Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-18 / 123. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátor alj a-Uj hely s 1802. november 18. 123. (2253.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill, Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. íársabalom és politika. — nov. 17. Sokszor annyira összeillő ez a két fogalom, hogy a nemzeti érdekek szempontjából minden előkészített terv nélkül is együtt jelentkeznek. Ha veszélyben van a nemzeti szupremácia, valami ösz- tönszerü sugallattal egy sorompóban áll a politika és társadalom, hogy együtt fejtse ki erős működését. Hiszen látjuk. A nemzetiségi kérdések elvitázhatatlanul aktuálisakká lettek. Sőt mondjuk meg egyenesen: égető szükségünk, hogy e téren agilitással és okossággal, de feltétlenül cselekedjünk. íme Zemplénvármegye teljesen kívül áll azon az erősebb hullámverésen, amelylyel például Turócz- ban, Árvában, meg lent a román határon, az oláhok és a szászok közt kell legújabban megkiizdenünk és dacára ennek, itt nálunk is kezdi a közvéleményt és a sajtót mind, mind forróbban izgatni a nemzetiségi kérdés. Ennek ugyan természetes magyarázata abban rejlik, hogy minden nemzetiségi sérelem, melyet magyar államiságunkon ejtenek, közösen érint bennünket és egyaránt sebzi e hazának minden fiát. De van ennek a jelenségnek itt Zemplénvármegyében egy másik oldala is. Ez pedig annak az ösztönnek sugallata, amely a veszedelem közvetlen szomszédságában szokott felébredni. Tény, hogy azon történeti feladatunkat, amely megkívánja, hogy hazánk minden fajtájú lakosát hazaszeretetben és a nemzeti állam céljainak szolgálatában egyesítsük, ma már fokozott agilitás nélkül nem teljesíthetjük itt Zemplénben sem oly nyugalommal, mint akkor, a mikor a nemzetiségi kérdések nem voltak még országszerte aktuálisak. Itt tehát nem ugyan speciálisan a mi megyei szféránkból kisugárzó bajról van szó, hanem igenis szó van arról, hogy abból a közös nagy nemzeti munkából, mely a nemzetiségi aspirációk elnyomására, azok okvetetlenkedésével szemben, minden palotában és kunyhóban a magyar faj uralmát, erejét és megdönthetetlenségét hirdesse, ki kell vennünk nekünk is magunk részét. Sajnos, de úgy van, hogy az országos tevékenység elé nagy akadályokat gördít az a körülmény, hogy hazánk lakosságának körülbelül 50 százaléka fajilag nem tartartozik az államalkotó magyar néphez. De éppen ezért kell az egyes vidékeken, különösen az olyan vármegyékben is, ahol még veszedelmesen akut bajról szó nem lehet, hogyha nem is agresszíve a nemzetiségeknek ott nem éppen aktiv, * * A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Megemlékezés Erzsébet királynéról. A tanuló ifjúságnak irta: Arnbrusztsr Sándor, fögymn. tanár. Volt nekünk magyaroknak egy fényesen tündöklő csillagunk. Akkor tűnt fel bús egünkön, mikor már azt hittük, hogy nem fog azon mutatkozni több reménycsillag. Hogy ragyogott, hogy tündöklött aztán egyre jobban! Hogy tűntek el egymásután a gyászos fellegek és milyen tiszta, milyen derült lett a nemrég még teljesen borús hazai ég 1 Aztán egyszer csak elkezdett halványodni az a fényes csillag. Ob, hogy épen akkor kellett fényének egészen kialudnia, mikor talán a legtöbb szükség lett volna biztató sugaraira! Lesz-e még nekünk több ilyen szerencse-csillagunk!? Nem tudom; de félek, hogy helye örökre sötét marad; mert nem rendesen múlt el, erőszak borította rá az örök homályt egyszerre, hirtelen, úgy, hogy kialvása megdöbbentő, ij esztő hatást tett mindenfelé, amerre csak érző ember lakik. Ismétlem: mindenütt rémület követé a letűnt század romlott évszakának legigazságtala- nabb, legembertelenebb szörnytettét; de oly iszonyú sebet nem ejtett sehol az anarchista gyilkos fegyvere, mint a magyar nemzet szerető szivén. Mi magyarok tudjuk csak, mit vesztettünk abban a nagy, abban a szép lelkű asszonyban, kinek a neve Erzsébet királyné volt s aki kis nemzetünknek igazi védőangyala, országunknak valódi földi Patrónája volt! Ösmertétek, szerettétek, kedves tanuló ifjak, ti is a jó királynét. Hogyne szerettétek volna őt, kinek szive milliók üdvéért, milliók jólétéért dobogott 1 A nagy veszteség őszinte fájdalommal töltötte el a ti sziveiteket is és azért tudom, szívesen veszitek, ha elmondok ennek a tüneményszerü alaknak az életéből egyet-mást, hallgassátok meg résztvevő szívvel, aztán áldozzatok szeretettel, hálával emlékének ! * Sötét felhők kavarogtak akkor szegény hazánk egén! 1849. gyászos eseményei még élénk emlékezetében éltek mindenkinek. A népjog védelmében elbukott nemzet még érezte a visszahatás borzasztó nyomását. Hány magyar nő, anya siratta még fogságban sínylődő férjét, gyermekét. És akkor, még egévagy éppen nem működő aspirációi ellen cselekedve, de a magyar államiság tüntetésével minden téren, politikailag és társadalmilag mintegy dicsekvéssel zászlót bontani minden magyar nemzeti ügy mellett. Itt kell egyesülnie a társadalomnak a politikával. Mert a világhistória során bőven nyílik arra tanulság, hogy a nemzetiségek ellen a politika csakis a társadalom együttműködésével érhet el sikereket. Különösen áll ez a tétel nálunk, magyaroknál, ahol a politika sok minden egyéb közjogi irányban van elfoglalva, úgy, hogy teljes testtel a nemzeti politikáját ki nem fejtheti. Kettős kötelesség háramlik tehát éppen nálunk a társadalomra. És valljuk meg őszinte örömmel, hogy e téren rendkívül szerencsés áramlat indult meg évtizedek óta. A magyar társadalom — és ennek élén a magyar fővárosé — rendkívül sokat halad. Igaz, hogy vannak ideig-óráig érezhető idegen áramlatok, de időszakonként ez is megszüli a maga reakcióját. A nagy arányok határozott haladást mutatnak. Nos ezért a fokozatos fejlődésért kell megragadnunk erősen a zászlót. Ezt a fejlődést nem szabad egy jottányira sem kitenni — visz- szaesésnek. És itt nálunk Zemplénben, ahol közel állunk, sőt bizonyos mértékig benne is vagyunk a nemzeszen közel a borzasztó katasztrófához, támadt az első reménysugár, akkor, amikor hire járt, hogy Ferencz József eljegyezte Erzsébetet, a szépséges bajor hercegnőt. Nem ismerték, úgyszólván hírét sem hallották soha és mégis bíztak benne és mégis szépreményeket fűztek hozzá. Hát még mikor megtudták, hogy az a remény csillag „egy bűbájos szépségű angyal,“ ki már is szeretettel gondol a szegény magyarokra, és aki ernyedetlen szorgalommal tanulja drága, szép nyelvünket, hogy minél előbb közel férkőzhessen hozzánk, egész a szivünkig, hogy megérthesse esdeklő szavunk, fájó panaszunk I És akik bíztak benne, nem csalódtak. Erzsébet áldott kezének a munkája volt, hogy lassankint megnyíltak a börtönök, Kufstein, Olmütz, Josefstadt százankint bocsátják ki sötét üregeikből az elnyomatás ártatlan áldozatait. Közvetlen az esküvő után a magyarországi börtönök zárait is felpattanja az a jólelkü tündér, kinek nevét már akkor áldva emlegette minden igaz magyar. Pedig ez ideig még nem is látták őt a magyarok, mégis szerették, rajongtak érte. Mikor pedig hire járt, hogy eljön hozzánk, felséges férjének az oldalán megtekinti országunkat, leirhatiségekben, ha nem is teljesen agresszív aspirációkkal szemben, de mindenesetre törekednünk kell a magyar kultúra, a magyar állami szupremácia fokozatos erősítésére és csorbát nem tűrő önérzetének kidomboritására. Minthogy az egész vármegye a leglelkesebb reményekkel üdvözölte Hadik Béla gróf főispán hazafias székfoglalóját és örömmel üdvözölte benne az okos politikust, akinek hazafias, magyar szellemtől duzzadó, liberális aspirációit, mint a magyar nemzeti politikának egyik hatalmas tényezőjét tekintette és teljes nyugalommal és reményekkel bizza az ő erős kezére és bölcs belátására a nemzeti politikának gyakorlatát. Mint mindenütt, ahol politikának kell irányítani a nemzeti fejlődés erejét, úgy e megye kormányzásában is éppen a politika ezen árnyalatában sokszor nem látható a ténykedésnek pozitiv nyil- vánulása, sokszor kell simasággal, okossággal intézni a dolgokat, de végeredményében kiszámíthatatlan becses eredményeket értünk el eddig is. Ennyit a politikáról. A másik érdem e vezetésben az a nagyszerű szárnyalással megindult társadalmi akció, amely egybeforr e nemzeti politikával és amely társadalmilag is rendkívül becses dolog. tatlan öröm fogta el a sokat szenvedett magyar népet. Sokat vártak; a nép rajongó szeretete már eleve földöntúli bájakkal ruházta fel a felséges jótevőt, de hogy oly bűvölő hatással legyen e’ső megjelenése, azt senki sem képzelte. „Festő nem festhet szebbet, költő álma tündériebb nem lehet, mint aminő volt a fiatal uralkodónő ragyogó ifjúsága teljében.“ Akik már minden reményüket elvesztették s a legsötétebb resigna- tióval vártak a végmegsemmisülésre, vagy akik sötét gyűlöletükbe temetkezve, a kibékülést a nemzet és az uralkodó-család között lehetetlennek tartották, most mint valami varázsütésre reménykedni kezdtek és bízva sereglettek a köré a karcsú, fejedelmi alak köré, kit megnyerő lénye, sziv- jósága miatt már kezdettől fogva mindenki bálványozott. Öröm derült, áldás fakadt az ifjú pár nyomában mindenütt. A fiatal uralkodó is csak most kezdte megismerni és mindjárt meg is szeretni a derék magyar nemzetet. Szerető hitvesének jóságos szemeivel nézett most ő is mindent és nem homályositóttá el többé látását, mint egykor az ármány és fondorko- dás sötét fátyola. A szép királyné pedig mosolygó arccal és könyező szemekkel nézte mindenhol, mint bé- kül ki nemzet és király. 0P legolcsóbb karácsonyi és újévi ajándék. Fénykép nagyítások életnagyságig, avagy eredeti felvételek után. Darabja remek platin kivitelben 20 kor. Párja 32 kor. passepartouval együtt. Igazolványokhoz síikiégts vizit mellkipok Platin (matt) kivitelben, a mely nem karezolódik, 2 nap alatt készit el a rendes fénykép árban MAGAZINER ANTAL FÉNYKÉPÉSZÉIT MŰTERME S.-A.-U JHELY. * »
