Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-18 / 123. szám
2. oldal. ZEMPLÉN November 18. De mindezekről majd egy másik cikkben még többet is elmondunk. — nov. 18. Z emplénvármegye demográfiájából. A legutóbb 1901. év elején végrehajtott országos népszámlálás számtani eredményének állam-bölcseletéből, vagyis a néprajzi közállapotok szimptomatikus tételeiből immár ösmeretesek a mi szükebbkörü hazánkra, vagyis a Zemplénvármegyére vonatkozó nagy tanulságok is. Ezek közül soroljuk fel itt a legfőbbeket Balogh Pál hatalmas könyve, a Népfajok Magyarországon nyomán, melyet általánosságban mindjárt akkor, hogy a könyvpiacra került, már ös- mertettünk lapunk hasábjain. Az utolsó népszámlálás felvidékünkön, vagyis azon az országterűle- ten, melynek térrajza a Kárpátok láncolatával összefügg, az utolsó nép- számlálás talált 4,402.082 lélekszámot. Tíz éve volt ugyanott 4;129.228. A szaporodás tehát 272.854 lélek, vagyis nem egészen 6 százalék. E gyönge eredményt főképp a vármegyék kedvezőtlen gazdasági viszonyai idézik elő : Turócvár- megye lakossága csak 1900, Árváé csak 130 lélekkel szaporodott, Zem- plénvármegyéé pedig hetvenkétezer lélekkel fogyott. Kétségtelen tehát, hogy az egész országban a kivándorlási mozgalmak Zemplénvármegyét sújtották legerősebben. Továbbá: az utolsó népszámlási eredmények általán megerősitették azt a korábbi tapasztalást, hogy a felvidéki orosz elem rohamosan tótosodilc, s csak görög katolikus felekezete emlékeztet rutén eredetére. — Zemplénben az Ondava körül Stefanócz, Brusnyicza, Detrik, Felső-Olsva, Ja- kusócz, Kolbócz, Krizslócz, Mrázócz, Sáros- és Zemplén-Sztaskócz,Sztropkó- Hrabócz és Yalkócz, — a Jablunka körül Nechwal-Polyanka és Zubna, összesen 14 falu tótosodott el. — Annál feltűnőbb, hogy a tiz év előtt tót többségűnek s orosz hitűnek kimutatott faluk közül egy nagy tömeg, az uj népszámlálás szerint ismét orosz ajkúnak vallotta magát. Ilyenek Zemplénben a Laborcz mentén Izbugya-Bresztó, az Ondava- völgyben Orosz-Kajnya, Orosz-Po- ruba, Potocska, Parurócz, Repejő, Szálnik, az Olyka-völgyben Sztropkó- Olyka, Yarehócz és Vojtócz s az Ung- melléki hegyek közt Ublya, Smugócz és Striócz helységeink. A tiz év előtti statisztikához viszonyítva az 1901. évi statisztikát, a magyar mérleg ilyen mozgalmakat mutatott a mi vármegyénkben: Elvesztettük a többséget zempléni területen: a Ronyva-menti Nagy-To- ronya és Lasztócz s az Ondova-menti Garany és Bodzás-Ujlak községekben, amik a nyelvhatárok vonalán eltóto- sodtak. Ellenben tiz év folyásán tótból magyarrá lett ugyanitt: a Ronyva- völgyben Gercsely, Kásó és Kiszte, a Laborcz-völgyben Czéke, Magyar- Jesz- treb. Uj magyar nyelvszigetek : Ho- monna, a tokaji Hegyalján Komlóska s a Tapoly mellett elszigetelten Ya- rannó. Szláv áradat betörése is fenyeget bennünket nyugatról, Abauj-Torna területéről, hol Zemplénnel szomszédosán a tót elem kiszélesítette a magyarságba ékelt szigeteit; nevezetesen eltótosodtak: Füzér, a hasonló nevű járás székhelye, Garbócz-Bogdán az Ósva-völgyben, s Kovácsvágás-Huta a Bozsva-völgyben. Résen legyünk tehát. Kir. tanfelügyelőség 1 Ne csak felfelé és jobbra, de balra is nézz 1 Mert onnan „proxi- mus ardet Ucalegon!“ Nyílt levél gróf Mailáth József ő méltóságához, mint a bodrogközi tiszaszabályozó társulat elnökéhez. 