Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-15 / 122. szám

122 (2252.)

Sátoralja-Ujíisly, 1902. november 15.

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat tste.

Szerkesztőség és kiadóhivatal s SAtora.lja-TTjh.ely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

Zemplén

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula

felelős szerkesztő.

dr. Hám Sándor

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

Szüret a íjegyalján.

Mád, nov. 14.

A Hegyalján im már vége felé közeledik a szüret és igy egy év gondterhes küzdelme, szorongó aggódása, fáradságos munkája után most már fogalmat, némileg tiszta képet alkothatunk annak eredménye felől.

Az időjárás az egész év folyamán abnormális és szőlőnk fejlődésére bizony nem igen kedvező volt. De mintha a természet mulasztásait a szüret előtt és a szüretelés idején egyszerre jóvá tenni, pótolni akarta volna.

Hetek óta állandóan jó idő, verőfényes, napsugaras meleg napok és az utóbbi időben hűvös, deres éjjelek voltak és a két fontos tényező együtthatása helyenként a szőlő teljes beérlelését, sőt több helyen jelentékeny asszuképződést is idézett elő.

Az utóbbi időben szűrt borok minősége tehát határozottan sokkal jobb lesz a korán szüreteitekénél ami beigazolást nyer már azon körülményben is, hogy mig a korábban szüretelt borok mustja

— klosterninburgi mérő szerint

— 16—18° cukortartalmat mutatott, addig a később szüreteltek 20—23° cukortartalmuak.

Nézetem szerint tehát a borok ez évben minőségileg is ennek megfelelően lesznek osztályozhatók. A korábban szüreteltek savanykás, könnyű asztali bort, mig a később szüreteltek, ha vékony is, de igen

A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA.

Fülemile madár dalát . .

Fülemile madár dalát,

Énekét a csalogány Nem zengi a nagy világnak. Dalfakasztó, édes vágyak Otthona : mély csend, magány.

Rejtett templom a lombsátor, Nem előirt az ima;

Az a dal, mi ott születik A legszentebb hitre tanít,

Ige testté vált szava.

Azért ha dalt vágy a lélek,

Ne a világé legyen !

Se megszólás, se dicséret Rettegése, vágya végett El ne fogja: félelem.

Zengjen dalt, kit készt a lelke Mert hisz kinek szánva van :

Ha megérti ? minden értve ; Máskülönben bár dicsérje Egész világ: hasztalan.

Rosenthal Gyuláné.

kellemes, zamatos szomorodnit fognak szolgáltatni.

Árképződésről beszélni ma még igen korai dolog, mert számba- jöhető vétel, illetve eladás még alig is történt. A vevők bevásárlásaikkal igen tartózkodók és az az egynéhány külföldi borkupec, ki szokásos évi bevásárlás céljából mostanában itt járt — inkább régi, legtöbbnyire 1899. évi és tavalyi szomorodni borokat vettek.

így az uj borok még majdnem teljesen hiánytalanul fekszenek a termelőknél felhalmozva és alig emlékszünk szüretre, hogy az eladásban — már abban az időben is — a mostanihoz hasonló stagnálás lett volna.

Nem csodálható tehát, ha ily sajnos körülmények mellett minduntalan hydra módjára veti fel fejét a borértékesítés nagy nehézségének nap-nap mellett égetőbb kérdése.

Aki óriási tőkebefektetésén kívül egész évi sanyarú küzdelmének, nehéz munkájának gyümölcsét, eredményét várja a szürettől — most összetett kezekkel lesheti, várhatja, mig valaki borát kéri. (Hisz manapság valósággal már esemény számba megy, szenzációt kelt, ha valaki borát eladja.)

Boldogok, akiknek anyagi helyzete a várakozást és az ezzel járó esetleges előnyök kihasználását lehetővé teszi, de mitévők legyenek aztán azok, kiknek egyedül a szüret jövedelméből kell fedezniük egy egész évre való mindenféle kiadást,

kiknek — hogy egyebet ne említsek — adóért éppen mostanában szedik el a legkönyörtelenebb módon fejők alól a párnát. Bizony az államháztartás gépezete talán egy csöppet se szenvedne fennakadást, ha kivételesen a Hegyalján nem november elején szednék be oly kíméletlenséggel az évi adóhátralékokat, hanem azzal legalább december, vagy lehetőleg január vé- véig várakoznának.

Aggódva látjuk és tehetetlenül nézzük e felette sajnos, kétségbeejtő körülményeket, teljes tudatában vagyunk annak, hogy minden nap jobban és jobban körmünkre ég e dolog, érezzük, hogy tennünk kell valamit és mégis tanácstalanul állunk a borértékesítés nagyfontos- ságu kérdésével szemben, mert mindaz a próbálkozás, ami e nagy- jelentőségű közgazdasági ügy érdekében máig tétetett — eddigelé, sajnos, vajmi csekély eredménynyel járt.

Szerintem e kérdés egyedül helyes, célra vezető megoldásának kulcsa nem is annyira nálunk, mint inkább a külföldön, boraink fogyasztási piacán van.

Ott kell felvennünk a küzdelmét, mert véleményem szerint mindaddig, míg egyrészt a régi fogyasztási piacokat tiszta, jó borainkkal nem sikerült visszahódítanunk és másrészt mindaddig, mig a fogyasztási piac anélkül is igen szűk keretét nem bővítjük — addig hiábavaló minden jalveszékelésünk, hasztalan bármiféle intézkedésünk. —

Boraink minél szélesebb körben való megismertetésével és minél nagyobb megkedveltetése által kell tehát azok keresletét minden tőlünk kitelhető uton-módon fokozni, hatványozni.

Erre pedig leginkább a mozgékony, agilis kereskedői osztály van hivatva, sőt szerintem egyedül csak ez képes ily irányú eredményes tevékenység kifejtésére és éppen ezért a szolid, reális kereskedőt e törekvésében, e költséges, nehéz és fárasztó munkájában lehetőleg támogatni kell, mert hiszen tulajdonképpen ezek úttörői a fogyasztási piac megszerzésének.

Ez ügyben tehát csakis az egész társadalom közös akciója, vállvetett munkája kecsegtethet eredményre való kilátással és csupán attól várhatunk sikert.

Meg kell tagadnunk minden módot és eszközt, amely alkalmas lehet a külfölddel, mint fogyasztási piacunkkal való összeköttetésünk minél élenkebbé tételére; de viszont törekednünk kell minden olyas viszásság kiküszöbölésére, mely boraink elhelyezését a legkisebb mértékben is kedvezőtlenül befolyásolhatná, megnehezíthetné.

Ezért minden jogos felszólalás, avagy kifogás, mely fogyasztási piacunk illetékes tényezői részéről emeltetik, okvetlenül figyelembe részesítendő, megszívlelendő és lehetőleg radikális módon orvos- landó.

így ez úttal szóvá akarok tenni egy oly dolgot, mely éppen e

tei a járni még csak most tanulgató csemetének, hát azt óhajtja, hogy a vezetése alatti társaság, mely bizony már szép idő óta a saját erős lábain jár-kél, — fogja meg kis kezét ennek az erősödni törekvő porontynak s ta- nitgassa járni, öntsön belé minél több életerőt . . . Szó a mi szó: az indítvány nem szorul külön dicséretekre s én erősen meg vagyok győződve, hogy ha a nemes terv létrejövetelót Bartók Lajos akarja, aminthogy ezt be is bizonyította, akkor nem is olyan sokára megérjük azt a ritka pillanatot, midőn a jó öreg, tetterős Petőfi- Társaság a védőszárnyai alá vett Ka- zinczy-Körrel együttesen fényes irodalmi ünnepélyt rendez a Hegyalja székvárosában. A Kazinczy-szelleme sírni fog örömében! . . .

Az itteni „Szabad Lyceum-Egyesület,“ Zombor szabad királyi városnak ez a legfőbb és mindjobban erős- bödő irodalmi egyesülete ép most kezdte meg működését ez időszakban. Most vasárnap volt ezúttal az első összejövetel a városháza Ízléses nagytermében. S tudják, mit tapasztaltam Zomborban én ezen az első felolvasáson? Épen azt, amit Ujhelyben a Kazinczy-Kör alakuló közgyűlésén észleltem. Hogy a nők, — asszonyok, leányok, -- aránytalanul nagyobb érdeklődést és figyelmet tanúsítanak az eféle kulturális alkalmatosságok iránt, mint a férfiak. Kellő megvilágítás

SsSPT' Lapnak mat ssásn* 8 "fÜ®

Levelek a Délvidékről.

Irta: ifj. Zsoldos Benő.

II.

(Valami a házasságról és a lidércnyomásokról. — Bartók Lajos és a Kazinczy-kör. — A Szabad Lyceum-Egyesület, mint olyan. — A tivolizás, mint ilyen. — Ingyenes tanfolyamok. — A zombori színház és a modern kor- tina. — Újhelyi ismerősök.)

Bácska, — nov. hó.

Hol is hagytam csak el ? — Igaz a’, a házasság volt a legutóbbi thé- mám . . . Múltkori levelemben elkövettem azt a helyrehozhatatlan turpisságot, hogy az én édes hegyes- völgyes szép félvidékem arany-ifjúságát nagy-merészen arra csábítgattam, hogy jöjjenek le ide házasodni. Mintha bizony arra „odahaza“ nem is lenne alkalom. Nos, és mit értem el vele ? A legtöbb valószínűség szerint magamra haragítottam a felvidék bájos leány-seregét. Meg is jártam szépen . . . Eltekintve egy-két kisebb- nagyobb kaliberű víziótól: azóta csaknem állandóan lidércnyomásaim vannak . . . Valamelyik napon azt álmodtam, hogy a felvidéki lányok tábora (igazi „üdv hadserege“) egész formálisan megüzente nekem a hadat. És kifejlődött a legádázabb csetepaté, amelyben természetszerűleg szegény fejem húzta a legrövidebbet. Utoljára is fegyverszünettel végződött a dolog. Egy másik álmom értelmében pedig

egyszerűen megfosztottak létezhetési jogaimtól s jött számomra a legszigorúbb parancsolat, hogy különbeni fejvesztés terhe alatt megtiltatik több délvidéki levelet Írnom. (Talán még ez utóbbi lenne az olvasókra nézve a legüdvösebb intézkedés!) Tartok tőle, ha igy haladunk, hogy nemcsak a fel-, de az alvidék hölgyei is ellenem esküsznek: miért is merek én bevándorlásra csábítani másokat, mikor „a magunk fiait is oly bajjal tudjuk házasodásra csábítani 1“ Mégis csak tanácsos volt a belügyminiszternek e napokban benyújtani a be- és kivándorlásra vonatkozó törvényjavaslatot !

Fölöttébb nagy gaudiummal olvasgatok egyet-mást az újhelyi lapokból a „Kazinczy-Kör“ eddigi és tervbe vett ezutáni szerepléséről ... De hiszen ez igy igen jól megy! Végre egy üdítő oázis Ujhely tespedni kezdő társadalmi életében. Az meg már egyenesen fenomenális lesz és korszakot alkot, ha a Bartók szellemes propoziciója nyélbe ütődik 1 Ennek a fiatalos hévvel megáldott poétának határozottan zseniális ötletei vannak. Úgy okoskodik Bartók Lajos, hogy ha már aktív részt vett a világra jövő csecsemő keresztelőjén, mint egyik tehetős, nagybefolyásu keresztapa, hát később is gondoskodik arról, hogy a kisded jó nevelésben részesüljön. Látja, hogy még imbolyognak a lép-