Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-15 / 122. szám
2. oldal. ZEMPLÉN November 15. napokban egy igen mértékadó tekintélyes testület: a porosz-sziléziai borkereskedők egyesületének elnöke és az ottani kereskedelmi és iparkamara borosztályának referense részéről — ki maga is Hegyaljánknak egyik legjelentékenyebb borvevője — velem azon felkéréssel közöltetett, hogy azt megfelelő orvoslás végett alkalmas helyen tegyem közzé. Ez pedig nem egyéb, mint azon sok oldalról felpanaszolt hallatlanul gondtalan, botrányos eljárás, mely a hordók hitelesítésénél gyakorol- tatik. Éppenséggel nem megy ritkaság számba, hogy egy gönci hordónak űrtartalma a hitelesítéstől 5—6 literrel, sőt némelykor még többel is külömbözik. Ily slendrián eljárásban megbízhatóságunk lerontását, mély megsértését, sőt államunk tekintélyének megbocsáthatatlan compromittálá- sát látom, annál is inkább, mert úgy tudom, hogy a hitelesítés az állam által külön e célra alkalmazott és felesketett közegei által országunk jelvényének, a birodalmi koronának alkalmazása mellett eszközöltetik, és igy a közegek cselekedetéért egész természetesen — bár nem helyesen — az államot teszik felelőssé. Megbízhatóságunk nagy kárára, hírnevünk rovására az ország jelvényével, a birodalmi koronával való ily könnyelműen frivol eljárást tovább tűrni nem lehet, nem szabad. És ez késztet arra, hogy ez ügyet —• melynek felemlitésével a közérdeknek szolgálatot vélek tenni — a legmelegebben figyelmébe ajánljam azoknak, akiket illet és egyben kérjem, hogy már államunk reputációjának megóvása, tekintélyének csorbittatlan fentar- tása érdekében a hitelesítési közegek sürgősen és a legszigorúbban utasittassanak eskü alatt fogadott kötelességük pontos és lelkiösme- retes teljesítésére. De nem lesz ám fölösleges az okából megjegyzem itt, hogy a felolvasás után szokás szerint elmentem a körbe (ahogyan itt a kaszinót nevezik) hát uramfia, a játéktermek ro- gyásig . tömve, a tivoli-asztal körűi pláne ember-ember hátán szorongott és élvezett. Hanem a Szabad Lyceum- ban csak elvétve tűnt föl a sok nő között egy-két férfi alak, miként virágos kertben a rózsák mellett meghúzódó pózna. A rossz nyelvek ugyan azt mondják erre, hogy bezzeg a nők is kevesebben volnának ám itt, ha nekik is módjukban volna tivolizni és halomra nyerni a — férjük pénzét! Elég az hozzá, hogy a jótékonyságról tartott szabad előadásban nagyrészt a jótékonyságnak illetékes angyalai gyönyörködtek . . . Érdekes és nem kevéssé hasznos újítása a Szabad-Lyceumnak — melynek élén az itteni kir. törvényszék elnöke áll — hogy egy hónapig tartó ingyenes szakoktatási tanfolyamokat rendezett be a gyakorlati könyvelésből, gyorsirászatból és a gyakorlati számtanból, külön-külön szakemberek vezetése alatt. A tanfolyam szabad és ingyenes bárki részére; amint hallom, úgy a férfiak, mint a nők részéről nagy az érdeklődés. A tanfolyam végén minden „hallgató“ rendes bizonyítványt kap tanulásának eredményeiről, természetesen ezt is teljesen díjmentesen. Ezzel a közművelődési e tekintetben való körültekintőbb, szigorúbb ellenőrzés sem. AVettersclmeider Miksa. — nov. 14. A közigazgatás egyszerűsítése. A »Belügyi Közlöny»-nek nov. 12-én kiadott rendkívüli száma végre meghozta a következő utasításokat, amelyeket nov. hó 5-én Írtak alá Széli Kálmán és Lukács László a törvény szellemében, hogy t. i. az 1902: III. t.