Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-18 / 123. szám

November 18.

ZEMPLÉN.

B. oldal.

zik az eddig végzett útépítés felülvizs- gá'ása, úgyszintén a havaj—varehóczi törv. hatósági és a havaj—krasznibródi vicinális közutakra kiszállított kavics- prizmák átvétele.

)( Útadófelszólalás A vármegyei pót- és utadóügyekben benyújtott felszólalások elintézésével megbízott küldöttség ma délután az alispán elnöklete mellett ülésezett.

)( Községi választók összeírása és a legtöbb adót fizetők névsorának összeállításával foglalkozó bizottság nevében, annak elnöke Juhász Jenő hirdetményben értesíti a város közönségét, hogy az 1903. évre érvényes legtöbb adót fizetők névsorának összeállítása, ugyancsak az 1903. évre érvényes községi választók összeírásának határidejéül 1902. évi november hó 20-át és következő napjainak délelőtti 10 óráját a városház közgyűlési termébe kitűzi és ez időben bár ki jogosítva van a bizottság előtt megjelenni és jogait érvényesíteni.

HÍREK.

— Berendelés. Dr. Oláh István homonnai kir. járásbirósági aibiró a kassai Ítélőtáblához tanács-jegyzőül rendeltetett be.

— Eljegyzés. Dr. Debreczeni Barna nagy-káliéi aljárásbiró, Debreczeni Bertalan sárospataki főiskolai jogigazgató fia, a napokban váltott jegyet csepei Zoltán Lenkével Nagy- Káliéból.

— Esküvő. Blénessy János bá- nóczi sajtgyári könyvelő ma esküdött örök hűséget Albrecht Annának, Albrecht Tamás leányának.

— Vármegye bál. Örömmel vesz- szük tudomásul, hogy a jövő év folyamán, január 10-ikén gf. Hadik Béla diszelnöksége alatt egy háromszáz tagú rendező-bizottság életre kelti ismét a régi vármegyei bálok kápráztató fényét, discrét, előkelő hangulatát; a régi megyei bálokét, amelyekhez annyi lélekemelő epizód, oly sok fény és annyi ragyogás van fűződve. Vármegyei bál! . . . mintha e név említésére Seheradzé-nak káprázatos meséi kellnének életre, mintha egy elbűvölő melódia rég elfelejtett rithmusa csengne vissza régi időkről, nemzetes asszonyokról, nemes, nemzetes és vitézlő urakról, kócsagos, deli daliákról. A bál ólén gf. Hadik Béla főispán áll, mint díszelnök, Matolai Etele, mint bál. biz. elnök, br. ’Sennyey István s Dólcus Gyula, mint rendező-bizottsági elnökök. A bál háznagya: dr. Hornyay Béla, pénztárnoka: Dókus László s jegyzője: Bernáth Aladár. A rendező-bizottsági tagok száma kö- rülbelől háromszáz. És a rendezőség nagy száma mellett az általános, az egész megyére kiterjedő érdeklődés, — mely kiséri e bál rendezésének minden egyes fázisát — biztosítja majd a bálnak sikerét.

— Jenő napja. Folyó hó 18-án, Jenő napján, az önkéntes tűzoltóegyesület parancsnoksága tisztelgett főparancsnokánál, Juhász Jenő ügyvédnél, hogy előtte a névnapi évforduló alkalmából őszinte szerencseki- váuatait tolmácsolja. Az üdvözlő-beszédet Schön Miksa helyettes főparancsnok mondotta, melyre az ünnepelt válaszolt, megköszönve bajtársainak a szives megemlékezést.

— Jótékonycélu piknik. A sátor- alja-ujhelyi izr. gyermekeket felruházó egyesület* f. hó 16 án kozmái Kun Frigyes e. elnök elnöklete mellett gyűlést tartott, mely alkalommal határozatba ment, hogy a minden évben tartani szokott batyu-mulatságot az egyesület ez idén is megtartja és pedig valószínűleg Sylvester-estéj én a városi színházban. A minden évben kitünően 3ikerült mulatság emlékei egyszersmind biztosítják az ez idén megtartani szándékoltnak fényes sikerét.

