Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-27 / 127. szám
2. oldal. ZEMPLfíjN November 27. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Uj rend a közigazgatásban. Sátoraljaújhely, 1902. nov. 26. Uj rendet hoz a közigazgatásba a belügyminiszter. Uj ügyviteli szabályzatot dolgoztatott ki, amelylyel véget akar vetni a tömérdek papirospusztitásnak, tintapocsékolásnak, amit eddig a hivatalos szobákban űztek. Uj szellemet, uj életet akar vinni a közigazgatásba, hogy az egyszerűbb, gyorsabb legyen s a közönséget jobban szolgálja. Itt isin rtefjük az uj szabályzat fontosabb intézkedéseit: A főszolgabíró és a néj). Az újév elején életbelépő vármegyei ügyviteli szabályok rendelete szerint a főszolgabíró a vármegye közönsége által rendszeresített tárgyalási napokon, ilyenek nem létében pedig havonként legalább egyszer, bizonyos előre meghatározott s a közönség tudomására hozott napokon járásának a szomszédos községek részéről is köny- nyen elérhető nagyobb községeiben megjelenni köteles s itt a panaszok és kérelmek meghallgatása, az esetleges felvilágosítások megadása, valamint a szükséges intézkedések közvetlen meg- téte végett tárgyalási napokat tart. A nem közérdekű szóbeli panaszoknál elsősorban az egyezség létesítését kell megkísérlem s csak ha ez nem sikerül, kell a panaszról jegyzőkönyvet felvenni. A jegyző a panaszok meghallgatása végett hasonlóképpen előre megállapított látogatási napokon személyesen megjelenni tartozik a körzetéhez tartozó községekben. Több udvariasságot. A vármegyék számára kidolgozott ügyviteli szabályzat eltörli a hosszú, cikornyás, felesleges címzéseket s egy általán mellőzi a felesleges udvarias- sági szólásformákat, p. o. »Van szerencsém, « stb. Ezután csak ilyen cim- zések és megszólítások lesznek a hivatalos iratokon: »Belügyminiszter ur I Jelentem, stb c Ellenben az uj ügyviteli szabályzat szigorúan meghagyja a tisztviselőknek, hogy a felekkel előzékenyek, szolgálatkészek, udvariasak legyenek. Kérdezősködés esetén a feleket lelvilágositással, értesítéssel ellátni kötelesek. Ez a felekkel való udvarias bánásmód fegyelmi vétség terhe mellett, különös szigorúsággal meg van hagyva a községi és körjegyzőknek, kiket a köznép legközelebb talál ügyesbajos dolgaiban. Vígé a nagy restanciának. A vármegyék részére kidolgozott uj ügyviteli szabályzatban az ügydara- kok elintézési idejére né ve a következő intézkedések vannak : Az előadók kötelesek a »Ma* * jelzésű iktatványo- kat még a kiosztás napján, az »S« jel- zésüeket, valamint a többi soronkivül'" cüntézendőket legkésőbb 48 óra alatt elintézni és az alispánnak bemutatni. A nem soronkivüli ügydarabokat az iktatószámok sorrendje szerint, legkésőbb a kiosztás, illetőleg az átvétel napjától számított 8 nap alatt, terjedelmes és hosszabb tanulmányozást kívánó ügyeket pedig legkésőbb 15 nap alatt kell elintézni. Soronkivül kell elintézni minden olyan ügyet: 1, melynek soronkivüli elintézését törvény, vagy rendelet kívánja; 2. melyet az alispán »Ma« vagy »S« (sürgős) jelzéssel látott el; 3. melynek soronkivüli elintézését a felsőbb hatóság elrendelte ; 4 melynél ezt a dolog természete vagy a kitűzött határidő betarthatása megköveteli ; 5. melynek eldöntésétől más ügy