Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-04 / 117. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1902. november 4. 117. (2247.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-'Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 1 All., vastagabb betűkkel 8 All. Nyilttérben minden garmond sor 30 AH. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 All. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi vidéki szinészet. — nov. 3. (np.) Az 1903. évi állami költségvetés kerek százezer korona ösz- szeget irányoz elő a vidéki szinészet felsegélésére. Huszonhatezer koronával többet, mint az előző években . . . Százezer korona kétségtelenül nagy összeg . . .! Az a huszonhatezer korona pedig tagadhatatlanul nagy vívmány, különösen akkor, ha hivatva van szolgálni a vidéki szinészet vitális ügyét. Széli Kálmán belügyminiszter érdeme ez. Ez tagadhatlan és kétségtelen. Az a szubvenció többlet az ő érdeme; először és egyedül az övé. Megfogja-e a szubvenció hozni az erkölcsi hasznot: azt nem vitatjuk, az a jövő titka. Felelőssé senkit nem tehetünk azért, ha jó szándéka nyomában ott kullog követő-társul a balsiker. Kit lehet felelőssé tenni azért, ha a nemzet javát akaró célzat nem arat diadalt? Vádakkal illetni azt az esetleges balsiker esetén, ki a nemzet javát akarja: nevetséges, hálátlan dolog. A jó szándék dominál a kedvezőtlen kimenetel felett. Ez esetben pedig balgaság volna pénz- fecserlésről, hiábavalóságról beszélni. A vidéki szinészet ügye a nemzet érdeke; s aki a vidéki szinészet ügyén lendít, nemzeti tradíciókat segít diadalra. Mást gondolni, feltételezni: nonsens. Dőreség a vidéki szinészet fellendítéséért szónokolni, s ha meg van az akarat, a szándék kivitelére a pénz: nem jósolni sikert. Széli Kálmán érdeme ez a többlet s lehetetlen, hogy ne lenne az áldozatnak erkölcsi sikere. Ne álljunk elő tehát Kassandra-jóslatok- kal, de a várható nagy erkölcsi haszon reményében is üdvözöljük a belügyminisztert akkor, mikor egy magasröptű cél megvalósitha- tásáért áldoz. A magyarosodás érdekének minden harcosa babért érdemel, s ki merné tagadni, hogy a vidéki szinészet fellendüléséhez nincs odakapcsolva a magyarosodás érdeke, különösen a nemzetiség lakta vidékeken . . .?! S midőn örömmel regisztráljuk a vidéki szinészet szubvenciójának emelését, aktuálisnak tartjuk pár gondolatot fűzni ahhoz az enkvéte- hez, mely Bezerédj Viktor elnöklete alatt hivatva van gondoskodni a szubvenció ok- és célszerű felhasználásáról. Ki tagadhatná, hogy a főváros kozmopolita irányát a vidék eredetisége, hamisítatlan magyarsága ellensúlyozza. . .? Már pedig ifjú fővárosunk sajnos! kozmopolita és az idegenszerűségek majmolója. Kedves ott minden, ami idegen. Nincs az a párisi gaminmü, akár- mily alsórangu francia színpadon kerüljön is szinre, melyet egy előkelő fővárosi színház előadásra ne érdemesítene. Zugirók munkái kerülnek nagyon gyakran a magyar előkelőség elé. Fércművek és in- pertinens pikantériák mételyezik a magyar nemzeti szellemet. cs a főváros sokszor perverz irányát vakon követi a vidék. Jar- gondarabok dominálnak a magyar Géniusz diadalát szolgáló alkotások helyett. Pedig a magyar közönséget olthatlan szomjúság gyötri nemesebb élvezet után. Ahol azt látná, ami magyar, és nem azt, ami idegen. De hol az a lélek, melyet hosszú idők durva impresz- sziói érzéketlenné ne változtatná- nek a felemelő iránt. S igy a közönség lassankint transzformálódik idegenségek bálványimádójává, s eredetiség után szomjuhozó lelkét elaltatják az idegizgató benyomások ezrei. S ki tette a vidéket azzá, ami? S kinek kell a vidéket újra trans- formálni az eredeti állapotba, hogy a főváros kozmopolita iránya mellett, harcosa, erős védelmezője legyen a magyarság és a magyar szellem szent érdekének? Kinek? Kétségtelen, hogy a vidéki szellemi élet erősen magyaros irányának, annak az iránynak, melynek „Kurucz Feja Dávidjai“ és „Ocskay brigadérosa“-i vannak. Legyen a magyar szellem védelmezője a vidéki szinészet, de hogy újra az legyen, ossza szét az ankét azt a szubvenciót ama erős feltétel alatt: hogy e pénz, a magyarosodás céljára van szánva s csak olyan vidéki társulat kaphatja, azt, mely ez érdeknek szolgálatában áll, annak használni akar, vagy képesnek mutatta magát. Mert e pénz egy szent ügy diadalát kivívni van hivatva, mert e pénz nem a méltatlanok és há- ládatlanok Judás-pénze, de nagy terveknek közvetítő eszköze . . .! — nov. 3. A hegyvidéki akcióhoz. Knzy József a hegyvidéki akció vezetésével megbízott miniszteri biztos ez idő szerint Ungváron fejti ki tevékenységét s Zemplénvármegye felvidékén értesülésünk szerint december hó végén vagy január hó elején kezdi meg működését. Haraszthy Miklós homon- nai főszolgabíró nem régiben Kazy József miniszteri biztoshoz előterjesztést intézett a felvidéki viszonyok s azok orvoslása tárgyában. A hegyvidéki miniszteri kirendeltség vezetője az előterjesztésre a következő levéllel válaszolt: Tekintés Haraszthy Miklós urnák, a homonnai járás főszolgabi- rájának Homonna. Fogadja főszolgabíró ur a vezetésemre bízott hegyvidéki segély akció előmozdítása érdekében irt javaslatának szives megküldéséért őszinte köszönetemet. Mint a hegyvidéki nép közgazda- sági helyzetének javítását célzó állami akció ez időszerínti vezetője annál nagyobb örömmel fogadtam azt, mert főszolgabíró ur, mint járásának főnöke, egy nagy vidék fejlődésének akadályait több évi közvetlen tapasztalat szemével látja s mikor a felsegélés legjobbnak vélt eszközeiről is meggyőződést tett, a közel jövőben Zemplénvármegye területére teljes mértékben kiterjesztendő mentési akciónak már eleve támpontokat volt szives nyújtani. Fogadja főszolgabíró ur ismételt köszönetem és őszinte tiszteletem nyilvánítását. Gyűlölködés. A tisztességes, jellemes ember undorodva fordul el a bosszú minden fegyverétől. A küzdtér porondján óhajt szerezni diadalt. A küzdtér porondján és nem rejtett helyeken, setét eszközökkel. A vérbeli politikus megveti azon embert, vagy azon sajtó orgánumot, mely elvi harcot személyi harccá formál át, felhasználva bosszuszomja kitöltésére a nem tisztességes eszközöket is. De vájjon jellemes ember és politikus tud-e örülni olyan diadalnak, melyet ellenfelén nem az elvek harcában, nem a küzdőtér porondján arat? Az igazi, becsületes férfi és hangsúlyozom: az úri ember nem támad soha orvul, különösen akkor, ha támadásért felelőségre sem vonható. Az nem használja fel a hirdetési oldal nyomtatott betűit, hogy azoknak különös összeállítása által szerezzen kielégítést bosszuszomjának, önmagát töm- jénező céljainak. Önmaga felett ítélkezett az, ki ilyenre képes. Önmagát teszi kicsinynyé az, ki mást lealázni akar. Minden tisztességes ember veto-t mond ily eljárásra. Az elvi ellenséget erkölcsileg megbélyegezni óhajtónak szeliden mondva is: — lovagiatlan ember a neve. Piruljon el az ki ilyenre képes, mert ez a harc nem az elvek