Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-11 / 133. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Deczember 11. és igy a párbaj sem egyik vagy másik társadalmi osztálynak a kiváltsága többé, democratizálódott az is, de azért még sem lehet joga mindenkinek arra, hogy párbajra kiálhasson. Nem, mert a párbaj csak a megtámadott, megsértett becsületnek és egyéni integritásnak lehet a védelme, ns mindig csak védelmi eszköz lehet, de sohasem szolgálhat alkalmul a támadásra. Már pedig, ha a támadónak a kezébe még ráadásul fegyvert is adunk, akkoi a párbaj elvesztette lényegét és átalakult a támadás folytatólagos eszközévé. Más részről pedig annak, aki a társadalmi felfogáson túl tette magát és igazi, vagy vélt sérelmében olyan eszközökhöz nyúlt, amit a társadalmi felfogás meg nem engedhet, (mint a pofozkodást) annak nincs joga a megtorlás elől a társadalmi felfogás köpenyege alá menekülni, az elveszítette a lovagias kiálláshoz való jogot. Dr. Baumgarten korona-ügyész helyettes igy kezdte egyszer egy vádbeszédjét, amelyben párbajozók megbüntetését kérte: „Ezek az emberek pofozkodtak, mint a kocsisok, párbajoztak, mint a grófok és most azzal védekeznek, hogy társadalmi felfogás kényszere alatt állottak. Nem tudtam, hogy a pofozkodás is társadalmi védelemben részesül. “ Baumgartennek igaza van. Szirmay István. — december 11. Lesz törvényszéki palota. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a törvénykezési épület ügyében már csak napok kérdése a telkekre vonatkozó végleges döntés és annál a meleg jóindulatnál fogva, a melylyel hazánk tudós igazságügyministere Plósz Sándor Zemplén vármegye iránt viseltetik, kilátás van arra, hogy ez a régóta húzódó kérdés a vármegye közönségének osztatgondolt ám arra, hogy hát a nyavalya is beléjök eshetik, akkor aztán mind kidögölhetik tőle. — Ej dehogy nem Julis. Akinek pénze van, annak nem döglik ki a sertése, az csak a szegény emberrel esik meg. — Nem ? Hát miért ? — No jó, ezt is megmondom neked — ezt az uraságtól tanultam el, — hát be kell ojtatni az állatorvossal a fene ellen, mint az embereket a himlő ellen, az aztán minden betegségtől megmenti. — Mihály gazda! — No mit akarsz? — Azt gondoltam, hogy ha kend adna nekem egy koca malacot 22 forintért, hát 20 forintot most kifizetnék, a másik kettőt meg karácsonyig megadnánk. Tudja kend, hogy szegény cseléd-forma emberek vagyunk, a magunk kis szegénységéből bizony meg nem élhetünk, csak arra vagyunk szorulva, amit az uram keres napszámba. Ezt a 20 frtot is csak úgy tudtuk összerakni, hogy az aratáskor én magam is jártam napszámba, de most nem járhatok, mert a beteg anyjukom miatt mindig a ház körül vagyok elfoglalva. De a télig mégis csak szerit ejteném ennek a két forintnak. , — Édes-örömest adnám kedves Julisom, de hát mondtam, hogy én lan megelégedésére fog legközelebb a legnagyobb méltányossággal megoldatni. Választási mozgalmak. Értesítettük már olvasóinkat, hogy a vármegyei főjegyzői állásra erősen megindult a korteskedés. Mint újabb fordulatot jelezzük, hogy Nemthy József visszalépett és igy a legkomolyabb jelöltnek most már Thuránszky László tiszteletbeli főjegyzőt tartjuk. Alapos kilátás van arra, hogy a vármegye közönségének többsége ő mellé fog sorakozni. Hegyvidéki actió. Darányi Ignác földmivelésügyi m. kir. miniszter az ország északkeleti részén! fekvő vármegyék hegyvidékén lakó földmives- nép felsegélyezésére tárcája terhére indított állami tevékenységét már a jövő év elején Zemplénvármegyére is kiterjeszti. E végből épúgy, mint Be- reg-, Ung- és Mármarosvármegyékben az iránytadó tényezőknek a népfelse- gitő tevékenységbe való bevonása végett egy véleményező-bizottságot alakított. Ezen véleményező-bizottság feladata a hegyvidéki népfelsegitő tevékenység keretében tervbe vett intézkedésekre nézve véleményt mondani, ez irányban javaslatot tenni s a miniszter megbizottját tanácsaival támogatni. E véleményező-bizottság elnöke gróf Hadik Béla főispán lett, tagjai pedig — hivatalos állásuknál fogva — Matolai Etele alispán és Wladár Emil közgazdasági előadó ; továbbá: gróf Andrássy Géza v. b. t. t. parnói, gróf Andrássy Sándor gazdasági