megindítása vagy valamely folyamatban levőnek további ellátása függ; 6 melynek hiányzó ügyiratokkal való fölszerelése szükséges. )( A vármegyei nyugdíjalap választmányának legközelebb tartandó ülésén tárgyaltatni fog a) galánthai Fekete Emil özvegyének, Pajkossy Ilona úrasszonynak özvegyi ellátásért, b) Nyilas József vármegyei őrhajdu- nak, aki immár, némi megszakítás után, 40—ik éve van a vármegye szolgálatában, nyugalmaztatásért benyújtott folyamodása. nép tud és akar dolgozni szorgalmasan és kitartóan, csak legyen neki haszonhajtó munkája. Gondoskodni kell tehát róla, hogy ez a nép a hasznos munkából soha ki ne fogyjon és munkájának gyümölcsét megtarthassa magának. Gondoskodni kell az ő hitelszükségletéről és meg kell adni neki azokat az eszközöket, amelyek nemcsak a napról-napra való ten- gödéshez elégségesek, hanem gyarapodásra és vagyonosodásra vezetnek. Nem kutatjuk tehát az okokat, amelyek a megigért actiót idáig késleltették, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen oknak, még pedig alapos, reális oknak lenni kellett, ha a dolog idáig húzódott, de kérjük, komolyan és tisztelettel kérjük a földmivelésügyi minister urat, hallgassa kérésünket és terjeszsze ki üdvös működését Zemplénvármegyére is. Szirmay István. — nov. 26. Nyilatkozat. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ f. évi nov. 27-én megjelent számában Búza Barna aláírásával közzé tett „A hóhér-himnusz Ujhelyben'« eimü egy a közönség megtévesztésére irányuló hazug koholmány, mert a cikkben jelzett napon mulattak ugyan a tiszt urak éttermemben, de cigánynak hire sem volt. Sátoraljaújhely, 1902. nov. 27. Bock Imre. * Van egy pár szavunk ehez a dologhoz. Az első az, hogy saját tudomásunk szerint is egy szó sem igaz abból, hogy a honvéd tisztek Clair tábornok itt időzése alkalmával a Gotterhaltét huzatták volna a Bock Tudakozódtam és a hir csakugyan igaz. De ő ne tudja meg soha. Ilyen jámbor hazugságot megbocsátott az isten. Az 1456-ik esztendőben nagy veszedelem fenyegette a magyar hazát. A kevély Mohamed szultán 150 ezer emberrel, 300 ágyúval közeledett Nán- dor-fehérvár felé. Kétszáz gályája zárta el a Dunát. S az óriási ágyuk dörgése, melyek Nándorfehérvár falait rongálták, mértföldekre elhallatszott. Két védőangyala volt ekkoriban a magyar nemzetnek. Szeged alatt Kapisztrán gyűjtötte a kereszteseket, de nem nagy-, sikerrel, mert az urak és a nemesek vajmi kevesen jelentek meg a haza védelmére. Hunyady János pedig Temesvárról elindulva, vá- rosról-városra, faluról-falura haladt, s hívta föl a nemzet fiait a harcra és seregét saját pénzéből szerzett zsoldosokkal is szaporította. A hős vezér serege egy reggel Kövére is elérkezett. Vitézei házról- házra jártak buzdítani, toborzani a fegyvereseket. Maga Koroghy János macsói bán is tevékeny részt vett a sereggyűjtésben. Ahogy Titus hírét vette a sereg- gyűjtésnek’,’ még mielőtt valaki felszó- lilotta volna a csatlakozásra, már tudta, hogy el kell mennie. Ránézett édes anyjára. Ránézett arra a viruló fiatal asszonyra, aki őt oly boldoggá tette. Ránézett arra a kisded bölcsőre, melyben egyetlen kis fia az élet legnagyobb örömét képviselte a számára és szívét valami fájó érzés nehány percig úgy összeszori- totta. Arra