harca többé, hanem a személyes gyűlölködés guerilla csatározása. Kicsinyes bosszú ez, nem malicia. Újra hangsúlyozzuk: úri ember ilyet nem tehet. Csodálatos, hogy nem járta át még e bosszúval élők lelkét azoknak és annak lovagias, nemesen tiszta szelleme, akiknek és akinek nevében beszélnek! . . . És még vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nem ők Ítélkeznek maguk felett. . . Gondolatok. Azoknak, a kiknek nincs sok dolguk és a zord időben otthon tartózkodhatnak, az unalom ellen bizonyára érdekes szórakozás lehet megkísérlem az újságokba cikkeket Írni. Nyugtalanul keresi az illető cikkíró a legközelebbi számban azt, amit „ő“ irt. Szép és nemes foglalkozás az újságírás, ha az igazságot hirdeti. Lassanként megszokjuk, sőt bizonyos önérzettel; hálával fogadjuk, ha rólunk is megemlékeznek és alkalmat adnak arra, hogy az ellenünk intézett támadásokra bátran válaszolhassunk ! A bátorság egyike az ember azon tulajdonságainak, a melynek hiányában az élet küzdelmeiben célt nem érhetünk, de csak akkor érvényesül« hét az emberiség javára, ha az okossággal szövetkezik, ha diadalt hoz maga után. Ki méltányolhatná például azt a bátorságot, ha valaki megkisérlené a vadállatokkal, az oroszlánokkal és a tigrisekkel bírókra kelni, vagy ha a hős vitézek ágyuk és mozsarak dörgése között, kivont kardokkal intéznének rohamos támadást az árvizek ellen és ott maradnának mindenestül, eltűnnének a hullámok között ? De ha lemondunk a külső fényről és a gátak megvédésére füzfaka- rókat, földdel tömött zsákokat, deszkát, rőzsét, szalmát használunk, sőt még ásót, kapát veszünk kezünkbe, hogy megmutassuk a munkásoknak miként kell védekezni, akkor használunk csak igazán bátorságunkkal. — Minő meglepetés támadna a társadalomban, ha a valódi érdem mérlegelése céljából, mindenkit a maga valóságában láthatnánk, külső fény és boríték nélkül! Ki volna elég bátor ezt megengedni ? Bátor az orvos, aki a ragályos betegségben szenvedőket gyógyítja, a sark utazó, aki felfedezéseivel gazdagítja a tudományt, bátor volt Darwin, aki a vademberek között élt, hogy őket megfigyelhesse, tanulmányozhassa. Bátor azon ember is, aki hivatásának magaslatán áll és nem alkuszik meg ellenfeleivel, nem riad vissza, sőt megedzi magát, érzéketlen marad az ellene intézett támadásokkal szemben, és folytatja munkáját az emberiség javára. Mert a közéletben nem lehet mindenkit tetszése szerint kiszolgálni. Nem nevezhetünk ki minden folyamodót felügyelőnek, őrnek vagy ideiglenes minőségű számfeletti számtisztnek és nem áll módunkban a Bodrogköz lakosságát az ártéri adó viselése alól felmenteni. Tehát vannak ellenségeink is. Sokat írtak már az újságokban az ártéri adóról és az osztályozásról; helyén levőnek tartom a téves nézetek tisztázására néhány adattal szolgálni: A bodrogközi társulat kötelékébe összesen 159,202 1055/1600 ka- tasztrális hold tartozik, melynek adóalapul szolgáló kataszteri tiszta jövedelme = 612,303 kor 26 fillér (az 1900-ik évben megejtett liquidatió alkalmával megállapított adatok.) A fenti összeg alapul vétele mellett a földadó 156,137 K. 32 f. ált. jöv. pótadó 46,853 K. 38 f. Az összes állami adó 202,990 K. 50 f. vagyis kataszteri holdanként átlag 1 korona 27 Va fillér. Az ártéri adó összesen 348,625 k. 84 f. vagyis katasztralis holdonként átlag 2 korona 19 fillér. Fizet tehát a társulat állami és ártéri adó együttvéve, katasztralis holdonként átlag 3 korona 46 ‘/a Lapunk mai Mim a 4 oldal.
