Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-24 / 138. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. december 24. 138 (2268 Harmincharmadik évfolvam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal t SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Kjüttérbes minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ífj. Meczner Gtyula ár. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelés szerkesztő. főmunkatírs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.-* *» Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. cseng az angyali örök szózat: dicsőség! . . béke! . . szeretet! A szép karácsony, az esztendő legmagasztosabb ünnephangja, melynek áhitatos békéjét nem zavarja semmi indulat, ünnepet ül családja körében, szerettei meghitt ölében mindenki, kis és nagy sors ban levő egyaránt. A szeretetnek, a békességnek, az isteni örök dicsőségnek diadalünnepe minden karácsony, a családi szeretetnek édes melege, mely felragyog a karácsonyfa alatt, fényével, glóriájával szét száll az egész világra és áhítatra, hódolásra kényszeríti az emberi szellemet, megindítja a szivet, örömmel tölti el a halhatatlan lelket. A karácsonynak égi bübájossága minden szivbe küld, plántál egy-egy sugarat, hogy megnyissa annak redőit az emlékezés, az igazság, a szeretet, a boldogító béke befogadására. És betellik az emberi lélek azzal a szeretettel, azzal a békével, melynek megtestesülése volt maga Jézus, az Isten fia. Igen, mert Jézus, az Üdvözítő születésével, annak misztikus körülményeivel, az istáló, a jászol, pólyák, széna, szalma, és barmok társaságával — önmaga a lemondó, igénytelen, véghetetlen szegénység e bizonyítékaival, egy uj világot nyit az embereknek, egy szebb világot a valóságosnál: a keresztény alázat, türelem, szelídség és szeretet örök, határtalan és csodás birodalmát. Abból a jászolból árad ki a világ fényessége, terjed szét a tiszta levegő, a mennyei fény, az eszmei örök fönség után. És ez az a mag, mely újra felsarjaz- tatja a cinizmus, a hitetlenség, a túláradt élvezetek, a féktelenség kényelmessége által hátra hagyott iszapjából a szándékosan betemetett virágokat az emberi lélekben. A karácsony fénye, lelket, szivet, elmét tisztitó, átható melege hinti el ma is keblünkbe a vallás frissítő malasztját, ami nélkül ösz- szeroskadna gyarló halandó emberi voltunk az élet temérdek szenvedései alatt. A karácsonyfa gyer- tyácskái kigyulnak, az egész világ az apró, ártatlan gyermekek kimondhatatlan boldogságában gyönyörködik. A zordon sziveket édes, lágy melegség szállja meg, s ott, hol ezelőtt durvaság, önzés honolt, ott, hol a harag sötét éjszakája ülte diadalát, ott, hol az engesztelhetetlen gyülölség érzéketlen jégréteggel vonta be a szivet: ma, mint varázsütésre felolvad a jégkéreg, kisimulnak a zord, haragos arcok és az oly rég nélkülözött égi béke, szeretet — édes vigaszszal tölti be a sziveket . . . És amikor a kicsinyek ajkán fölcseng az üde gyermeki szív ártatlan örömének, boldogságának, elragadtatásának édes nevetése, kacagása, a felnőttekben is visszhangra kél a gyermeki kacaj csengése, velük örvendünk, köztük gyermekekké leszünk, romlatlan szivüket ezen az estén magunkban érezzük, gondtalan, árnyatlan, fel- legtelen korát életünknek visszaképzeljük; jók vagyunk, a szeretet, a béke lakozik lelkűnkben, megbocsátunk mindenkinek, nem akarunk bántani senkit, az önzés démona elhallgat s valami végtelen jó, égi érzék hatja át egész valónkat; elmerengünk egy édes hangon, mely bensőnkben cseng, cseng folyton: béke . . . szeretet . . . £& mélyen érezzük, hogy nincs, nem lehet irigység ezen a szép napon, eltakarja azt a ma született: Örök Szeretet . . . Karácsony! az ideális visszaemlékezések napja. Igen! e napon, ez estén visszaszáll szerető szívünk gondolata azon boldog ideális korba, midőn a karácsonyfa világánál minden ragyogott, tündöklött körülöttünk, de legjobban a mi ártatlan, vidám, naiv gyermekszemeink, amelyek még akkor nem ismertek könyet, bút és bánatot! Ah, mert minden ember .életében csak egy rövid, de kedves időszak van, amelyben csak az élet nemesebb részét látja, érzi az emberi lélek; amidőn minden tárgyon, minden eszmén ott csillog az idealizmus himpora. Ebben a korban, az ifjúságnak fénytől és melegségtől mámoros időszakában, titáni erőt érzünk izmainkban, lelkünk egy önmaga által szőtt, alkotott kis világban él s megvalósítani igyekszik az élet legszebb álmait, bűbájos mechanismussal épiti, alkotja az ifjú kor és élet tartalomdús, varázslatos, ragyogó terveit. Szinte jól esik, hogy karácsony kultusza, hacsak egy napra is zaklatott lelkünket az emlékezet világánál visszavezeti e boldogságos oázishoz. Ünnepi gondolatok. Irta: Demeter János. Az emberi nem 6000 esztendős történetének legelső, legfontosabb eseménye a Karácsony. Betlehem fölött megjelent a fényes hajnalcsillag és bevilágította évezredek múlt és jövendő históriáját. Az angyal pedig leszállóit a földre és hirdeté az örök szózatot: „dicsőség az Istennek és békesség az embereknek: az örökszeretet, a Messiás megszületett"... És a bethlehemi csillag égi fényében, átható mennyei varázsában semmivé perzselődtek az ókor hazug, illettelen bálványai, romba- dőltek Athén templomai, porba omlottak Róma istenszobrai. Elhomályosultak, a feledés ködébe vesztek a nagy fáraók és a világhódító caesárok. A világűrt egy ma született ember isteni lelke, valósága, kultusza töltötte és tölti be: Jézus. Próféták jövendölték, milliók epedték, angyalok hirdették. Születése kétezer éves történet, kétezer éves igazolása az isteni Ígéretnek. A béke és szeretet vallása lett úrrá a földön. Millió és millió kéz kulcsolódik össze e napon. Egy világot betöltő óriási társadalom imádkozik ez ünnepen. Karácsonyt ünnepel! Lelkét, szivét egy napra megszállja e nap csodálatos áhítata . . . évről-évre elzengi zsolozsmáit, évről-évre meggyujtja a hálás visszaemlékezés szövétnekét Jézus születése fölött, mert fülébe Á ZEMPLÉN TARCZAJA. A leánykérdésről. Jelige : .Minden ország talpköve a tiszta erkölcs.' A „Zemplén“ f. évi 98. számában fenti cim alatt megjelent tárcacikk keretében feltett kérdésekre, a cikkíró albiró ur a hölgy közönség válaszát kéri. Legyen szabad nekem e tárgyhoz kissé hosszasabban hozzászólnom, mert éppen ez a kérdés az, mely felett magam is régóta tűnődöm, s mely akár lélektani, akár anyagi oldaláról tekintsük is, de mindenhogy egyike a legfontosabb s legaktuálisabb kérdéseknek ; — noha e beteg ügy szanálását okosabbnál-okosabb fők kísértették már meg számtalan utón és módon, anélkül: hogy nemes igyekezetüknek látható, számottevő eredménye volna. Hajlandó vagyok elhinni, hogy az ilyen kényes kérdésben, ha férfiak részéről történik hozzászólás, a lovagiasság szabályai az irányitók; — nem akarnak, vagy nem mernek keserű igazságokat mondani. Ha nők tárgyalják: könnyen vádolhatók elfogultsággal. Mindkét feltevés jogosult. ügy vélekedem, hogy nem azon leányokról esik tulajdonképen szó, akik a „felső tízezer“ körén belül esnek ; hiszen ezek nem aggódnak férjhez menetelük