egyesületi elnök velejtei, Dókus Ernő cs. és kir. kamarás legenyei, gróf Hadik-Barkó- czy Endre tavarnai földbirtokos és országgyűlési képviselők, gróf Mailáth József perbenyiki földbirtokos és főrendiházi tag, id. Meczner Gyula föld- birtokos és Miklóssy István g. szert, katb. esperes lettek. Úgy érezzük, hogy e közgazda- sági aktio, mely Darányi Ignác minister egyik legszebb alkotása, nemcsak a felvidéki ruthén nép anyagi helyzetének, hanem közvetve egyszersmind közigazgatásunk javításának is egyik fontos tényezője leend. Darányi Ignác földmivelésügyi m. kir. miniszter, azon célból, hogy az elismerésre méltó kiválóság megjutal- mazása révén serkentő példát nyújtson is csak azért adom el, mert nagy szükségem van a pénzre. Ha Szarka Feri megadná azt a liz forintot, amivel tartozik, hát csak megalkudhatnánk valahogy. De nézz szét a vásárba, hát ha találnál magadnak való olcsóbb fajtát. — Szétnéznék én, csak attól félek, hogy valami nyavalyás fajtát találnék venni, aztán még annak a pár forintunknak is vége lenne, amit bele költünk. — Már pedig én jót állok érte, hogy az enyém ki nem döglik. — Adja hát már ide Mihály gazda a 22 forinton az egyiket. — Aztán melyiket választanád ? — Azt a szőkét ni, a melyiknek a hátán a kereszt a bal füle felé szalad le. — Tudod-e, hogy azért egy úri asszonyság már 23 frtot Ígért. — De már úgy is elment. — Azt mondta, hogy még vissza felé ide néz, gondoljam meg addig a dolgot. — Hát majd választ magának másikat belőlük. Adja már ide Mihály gazda, megszolgálom majd valahogy a jószívűségét. — Jól van édes lelkem, hát ha megszolgálod, hát akkor odaadom neked és ha valamikor meghalgatnád a jó szavamat, akkor még az adós részletet is elengedném neked. a gazdasági munkásoknak, gróf Hadik Béla főispán előterjesztésére öt olyan jó gazdasági cselédnek, aki becsületes és hűséges szolgálattal hosszabb időt töltött egy munkaadónál és öt olyan gazdasági munkásnak, aki megbízhatósága, szorgalmas, józan viselkedése által munkatársai közül kitűnt, ez évben is egyenként 100 korona jutalmat engedélyezett, amely jutalom-összegek egy elismerő oklevél kíséretében ünnepélyesebb alakban lesznek még az év folyamán átadva. A kitüntetett gazdasági cselédek és munkások neveit ide iktatjuk és pedig: Kosik György bacskói, Petro András udvai, Trembulyák János tőke- terebesi, Tamás András vílyi és Besák János cziróka-hosszúrnezői gazdasági cselédek; továbbá: Szabó Mihály be- rettői, Jenei Mihály ladmóczi, Riczu András páczini, Sztroplai Mihály nagy- kázméri és Jámbor Mihály girincsi gazd. munkások. Alispánunk búcsú vétele. Matolai Etele alispán, kit előrehaladott korára és ebből folyó kérelmére való tekintettel az 1903. évi jan. hó 1-től számítva nyugdíjazott a vármegye nyugdíjintézetére ügyelő választmány, a ma tartott közigazg. bizottsági ülésen alispáni minőségében utóljára terjesztette elő a közig, állapotáról szóló jelentését, melynek utolsó pontjában elbúcsúzott a bizottságtól a következőkben: „Végre kegyeskedjék a tek. Közigazgatási Bizottság megengedni, hogy e havi jelentésemmel a tek. Bizottságtól búcsút vegyek. Tagja voltam a tek. Bizottságnak első megalkotása óta tisztemnél fogva mindekkoráig. Semmi érdemekkel nem dicsekedhetem, de talán senki se hazudtol meg, ha annyit mondok, hogy kötelességemet mindig teljesíteni iparkodtam s a vitatkozásokat, ha előfordultak, soha nem kiélesiteni. de inkább elsimítani igyekeztem. És most, midőn úgy a tek. Bizottság elnöke Öméltóságának, mint valamennyi többi tagjának is hosszú, boldog életet, megelégedést, állandó egészséget és munkakedvet őszinte szívből kívánok: mély tisztelettel kérem valamennyiöket, hogy kegyeikben és baráti érzelmeikben továbbra is megtartani kegyeskedjenek.