Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-09 / 132. szám
132 (2262 ) Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. december 9 Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-’CTjliely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérhen minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczasr Gyula főszerkesztő. dr. Szirmay István felelős szeikesztö. dr. Hím Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disi- bctükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Választás előtt. — dec. 0. Nem korteskedni, de elmélkedni akarunk abból az alkalomból, hogy Zemplénvármegye újból választásra készül. Nem általános tisztujjitásra ugyan, de nagy és erős választásra készül, mert a Matolay Etele nyugalomba vonulása előreláthatólag nem csak az alispáni széket teszi majd üressé. Oda mutatnak a jelek, hogy árván marad a főjegyzői toll is és a további változások sorsa attól függ, hogy a vármegye első pennája kinek a kezébe kerül. Az ilyen változásoknak sokkal inten- sivebb és messzehatóbb következményei szoktak lenni, semhogy azzal elvi szempontból is foglalkozni időszerű, sőt szükséges nem volna. Tehát választunk és választani fogunk megint, ha az alkalom úgy hozza magával, sőt még kiszámítani sem tudjuk azt az időt, amikor majd csakugyan kinevezett állami közegek intézik a vármegyei közigazgatás állami feladatát. Mert ne tessék elfelejteni, hogy a vármegyei közigazgatás Magyar- országon állami feladatot képez. Ki van ez mondva törvényben is, sőt az is ki van mondva a törvényben, hogy ezt az állami feladatot kinevezett állami közegek intézik. Törvény van erről, amelynek törvénytári cime az 1891. XXXIII. t. c., a közéletben, meg az újságokban pedig sokáig úgy emleÄ ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Vigasztaló. »Vina liques, spem longam reseces.* (Horatius.) Száz irigy nyelv, száz gonosz nyelv, Szapul, gyaláz egyre: Korhely, igy-úgy; majd elpusztul Hamar, szégyenszemre! — Eb ki bánja, bor hadd járja, Gyöngyös bor, tele serleg . . . Mi az élet, ha nem álom? . . . Merre vagy halálom ? Öreg doktor egyre korhol: „Nem jó lesz a vége: Mutatással, borivással Hagyjon föl az égre.’ — Félre doktor, gyere máskor, Habzó pohár a kezembe . . . Úgy sincs senkim, ki sajnáljon . . . Merre vagy halálom? Gonosz világ, cudar világ Mindhiába mondja, Nincsen én rám a halálnak A legkisebb gondja. Mégis, ha tán nyúlna hozzám Vigyorogva, csontkezével: — Poharammal fejbe vágom I '. . . Merre vagy halálom ? Barta István. gették, hogy lex Szapáryána. De ma már nem is emlegetik, ma már talán el is feledték, hogy a vármegyei közigazgatásnak államosítása elvben törvényesen is ki van mondva. Elfeledték, hogy a köz- igazgatás mai berendezésének tarthatatlansága mellett Magyarország közvéleménye, sót törvényhozása is, már egyszer ünnepélyes nyilatkozatot tett és beiktatott törvénytárába egy, két paragrafusból álló törvénycikket, állítólag a vármegyei közigazgatás rendezéséről, tényleg pedig a közigazgatás államosításának beláthatatlan időkre leendő elodázásáról. Ez a törvény ugyanis — saját szavai szerint — majd csak akkor fog hatályba lépni, ha azzal egyidejűleg törvényhozásilag rendezve lesz még: a) a vármegyei közigazgatási közegek szervezete és hatásköre; b) a vármegyék önkormányzati joga; c) a közigazgatási bizottságok szervezése és hatásköre. A negyedik feltétel, amelyet ez a tökéletes lex inperfecta felállt, t. i. a közigazgatási biróságok szervezése, már életben van, már nem felfüggesztő feltétel többé. Ez év november 8-án mult 11 esztendeje annak, hogy ez a tökéletlen törvény szentesítést nyert; hogy Magyarország törvényhozásának összes tényezői, nemzet és király ünnepélyesen elösmerték azt, hogy a vármegyei közigazgatást Téli kaland. Györgyike viselt dolgai. Irta: Yidor Marci. Györgyike reggel három órakor ment haza a nőegyleti mulatságról. Balról egy kis kadét kapaszkodott a karjába, jobbról Bogáti Sándor, a verédi bányák igazgatója, aki fent a bálon valamelyes rokonságot sütött ki az anyai nagybátyja részéről és igy egy kis bizalmatlanságot, meg sok kis bizalmasságot engedett meg magának Györgyikével szemben. Hátul kellő távolságban szivta szivarját Pál úr, aki a férj unalmas szerepét töltötte be, már idestova tiz éve és igy már beleszokhatott Györgyike különféle és különös szeszélyeibe. Hátulkullogott már tiz éve és hallva Györgyike hangos kacagását, mely mint sok ezüstharang csilingeíése verődött vissza a fagyos, téli levegőben, csendes resignációval gondolt a múltra és látott a jövőbe, amikor számítása szerint megint el kell következni annak az időnek, hogy drasztikus eszközökkel lesz kénytelen érvényt szerezni férji jogainak. Györgyike tudniillik már megint sokat követett el a férji tekintély rovására és Pál úr már únta a csendes filozófiát, amivel eltűrte és néhanapján megmosolyogta Györgyike asszony szecessiós Ízlésű ki- rugaszkodásait. Másnap is a verédi-társaság már rendezni kell; hogy az önkormányzati jog szabatos meghatározása, terjedelme és korlátái, gyakorlásának módja és feltételei sürgős törvényhozási feladatot képeznek, s hogy a közigazgatás a vármegyékben állami feladat, amelyet az állami élet fejlődésének mai fokán közmegnyugvásra csak állami közegek oldhatnak meg, intézhetnek el. Tizenegy évnek — hogy csak ettől kezdve számítsuk a rendelkezésünkre állott időt — két lustáimnál hosszabb ideje nem volt elegendő, hogy a sürgősnek elös- mert feladatot megoldhassuk. És miért? Csak két olyan állami szükségletet bírunk felfedezni ezalatt a hosszú idő alatt, amelynek a megoldását a közigazgatás rendezésénél is elsőbbnek ösmerjük el. Az egyik már mégis oldatott. Még pedig hitünk szerint véglegesen, úgy, hogy a visszafejlődésben még az a párt sem hisz, amely ezt programmjának kiindulási alapjául választotta. Értjük az egyházpolitikai reformokat. Ezeknek a megoldása talán sürgősebb volt a közigazgatás rendezésénél, mert az előbbi állapotok érzékenyebb és fájóbb sebet ejthettek, hisz belevághattak a családi élet legintimebb viszonyaiba is. Ámbár egészségesebb lett volna a fejlődés, ha e reformok egy rendezett közigazgatási szervezetet találnak, s azok a feladatok, melyek kacagott azon a Bogáti-féle rokonságon, mely úgy zuhant le Tamássy Pálra, mintha az égből csöppent volna alá. Az igazság az volt, hogy Bogáti Sándornak megtetszett az asszony, (kinek ne tetszett volna?) és Györgyike nyugodt impertinenciával engedte, hogy kimagyarázza azt a rokonságot, amelyet nagyon kínosan; de végre is megtalált egy összekuszált családfa kétségbeejtően távoli zugában. A szép asszony nem tiltakozott ellene, hogy is tiltakozott volna, mikor Bogáti Sándort most volt alkalma elhódítani a verédi lányoktól, akik mamástul együtt rajongtak azért a tizenkétezer koronáért, amit a deli Sándor húzott a bányarészvénytársaságtól igazgatói fizetés címen. Falkay Gejzáné, akinek hat leánya foglalt el várakozó álláspontot (nagyobb életkorral, mint hozománynyal) epésen megjegyezte: — Nem sok idő telik bele és Tamássyné igazán megcsinálja a rokonságot Bogátival. De akkor Tamássy Pál ur prüszkölni fog. Meglássátok asszonyok! Györgyike nem törődött ezekkel a beszédekkel, melyek sok-sok irigységet sugároztak ki magukból és minél jobban sziszegtek a fulánkos nyelvek, annál bizalmasabb volt Bogáti Sándorhoz, aki olvadozott a nagy gyönyörűségtől. A kis kadét volt olyan tapintatos, hogy a győztes javára lemondott egyházpolitikai ügyekben államiaknak ösmertettek el, egy már kipróbált közigazgatási organizmusra lettek volna rábi zhatok. A másik állami szükséglet, a közgazdasági kérdéseknek 5 év óta rendezetlen állapota. Ez még ma nincs megoldva, sőt nagyon kedvezőtlenek a megoldás kilátásai is. De bármily bizonytalan a hely - zet, rövid idő alatt ezt is meg kell oldani, mert kényszerítenek arra a lejárati terminusok, a kalendárium. Emberi számítás szerint tehát nemsokára ott kell lennünk, hogy a közigazgatás radikális rendezésének komoly ok nem fog többé útjában állani. És mégis aggódva nézünk a jövő elé. Nem merjük hinni, hogy tisztikarunk mandátumának legközelebbi általános lejárata idejében már nem fogunk sem korteskedni, sem restaurálni. A „tisztelt bizottsági tagokhoz“ intézett körlevek már nem fognak több nyomda- festéket fogyasztani; nagybácsi és após, rokon és jóbarát nem fog többé házról-házra járva kapacitálni és figyelmeztetgetni az adott szó szentségére, évekkel ezelőtt is kicsikart Ígéretek betartására. Nem merjük hinni, mert előttünk fekszik a szomorú tapasztalat, hogy a magyar politikai élet csak mintegy ötletszerűen szolgálja a felösmert közszükségleteket, s a legüdvösebb reformok terve is elarról a szerencséről, hogy Györgyikét mindenféle bevásárlási útjaiban elkísérje, vagy hogy a zöld szalon egyik sarkában szerelmes szavakat suttogjon a szép asszony rózsás füleibe. Ezt a szerepet átvette Bogáti, élvezve a diszkiséret és suttogások összes kellemességeit. Amig Györgyike és Bogáti barátkoztak, a rokonszenves kis kadét, akit a verédi lányok eddig a „könyökvitéz“ nem éppen hízelgő elnevezéssel illettek, átkerült a másik táborba, ahol hirtelen becézgető szeretettel fogadták. Ágteleky Flóra mindjárt le is foglalta a maga számára és bár a kis Humpved Hans a pártiképes fiatalemberektől még egy-két csillag távolban volt, Györgyike kiszolgált lovagja nagyon szép poziciót foglalt el; a verédi kisasszonykák — a gőgös Margittól a szende Annáig — majd megszakadtak a szőke Hansért. Flóra, a kis kadét szerencsés tulajdonosa, kezdette rögtön kifordítani Rumpved urat, hogy annyi titkot tudjon meg Tamássy Györgyikével való gyöngéd összeköttetéséből, amennyi elég a szép asszonyt legalább félévre harcképtelenné tenni. A kadét meg is felelt a beléje helyezett bizalomnak, amennyiben az első melegebb pillantásra és még melegebb kézszoritásra mindjárt lángolni kezdett és egy meghatóan érzelmes pillantást vetve Flórára ezt mondta: — Flóra, Flóra, én nem tudom, BStNS* Lapnak msi **á»a 4 oldal