-c. végrehajtására a belügyminisztériom vezetésével megbízott miniszterelnököt, illetve a pénzügyminisztert hatalmazta fel a törvényhozás. — Ezek a nov. hó 5-én aláirt utasítások a következők : I. Utasitás a vármegyei pénztári teendőknek a kir. állampénztárak (adóhivatalok) által való ellátásáról. — II. Utasitás a m. kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek, illetőleg számvevőségi kirendeltségek által ellátandó vármegyei központi számvevői szolgálat tárgyában. — III. Utasitás a vármegyei gyámpénztáraknak a kir. állampénztárakban (adóhivatalokban) való kezeléséről, az árvapénzek gyümölcsöztetéséről és a gyámügyi számvitelről. — Végre a most megjelent IV. utasítás a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902: III. t.-c. fentebb I—III. felsoroltuk, már kibocsátott s még kibocsátandó végrehajtási utasítások iránt rendelkezik. — íme tehát az uj éra kezdete, mely Magyarországon a közigazgatási számvitel és pénzkezelés államosításának a bevezetése. Munkáskérdésünk. — nov. 13. (T.)Régi igazság, hogy a munka olyan termelési tényező, mint a föld. Hiába teremne az anyaföld, ha millió és millió dolgos kéz nem fáradoznék a „betakaritás“-on. E termelési tényezők erejének fentartását a jövő követeli meg. Ápoljuk, gondozzuk a földet, nehogy ereje kimerüljön, de éppen igy ápolnunk s gondoznunk kell a munka-tényezőt is, nehogy az izmok elpetyhüdjenek s a dolgos acél- karok reménytelenül, holtrafáradva, eldobják maguktól a munka nehéz, de becsült szerszámait. A munkásokról való gondoskodást még a legridegebb nemzetgazdasági rendszer is különös hangsúlyozással ajánlja figyelmünkbe. Talán van a földkerekón valahol ország és nemzet, amely megengedheti magának azt az embertelen fényűzést, hogy a munkásokkal, csak mint értékes termelési szempontból fölöttébb méltánylandó újításával Zombor városa az ország összes Szabad Lyceumait és hasoncélu kulturális intézményeit megelőzte s az University Extension-nak újabban a közoktatásügyi kormány által is jelentősen felkarolt eszméjét a fővárosinál is tökéletesebb és célszerűbb alakban juttatta diadalra. Csak aztán a társadalmi életünkben annyira elharapódzott általános közöny el ne lan- kaszsza a vezető körök eddigelé élénk munkakedvét! A szinház-kérdés Zomborban egy idő óta örvendetesen fellendült, amely jelenséget múltkori levelemben még nem nagyon volt alkalmam konstatálni. Egy-két szerencsésebb szerződtetés, no meg a heti műsoroknak megfelelőbb összeállítása, úgy látszik, segítettek a direktor úr bajain. A mostani esték színházi publikuma számra nézve emlékeztet engem az újhelyi esték közönségére a Halassy direktorsága idejéből. Ha továbbra is igy marad : Jlonory Sándor jó emlékekkel fog majd a tél végén másfelé vitorlázni. Különben maga a theátrum is erősen eszembe juttatja az újhelyit. A terjedelme, színpada csaknem akkora. Hanem a beosztása, elrendezése ízlésesebb ám a zomborinak 1 Itt a páho - lyok menyezete nem kapaszkodik a felhős régiókig s hiányzik az az omitényezőkkol, kizárólag a haszon szempontjából foglalkozzék. Nekünk magyaroknak azonban nem ez a szempont parancsolja első sorban azt, hogy a munkások dolgaival foglalkozzunk. Nemzeti fejlődésünk érdeke első sorban az, ami munkásnépünk gondozását kötelességünkké teszi. A másik szempont, a társadalmi fejlődés szempontja, hasonló