Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-15 / 122. szám

November 15. ZEMPLÉN. 3. oldal. Elnök az ülést megnyitván fel­hívja a városi t. orvost, hogy a ta­nácshoz beadott előterjesztését olvassa fel, és a foganatosítandó egészségügyi intézkedésekre nézve véleményét adja elő; — egyszersmid felkéri Miklóssy István és Dr. Ligeti József bizottsági tagokat jegyzőkönyv hitelesítésére. Városi t. orvos előadja, hogy vá­rosunk egészségügye oly hiányokat mutat, a melyek az emberi egészséget nagymértékben veszélyeztetik: és ha nem akarjuk, hogy városunk állandó járványok székhelye legyen, töreked­nünk kell: az anyagi áldozatok árán is azokat javítani. Udvaraink — pisz­kosak, az utcákon és köztereken a szemét lel van halmozva, szemét lera­kodó helyünk nincs, és a bacilusok fészkét képező szemét, a város belte­rületére hordatik: heti vásárokon a falusi szekerek nyolc utcában vannak szétszórva, úgy hogy egyik heti vásár­ról a másikig a trágya és szemét nincs elhordva; és ha már seprésre kerül a ser, az öntözetlen utcák fényes nap­pal söpörtetnek, és bűzös por felhők­kel telitik a levegőt, a járó-kelők tüdejének nem csekély megpróbáltatá­sára. Városunk nagy része csatornázva nem lévén, a legtöbb utcákban a lakó­házakból a szennyvíz az utcára önte­tik, a hol tócsákat képezve, posha- dásnak indul és a bacillusoknak meleg ágyát képezi, — ehhez járul a Ronyva folyónak piszkos medre, a melynek partját a lakosság szemét le rakodó helynek használja; ha nem is szenve­dünk ivóvizhiányban, de a jelenlegi vizmenyiség nem felel meg az egész- ségügyi követelményeknek, úgy hogy a vízvezeték kiépítése égető szük­séget képez. Bizottsági elnök és a bizottsági tagok teljes mértékben osztják előadó által előadott városunk egészségügyét veszélyeztető állapotokat és elnök fel­hívja a bizottságot, hogy az egész­ségügy ellenes állapotokat pontonként tárgyalja. 1. A szemet kihordásra nézve vé­leményezi, hogy a város azt saját fu­varjai által eszközöltesse és e végből egy szabályrendelet lenne alkotandó, melyben annak módozatai meglenné­nek állapítva. 2. Miután a város jelenlegi fejlő­désének, az ez időszerint alkalmazott seprősök elégtelenek, legalább öttel szaporítani véleményezi, egyszersmint a seprés idejét nyárban akként véle­ményezi megállapítani, hogy az a fő utcákon a korai hajnali órákban vé­geztessék és tekintettel a vízhiányra csakis a főutcák, ahol nagyobb az em­beri forgalom, seprés előtt öntöztes- senek. 3. A szemétlerakodásra egy a vá­roson kívül kijelölendő helyet véle­ményez. 4. A hetivásárok rendezése, azok elhelyezése tekintetében véleményezi, hogy a fa, széna, és életnemü piac, egy helyre összpontosittassék. 5. A csatorna-hálózat fejlesztését véleményezi, és azon csatornák tulaj­donosai, ahol műszaki akadály nélkül az utcai csatornázás, a már meglevő csatorna-hálózattal összeköthető, köte- leztessenek, hogy udvaraikat csatornáz­zák az újonnan keletkezett utcákban ; a csatornázás lehetőleg keresztül viendő. 6. A Ronyva szabályozására nézve véleményezi, hogy a partok kiépítésé­vel, a meder kikotrásával és egy zsi­lip felállitásval kapcsolatban szabályoz- tassék. 7. A vízvezeték mielőbb létesit— tessék és a nyitott közkutak szivattyú­val látandók el. Miklóssy István bizottsági tag előadja, hogy tekintettel azon körül­ményre, kogy a házból-házba járó kol­duló szegények a járványos betegsé­geket terjeszthetik, indítványozza a szegényügy rendezését. A vélemény egyhangúlag elfogad- tatik és lelhivatik a városi Tanács fi­gyelme a szegényügy rendezésére. * Ezek az üdvös javaslatok közelébb a képviselőtestületi közgyűlés elé ke­rülnek, ahol, reméljük, hogy anyagi áldozatok árán is elfogadják és foko­zatosan végre is hajtatják a közegész­ség javítását célozó javaslatokat. )( A központi Kossutli-szobor bi­zottság tagjait a f. évi nov. hó 21-ére tanácskozásra hívta össze id. Meczner Gyula, a bizottság elnöke, a várme­gyeháza kistermébe, d. u. 2 órára. )( Közigazgatási uj kiadó. A néh. galánthai Fekete Emil elhalálozásával megüresedett vármegyei kiadói állásra Tertinszky Gyula tb. kiadót s volt I osztályú írnokot nevezte ki várme­gyénk íőispánja. X Előléptetett vármegyei Írnokok. A Tertinszky Gyula kinevezésével megüresedett, úgyszintén a már előbb üresedésben volt elsőosztályu irnoki ál­lásokra Lehoczky Ödön és Szabó Sán­dor másodosztályú írnokokat léptette elő főispánunk. )(Uj vármegyei Írnok. Hadik Béla gróf főispán az előléptetések során meg­üresedett harmadosztályú irnokságra Sztankó László közig, napdijast ne­vezte ki JEGYZETEK a hétről. * A belügyminisztériumban — úgy írták a lapok — egy törvényterveze­ten dolgoznak, amely szerint minden város, amelynek több mint 10.000 Jákosa van, köteles vízvezetéket és csatornázást létesíteni. Hát ha ez valóra válna — hatalmasan megjaví­taná Magyarország közegészségügyét. Ami most meglehetősen siralmas ál­lapotban van. Pedig az emberi élet, az egészség óvása az első. Néhai Rudolf trónörökös mondotta egyszer, hogy az állam legfőbb kincse az em­ber. Nálunk úgy bánnak evvel a kincsesei, — az ember-anyaggal — mintha érték nélküli tárgygyá deval­válódott volna. Pedig pusztul a ma­gyarság s nincs, aki gondot fordítana a veszendő faj megmentésére. Bezzeg Franciaországban külön minisztérium áll a közegészségügy szolgálatában. Nálunk még a szűkre szabott ható­sági intézkedéseket se képesek jól végrehajtani. Itt-is, ott-is felüti fejét a hir: hogy a Bodrogköz egyik-másik falu­jában járvány dúl. Hát hadd pusz­títson, majd megszűnik magától. A köznép sincs úgy bevezetve, hogy bajával mindjárt az orvoshoz fordul­jon. Sok emberélet elvesztése ezen múlik. Statisztikai sötét adatok bizonyít­ják, hogy a tüdő vész nálunk szedi a legtöbb áldozatát. A munkás, szegény magyar nép között. Pedig a tüdővész­nek már meg /van a maga bizo­nyos orvossága: a szanatórium. Né­metországban, Angliában építettek is belőle nehány százat, ahol a szegény, tüdővészes betegekat ingyen gyógyít­ják s visszaadják a veszendő munka­erőt az államnak, a társadalomnak. Nálunk jó, ha egy-két szanatórium van, azok is úgy tele vannak tömve beteggel, hogy a sürgős segélyre szo­rulók is kintrekednek s úgy pusztul­nak el. Milyen más képe volna ennek a vidéknek, ha itt a Hegyalján létesülne egy nagy sanatorium, ahol ápolást nyerhetne a sok beteg magyar. Nagy áldás fűződne ehhez az intézményhez, mily magasztos feladatot teljesítene az, ha megtudna menteni nehány száz embert a különben bizonyos haláltól. Bodrogközi, hegyaljai urak, fiatal emberek! mondok én Önöknek vala­mit. Önök hires mulatós emberek, csak talán a Bácskában ha akad párjuk. Önök a tél folyamán sok mulatságot fognak rendezni, hangversenyt, mű­kedvelői előadást, táncestélyt. Ezek mind a jótékonyság leple alatt mennek végbe. Mindenféle apró-cseprő jóté­konycélra osztogatják a tiszta jöve­delmeket. Hát nem lehet nagyobb jó­tékonycél a hegyaljai tüdővész-szana- tóriumnál. Mondják ki Önök, hogy minden báli tiszta jövedelem erre a célra fordítandó Sátoraljaújhelyen és vidékén mindenütt. Rövid idő alatt — mondjuk nehány év alatt — csinos összeg fog egybegyülni. Ha már együtt lesz egy kis tőke, majd segít az állam, a város is és kivihető lesz a nemes cél s büszkék s boldogok lehetünk, hogy az nekünk sikerült. Vajha e terv mielőbb a megvalósulás stádiu­mába lépne! Gazdasági fellendülésünkhöz fog járulni az a vasút, amely — értesü­lésünk szerint — Töketerebes—Gál- szécs és Varannó között áll majd a közlekedés szolgálatába. Másik vasút­vonal a Hegyalja-hidas-németi vasút lesz. Ha ez a két vonal kiépül, uj vérkeringés áll be abba a közlekedés tekintetében szomorú képet nyújtó földdarabba, mely oly nagyon nélkü­lözi a fontos közlekedési utak hiányát. Régen kiáltó érdek azok létesítése. * A múlt héten a színtársulat sze­replése adott elevenséget Sátoraljaúj­helynek. Most hogy, csak időközön­ként kevés ideig élvezhetjük az előadásokat, természetszerűleg sokkal jobban érdeklődik a közönség a szín­ház iránt, mint egy huzamosabb idényben, mint