Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-22 / 125. szám
2. oldal. zemplEjn November 22. a területet, ha a meglevőt nagylelkűen elprezentelgetjük. Másrészről azonban bizonyos az is, hogy a törvényszék mostani elhelyezése tovább nem tűrhető és egy uj palotának az építését a tavaszszal meg kell kezdeni.. Teleknek pedig lenni kell. Ha máskép nem, hát tessék igénybe venni a kisajátítási jogot s a törvényhozás által már töb- ször megadott hitelt és ha ez nem elég, hát tessék az igazságügyi kormánynak többet kérni a törvényhozástól és nem a pótadókkal küzködő vármegye nagylelkűségére apellálni. Okvetlenül szükséges, hogy ezeket a dolgokat megértessük az igazságügyi kormánynyal, és sürgős orvoslást követeljünk. Laptársunk szemrehányást tesz országgyűlési képviselőinknek is és az ő mulasztásuknak tudja be, hogy a dolog késik, halasztódik, pedig úgy látom, mink, a legközvetlenebbül érdekeltek sem teszünk meg mindent, amit megtehetnénk. Miért ne próbálhatnánk meg, például, hogy egy hatalmas küldöttségbe összeállva, mink magunk adjuk elő panaszainkat. Ha mindenki, akit ez a dolog érde- dekel, pedig kit nem érdekel, felemeli szavát és sorakozik egy tüntető deputatioba, lehetetlen, hogy a vállalkozás eredmény nélkül maradjon. Szinte csodálom, hogy vármegyénk jogászai, akik pedig ösmerik a közvetlenségnek erejét, még eddig nem indítványozták egy küldöttségnek szervezését. Azután meg azt is jó volna végre a csakugyan illetékes tényezőktől megtudni, hogy volta- képen mi akadályozza hát a törvényszéki palota építésének elhalasztását és megkezdését ? Nem hisszük, hogy az igazságügy minister csak abba az egy tervbe volna szerelmes, amit már mi is ismerünk és aminek elfogadására vármegyénk közönsége semmiesetre sem lesz hajlandó. Ezennel felszólítunk tehát mindenkit, hogy kívánjuk, követeljük, sürgessük egy deputatio kiküldését úgy az igazságügyminis- terhez, mint magához a kormányelnökhöz is. Kérjük a város polgármesterét és képviselőtestületét, hogy ezt az eszmét tegyék magukérá s a kezdeményezést vegyék kezükbe, meréjóllf'itá't a törvényszíki palota mindenkit érdekel e megye területén, de első so'rban az még is városi kérdés, mt^g jedig a legfontosabb, legsürgősebb. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A felvidéki ínségesek dolgában a vármegye lőssámvevője ma délután Ujhelyből Laborc-zra utazott. )( A községi és körjegyzők nyugdíjintézetének a vármegyei közgyűlés részéről az ez évi szept hó' 50-án megállapított szabályrendeletét a vármegyei Hivatalos Lap mai száma közli a vonatkozó közgyűlési határozattal kapcsolatban. Köztudomásra adjuk lapunk utján is a határozatból, hogy a szabályrendeletnek 2 §. f. pontja értelmében fizetendő hozzájárulást a jegyzői körökhöz tartozó községekre, ezek állami egyenes adóik arányában annak idején, mikor majd a szabályr. kormányhatósági jóváhagyást is nyer: az alispán fogja szervezni. Ezeket a hozzájárulásokat azután pótköltségvetéseikben fogják fedezni a községek. )( Ipartanács A kassai kereskedelmi és iparkamra a Zemplén vármegye területére működő ipartanácsba rendes tagokul; Szent-Györgyi Vilmos kereskedőt és Bánóczy Kálmán iparost; póttagokul pedig Schon Sándor kereskedőt és Malárcsik Pál iparost választotta meg. )(Az okleveles bábák számára rendeletet és utasítást adatott ki, melyek a bábák működésének ellenőrzését, úgyszintén kapcsolatosan a közhivatalban levő és magán orvosok kötelességét, illetve jogát szabályozzák. Az 1—24 §• terjedelmű kormányhatósági rendelkezést a várm. Hivatalos Lap mai száma kezdi közölni. Felhívjuk reá az illetékes körök figyelmét. )( A sörös palackok 1903 évi jan. hó l-étől előre kötelezett hitelesíttetését a keresk. ügyi kir. miniszter további rendelkezésig elhalasztotta. )( Pályázat A vármegyei ma megjelent »Hivatalos Lap* * pályázatot hirdet a lemondás következtében megüresedett sztropkai körjegyzői álló másra, melylyel az anyakönyvesség is semmi. Megnézi az orvos és ki- ragasztják a veres cédulát. A beteg gyermeket pedig ápolja apja, anyja otthon, a korcsma szoba szomszédságában, s ha vevője jön, ugyanazon korcsmáros ad vendégének pálinkát, hozzá túrót és zsemlyét, és terjesztik a ragályt. Ugyan annak a korcsmárosnak beteg gyermeke felépült, de hogy a lakását és korcsmáját valaha is deszinficiálták volna, úgy mint ahogy én deszinficiáltattam 1892- ben T.-Luczon a kolera-járvány után, arról tudomásom nincs. Méltóztassék tehát t. hatósági közegek alaposan fertőtleníteni és szigorúan elkülöníteni, járványkor- házba szálitva, azokat kiknek lakásuk erre nem alkalmas, ha már nem szabad úgy eljárni, mint a kolerajárvány alkalmával lehetett; tessék szigorúan büntetni azokat akik az előirt óvóintézkedésekett nem foganatosítják ; tessék megakadályozni, hogy a kis gyermekhullát ne kézben és fiakkeren térdeiken vigyék a temetőbe hozzátartozóik s tessék a teljesen vagyontalanoknak járvány idején a halottas kocsit ingyen bocsátani rendelkezésére s megfogják látni, hogy a járvány szűnni s a gyermek halandóság 0/0_a javulni fog. Nem tartom szükségesnek azt, amit a tisztelt városi közegészség- ügyi bizottság hangoztatott, hogy a Ronyva partjai kiépíttessenek, de igenis fokozatosan csatornázzuk tervszerűen a várost, azután kötelezzük a háztulajdonosokat házi csatorna építésére; kövezzük ki valahára a még kövezetlen utcáinkat és pedig első sorban a szél járásának legjobban kitett Kazin- czy-utca külső szakaszát, mely a porával elárasztja az egész várost, s végre igyekezzünk, egyszerű, szerény külsejű de jó ivó vizet szolgáltató vízvezetéket létesíteni. Kérjük a város igen tisztelt polgármesterét, nehezedjék reá erélyes kezével a közegészségügyre; alkalmazzon a hatósági orvosok mellé intelligens egészség-őröket, akik az inficiált lakásokat naponkint bejárva, az orvosok által elmég sok csalódást, keserűséget rejt számára. De midőn nehány hétig már fent laktak a fővárosban, kellemes csalódást érzett ez a csendes, álmodozó asszony. Férje, neve, vagyona révén, igen rövid idő alatt szép, előkelő társaságot gyűjtött maga köré. S hogy szalonjának hírét megalapítsa: a művész világ szine-javát is házába vonzotta, És ebben a társaságban megnyílt Klára lelke. A zene, az irodalom, a művészet egy csodás, mesés világot nyitottak meg lelki szemei előtt. Rajongó csodálója lett mind annak a mi nagy, szép és nemes. Egy keddi napon szűkkörü társaság gyűlt össze teázó asztala köré. E kis társaság egy uj tagja volt Tornyay György festőművész. Klára érdeklődéssel hallgatta az ifjú szellemes csevegését, majd midőn a társaság a hét legújabb eseményét, — két képviselő aflairját — vitatta meg kissé elkülönítve a többiektől, teljesen átengedte magát a lebilincselő előadás élvezetének. A férfi külsején semmi érdekes, vagy figyelemreméltó nem volt. De ha beszélt, átszellemült az arca, marendelt intézkedések foganatosítását ellenőrizzék s a mulasztókat feljelentsék. Tenni kell, mélyen tisztelt közönség a járvány elfojtására vállvetve a hatósággal és akkor a cél el lesz érve. Matolay Béla. Miért késik a törvényszéki palota ? — nov. 21. (sz.) Tisztelt laptársunk, a Felső- magyarországi Hírlap, dicséretes buzgalommal sürgeti a törvény- széki palota kiépítését. Legutóbbi számában szószerint közölte azt a cikket, melyet ebben a kérdésben egy Budapesten megjelenő jogi szaklap hozott. Felesleges még mondani is, hogy a törvényszék mostani helyiségeit mi is használhatatlanoknak tartjuk és alig ösmerünk sürgősebb feladatot mint azt, hogy ez az ügy végre- valahára dűlőre jusson. Laptársunk bizalmas értesülése nyomán örömmel vesszük tudomásul, hogy törvényszékünk agilis elnöke mindent elkövet ez ügy