1901. év március 5-én a „Nemzeti Szövetség“ közgyűlésén, a kivándorlásról tartott beszédében a kivándorlás okainak felemlegetése között, következőket mondotta méltóságod: „Valljuk be őszintén, nem is vagyunk képesek őket (t. i. a népet) úgy foglalkoztatni, hogy megélhetésüket egész éven át biztosíthassuk stb. „a népnek nincsen állandó keresete.“ Szomorúan kell tapasztalnom az elmondott szavak igazságát, és a midőn látom, hogy kicsiny falunkban is a kivándorlás árja megindult, s előbb utóbb el fogja sodorni egyházamat, községünket, engedje meg méltóságod, ha én is bátor vagyok felemelni a nyilvánosság előtt kiáltó szavamat és a gyakorlati életből nyert tapasztalataim alapján egyenesen méltóságodat kérem fel, a bodrogközi kivándorlás megszüntetésére, s a ki- vándorlottak visszaédesgetésére. A fent említett Nemzeti Szövetség közgyűlésén méltóságod maga mondotta: „Adjunk munkát azoknak, és oly időben, a mikor legjobban rászorulnak azok, akik dolgozni akarnak . . . építsünk vizi utakat, csatornákat, stb.“ A bodrogközi tiszaszabályozó társulatnak két viz emelő gép van birtokában — a török éri és a karádi zsilipnél — a belvizek leeresztésére. Bámulatos gépek azok I Felállításukkor suba alatt mosolyogtunk a szakértő vezetők vakmerőségére és rövid két év alatt megkellett győződnünk arról, hogy az egyik, a török éri szörnyeteg másodpercenként csakugyan tiz hl. a karádi pedig 70 hl. vizet lök át a Tisza medrébe. Óriási vizmenyiség I! A karádi kettős gépnek még sohasem volt elég vize, egy nap alatt kiszippantja a csatorna összes vizét ... a másik, a törökkéri gép szintén megfelelne kétszer annyi víznek, mint, a mennyi felesleg nekünk adatik. A belvizek kártételeivel tehát már leszámoltunk, de a sárospataki, vissi, kenézlói, karádi, cigándi, vajdácskái, bodroghalászi és olaszi alsó határoknak egy nagy betegsége, egy nagy baja: a nyári szárazság; kisül, megég ott minden termény ... a föld két méter mélységben be-meg- hasadozik ... a vetemények gyökér szálai ezen repedések között táplálékot netn találva, megszakadnak, elvesznek. Egy ilyen alkalmatos időben jövő eső milliókat ér. Igen ám, de az eső csak késik, csak nem jön, mintha ki volnának száradva az égnek csatornái, s nézi az ember búsan, lehangoltan terményei lankadását, lassú hervadását. Hiszen hogyha nézné ... de nem nézi már, hanem megyen ki idegen világrészbe, pedig nem kellene nekik csak egy füttyentés a karádi és törökéri tiltok táján, és én hiszem, hogy e szóra megállapodnának. A törökér, a Dedej ér, a Bódogh és a Yass csatorna, a gróf Lónyai- féle csatornák, a karádi határon keresztül kasúl vezetett társulati csatorna, mind alkalmatos és kész csatornák, ha nem is az egész bodrogközi földek, de egy számottevő részének elöntésére . . . vagy hát kezdjük felülről a Latorcánál, jöhetne onnan a viz az egész Bodrogköz elöntésével. Vagy talán csak a meglevő gépek jöjjenek először mozgásba, hiszen 30—40 ezer holdat lehetne igy is megöntözni, virágos kertté, paradicsommá alakítani át 1 Nem kellene nekünk bolgár kertész, nem adnánk akkor földeinket bérbe, hanem visszacsalogatnánk Amerikában élő híveinket és még azonfelül ezreket telepíthetnénk le áldott határunkban. A nagyméltóságú földmivelésügyi minisztériumban tevékenyen dolgoznak az alföld csatornázása, s termékenyítése érdekében. Ne várjuk az idők teljességét 1 Méltóságodnak csak akarni kell, egy füttyentés a karádi és török éri tiltón és meg van minden . . . valakinek kezdeni kell . . . méltóságod vezérszerepre hivattatott, csak előre, aki a zászlót viszi, az n tekintgessen hátra felé, ne nézegess0 hogy hányán követik nyomait, csak előre 1 Méltóságod egy munkájában azt írja, hogy egy elszászi pap, Oberlin egyszer összehiva a falubelieket igy szólt hozzájuk: „Gyermekeim, szükséges, hogy mi a völgyön keresztül Chansseéig egy utat csináljunk Strassburgba és hidat készítsünk Breuschon át. A parasztok erre azt felelték hogy: „Először az lehetetlen, másodszor van nekünk annál fontosabb dolgunk is.