például Kassán, ahol még mindig megvan a panasz a szín­ház nem kellő pártolására, holott ez a társulat igazán minden „pártfogást megérdemel. Majd látnak Önök leg­közelebb egy bodrogközi darabot a „Föld“-et. Igazán bodrogközi levegő van ebben a darabban, melyben Uj- helyre is történik vonatkozás. Két­ségkívül sehol nem tudják annyira méltányolni ezt a darabot, mint Uj- helyben; — a társulat nagyon szépen játsza ezt a darabot, — legközelebb tehát ismét igen érdekes színházi estre van kilátás. HÍREK. Krónika. November 15. Az ősz, az ősz ime már véget éré, Nem feltűnő már háztetőn a dér, Pár nap csupán és megjön zuzmarásan A tél. Hólepett lesz nemsokára az utca. Derű, verőfény, napfény véget ér, Pár nap csupán és megjön zuzmarásan Átél. Ah! szürke még szürke a mi világunk, Ám nemsokára hólepett, fehér, Pár nap csupán és megjön zuzmarásan A tél. Eddig kigombolt überciher járta, Am most bundát vesz fel a gavallér, Hiába: sikk! ha eljön zuzmarásan A tél. A szobát eddig annyi megvetette, Most fütött szoba drága kincset ér, Mert pár nap csupán s megjön zuz- A tél. [marásán Úgy látom én is: zuzmarás a versem, És rimbősógem oly nagyon csekély, S ebben ki a hibás rajtam kívül még.? A tél. Dal a villanylámpákról. Villamosság, villamosság! Mi lelt téged jó gyerek . . .? Kár volt néked, hidd el: kár volt Hosszú sztrájkba kezdened. Haragszol és nem világitsz, Arra kérlek szerfelett, Szüntessed be villamosság Már a munkaszünetet. A munkaszünetet . . .! Villamosság, villamosság Te kis makrancos fiú 1 Vidámitsd fel fénynyel szivünk, Látod, milyen szomorú. Ha már neved: villanylámpa — Gyűlj ki, gyűlj ki drága lény . . . lm esengve, verssorokba Arra kérlek téged én . . . Igen, már minthogy én , . . Ha pedig te a dologban Nem vagy kérlek a hibás . . . Ne engedd, hogy bűnbakot állj, Álljon helyetted ki más . . . Ha beteg vagy: doktort kérjél S ha rossz mosti doktorod, Fogadj más doktort magadnak S véget ér a nagy dolog. Igen : a nagy dolog.-tb. Az utcáról. — nov. 15. Hideg szél sivit végig az utcá­kon, a cégtáblákat meglobálja, nyi- korogtatja, kis utcai muzsikát rendez, melynek ütemeire még gyorsabban járnak-kelnek az emberek. Az utca­képe az marad, csak más alakok tűn­nek föl benne. Ezek sem különböznek nagyban egymástól, csak egyiken több a ruha, a másikon annál fogyatékosabb. Mind siet, sürgős a dolga, alig marad idő arra, hogy a kirakatokat megtekint­sék. Most egy elegánsan öltözött ur jön; urias a tartása, előrehajtott derék­kal. Igaz dandy. Monokli a szemén, a fején frissen kivasalt cilinder. Unott kíváncsisággal nézi végig a mellette elhaladó hölgyet. Szeme egy kissé fölcsillan, mohó vágy su­gárzik belőle, meg is fordul, utána néz. Szggeruálja, hogy a nő vissza­tekintsen, ezt legalább elvárja, de aztán, hogy csalódik, csettent egyet a nyelvével s szótlanul tovább megy. Néha eszébe jut egy mondatocska, azt hamar alkalmazza, ezzel a dolog rendben van. Odább egy legújabb divat szerint öltözött nő jön. A parfüm illata mes­sziről előre csap; hű kísérője az, a mely folyton körötte van. Előtte sza­lad, követi nyomon, nem távozik mel­lőle. Majd eltűnik ő is s újabb ala­kok jönnek. Sorban váltják egymást. Közben fölbukkanik egy tépett ron­gyos ruhájú, mezitlábos fiúcska, vagy leány. Fázik, didereg a kis istenadta, a hideg piros rózsákat csíp oda aszott arcára. Az egyik megáll. Alamizsnára nyújtja ki sovány piszkos kezét. A krajcárt, vagy fillért csipongva veszi át, aztán odébb halad, mig újabbat kérhet. Hány kerül ezek közül a bör­tön falai közzé. November 15-én kezdődik a nagy karácsonyi 0CCÄSI0-VÄSÄR. Mélyen leszállított árak. Többele között: Pongé és liberty, sima és mintázott, tiszta selyem mtrje 70 krtöl kezdve. Taffettas és louisine, csikós és kockás, tiszta selyem mtrje 80 krtól kezdve. Mosóbársony mtrje 50 krtól kezdve. Minták vidékre készséggel küldetnek. Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZA Budapest, IV. kér,, Bécsi-utca 4. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents