz parancsnoka Kászonyi József ezredes nyolc év előtt halt meg Bu­dapesten, mindenkitől tisztelve és sze­retve. A Ferdinánd-huszárok resztvet­tek az isaszegi és nagysallói győzel­mes csatákban, sőt Győrnél maga Görgey Arthur fővezér vezette ro­hamra az ezredet. — Államfogoly. Thuránszky Zol­tán dr. ügyvéd, párbaj vétségből eredő 5 napos államfogház büntetését hol­nap, vasárnap e hó húszadikán, kezdi meg a sátoraljaújhelyi törvényszék államfogházában. — Lelkészválasztás. A kisráskai ev. ref. anyaegyház hívei junius hó 8-án egyhangúlag választották meg Rácz József hardicsai helyettes lel­készt rendes lelkészükké. Uj állomá­sát julius hó 3-án foglalta el. Az azt követő vasárnapon tartotta meg egy­házában az első istentiszteletet, ame­lyen valláskülönbség nélkül megje­lentek úgy Kis-Ráska, mint a szom­széd községek érdeklődő lakosai. Az uj lelkész meghatóan szép beszéd kíséretében foglalta el uj állomását s gyülekezetének osztatlan szeretetét egyszerre megnyerte — Köszönetnyilvánitás. Szemere Miklós csász. és kir. kamarás, or­szággyűlési képviselő, a gálszécsi ev. ref. egyház nagynevű alapítóinak, háromszázadon át patrónusainak, vé­delmezőinek méltó ivadéka, egy szép levél kíséretében 200 (kettőszáz) ko­ronát küldött hozzám a gálszécsi tem­plom építési költségeinek fedezésére. Midőn e nagybecsű adományt egy­házam nevében hálatelt szívvel meg­köszönöm, kívánom, hogy a nagylelkű adományozót anyaszentegyházunk bol- dogitására Isten éltesse s áldja meg minden javaival. Gálszécs, 1902. jul. 16. Péter Mihály ev. ref. lelkész. — Nyári táncmulatság. A nagy- géresi önkéntes tűzoltó-egylet saját pénztára javára Nagy-Góresen, folyó évi július hó 20-án nyári táncmulat­ságot rendez. Belépti dij: személy­jegy 1 kor. 60 fill., családjegy 3 ko­rona. Kezdete délután 5 órakor. Ked­vezőtlen idő esetére fedett helyiségről gondoskodva van. — Öldöklő vonat. Amint szikszói tudósítónk jelenti, folyó hó 14-én a szikszói állomás közelében az 1554. számú tehervonatnak a féke elrom­lott, úgy, hogy a vasúti átjárónál egy kisebb juhnyájon átgázolt és számos juhot ölt meg. Hallomás szerint a juhnyáj tulajdonosa kártérítést fog követelni az államvasutaktól, és jo­gos követelésének megtagadása ese­tén kész az ügyet per útjára vinni. — Vakmerő rablás. Mint lapunk előző számában is meg irtuk, páratlan vakmerőséggel véghezvitt betörést és lopást követtek el a Szerencshez mintegy 8 km. távolságra fekvő és a báró Harkányi uradalmához tar­tozó „Újvilág“ tanyán. Arra járó kó­bor cigányok folyó hó 11-én éjjel betörtek az uradalom tisztilakába s onnan a 10 mótermázsa súlyú Wertheim-szekrényt tartalmával együtt elvitték, a nélkül, hogy valaki észre­vette volna a vakmerő rablást. A Wertheim-szekrényben 5000 korona készpénz volt, melyből a heti bére­sek dijait kellett volna kifizetni. Azonkívül több ezer korona értékű értékpapír is volt benne. Most még erről a hírről tudósítónk a követke­— Földes-féle Margit-Krém. Nem­csak hazánkban, hanem a külföldön v is elismerik, hogy a Földes Kelemen aradi gyógyszerész által készített Mar­git-Krém az összes szépitőszerek kö zott elsőrangú helyet foglal el. Pár nap alatt minden arcot üdít, fiatalít, fino­mít. Szeplőt, kiütéseket, foltokat, rán- czokat és egyéb bőrbajt eltávolít. Min­den hölgynek nélkülözhetetlen. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona. Szappan 70 fillér, púder 3 színben 1.20 k. Kapha­tó a készítőnél és minden gyógyszer- tárban, Utánzatoktól óvakodjunk.

Next

/
Thumbnails
Contents