Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-24 / 138. szám

December 24.

^ u 1 j vr 1

^ragyogóbban. A 'Megváltóban es a megvál ásban való hit- a/, a föi- emeK érzés, iiogy a létért való keserves küzdélem nem a min' O' ' «—’•/

az emberi életnek, létnek nemesebb foglalatja is: a halhatatlan lélek es halhatatlan szeretet jóleső tudata. Igen, mert

a szerető szív, ha megtelik öröm- i ■ ■ , a múlandósághoz köti

érzeményeit. Ezért soha nem tudlak i. oi ei az emberiség leikéből a Megváltóhoz, a halhatatlansághoz fűzött reménykedést. E kétszeres hit, meggyőződés a szivek mélyén gyökerezik, bonnét csak a szívvel együtt lehetne kitépni! De i In ne az emberiség szív nélkül, maga Jézus: az örök szeretet nélkül?

Ezért V »gy tudatosan bár, vagy öntudatlan 1, e hit, ez érzés, e sejt ;em és e gondolat varázsában nnepiik a népek milliói a karácsonyi napokat; ünnepük kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, tudósok és tudatlanok, keresztények és nem keresztények, kaszt, osztály és felekezeti külömb- ség nélkül . . .

M irt csodálatos hatalmasság e szó karácsony! melynek szeretetik teluett mennyei poézise egyenesen az emberek szivéből fakad. A legkedvesebb örömök, lélekemelő indulatok és szelíd erkölcsök varázslatos nyugalmának napja, ünnepe. Mindenkit egy magasabb erkölcsi erő, egy nemesebb érzü- !e .gy elsőt.' szempont emel, ragad: az ezt., ünnep megkapó szépségében vezércsillagul feltűnő

t átfogó eménység és szeretet gyöngéd ösztöne.

Az adományozásnak kedves, az elfogadásnak hálás napja, ideje, alkalma, amikor a felebaráti szeretetnek meleg sugarai a legmagasabb hegy ormáról lehatolnak a völgybe, amidőn megtörik minden Hu úrbéri kevélység, a biborpa1 ástok hogy a

mélységek s bearanyozzák fény. -cók jégvilágos ablakait'. a misztikus karácsonyi tt sótét égbolton miriádnyi csínig ragyog, melyek mindmegannyi mécses r^zg^énvbenlobogMkésm^ mintha a csillagok is fényesebben ragyognának, mint egyébkor. És valóban! a menyország csillagai csak egyszer egy esztendőben szállanak le a földre, amikor is a karácsonyfa gyertyái lesznek itt belőlük.

Karácsony! gyertyafénynyel és ünnepi hangulattal megtelt szó, mely a szülők boldogságát, fénylő gyermekszemekben visszatükrözi. Ünnep, mely uj törvényt adott, nemesebbet a réginél, mely varázslatos erejével átjárta a pogány kultúrát s ezt az érzékiség fertőjében, mohos iszapjában elmerült társadalmat, az üdvösségre vágyó emberiség munkás társadalmává alakította át. A világtörténet fordulópontja a karácsony, amelyhez hasonlót, hozzáfoghatót többet nem ismer a história. Mert civilizáló hatásában oly mélyrehatót, oly általánosat, egyesek és nemzetek életében oly jelentőst, egyénre, családra, társadalomra, ezeknek minden vonatkozásaiban annyira irányitót és végül az egész emberiséget egyesitőt csak Jézus születése volt képes és tudott teremteni.

Et verbum caro factum est. Az ige megtestesült. Az eszme, az igazság, a béke, a szeretet megtestesült, él, uralkodik. Christus Vincit, Christus regnat.

Uj világ gyűlt fel a Pantheonok romjain, és ime a kereszténység eszméje, az emberi egyenlőséggel egyesitett szeretet átalakította az egész világot. Kétezred éve zen- diilt fel az angyalok Glóriája, villant meg a királyok vezető csillaga, de ez a mennyei hang ma is cseng lelkünk előtt, a csodás csillag ragyogása besugározza sziveinket és az édes szeretet, hála, imádat parancs szavával hajt hódolásra a Megváltó előtt. Az ő ösvényein halad az. emberiség, a mi nagy eszme, gondolat hevíti a népek és nemzetek vezéreit, ami jót, igazat, szépet és nemeset elén a tudás szélemé, mind Ő tőle,

A C' piy vmíin

' mmia, o ereue v agy on.

Üdvözölt légy azért szép Karácsony napja! te, hitünk, reményünk és szeretetünk fundamentuma. Szálljon a Jézuska születésének napján béke a nyugtalan szivekbe, hogy virágozzék a hit s boldoguljon az emberiség s a haza! . . .

A politika karácsonya.

Alkalmi karcolat.

— dec. 24.

A politikai láthatár talán még sohasem alkalmazkodott olyan styl- szerűen a karácsonyi hangulathoz, mint az idén. Csupa várakozás, titokzatosság, mysterium mindenütt, no meg kiáltó szó a pusztában. Erezzük az idők méhének teljességét, tudjuk, hogy történni kell valaminek, de arról, hogy mi fog történni még az úgynevezett legbeavatottabbak sem tudnak semmit. Sőt azt se tudjuk, hogy ami már megtörtént, ugyan miért történt. Megtörtént, hogy Krieg- hammer megbukott és Pitreich lett a közös hadügyminiszter. Ugyan miért ? Nagy a találgatás. Szinte csodálom, hogy Dóczy báró, aki annak idején olyan csengő refraineket irt arról, hogy : „mórt lett iró Szana Tamás“ — ezúttal ihletetlenül maradt a múzsától s meg nem ismétlé azt a bohókás, de végtelenül szellemes verset. Pedig milyen könnyű volna, csak az utolsó rímen kellene egy kis változtatást tenni.

Hogy is volt az eredetinek első strófája ?

Az ember-észnek nincs probléma,

Tárni a létnek titka mind,

A nap nem távol, a sir nem néma Szemünk mind’üvó betekint.

Nem riaszt már az Aetna-katlan,

Pólust keres a kutatás;

Csak egy marad megfoghatatlan :

Mórt lett iró Szana Tamás ?

Micsoda könnyen lehetne ezt most igy variálni:

S ... azt kutatja most a riporter,

Ami megfoghatatlan előtte :

Hogy mórt lett Pitreich miniszter?

Bocsássa meg Dóczy Lajos és Szana Tamás is, hogy bele kontár- kodom az ő ügyeikbe, de nehéz dolog ám a csábitó alkalmaknak ellentilönben pedig, ha Petreich ír is olyan derekasan fogja lajd az ő hivatását, mint a a Tamás megfelelt a Dóczy > kt ,ekedő kérdésére, a közös ; . -.;i 3k ő lesz az első hivatott

lisztére.

ü* soha sem lesz alkalma a ,ir iniszterelnöknek szemrehá- __m valamely hadügyminisztert rendeletre, hogy „lehetett volna azt szerencsésebben is megfogalmazni“, mint a hogy Bánffy tette a Henczi-szobor elszállítását elrendelő parancs kiadásakor, mert Szana Tamás bizony kitűnően fogalmaz, s ami fő, szin-magyar az Írása: magyar érzés, magyar gondolat, magyar kifejezés.

*

A titokzatosság ködfátyola borítja a kiegyezés ügyét is. Soha kevesebbet erről a dologról nem tudtunk, mint ma. Kossuth Ferenc próbálkozott utoljára, hogy fellebbentse ezt a fátyolt, de bizony nem sikerült neki jobban, mint a jeruzsálemi zsidó követeknek, akik az Írás tanítása szerint igy szólltak vala Keresztelő Jánoshoz : „Miért keresztelsz, ha te nem vagy ama. Krisztus, sem Illyés, sem Próféta? És felele nékik János, mondván : Én keresztelek vízzel, de ti köz- tetek vagyon, a kit ti nem tudtok Á miniszterek között is van, akit mi nem tudunk, hogy ki, de akinek — azt mondják a „kiáltó szónak"1 modern hősei, — hogy meg kell buknia. Körber miniszter ur, ha már csakugyan elkerülhetetlen, értekezzen ön még egyszer, ami miniszterelnökünkkel, de sürgősen, azután legyen ön az, akit mi eddig nem tudtunk! *

Várakozás, reménykedés, bizonytalanság tapad a vármegye 29-iki közgyűléséhez is. Ki lesz a főjegyző ? Ez most a legtöbbször elhangzó kérdés nem annyira széles, mint inkább hosszú vármegyénkben. Kire köszönt a boldog ujesztendő ? Melyik állás fog megüresedni a főjegyzői szék betöltése után? Ez meg a fiatalabb ge- neratiónak okoz tisztviselőink között fejtörést. Csak egy dolog, ami holt bizonyos, a Dókus Gyula alispán- sága. Istenem, ha Sándor király olyan biztosan tudná, hogy ki lesz a jövendő szerb király, mint ahogy Dókus Gyula tudja, hogy ki lesz 29-én Zemplénben alispán, talán őexcellentiájá- nak Lambsdorff grófnak sem kellene most ebben a hidegben körútra indulnia s megvárná az enyhe,,májust, hogy bemutathassa magát Őfelségének, a mi királyunknak.

i ■ I. ./.er forintos hozományu le- v t keresni s kapott volna is; és el- - tetszik tudni kit? — egy olyan eányt, aki 18 éves kora dacára foltozott k e.H’áb hordta a kosail i házaspár ma —

" lább százezer ko- ou ti . .nal bir, s ma az

os fiú vastag arany a ruhában mulat ■'iueL előkelő hivatal- é rek tartja vele egy ■ < .A . .. s mint becsületes,

g.J a r befolyású polgárul ; gnyerhetni. És az

í Hr ' mi leány, — mert ő

jének az üzletnél, im o’ ínyt vitt-e hozzá

' ; • . intha 1—2 ezer

;• .■ dja az úri dámát,

■ iá, selyemben, s ma

■ ''a;.;- r és gyermekeivel le. ; .bb is fülig adósan engői életét! ?

kell nevelnünk, s rábírni a nőtlen ozomány nélkül is . za ;■ : i természetes, hogy

ni a nőtlen embere - s ki gy gondolkozik, az <■) :í. , „ományra; aki pedig

. . > . , . sse ki a hozomány

is, mert annak a esz kénytelen hit- ii. Az ilyen házaslány nem vágyakozhat, csak azért, hogy éppen asz- szony legyen.

Az a kifogás fog még itt felmerülni: könnyű lehetett akkor, 18—20 év előtt, de ma mennék csak a piacra mezítláb, ugyan mit mondana a világ! Hát igaz, hogy nagyot haladtunk azóta, különösen a cifrálkodás és önámitás terén, — de nem is kívánja ma senki a szolgálótól sem, hogy cipőit a saját talpával kímélje — azonban a divat- és rőfös-kereske- dők számláit leszálithatnók! Ne tessék arra hallgatni, mit mond a trics- tracs, de arra, mit mond a józan ész. Édes apám nem igen idős ember még, de azt mondja, hogy egy iparos lányát, vagy egy gyári munkásnőt meg nem merne kérni, ha most kellene nősülnie, mert egy évi keresménye kevés volna annak egy ruhára, vagy egy éven át elnyúzott pántlikára!

És az is igaz, hogy nincs valami nevetségesebb, mint mikor a szellemileg elmaradott ember hozzá nem illően fel van piperézve. Müveit ember megszólitja olyan nyelven, a milyenen ruhája után a feleletet véli tőle megkaphatni, — s ekkor tűnik ki, hogy felcifrázott majom, kinek összes műveltsége: kérem, kérem, és ismét csak kérem!

Mit szóljunk a hivatalnok osztályról? Itt már azt a másik tényezőt, a kormányt kell elő vennem, mert tréfán kívül mondva, ez szerezhet férjet

a lányoknak ha akar, leginkább. Ne nyomorgassa a hivatalnokait 500 forint fizetés mellett, adjon nekik tisztességes megélhetést, tegye a nős hivatalnok helyzetét anyagilag kedvezőbbé a nőtlenénél, s akkor nem kell nekünk hódítani. Kevesebb ágyú, parádé és több ilyen, s több jut a szellemi munkás ellátására. Valóban isten-kisértés a kis-hivatalnoktól, ha megnősül, hiszen 40—45 forintból havonta hogy él meg, különösen ha

3—4 gyermek is kér a kenyérből? Pedig a kis-hivatalnok van éppen a hozományban szűkölködő leányra utalva, mert magasabb állású embernek, vagy csak jómódú iparosnak a lánya is, ma kicsinyli az írnokot, tudva hogy nem igen bőven telik neki mulatságra és divathóbortra. így marad éppen a hivatalnokok közt sok agglegény.

Hiba van mindnyájunkban. Tökéletes ember nincs a földön. Boldog csak az lehet, akár férfi, akár nő: a aki szorgalmát, becsületes törekvését, takarékosságát adja alaptőkéül a házas élethez. E három tulajdonnal meg lehet hódítani a nőnek a férfit, és viszont.

«

A második kérdés: Hogyan kell viselkedni a lánynak a fiatalember irányában, hogy ezt mielőbb meghódíthassa? Erre már ezer és ezer módon feleltek meg minden rendű és rangú nők úgy, mint férfiak, de röviden azért én is előadom nézeteimet, noha nem foglalom tiz parancsolat alakjába, nehogy még képes levelező lapra kerüljön. A leány tartsa magát azon társadalmi osztály szabályaihoz, amelybe szülőinek polgári állása és vagyoni helyzete szerint sorozva van. Ne majmolja az iparos lánya a nagy- birtokos, vagy magasabb hivatalnokét, — ne utánozza az írnok lánya az alispánét. A ruha nem teszi az embert azok előtt, akik tudják róla, hogy ki ő, legföllebb a kereskedő nevet a markába, hogy drága áruját annak is a nyakára sózhatta, aki részi.tűzetés címén éveken át hordja neki a vételárt, ezer _ percentes hasznot huzva mellette. És ha egy kisebb jövedelmű férfi ilyen körben feleséget keres, nem mer kérőként fellépni a rettentő cifra lánynál, mert érzi, hogy ő az ilyen irányban indult költekezést nem bifjá meg.

Ne beszéljen irodalomról, művészetről és színházról az a lány, aki ehez nem ért. Ne adja a műveltet, ha magában érzi, hogy nem áll ott a valóságban, a hová képzeletének szárnyai néhány Beniczkyné-íéle regény elolvasása után ragadták.

Ne szóljon meg mást; de szeretettel, jó indulattal beszéljen mindenkiről, ha már ki nem kerülheti másnak felemlitését, — s ne irigykedjék senkire cifra, vagy drágább ruhája és ékszerei miatt, mert igen sok ház ég