iránt; de hát nem is ezek képezik a Demzet nő-világának zömét, nem ők irányítják a női kérdést; az ő hivatásuk az élet kihasználása, az élvezetek kelyhének kiürítéséhez minden kellékkel rendelkezvén. Hazánk társadalmi, közgazdasági, művelődése és előhaladása iránti kérdései az intelligens középosztály, a polgárság kezébe vannak letéve. Kik tartoznak ide ? Reményiem, hogy nem vonom magamra a nagy közönség haragját, ha kereken kijelentem, hogy nézetem szerint e kaszthoz tartozik minden olyan társadalmi műveltségű egyéniség, kivel lehet beszélni. Aki nem keresi Londont Oroszországban, de azért zongorázni nem feltétlenül szükséges tudnia. Röviden ; aki kézi munkájával keresse bár kenyerét, vagy tollával, de sem nem kékvérű, sem nem paraszt. E két fogalom közötti helyet elfoglaló emberiség zöme a nemzetnek, ebből kerül ki az iparos, kereskedő, hivatalnok. Ezekről lesz szó; — aki nem tartja magát idevalónak, azt nem érintik, nem érdeklik az általam előadandók. « Feltétlenül aláírom Gál Lajos urnák ama mondását, hogy a leánykérdés nemcsak Ámor hatalmának fogalma, hanem szociális baj nálunk, melynek orvoslását vitális nemzetgazdasági érdekeink kívánják. Sőt éppen a tétel második részére helyezem a fősulyt, mert egy nem igen fényes anyagi helyzetben élő nemzet szociális kérdése mellett Ámor nevetséges epigon, (igaz, hogy mithologice is elég kicsiny) mig műveltebb, vagyonosabb és rendezettebb társadalmi helyzetű nemzeteknél nincs leánykérdés, vagy ha van is, elenyésző kicsiny baj. Fejtegessük tehát a kérdéseket sorra, mentői többen, annál nagyobb eredményt érhetünk el, mert több szem többet lát, több ember több élettapasztalattal bir, s már maga a világ is úgy vau alkotva a Gondviselés által, hogy egy paránya magában csekélység, de a részek milliárd- jainak összhangja (melyek egyenként zűrzavarosak) egy tökéletes, szép egészet képez. * Az első kérdés ez: „Hogyan lehetne a nőtlen embereket rábírni, hogy hozomány nélkül is nősüljenek.“ Ez a kérdés tulajdonképpen az egésznek a lelke, ebben a többiek már csak részecskéket képeznek; mert ennek kifogástalan és helyes megoldása megoldja az egész problémát. De mikor fogunk még oda jutni, hogy e kérdést alaposan és helyesen megoldhassuk ! Szerintem e kérdés megoldását csakis két tényező együtt, összhangzatosan működve eszközölheti, még pedig igen biztató sikerrel. Először a társadalom, másodsorban a kormány. Ne tessék megharagudni, hogy a kormányt is említem, nem politizálás céljából, de majd kifejtem, hogy miért. Lássuk először azt, mit tehet, — nem — mit kell tennie a társadalomnak e téren. Furcsán hangzik ez: bírjuk rá a nőtlen embereket! Hát miért kell ezeket rábírni arra, hogy természetes emberi rendeltetésük utján haladjanak? Nagyon egyszerű a felelet: adjunk nekik feleségül olyan lányokat, akiknek az ő szegénységük a hozományuk ; de ez a szegénység több egy emeletes ház, vagy egy nehány bankrészvény értékénél! Azt méltóz- tatnak erre mondani, hogy ez már mégis csak nevetséges, hogy lehetne egy szegény lány az ő szegénységével többre becsülhető egy épp olyan szép, épp olyan művelt, szorgalmas és egyszersmind vagyonos leánynál? Pedig van rá lehetőség. Én meg tudok nevezni mindnyájunk által tisztelt és közbecsülésben álló polgáraink közül olyat, kinek egy garasa sem volt, mikor városunkba iparos-segédként bevándorolt Szorgalma, takarékossága pár év alatt pár száz forinthoz segítette, úgy, hogy szerény üzletet nyithatott. Ekkor már módjában lett volna gggSf" Lapnak saaü »nána 8 oldal “WM,