— Térzene. A sátoraljaújhelyi gyártelepi zenekar vasárnap délelőtt meglepetésben részesítette a Széché- nyi-téren sétáló közönséget. Délelőtt fél 12 órakor a „Vadászkürt“ szálloda előtt Polcz karmester dirigálása mellett térzenét adott, melyet nagyszámú közönség hallgatott déli fél 1 óráig. A zenekar — úgy tudjuk — ezentúl gyakrabban ad térzenét vasárnap délelőttönként.

— A j.Zempléu 1903. évi Naptára“

közbe jött és elháríthatatlan okok miatt némi késedelemmel lát napvilágot, nyomatása azonban már annyira haladt, hogy a jövő héten megjelenik és szét fog küldetni t. előfizetőinknek.

— Tűz volt f. hó 17-én délután fél 3 órakor a Pázsit-utcán. Sprencz Mihály gyári napszámos 591. számú háza gyuladt ki a kéményből kipattanó szikrától. A ház zsindelytetőzetének egy része semmisült meg és már-már a pádon lévő szalma is tüzet fogott, amikor Schön Andor önkéntes tűzoltó- csővezető és a házban lakók a további veszedelemnek elejét vették. Nagy szerencse, hogy a tüzet idejekorán vették észre, mert különben a nagy szélben kiszámíthatatlan veszedelemnek lehetett volna okozója a kipattanó szikra.

— A gondatlanság halottja. Egy ártatlan cseppség korai pusztulásáról kell beszámolnunk. Az eset színhelye M.-Laborcz. M.-Laborczon Buchla Mihályné 8 hete egy leánykának adott életet. A kis Buchla Mária állandóan beteg volt s baja mind súlyosabbra vált. Az anya bámulatos szivóságával ápolta gyermekét. A végzetessé vált éjszakán a több éjét átvirrasztott anya mély álomba merült, úgy annyira, hogy észre sem vette, hogy agyonnyomta gyermekét. Mikor felébredt s látta, hogy gyermeke halott, a természetesen bekövetkezett halál martalékát látta a kis halottban. A halott vizsgálatot teljesítő körorvos, kinek feltűnt, hogy a halott mellén s orra tájékán hulla-foltok vannak, az esetről azonnal jelentést tett, mire a boncolás megejtetett s megállapittatott, hogy a gyermek halálát fuladás okozta.

— Fiók pénzintézet Homonnán. A gálszécsi takarék- és hitelpénztár, mely egyike vármegyénk legrégibb és leghirnevcsebb pénzintézeteinek — elhatározta, hogy Homonnán fiók-intézetet nyit, ezáltal a homonnaiaknak egy régi vágya teljesül egyrészt, de másrészt Homonna nagy vidéke és forgalmának folytonos emelkedése a fiók-intézet jövőjét is biztosítja. A fiók-intézet pár nap múlva megkezdi működését és a dr. Toronszky Elek házában lesz elhelyezve.

— Hírlapi kacsák. A fővárosi lapok és több vidéki lap közölte e napokban, hogy a Sátoraljaújhelyben november hó ll-én a Csaszlovszky- örökösök tulajdonát képező Széchónyi- téri házban kiütött tűz alkalmával egy egész család és három lakó a tűz áldozatául esett. E rém-hirből — szerencsére — csak annyi a való, hogy tűz volt, a megégett emberekről szóló hír csak mese, amelylyel a lapokat valami élénk fantáziájú levelező ültette fel.

— A mulatság vége. Szegény Botos András megadta a vasárnapi mulatság árát. Betért Szőlőskén Filipo- vics Samu, korcsmájába, ahol a falu legényei táncmulatságot tartottak. Mulatság közben jó kedve kerekedett és hogy egy kedvére való nótát elhuzat- hasson, a cigányt is megkínálta borral. A cigány a bort elfogadta, de a nóta elmaradt. Ezért Botos András aki a szőlőskei grófi szőlőnek vincellérje, dühbe jött és amikor a cigányok mulatság után a korcsma előtt szekérre ültek, utánok ment és megtámadta őket. Mielőtt azonban megütött volna valakit, a cigányok egyike kicsavarta kezéből a fokost és úgy találta fejbe vágni az ittas vincellért, hogy eszméletlenül összerogyott. Arra járó emberek szedték föl és vitték lakására. Másnap, miután sérülése nagyon súlyos természetű, ápolás végett a helybeli közkórházba szállították.