“ — Az alispáni jelentésnek e búcsútvevő szavai után, mely a hallgatóságot mélyen meghatotta, Fejes István, biz. tag. emelkedett szólásra és tolmácsolta a bizottság érzelmeit a köszönet és hála keresetlenül egyszerű, de szívből jövő és szivhez szóló szavaival. Az a szerénység is — úgymond — mely Matolai Etelének a közig. — Jaj nem úgy gondoltam, nem, úgy nem lehet, hátha megtudja az uram, menten el üz a háztól, hiszen úgy is megtiltotta, hogy amig ő nincs oda haza, hogy akárhová is menjek. Nen biztos az, hogy megtudja, aztán ha meg is tudja, azt fogod mondani, hogy a rédiáért gyüttél, mert tegnap nem győzted bevárni az átíratást. Aztán meg én rám nem is fog gyanakodni, sokkal vénebb ember vagyok én már. — Nem, nem lehet. — Nézd amott jön vissza az az úri asszony, aki az előbb akarta a te malacodat, gondold meg hamar, mig nincs későn. Eközben megjött az úri asszony, aki 23 forintot Ígért. Bodóné lázasan bontja keszkenőjéből a pénzt és ad 5 forintot Kapinak : — Itt a felpénz Mihály gazda. — No, hát adja a 23 forint 50 krajcárért? kérdi az úri asszony. — Tessen másikat választani tekintetes asszony, de csak a 24 forintért, ahogy ez az asszony is vette azt a szőkét. — Mennyiért vette? — kérdi az úri asszony Bodónétól. — 24 frtért . . . mondja Bodóné erősen elpirulva s szemeit a földre süté. bizottsághoz intézett elbucsúzását átlengi — növeli a búcsúzó alispán nagy érdemeit, akinek félszázad folyására történt elhivatásától kezdve mindmáig az volt irányelve, hogy a közpályáján tenni, cselekedni, a köznek élni önzetlenül és a közjót munkálni mindig és mindenütt ernyedet- len buzgalommal: csak kötelesség és nem érdem. (Éljenzés.) Dicső az az életpálya, melynek határkövénél áll most a tőlünk búcsúzó és a mely határkőre nemesen büszke önérzettel tekinthet a vándor, mert az van bevésve arra a kőre, s pedig ragyogó betűkkel, hű és nemes fia voltál vármegyédnek. (Éljenzés.) Végezetül pedig, mielőtt már kívánta a búcsúzénak, hogy az a testi és lelkű frisseség, mely jól kiérdemelt nyugalmai állapotába kisérik, legyenek még sokáig elválhatatlan velejárói az élet utain: indítványozta, hogy Matolai Etelének „dicső érdemei“ a közig, bizottság jegyzőkönyvében is meg- örökittessenek, — amely indítványt lelkes, hosszú éljenzéssel tette magáévá és emelte határozattá a közig, bizottság. — A közbizalomnak ilyen szép formában történt megnyilatkozásáért ősz alispánunk lelke mélyéig megha- tottan csak egy szónyi választ rebegett, de ez az egy szó minden ékesszólásnál többet mondó volt és úgy szólt, hogy: köszönöm. — Mi pedig a Ho- rácius gondolatával végezzük ezt a híradásunkat, s azt kívánjuk a „Zemplén“ nevében egész Zemplén „kedves Etele bácsi“-jának, örvendezhessen még soká, igen soká annak a boldogságnak, ami a hivatalon kívül levő életnek osztályrésze. „Beatus . . . procul negotiisj“ VARMEGYE ÉS VÁROS. )( Választás a városnál. Holnap lesz a kisorsolt város-atyák választása. Hivatalos és magán hirdetmények figyelmeztetik szerte a városban erre a választó közönséget. Köztudomású tény, hogy a függetlenségi párt rég óta tervszerűen készül erre a választásra. Kíméletlen és igazságtalan támadásaival — újságban és nyilvánosságra hozott fellebezésekben — lejáratni igyekezett a városi elöljáróság tekintélyét, a volt képviselő testület megbízhatóságát, energia és kötelesség nélküli engedelmes szavazóknak tüntetvén fel őket, csakhogy előkészítsék a talajt, saját céljaikra, t. i. pártcéljaikra. Most pedig, midőn a pártonkivül álló polgárok végrehajtó bizottsága közös actióra hívta fel őket, hogy a város közügyei ■ nek vezetésére az arra leghivatottab- bak pártkűlőnbség nélkül jelöltessenek mind a két részről egyenlő arányban, ezt a méltányos ajánlatot ridegen visszautasították. Ez az eljárás teljesen lerántja a leplet a függetlenségiek szándékáról, céljairól. Ők nem a város közérdekeit tekintik, hanem magukhoz akarják ragadni a város vezetését tisztán csak ezért, hogy ez által pártuknak erőt, hatalmat biztosítsanak. A párton kívül álló polgárok végrehajtó bizottságának alább olvasható felhívását melegen ajánljuk tehát t. olvasóink figyelmébe, mert a város közérdekeit önző párt célodra kiszolgáltatni nem szabad. Maga a felhivás következőképen hangzik: Polgártársak! Folyó évi december 12-én lesz a városi képviselőtestületi tagoknak választása. Sátoraljaújhely város minden polgára ismerni fogja e választás horderejét és fontosságát. Mi független polgárok, kik a város ügyeinek vezetésétől a párt politikát távoltartani kívánjuk, a közelmúlt képviselőválasztás behatása alatt, a polgárság nyugalmát s a közbékét