gondolt, hogy most már ez a három szeretett lény magára marad. Ő Imre éttermében és annak a hangjai mellett mulatoztak volna. A másik pedig, amit megjegyezni kívánunk abból áll, hogy mégis furcsa dolog, hogy egy ilyen valótlanságot mint megtörtént dolgot hiresztel egy újság, még pedig úgy, hogy maga a felelős szerkesztő bizonykodik annak a valótlanságnak a valódisága mellett. Az ilyen tévedésekről nehéz elhinni, hogy tévedések. Nem akarunk senkinek sem oktatásokat adni, hogy mi a kötelessége, de már mi a magunk részéről, ha kiállanánk a nyilvánosság elé tanúskodni, jobban utánna- járnánk, hogy igaz-e az, amit a publikummal elhitetni akarunk. Olyan testületről, mint a honvéd tisztikar, mindenféle kósza hir alapján nem szabad feltételezni akkora tapintatlanságot, hogy tüntetőleg mulatozzék olyan nótának a hangjai mellett, a melyhez a magyar nemzet legkeserűbb emlékei tapadnak és a mely nóta éppen most állandó izgatottságnak a forrása. Ha tehát valaki ilyesmit állít és egy valótlan tényből mindjárt kész a legkedvezőtlenebb következtetéseket is levonni, arra kevés, ha azt mondjuk, hogy Ítéletét meg nem bocsátható könnyelműséggel hozta. Újságnak ilyen dolgokban nem szabad tévedni. Tanítók flzetósrendezóse. Teljesen bevégzett dolog, hogy az állami tanítók nem rég kifejezésre juttatott kívánságai a tanügyi kormányzatnál nem találtak süket fülekre s hogy kon- zidcráció tárgyát képezi a rendezés terve. A hir szerint a tanítóknak minden kívánságuk teljesülni nem fog. A tanügyi kormány jó akarattal igyekezett ugyan a pénzügyi kormánynál összeegyeztetni a lehetőségeket a kívánságokkal, de a tanári és tanítói karnak kifejezésre jutott óhajtásait ez csak csekély mértékben elégítheti ki. Bár ezt határozottan tudni nem lehet. Annyi azonban bevégzett dolog, hogy még e hónap uto'só napjaiban végleg megállapítják a űzetésrendezés tervét — amely már ma is kész — a középiskolai tanárok fizetési tervén kívül. elmegy a háborúba. Ki tudja, jön-e vissza valaha ? Mi lesz belőlük ő nélküle ilyen zavaros világban, talán kitéve a durva pogányok támadásainak ? De ahogy a pogányra gondolt, a tar törökre, aki hazáját dúlja, de ahogy eszébe jutott a haza, ez a drága, szegény, zaklatott anya, minden más gondolat háttérbe szorúlt. S mikor az ablakból kinézve, távolról látta a gyülekező vitézeket, átölelve feleségét, megindúlt hangon suttogta: — Kedvesem! elválunk egymástól .. . — Tudom. . . rebegte a fiatal nő és odaborult férje széles mellére, s elrejtve fejét annak kebelén, nehány percig szótlanul könnyezett. De amikor fölemelte sötét fürtös fejét, hangja már nem reszketett, s szemeiben a könnyeken keresztül ott fénylett a magyar nő büszkesége, ott ragyogott a honleány szeretete. — Menj kedvesem 1 — mondta felmagasztosulva — s a vad csaták zajában gondolj vissza reám, s gondolj vissza gyermekedre, aki magyar anyára van bízva. Az jusson eszedbe én édes jó uram 1 hogy nőd büszke a férjére, kit hazája után legjobban szeret, s aki a hazáért harcol. Menj kedvesem! Szerelmem mélysége szivemet megszakadással fenyegeti, de hazám szeretete megőrzi majd attól. Menj! s ha majd a harc pusztító^ viharja magával sodor, jusson eszedbe, hogy feleséged csak két dologra tart képesnek téged: győzni, vagy meghalni 1 . . . „Meghalni 1 . . .