— Megszökött rab. Megírtuk annak idején, hogy az újhelyi rendőrség a veszedelmes betörőt, Ónody- Nagy Istvánt elfogta. A betörőt nőtársával együtt átadták a helybeli kir. ügyészségnek, ahonnan az ellene folyamatban levő vizsgálat megejtése végettNyiregyházára szállították. Minthogy tartani lehetett szökésétől, a kisérő fogházőr megvasalta Onodyt. De a betörő igy is túl járt a fogházőr eszén. Mikor Nyíregyházán a fogház kapuja elé értek, a megvasalt Onody egy észrevétlen pillanatban úgy elmenekült kísérője mellől, hogy az utcán járók között teljesen nyoma veszett. A megszökött betörőt most országosan körözik.

— A német és francia nyelvet

alaposan tanítja egy helybeli tanító. — Bővebbet a kiadóhivatalban.

TANÜGY.

Indítvány

a megyei tanitó-egyesület e hó 20-án tartandó gyűlésére.

A közeli múltban, ha bármely tanítói gyűlés programmját olvasta az ember, mindenütt ott találta a gyűlés fő és legvonzóbb tárgyát a tanitó „anyagi helyzete“ és méltán, mi érdekelné közelebbről a tanitót, mint a megélhetés kérdése; mert ha igaz Coménius a paedógia nagy mesterének mondása: »Az iskola fegyelem nélkül olyan, mint a malom viz nélkül.« Úgy még igazabb az, hogy az iskola anyagi gondokkal küzdő tanítóval olyan, mint a malom kerék nélkül.

Emberi észszel, józan felfogással hogyan is lehet kivenni, hogy a tanitó, kinek foglalkozása tiszta elmét, nyugodt kedélyt, úgyszólván egész embert igényel, sikeresen tanítson, mikor annyi gondok egész özöne reá nehezül. Nem sorolom föl részletekben, hiszen mindenki ismeri a maga bájával a má-' sokéit.

Már a régi zsidó bölcsek mondották: »Ha nincs liszt, nincs tudomány. «

És mi a csoda, utóbbi gyűlések munkarendjeiből száműzve az anyagi kérdés. Eldorádó mindenütt, csak tudományos vitatkozás kultur-politika és népboldogitás.

Nem azt hinné az ember, hogy már jóra fordult minden, pedig a beavatottak tudják, hogy bölcs miniszterünk rendeletileg megtiltotta az anyagiakról való gondoskodást,

Bismark jelszava: .Dolgozni és imádkozni* ez a tanitó hivatása; az anyagiakról majd gondoskodik őexcel- lentiája vagy a jó Isten, hanem hiszik kérdezzék mega »Néptanítók Lapjától« a tanítók e hű barátjától.

Üdvözlöm ezért az állami kollegákat, kik a 12-dik órában egy testtel egy lélekkel felemelték tiltakozó szavukat anyagi helyzetük és különösen erkölcsi reputációjuk megvédése érdekében.

Nagyon tartok tőle, hogy útiköltségük csak ráfizetés volt és az eredmény nehány eleven miniszter látása, de ez sem mindennapi élmény.

4000 és nehány állami tanitó mellett, hol marad 25000 felekezeti kollega? A valóságban csak ezek nyomorognak, mert leszámítva az aránylag kevés vagyonos hitközségbeli tanítókat egy egész koldushad kenyérért kesereg.

Mert ott, hol az állam boldogító segédkezet nyújt, 800 koronára ki van a fizetés egészítve, hát ebből meglehet egy családnak élni és gyermeket nevelni? De hány helyen és esetben még ez sincs ?

Az állam egyenlő qualifikácót követel, mindenkire minden tanítótól, egyenlő kötelességet ró —culturpolitiká- jának eszközévé teszi úgy a felekezeti, mint az állami tanitót, de a legtöbb esetben sokkal nehezebb viszonyok között teljesiti missióját a felekezeti tanitó, mint az állami.

Hány esetben van a felekezeti hatósági önkényének, zaklatásának kitéve ? Hány esetben lesz magyarosításáért, szabadelvüségéért üldözve ?

És hol van meg a felekezeti tanítónak, tanhelyiség, taneszköz és a tanítványok számarányában az a kényelem biztozitva, mint az állami tanítónak ?

Mit szólnak erre a »jog, törvény és igazság“ őrei ?

Indítványom:

1. Mondja ki Zemplénvármegye tanitó-egyesülete, miszerint a felekezeti- tanítók ugyan azon bánásmódban ré- szesitendők, miben az állami tanítók.

Mindazon anyagi és erkölcsi kedvezmények, melyek az állami tanítóknak biztosíttatnak, a felekezeti tanítókat is megilletik.

Egyenlő kötelesség, egyenlő jog- gsl jár,

3. Hozzájárulás céljából közöltessék e határozat a társ-egyesületekkel és az orsz. tanítói bizottsággal, hogy annak illetékes helyen érvény szereztessék.

(Schneider) Szabó Jakab.

= A „Zemplénvármegyei Tanitó- Egyesület“ folyó hó 20-án, csütörtökön, délelőtt 9 órakor Sátoraljaújhelyben, a vármegye nagytermében közgyűlést tart. Az ülésről jövő számunkban kimerítő értesítést hozunk.

= Elnöki körlevél. A felsőzempléni ev. ref. egyházmegyei tanitó- egyesület elnöksége 2/1902. sz. alatt kelt következő körlevelének közlésére kérte fel lapunkat: A felsőzempléni ev. ref. tanitó-egyesület a jelen év augusztus 12-én Gálszécsen tartott közgyűlésében a következő pályakérdést tűzte ki: „Fejtessék ki az ifjúsági egyesületek feladata és köre az ev. ref. egyházban.“ Pályázhat a felsőzempléni ev. ref. egyházmegyében lévő minden tanitó, aki az egyesületnek tagja. A jeligés s a szerző nevét tartalmazó levéllel ellátott, idegen kézzel Írott, lapszámozott pályamunkák 1903. évi ápr. hó 15-ig adandók be az egyesület papi elnökéhez. Az absolut becsű munka dija 40 korona. A határidőn túl érkező munkák figyelembe vétetni nem fognak. Midőn ezen határozatot körlevél utján is közhírré tesszük, felhívjuk a tanitó urakat, hogy e szép s időszerű pályakérdés megfejtésében mennél többen vegyenek részt, s a pálma elnyeréséért keljenek nemes versenyre. Ugyanezen közgyűlésen kimondotta az egyesület azt is, hogy az országos „Eöt- vös-alapba“ testületileg belép s kötelezi az egyesület minden tagját a belépésre. Ézen határozatot a felsőzempléni ev. ref. egyházmegye közgyűlése is helyeslőleg tudomásul vevőn: felhívják az egyesület minden tagját, hogy az 1903. évre szóló tagsági dijaikat, 3 koronát már az 1903. év január 25-ig Molnár István egyesületi pónztárnok urnái (Bodzás-Ujlak) fizessék ki, aki azt az „Eötvös-alap“ pénztárnokának, lehetőleg egy összegben befogja küldeni. Szívélyes üdvözlettel maradtunk: Gálszécs, Sátoraljaújhely és Deregnyő, 1902. évi okt. hó 28-án. Péter Mihály s. k. papi elnök, Dókus László s. k. világi elnök, Váradi Pál s. k. tanítói alelnök.

— Tanitó választás. A homonnai izr. hitközség a népiskolájában megüresedett tanítói állást e hó ll-én választás utján Drégely Lipóttal, a budapesti izr. hitközségi elemi iskolában volt tanítóval töltötte be.

A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE.

T. S. Habura. A kért példányokból nőm küldhetünk, azok teljesen kifogytak.

M. F.-nó Vajdácska. Mindkettőt megkaptuk. Köszönjük. A »Lemondás« legközelebb jön.

D. E. Helyben. Levélben vá aszoltunk.

L. Gy. Bpest. A levél megjött, de a benne jelzett versküldemény kimaradt.

Nem közölhető : lakrus. (Elbeszélés)

Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula