Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-24 / 138. szám
7 ►lyan íe ilvette, ho ■!>' a közig .azgatás gy* afcörfäM kérdéséit állandóan i nnpiidén ta .rtja az 6 hasábjain, <elvi!ágc< >itást. i útmutatást is ad azol kban a dói Sgokban , amik a küzigazgatárt érdel cUkV a jegyzők érdekeinek pedig 5n szivem íja lesz. bői üdvöz! 8m iíj. Zaj rán urat í l elhatároz ;s összes k oil egált JNem bizonyára az előttem a tődolog, amint ő előttük sem hogy támaszt keresnek testületi érdekeiknek a sajtóval való összeköttetésben, hanem az, hogy világos fővel belátták azt az igazságot, hogy manapság minden tisztviselő csak úgy teljesítheti közmegelégedésre kötelességeit, ha tanul és folytonosan tanul. Hat csak tanuljanak ők figyelemmel és szorgalmasan és ragaszkodjanak hűségesen ahoz az összeköttetéshez, melyet most a magyar sajtó egyik független orgánumával létesítettek. Nagy garanciát látok én abban is, hogy testületi érdekeiknek védelmét nem a protekciónak százados utcsapá- sain valamelyik befolyásos nagy ur kegyeiben, hanem a nyilvánossággal való összeköttetésben keresik. Éljen! Ahol a nyilvánosságban bíznak, ott nem lehet titkolni, takargatni való. Ahol nincs titkolni és takargatni való : ott becsületes, egészséges a közszolgálat, ahol pedig ez a feltétel meg van, ott nem fog hiány- zani a nép megelégedése sem. A nép megelégedése pedig oly nagy kincse az államnak, aminek értékét kiszámítani is alig lehet. Dicséretre méltó, derék dolog tehát a Zajtay Istvánék törekvése. Még egyszer mondom, szivemből üdvözlöm őket elhatározásukért, amit biztató jelnek tekintek a jövőre nézve, hogy Zemplénvármcgye jegyzői kara teljesen megértette azt a hivatást, mely rá az uj formába öltöztetett köz- igazgatás keretében vár. Csakis a karácsonyi hangulat kedvéért nem tudok tehát lemondani egy kis prédikációról. Ha már nem keresnek a jegyző urak ezután sehol másutt protekciót, csak a nyilvánosságban, hát ne is osztogassanak. Abban az uj szabályzatban is benne van, hogy a közigazgatás előtt is minden ember egyforma. Sz. I. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A Zemplénrármegyei Kossuth- szobor-bizottság id. Meczner Gyula elnöklete alatt Nagy Barna és Kovács Gábor bizottsági tagok részvételével AJ E r no\ 1 utolsó ülé set Elfi' szobor hel /ér ek v asa célja» a váró *• zon kéreleni mc 1 k .hogy m laden KC.V le a év» e! veg ye »apiren dre ,ä s es i ítézkedéseket is s. a z £ etleg fen ne riil h akadályokat KÖ7 i szivesk _ j • ’cijetc. Ezen megkeresé «.zonban r nég vá laszt n sni nyert, sőt magán tudó mása szerint azonban a városnál újabb intézkedés nem is történt, A bizottság az elnök előterjesztését tudomásul veszi, de Sátoraljaújhely város polgármesterének jelentését megsürgetni kívánja s különösen kívánja azt, hogy a szobor elhelyezésének kérdése elvégre elintéztes- sék. Közölte elnök, hogy időközben Horvay János és Róna József akadémiai szobrász-művész urak személyesen, illetve levélben művészetüket felajánlották; miután azonban a szobornak helye még felajánlva nincs, enélkül pedig tervezni alig lehetne, de még az sincs eldöntve, hogy a szobor a dicsőült nagy hazafi működésének melyik idejéből, vagy alkalmából terveztessék és az sincs eldöntve, hogy a szobor pályázat, vagy közvetlen megbízás utján létesittessék: a tisztelt művész urakat szives várakozásra kérte. A bizottság az elnök előterjesztését tudomásul veszi. Közölte elnök, az alapnak mai állását, mely szerint a vármegyénél