“ Oberlin erre mit se szólt, de haza ment, átöltözött, kapával felszerelve magához vette szolgáját, s neki fogott a munkának. A parasz tok ezt látván elszégyelték magukat, egymás után szedték szerszámaikat, a pap után mentek, s az út és hid, a mit előbb lehetetlennek jelentettek ki, hamar készen volt. A hidat a szeretet hídjának nevezték el.“ Építse fel közöttünk méltóságos uram ezt a szeretet hidját, Tegye veteményes kertté, paradicsommá, — a vizöntöző gépekkel --az egész Bodrogközt és megláitja hogy a nép nem lesz elhanyagolva és e szorgalmas munkás ithon is szerezhet egy kis vagyonkát, s beteljesedik a mit Vörösmarty Mihály mond: „S erős lesz országunk, nagy a király. Hol ennyi ember boldog hont talál“ Bartlia József, vissi ev. ref. lelkész VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Irnoki előléptetés. Vármegyénk főispánja a szerencsi szolgabirói hivatalhoz kinevezett Szőke József Írnokot II. osztályú írnokká léptette elő. )( Füzesséry Ödön főszolgabíró f. hó 10 én kezdette meg járása községei pénzkezelési és ügyviteli helyszíni, nemkülömben az állami hivatalok ügymenetének megvizsgálását. Eddig Tarczal és Tokaj nagyközségekben ejtetett meg az általános vizsgálat, hol minden a legnagyobb rendben találtatott, csupán az adó behajtásoknál mutatkozott hátralék, ez is a gazdaközönség fizetésképtelenségére vezethető vissza. )( Felfüggesztett körjegyző, Kerne chy Béla radi körjegyzőt, Bencsík István király-helmeczi főszolgabíró állásától felfüggesztette. )( ínséges közmunkák. A szokatlanul kemény időjárás megakasztotta az ínséges közmunkával folytatott közútépítés földmunkáját vármegyénk sztropkói járásban. Most már követke„Drága könnyek voltak azok, melyeknek minden cseppje régi haragot, régi bánatot engesztelt ki és szentelt meg áldó malasztjával!“ Szeretett bennünket az első pillanattól fogva, ösztönöztetve jó szive által, mely önkénytelen is a gyöngének, az elnyomottnak a pártjára szegődik. Mily éber figyelemmel kisért minden mozzanatot hazánkban! Mily aggódó lélekkel lesett minden változást, mely nálunk beállott 1 Rettegett minden rossztól, ami hazánkat érhette, hiszen ő maga inondá egy alkalommal, hogyha Magyarországon a dolgok rosszul mennek, az őt megöli. Hogy végre hosszú hányattatás után biztos érvbe jutottunk, hogy a kiegyezés megtörtént, ebben a fő érdem a jó királyasszonyé volt. Mily óriási lelkesedés mellett ment végbe a koronázás, azt mindenki tudja, de azt valószínűleg ezek kevesen tudják, hogy a szép királyné mily lázas izgatottsággal készült a roppant fontosságú ünnepélyre. Mindent akart tudni, mindenről értesíteni kellett őt, ami csak bárminemű összefüggésben állott a koronázással. Nevezetes, hogy a koronázási palástot, melyet az első szent király neje hímzett, sajátkezű- lég javította ki, hozta rendbe. Sokat nyert becsben ezáltal előttünk ez az ereklyeként őrzött szent öltöny! Ezen időtől fogva aztán még