“ mikor ezt a szót kimondta, a lelkes szemek bezárultak. Talán azokat a könyeket akarták eltitkolni, amelyeket ez a gondolat kisajtolt . . . meghalni? ... elveszíteni azt a drága férjet örökre? . . . De im, nem igaz 1 A bájos ifjú nő még egyszer ránéz és átszellemülten susogják ajkai: „Igen, Titus! ne feledd, nogv magyar vagy! győznöd, vagy meghdnod kell a hazáért!“ A férj hevesen öleli magához az asz- szonyt, s nehezen tudja lefejteni ölelő karjait. De hát ő Dugovics Andrásnak a fia. Annak a Dugovicsnak, akinek maga Hunyady, ez a félisten megmondta egyszer: „Jó vitéz, meg- érdemled a magyar nevet!“ és mégis oly nehéz elválni attól az asszonytól. Végre is az asszony bontakozik ki az ölelésből és mondja: — Siess Titus 1 oltsd fel vitézi ruhádat. A sereg nemsokára indulni fog. így érzett a magyar ember felesége az 1456-ik esztendőben. * Az anya reszkető kezei közzé fogta szeretett fiának fejét. Arra gondolt, hogy ez az egyetlen gyermeke van, hogy ez volt minden reménye, életének minden öröme. Ez hasonlított oly nagyon a feledhetetlen férjhez. Most már ez is elmegy. Megcsókolgatta hát azt a kedves arcot mind a két oldalról hosszasan, forrón. Hiszen meglehet, hogy utoljára . . . megcsókolta az üde piros ajkat; meglehet, nem fogja többé hallani kedves hangját. Azután pedig szeretett fiának a szeme közé nézve ezeket mondotta : — Menj édes gyermekom! harcolj a földért, ahol először hallottad nemzeti nyelvedet. Ez a föld fedi el apáid csontjait. Ezt a földet áztatták apáid és rokonaid drága vérükkel. Vésd be emlékedbe, hogy a szeretet eszménye a hazaszeretet és a hazáért való önfeláldozás az erények eszményképe. lm, fogd, ez itt páncélod, vedd magadra. Ez itt a kardod, övezd fel. Atyádé volt: ellenség vére barnul rajta. Ez itt a pajzsod, oltsd karodra, s gondolj a spártai anyára, aki azt mondta gyermekének: „Vagy ezzel, vagy ezenP En magyar anya vagyok, jól megjegyezd: ugyanezt vallom ! — Anyám, nőm, gyermekem ! Lelkem vérei ne féljetek ! Méltó vagyok hozzátok és méltó leszek a magyar névre! Isten veletek! . . . Még egy csók, még egy ölelés és a deli férj elrohan. Olyan rövid volt ez a csók, olyan rövid volt ez az ölelés! Ámde a kürt már harsogott. Indulni kellett. Az a kürt pedig a valódi édes anya, a haza hivó szava volt. S ez az anya akkor nagyon hűséges gyermekekkel rendelkezett. Távozása után az anya és a feleség egymás karjaiba borultak és sírtak hosszan, keservesen . . . „Szeretett egyetlen gyermekem!“ „Férjem, boldogságom, mindenem ! . . .“ Most már nem fojtotta vissza könnyeit az anya és a feieség. Mert most már nem látta, nem hallotta őket Titus . . . Távolból még hallatszott a küst- harsogása. A férj, a fiú már messze volt, közel a veszedelemhez. „Ő is a hazáért indult harcba!“ suttogta az anya és a feleség és legott fölszáradtak a könnyük, s megtért szivükbe a nyugalom. (Folyt köv.) legolcsóbb karácsonyi és újévi ajándék, Igazolványokhoz szükséges visít Fénykép nagyítások életnagyságig, avagy eredeti felvételek után. 1 Platin (matt) kivitelben, a mely nem karezolódik, 2 nap alatt Darabja remek platin kivitelben 20 kor. Párja 32 kor. passepartouval együtt. ^ készít el a rendes fénykép árban MAGAZINER ANTALS.-A.-U JHE LY.