érdekében; biztosíthatjuk azonban a nagyközönséget, hogy közéletünk többi vezetői is épp oly sürgősnek és elódázhatatlan- nak ismerik ezt a kérdést. Biztos tudomásunk van arrról, hogy vármegyénk főispánja már többször járt ez ügyben az igazságügy miniszternél és az ügynek miniszteri előadójánál, akik az építkezés égetően — ez idő szerint pedig fagyasztóan — sürgős voltát maguk is elösmerik. A baj azonban ott rejlik, hogy nincs megfelelő telek és ennek hiányában az igazságügyi kormány a vármegyével szemben olyan követeléseket állított fel, amelyeket elfogadni igazán nem lehet. Hogy a vármegye engedjen át a vármegyeház fundusából egy részt az építkezés céljaira, ilyet még kívánni is absurdum. Hisz a mi ócska vármegyeházunk maga is újjáépítésre szorul, s ha ma-holnap pénzünk lesz az építkezésre, hol vesszük majd hozzá gas, domború homloka meg szinte sugárzott az értelemtől. A barna szempárt sötét keretű szemüveg fedte. Sokáig beszélt Klára az ifjúval, művészetről, természetről, zenéről. Midőn a kis társaság szétoszlott, az asszony férjéhez ült le s hízelegve kérte: — Édes Pista, festőnő akarok lenni: dilletáns tudásomat ki akarom képezni. Hiszem, hogy tehetségem van, csak a további tanitás által tökéletesíteni akarom tudásomat! Dombrády felkacagott. — Tehát festőnő akar lenni az én kis feleségem ? Jól teszi kedvesem : mulasson, szórakozzék, nincs kifogásom kedvtelése ellen 1 Klára hálásan szorította meg az ura kezét s mosolyogva jegyezte meg : — Ki tudja? Hátha nem is csak kedvtelés lesz ez, de talán élethivatás is? * Egy szép, világos sarokszoba lett Klára műterme. Az asszony órákig ült a festő állvány előtt s gondolkozott témáin. Majd vázlatokat vetett a kifeszitett vászonra s ha ebbe elfáradt, félredobta palettáját, ecsetjeit s nagy kartonokra krétarajzokat rajzolt. Lázas buzgalommal látott a tanulmányokhoz. Bejárta a képtárakat, lapozgatta a festészet történelmét, legkedvesebb könyvei azok a munkák lettek, melyek németalföldi iskolákról szóltak. Végre hosszas eszmekeresés és próba után elkészült az első kép. A szemnek kedves, összhangzatos festmény volt; a színek üdék, a gondolat szép és nemes. Egy zsúr alkalmával bemutatta társaságának ezt az első művészi alkotását. Bókokat, elismerést és buzdítást kapott minden vendégétől. Klára mosolyogva fogadta a hizelke- dők bókjait, majd a szótlanul ülő Tornyay Györgyhöz fordulva, kissé nehezteljen kérdezte: — Ön egy szóra sem méltatta munkámat, pedig Ítéletére a legtöbb súlyt fektetek. A férfi sokáig nézett az asszony mosolygó arcába és elgondolkozva felelte: — Engedje meg asszonyom, hogy ítéletemet négyszemközt mondhassam meg önnek. Az erős igazságokat nem szeretném, ha kegyeden kivűl más is hallaná 1 III. A tűz vígan pattogott a kályhában. Az ernyőzött lámpa kellemes, barátságos fényt terjesztett a kis műteremben. Klára lehajolt fővel egy karosszékben ült, szemben vele Tornyay elgondolkozva szívta cigarettáját. — Ugyebár asszonyom, fáj önnek ez a kemény kritika? Haragszik reám, hogy oly kíméletlenül bíráltam meg ezt az első munkáját ? De lássa, nem szeretném, ha a hizelkedők, a hozzá nem értők tömjénzése által tehetsége hamis irányban fejlődnék. Hogy az elmulasztott időt pótolhassa, sokat kell tanulnia, és sok jóakaratra, erős lélekre van szüksége, hogy., a kezdet nehézségeit legyőzhesse. Ön azt hiszi: egy alkotással egyszerre lehet a világot meghódítani? A kicsi álmokat vesse el magától s tanuljon elébb, fejlessze tehetségét, mert még nagyon messzi van a céltól, melyről álmodik! Az asszony szeme odatapadt a férfi fehér homlokához és érezte mint tolul a szivébe melegség, jóleső nyugalom. S a pillanat hatása alatt oda- nyujtotta kezét a festőnek s szelíden kérte I — Tornyay 1 legyen ön a mesterem. Tanítson, buzdítson engem s meglássa, hogy szorgalmas, engedelmes tanítványa leszek!