jobban összeforrott nemzetünkkel. Hacsak tehette, nálunk időzött és tudják, hogy mindig örömmel jött közénk, mert sehol sem érezte magát jobban, mint kedves magyarjai között. Kérdezzétek meg csak a gödöllői szegényeket, megmondják azok nektek, hogy élt közöttük a jó királyné, mint a vidék jótékony angyala. Sohasem fogja őt ez a szegény nép elfeledni, sohasem fog megszűnni érte fohászkodni 1 Nemzetünk nagy alakjait ki szerette, ki becsülte jobban nálánál?! Ott találták őt mindig, az ország első asszonyát, a bánkódok, a gyászolók között, valahányszor a nemzet egy-egy kiváló fia jobb létre szende- rült. Igen, együtt gyászolt a nemzettel Eötvös József báró halálakor, szeményesen látogatta meg az elhunyt nngy költő és államférfiu kesergő özvegyét és a legbensőbb részvét ékesszólásával iparkodott őt megvigasztalni. Mikor pedig elment Deák Ferenc ravatalához akkor látták igazán, hogy Erzsébet nemcsak királynénk nekünk, hanem igazi anyánk is. Örökké emlékezetes pillanat marad ez 1 „Magyarország koronás királynéja, a monarchia első hölgye, az egyszerű polgár holtteste előtt térdreborulva!“ Akik látták, szivükig megindultak, őszbecsavarodott férfiak hangosan zo- goktak. Erre a nemesszivii asszonyra, ki szeretetébe tudott fogni nemzeteket, a sors borzasztó csapásokat mért. A legtragikusabb halállal múlnak ki ketten is azok közül, kik szivéhez legközelebb állottak. Szeretett nővérét megemésztik a pusztító lángok, egyetlen fiát, szemefényét, a nemzet büszkeségét a legbrutálisabb módon pusztítják el azok, kiknek a szerető sohasem vétett. Tengernyi bú szakadt ekkor szivére. Isten csodája, hogy ez az érző szív meg nem hasadt a fájdalomban 1 Elt-élt azóta, de csak elvonulva, bujdokolva. Feltűnt itt is, ott is a gyászruhás, a bánatos királyné. Az emberek megértették őt, tisztelték fájdalmát s illedelmesen kitértek előle. Mi szivszorongva lestük a távolban is minden lépését és nem mulasztottuk el soha fohászainkban kérni az ég Urát, hogy gyógyítsa meg a legjobb királynét, a legédesebb anyát. * A fájdalmaknak ezt a királynéját, ezt a valódi magasztos Dolorosát sújtotta le az Istentagadónak és a minden emberies érzésből kivetkőzött fenevadnak gyilkos eszköze ! A legsötétebb elvetemültségnek ez a kiváló példánya gyilkolt, mert királyi vérre szomjúhozött. „íme nézzétek hova vezet a hitetlenség, mely Istent nem ösmer, királyokat nem kiméi és ártatlanok vérében leli örömét! Istent nem érhette utói őrjöngésében, a kiszemelt fejedelmi sarjat egy véletlen folytán nem érhette el tőre, keresztül szúrta tehát egy ártatlan asszony szivét, amely amúgy is rég meg volt már törve. Megölt egy ártatlan asszonyt, ki bánatosan járt a világban enyhülést keresve, csak azért, mert korona fénylett a fején!“ Tudjátok-e már most kedves ifjak, kit vesztettünk el Erzsébet királynéban?! Őt, kire népek milliói bizalommal tekintettek, szeretettel öveztek. Azt ölték meg, kit édes hazánk pártfogójának vallottunk minden időben, kinek lelke annyira ösz- szeolvadt nemzetünk életével, leikével! Elment, elköltözött, árván hagyott bennünket. Oh, de mi nem feledjük el soha, megőrizzük áldott emlékét örökké! Nagy a mi fájdalmunk, véghetetlen a mi bánatunk! De él a vigasztaló örök Isten, ki annyi tenger bánatot, annyi szomorúságot változtatott már örömre, víg- ságra! O lesz vigasztalója, fentartója árva nemzetünknek, ő lesz oltalmazója, erőssége bánatos, jó királyunknak.