komolysággal utal bennünket e kötelesség teljesítésére. Világszerte észlelhetők ugyanis oly felforgató irányzatok, amelyek ellen törvény, fegyver, börtön nem használ s amelyek ellen a védekezésnek csak egyetlen egy bizonyos módja van: a társadalmi osztályok közötti ellentétek békés kiegyenlítése. Ez a feladat korántsem lehetetlen s még nehéznek se mondható akkor, ha a társadalom felsőbb tagozatai ezt a kötelességet idejekorán felismerik. Az ellentéteket elsimító társadalmi mozgalmak vagy alulról, vagy felülről támadnak. Az alulról megindult hullámzás feltétlenül rombol, mert a zászlajára irt igazság a bosszu-gerjedés alatt gyűlölséget is visel méhében, mig ha a kiegyenlítő törekvést a bölcs előrelátás szavára a felsőbb társadalmi osztályok kezdeményezik s vezetik, a kiegyenlített ellentétek helyén nem romok maradnak, hanem ellenkezőleg, olyan uj, századokra szóló alkotások létesülnek, melyek az emberszeretet, a patriar- khálizmus fundamentumán épültek fel. A nemzeti és társadalmi fejlődés érdekének oltalmazása olyan feladat, amelyben az államnak s a társadalomnak egyaránt nagy kötelességei vannak. Az állam köteles megadni, megalkotni az intézményeket; azoknak életet adni azonban a társadalom hivatása. Bizonyára a legelfogultabb ember is elismeri, hogy a Széli-kormány e részben nagyjelentőségű alkotásokkal teljesítette kötelességét. Nem célunk most valamennyi idevonatkozó alkotásról szólni, ezúttal csak az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd-Segélv- pénztárt hozzuk fel, mely a földmive- lésügyi miniszternek bizonyára olyan nagy időkre szóló alkotása, mely a Széli-kormány programmjának megfelelően hatalmas erővel szolgálja a munkáskérdés rendezésének ügyét. De, amint az imént jeleztük, az állam minden olyan vonatkozásban, mely a társadalmi fejlődésre céloz, csak keretet, formát adhat. Ez a mun- kás-segélypénztár is csak keret és a mennyiben az egész intézmény, a mi viszonyaink igen helyes figyelembevételével az önkéntes biztosítás elvére van fektetve, abba az élő tartalnózus másod-emeleti páholy-sor, amely Ujhelyben még kakasülőnek is kritikán alóli. No, ami meg aztán a nagy-függönyt (magyarúl: kortinát) illeti, az teljesen modern és huszadik századbeli kompozíció. Olyan, mint a budapesti Népszínházé: egy hatalmas reklámgyűjtemény. Felvonás-közök alatt a zenekar akkordjain mélázó publikum teljesen tisztába jöhet e függöny révén a felől, hogy mi van és mi nincs. T. i. : Van Houten-Cacao és — Nincs többé kopaszfej! Megismerkedhetik az ember épenúgy a Pósa bácsi gyermeklapjának vezéreszméivel, mint a Sternberg Ármin ariston-verklijének magasztos rendeltetésével, vagy a „Bácskai Hírlap“ politikai irányzatával. Notabene : a színház művészei és művésznői közt újhelyi ismerősök is akadnak. Itt alakit és dornborit, — elég sikerrel a kappanhanguGaőányi; persze, mint Ujhelyben, úgy itt se tudja levetkőzni a komikum tulságba vitelét. Itt arat tapsokat jókedvű mókáival Latabarné, ki bennünket Ujhelyben is oly sokszor megkacagtatott. Sőt: a zenekarban is akad egy öreg ur, ki mint Ujhelyben, úgy itt is a nagy- és kis dobot, triangulust és a réztánvért kezeli ernyedetlen ambícióval. Ügyes ember, érti a művészetét . . . Egyebekről máskor, a viszontlátásig 1 mat a társadalmi tevékenység adhatja meg csupán. Nagy és komoly feladat előtt áll tehát a társadalomnak az a része, mely a nemzeti és társadalmi fejlődés érdekében szükséges munkára hivatott. Meg kell ismertetnie a néppel ezt a segélyző-intézményt, meg kell törnie a közönyt, el kell hárítani ott, ahol van, a bizalmatlanságot, fel kell ébresztenie a takarékossági hajlamot. Ez a társadalmi munka mindenkinek kötelessége és ha elgondoljuk, hogy a magyar társadalom a legnehezebb időkben is mindig jól teljesítette feladatait: reménynyel várjuk, hogy most is megteszi azt, ami reá tartozik. A birtokosok bizonyára biztosítani fogják jó cselédeiket ennél az intézménynél, a törvényhatósági élet vezető emberei bizonyára széles-^ körű akciót indítanak a segélypénztár ügyének fejlesztése céljából, a gazdasági egyletek, gazdakörök bizonyára szintén kiveszik részüket ebből a munkából, amelyből nem kis rész esik a községi életet vezető értelmiségére is. A munkás-segély pénztár fejlődésének kérdése egy a gazdasági munkáskérdés helyes megoldásának ügyével. Az a tény, hogy most békésen arattak munkásaink, ne vezessen félre senkit, mert a munkásmozgalom, ha kitörései nincsenek is, nem szűnt meg, csak szünetel. A földművelésügyi miniszter törvényei s intézkedései megteremtették a mostani békét, de ez a békesség nem jogosít fel bennünket, hogy tétlenek legyünk. Ellenkezőleg arra int, hogy addig végezzük a társadalmi munkát, amig a béke csendes, nyugalmas óráit éljük, mert ha most nem dolgozunk mindnyájan, újból fölesaphatnak a haragos hullámok s akkor a társadalom csak magára vethet. A gazdasági munkásmozgalom első kitörései idejében kétségtelenül bizonyos jogosultsággal mondhatta mindenki azt, hogy a mozgalomnak a kormányzat mulasztása is oka volt, hiszen az alkotmány helyreállítása óta jóformán semmi sem történt, ami a munkáskérdés megoldását célozta i volna. De most, amikor a Széli-kabinet egy egész sereg alkotást létesített, a kormányt senki se vádolhatja mulasztással s minden objektiv ember el fogja ismerni, hogy e részben a kormány megtette s megteszi a magáét. Társadalmunkra hárul immár a kötelesség, hogy a munkáskérdéssel foglalkozzék és dolgozzék. A magyar gazdasági munkáskérdés olyan, mint a Tisza. Egészen magyar. Itt ered, itt éltet, vagy itt rombol. Nem hasonlít semmiféle külföldi mozgalomhoz. De a kérdés rendezése is olyan, mint a Tiszaszabályozás. Magunknak kell megcsinálni, ebben a dologban nem jön segítségünkre a külföld, idegen példák se használnak, se semmiféle külföldi szakértők. És ha a Tiszaszabályozást meg tudtuk csinálni a magunk emberségéből, munkáskérdésünk rendezését is meg tudjuk s meg fogjuk csinálni a magunk emberségéből, annyival inkább is, mert a Tisza vize megtanított bennünket arra, hogy okos dologgal, kitartással, jó munkával a legrakoncátlanabb folyót is meg lehet tartani a rendes medrében s akkor pusztítás, rombolás helyett áldás árad belőle. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Városunk közegészség ügye. — nov. 14. Sátoraljaújhely város egészségügyi bizottsága a f. hó 11-én dr. Schön Vilmos kórházi főorvos biz. elnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen, melynek előadója dr. Szeposy Arnold v. főorvos volt, a közönséget olyan közelről érintő és érdeklő, és közegészségügyünk nyomorúságait híven tükröző dolgokat tárgyaltak, hogy eléggé fontosnak tartjuk, ha az ülésről felvett jegyzőkönyv tartalmát közönségünkkel megismertetjük a következőkben :