készpénzben befolyt 7538 K. 31 fillér, melyből a megyei 20,000 koronás do- tatióra a tételek kamataiból 1901. év első felében 1491 K., második felében 600 K. 18 fillér összesen 2091 K. 18 fillér esik; a városnál létező alap 8750 K 19 fillér; azaz együtt készletben van 16888 K. 50 fillér, melyhez még a be nem folyt 17908 K. 82 fillér megyei dotatiót hozzáadva, az alap ma 34,197 K. 32 fillérre rúg. A bizottság a közlött eredményt tudomásul veszi egyszersmint felkéri elnököt, hogy a helyi bizottságokat és a főszolgabíró urakat további gyűjtésre megkeresni szíveskedjék. Kovács Gábor bizottsági tag közölte, miszerint a szerencsi helyi bizottságnak megkeresésére Gróf Andrássy Dénes Öméltósága készséggel megengedte, miszerint dicsőült nagy hazánkfiának Monokon levő s a gróf tulajdonát képező születési házát emléktáblával jelölhessék meg. Tudomásul hozta egyszersmint azt is, hogy a szerencsi bizottságnak e célra már mintegy 600 koronája van, javasolta végül, miszerint nagyobb jelentőség okáért az emléktáblának elkészíttetését és leleplezési ünnepélyét szinte a megyei bizottság vegye kezébe, egyidejűleg a tisztelt gróf igazgatójának 3, oldal sür'; >nye: is megőrzés cé’iából atadfa. A bl/ottság Ko\ ács G ür bizvttr gi tagjának jelentését örömmel vette tudomásul, tett indítványát a Rgna 4yobb hazafias készséggel elfogadj:, azzal, hogy az emléktábla ügye egy köze lebbi népesebb gyűlésen lesz még tárgyalandó. Egyben gróf Andrássy Dénes őméltósagának hazafias elhatározásáért xészéről is legméh V.> kos netet szavaz s erről a grófot Sulyov- szky István igazgatóhoz intézett ievél- ben értesíti. )( Yadászterület. A koskóczi körjegyzőség lapunk utján is tudatja, hogy a Dedasócz, Hankócz, Koskócz, Izbu- gya-Hosszumező, Tótjablonya és Tót- kriva községek határában gyakorlandó vadászati jog hat évre bérbe fog adatni a Koskócz község jegyzői irodájában az 1903. évi jan. hó 12-én (tizenkettedikén) tartandó nyilvános árverés alkalmával. Bodrogközi sajátosságok. — A Zemplén számára. — irta: Lengyel Menyhért. Amikor a nyájas olvasó figyelmét a Bodrogközre irányítom, a magyar sajtó egy sajnálatraméltó tévedését vélem jóvátenni. Ugyanis a Bodrogköz még mind- ezideig nem foglalta el a köztudatban azt a helyet, amely méltán megilleti. Amig tisztelt irótársaim a Bácskáról jóizü történeteket bocsátottak közre, melyekben vörösfonál gyanánt húzódott végig az ivás virtusa, amig valóságos hőskölteményekben dicsőítették a bácskai mulatságokat, úgy mutatván be a tiszteletreméltó bácskai polgártársakat, mint akik legyőzhe- tetlenek az ivásban, utolérhetetlenek a duhajkodásban és vendégszeretők a végletekig — addig a Bodrogköz ilynemű tulajdonságairól egy szó sem esett az egész magyar sajtóban.*) Nincsen szándékomban megtépni a bácskaiak koszorúját, amikor azt a szerény állítást kockáztatom meg, hogy Bácska iránt a sajtó elfogult; hagyományszerüleg adódik nemzedékről-nemzedékre a Bácska jó hire és ez igy átment a köztudatba, — természetesen tetemesen megnagyobbítva és kiszínezve, — hogy ma már szent valóság gyanánt hirdeti mindenki azt, amit az irodalom nehány neves mivelője — némi hála fejében az ott eltöltött görbe napokért — annak idején világgá bocsátott. Ma már, ha valamelyik fiatal, de * No, nol Hát a Kemechey »Utolsó mohikánjai« ? Szerk. 24. AXAUgJ C4X JXKSl I/O s mozgalmakr nagy hideg s •, de azért még an hideg telő iskedni ne tud Ina. fne most veszek kézhez egy táviratot, hogy a szinnai járás bizotl »sá£i tíiK~ jai f. hó 2U-án értekezletre i évültök össze s a főjegyzői állásra egyuai> guiag Thuránszky Lászlót jelölték. Kár, hogy a JézuskánaK nem volt beleszólása a közgyűlés határnapjának a megállapításába, mert ő bizonyára 24-re tűzte volna ki, hogy a jó gyermekeknek kellő időben át is adhassa a neki szánt ajándékot, így bizony egyelőre csak a reménységet nyújtja át nekik és még vala- v mit, de ezt már nem csak a jelölteknek, hanem édes mindnyájunknak, akik tisztviselők vagyunk. Tetszik tudni mit? Rubrikát, temérdek sok rub- rikás papirost. Éppen most szállítottak el a nyomdából vagy két mázsát, ezen fogjuk mi egyszerüsitgetni a köz- igazgatást: boldog uj évet kiváuok. Sz. I. Iíj. Zajtay István. — december 24. Rá tetszik ösmerni. hogy ki rejlik ez alatt a névalatt ? Hát a néhai való jó zajtai Zajtay Istvánnak az unokája Nagy apja még úgy mutatta be magát, hogy „tekintetes nemes Szatmár vármegyében, a kecsegés Szamos víznek le mentében, kántor nem vagyok én, nótárius vagyok énu. Az unoka pedig, a nagy- pölöskei körjegyző ur. A régi falupennája és a modern községi jegyző között van legalább is annyi külömb- ség, mint a régi ludpenna és a mai angol acéltoll között. Szinte szeretném azt a nevet adni a hősömnek, hogy dr. Zajtay István, mert Isten ucscse kell neki lega.ább is háromszor annyit mint a mennyit egy-egy ujfajtáju juris szokott (ha még úgy kire is egyik, másik példányát Dongó .s Géza, „kedves barátunk“.) De < tréfálni akarok ifj. Zajtay Istvánék hanem komolyan foglalkozni az htjukkal. Arról jut eszembe a sorsuk, hogy a iltkoriba itt confcrenciáztak. Tanulgatták ők is az uj rendszer- - reájuk eső részét és ha jól tudom, valami szabályrendelet-félét tervezgettek a privát munkájuk díjazása iránt. Nem tudom, hogy mit végeztek, mi mindenben állapodtak meg, de egy dolog megütötte a fülemet. Valami összeköttetés félébe akarnak lépni egy budapesti újsággal, m rt az megígérte és programjába is köbeiül, azért hogy a füstje nem látszik. A lánynak legszebb ékessége és legjobb ajánló levele a háziasság, munkaszeretet; a jól kifejlett esztétikai érzés, amely megtanítja őt a csínra és rendre kevés költség mellett is. A szendeség, a kacérkodás óvatos kerülése, nyugodt és kellemes társalgási modor, oiy hóditó tulajdonságok, melyek mellett a hozományvadászok is elfeledik, hogy mi az ő tulajdonképeni céljuk I A harmadik kérdéssel igen röviden végzek. Nemcsak nem célravezető a pajtáskodás fiatalemberrel szemben, még ha vonzalmáról meg van is a leány győződve; de egyenes és legbiztosabb sírásója az a leány erkölcsi értékének, mert a férfi komolyabb teremtmény, mint a nő és megveti önmagában az igen simulékony, pajtás- Yodó leányt. A tisztes távolt egészen az esküvőig meg kell a leánynak tartania, pajtáskodni csak az asszonynak van már joga. * Ha a lányos mamáknak tanácsot lehetne adni arra, milyen rendszert kövessenek leányaik nevelésénél, hogy azok minél biztosabban főkötő alá jussanak, — úgy egész röviden csak azt kellene nekik mondani: neveljétek úgy a leányt, hogy annak idején áldása legyen az annak a körnek, melyben ő lesz az a fény, mely világit és melegít, amely körnek ő lesz a legdrágább éke, aki paradicsommá teheti ezt a gyarló, bajokkal teljes életet is. Igen, könnyű azt igy elmondani, de nehéz a mamáknak szót fogadniok 1 Hiszen ő köztük is sok van már, aki meg nem engedné, hogy drága magzatának minden óhaja ne teljesedjék, legyen az mégolyán fé!szeg és ostoba isi Nagyon sok mama van, aki már a piacról is haza tér, midőn aranyosa még mindig az ágyban henyél, — s mig a mama súrol, főz, vagy kenyeret süt, addig az édes az ablaknál könyököl, vagy regényeket és divatlapokat forgat. Sok mama abban találja örömét, ha látja, hogy leányát körül rajongják, dicsérik, — műkedvelői előadásokon, ünnepélyeken szerepet játszatnak vele (persze itt is a boltos szokott nyerni), pedig sokszor az ilyen szereplés ára egyébre lenne szükségesebb. És vájjon hány mama van, aki megtanítja leányát a józan, okos vallásosságra, isteni félelmet, egy magasztosabb eszme kultuszát oltja leikébe, — s megtanítja, megszokta^a, őt gyermek-korától kezdve a munka- és emberszeretetre! Részben már ezekből kitalálható, milyen irányt kövessenek a mamák, melyik a legrövidebb ut a főkötőig. * Hogyan neveljük fiainkat, hogy agglegényekké ne váljanak? Millió számra állelőttünk a példa erre, c»ak meg kell figyelni. A paraszt embert veszem példának. Bezzeg nem marad ez agglegény! Ne tessék kinevetni hasonlatommal; nem azért nem marad, mintha szeióny igényei mellett meg sem élhetne asszony nélkül, — hiszen 3 köböl búzáért kapna egy évi kosztot és mosást akármelyik rokonánál, — de egészen más ennek az oka. Kérdezzük meg a kérdést feltevő törvényszéki biró urat, hány falusi ember válóperében ítélkezik addig, mig 100 nadrágos ember, vagy ma- gasrangu hölgy válik élettársától ?! A paraszt ember előtt a házassági eskü szent. Az asszonyt ott aligha sikerül a házibarátnak rossz útra téríteni, de meg nincs is alkalma haszontalan trécselóssel lopni a napot, mert a falusi asszony nem neje, hanem felesége, nem a férjének, de az urának. A férfi kora reggeltől estig el van foglalva, az asszony legnagyobb örömét abban találja, ha szerető gonddal oszthatja meg a férfi terheit, ha hálás kézzel törli le homlokának a fáradalomtól gyöngyözött verítékét! A falusi embert nem lehet elcsalni, hogy szabad idejét máshol töltse, mint élettársa mellett, ez nem ismer klubot, kaszinót, kávéházat. Élete igénytelen, zajtalan, de boldog, irigylésre- méltó, mert abban a kis szalmafedelü házacskában szive tele van már e földön az éden örömeivel. És ezeket látja a falusi ember maga előtt, midőn a katona-sorból kiszabadultán feleség uíán néz, s azért nem marad mondhatni egy sem agglegény. Ma, midőn az intelligens osztálynál már járványnyá lett az agglegénykedés, a falusiak mit sem változtak. Mi hát ennek az oka? A lányok az okai, jobban mondva a nők! A nők először úgy mint lányok, azáltal, mert az árral úszva bedobják magukat az élvekbe, nem képesek, nem birnak elég lelki erővel arra, hogy munkástársai legyenek a férfinak egy életen keresztül, legföllebb a készet segítenek fogyasztani. S ettől félnek a férfiak nagyon. A nők másodszor, mint mamák, mert a hatodik gimnazista fiúnak már elnézik, hogy teszi a szépet a IV. polgárista bakfisnek; nem tiltják el a csatangolás és kétes értékű barátkozásoktól, — az apától dugva, lopva is ellátják egy-egy kis pénzmaggal, hogy az urfi dőzsölhessen. A modern fiatal ember midőn 20 éves lesz, már keresztül élvezte az élet minden variációját. Erre már nem bir ingerrel egy kellemes madonna arc; a legszebb szempár fénye már megtört, zavaros szemeiben tükröződik vissza az éjszakázást megszokott ficsurnak; — fűnek-fának adósa, s már csak arra jó neki a házasság, hogy ha gyáva a meghaláshoz, s nem elég rossz még a közvagyonhoz hozzányúlni, egy hatalmas összegű hozomány utján evickéljen ki a hínár'
