Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-01 / 116. szám
2. oldal. ZEMPLÉN November 1. Andrássy Dénes grófné, f. — október 29. Nagy halottja van a dúsgazdagoknak — de még nagyobb halottja van a földhöz ragadt szegényeknek. A dúsgazdagokat nem renditi meg, hogy kidőlt soraikból egy; a földhöz ragadt szegények vesztesége felbecsülhetetlen, mert ez az egy, aki most kidőlt, nekik egymaga többet érő gazdagság volt, mint maradt a többi dúsgazdag összességben. Andrássy Dénes grófné, ki oly váratlanul költözött el az örökkévalóság honába, úgyszólván elbucsúzatla- núl hagyván itt, a kiket férjén kivül legjobban szeretett: az ő szegényeit, kiknek jobbléteért életében milliókat áldozott, tünemény szerű jelenség volt, nem is csillag, de vakító fénnyel ragyogó nap a jótékonyság egén, az emberszeretet földje felett. Szegény községeknek és hitközségeknek még szegényebb templomai, iskolái, kórházai, ispotályai: jogi személyek, mint egyesek is áldással, hálásan említik a legnemesebb szivű, a legbőkezűbb patróna és jótevő nevét, Andrássy Dénes grófnét; mert úgy volt, hogy akik, egyesek mint testületek, a „téged kérünk halgass meg minket“ bizodalmával ő hozzá folyamodtak, meg nem csalatkoztak soha. Ha csalatkoztak is, kellemesen csalatkoztak, hogy t. i. többet kaptak tőle, mint remélhettek és gyorsabban kapták tőle azt a segedelmet, amiért az ő legkegyesebb színe elé folyamodtak. Amilyen nagy ez az ország, olyan nagy körben munkált az ő fejdelmi bőkezűséggel nyilatkozó jótékonysága. Zemplénvármegyének pedig, amelyhez őt férje, a legnemesebb gróf jogán szerető szivének minden szálai kötötték, nincsen csak egy zónája is a száz közül, ahol ne gyakorolta volna és sokszor ismételve gyakorolta ember- és hazaszerető jótékonyságait. És nem egy helyütt, ahol ma díszesen újjáépített templomokban dicséri a nép valláskülömbség nélkül az egek urát, és sok helyütt, az iskolákban, ahol ezelőtt hire sem volt ezeknek, most ott mintaszerű tanítás terjeszti a közmívelődést, és mindezeket, mint az ezekhez hasonló, dicső és uj alkotásokat is Andrássy Dénes grófné hozta létre, itt ebben a vármegyében, mint vármegyénkén kivül is, az ő legyen szavával, úgyszólván a semmiből, tisztán és egyesegyedül csak ő, nemes szive indulatával mindig illő arányban tartott pénzbeli dús adományaival. Ezer és ezer szívnek áldása és háX gróf állandó és hűséges gavallérja. Lássa Barátom 1 Ez a P. S. volt a levél tulajdonképpeni célja. Dicsekszik az udvarlójával nyíltan, pirulás nélkül, mint a hogy eldicsekszünk avval: vettem egy szép vasderes csikót, vagy ajándékba kaptam egy bi- likomot nyert, verseny agár kutyát. Ez az utóirat egyszerre, minden neheztelést, mit sok, sok asszony iránt érzek, hirtelen felszínre hozott lelkemben. S most ebben a hangulatban, önnel akarok beszélgetni, mert ismerem nézetét rólunk, asszonyokról. Legyen egyszer önnek is egy jó napja, midőn segítek önnek, hogy szidom a nőket. Ügy tudom ön általánosságban nem szereti a nőket. Gúnyolódó kritikája, mint egy párbajra kiélesitett kard hegye, minduntalan megsebez bennünket. Tudom, egyes asszonyokat, ön nagyon a pártfogásába vesz, ne is tagadja, tudom. S nagylelkűen védelmemre kel, ha a világ néha-néha egy-egy megjegyzést fűz a mi barátságunkhoz. Éz a mi „barátságunk“ sok gondot ad nekem, sokszor tépelődöm fölötte, álmatlan éjszakákon át gondolkozom róla. Nem a saját lelkiismeretemet akarom megnyugtatni, erre nincs okom. Mert midőn én önt barátságommal megajándékoztam, tisztában voltam avval, hogy semmi más hatalmasabb, erősebb érzelem nem lophatja magát nem is szólva a reform nagy közgazdasági kihatásáról, mert igy, tanult, szakképzett iparosaink révén nemcsak iparunk lendülne fel, de kifogástalan iparcikkeinket jobban venné a piacon a külföld. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A vármegye nyugdíjintézete a legutóbb okt. hó 30-án foganatosított pénztárvizsgálat alkalmával 243,668 K. 58 fill, vagyonkészlettel birt. )( A községi és körjegyzők nyugdíjalapja, az ez évi okt. hó 30-iki állapot szerint, 48,188 K. 33 f. vagyonkészlettel rendelkezett. )( Az újhelyi közkórház alapja, melyben az építésre kölcsön vett ösz- szeg is bentfoglaltatik, ezidőszerint 750,655 K. 46 fillér. )( A várm. közművelődési alap pénztárában rendelkezésre álló pénzkészlet, mely azonban legnagyobb részt már kifizetésre előjegyzett utalványok fedezetéül szolgál, az okt. 30-ikára átjött állapot szerint: 7462 K. 05 fill. JEGYZETEK a hétről. # November kezdetével az elmúlás szomorú költészete érinti meg a lelkünket. A gyászos, fekete halál suhog el felettünk az emlékezés képében, amelylyel adózunk mindazoknak, akik már, elvándoroltak közülünk a terekről. Óh be sokan vannak 1 Sir- hantjuk ott domborul a temetőben, emlékeiket őrizzük a sziveinkben, de az eleven élet zaja nem enged sok időt az emlékezésnek. A halottak napja az, amikor egészen a halál szomorúságával foglalkozunk. S őszi borulatba sötét gondolatok közepette felujong bennünk az élet diadalmas öröme, óh be szép is élni 1 Elvezni ezt a szép világot — mert szép az, bármit mondjanak is róla; kis és nagy emberek harcát, ezt az egész küzdelmet, mely eleven érdekek körül fonódik s mely fölötte izgató látvány a jó figyelőnek. Élvezni a dicsőséget, a szerelmet s minden jót, amit embernek élvezni megadatott. Ne tessék itt előhozakodni azzal, hogy nem minden embernek adatott meg az élet örömeit kedve szerint kihasználni. Dehogy is nem. Ha nem tudja kihozni az életből azt, arait megérdemel, ha nem tudja meglátni azt a sok gyönyörűséget, a mi önként kínálkozik, az tisztán egyéni hiba. Egy kis malheur, semmi egyéb. Oly kevés kell ahhoz, hogy az ember örüljön az életnek. Vannak emberek, akiket boldoggá tesz egy bájos őszi nap ragyogása, egy szép asszony látása, egy kis finom zene, egy szép kép. Pedig ezek inkább külsőségek. Hát a belső, lelki örömök 1 Amikor dagasztja keblünk a merész öntudat, amikor — sokszor igen kicsi okokból — boldognak érezzük magunkat s a vidámság verőfénye ragyogja be a kedély világun kát. Éj, halottak szomorú napján tanuljuk meg, hogy okosan, bölcsen, jól és szépen élni a legbölcsebb cselekedet, amit emberi ész tehet. Elszáll az idő felettünk s nem marad meg csak az emlék. Derék élet eltöltésével igazoljuk hát be énünk létjogosultságát. S ha ránk zúdulnak a bajok, a rossz napok, a komor idők, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert — mint a költő mondja: ,Azért fejed búnak ne add Pisztolyt ne fogj emberfia, Nem kell más : csak egy jó szivar Meg egy kis filozófia!5 Az átsegít minden bajon. S vajha a vézna sírok közül ki- sugárzana még az emberi erény legszebb virága: a szeretet. Szeressük egymást s ne igyekezzünk egymás életét minden lehető módon pokoli gyötrelmekkel megtépni, amint azt szeretetreméltó felebarátaink oly nemes buzgósággal gyakorolják. Haj, mily szomorú az emberi hiúságnak és a sokféle érdeknek ez a meddő csatája. Mert meddő az, bizony mondom. S rossz ember az, aki a maga hasznáért csak egy keserű percet is szerez felebarátjának. Bocsánat az unalmas tanításokért, melyet az elmúlás mindent egyesitő gondolata sugalt, s melyek nem foglalván magukba semmi érdekes dolgot, szenzációs eseményt s politikai pletykát, bizonyára kellemetlen olvasmánya lesz e lap közönségének. De talán a szomorú hangulatok hatása alatt egy rövidke időre hagyjuk elpihenni a zajló élet eseményeit. Holott kínálkoznak azok bőven a nyomda- festékre. Itt a szüret, mely vidámmá s zajossá teszi hegyeinket, sajnos, ez csak olyan látszólagos vidámság, mert a bortermelők a magyar bor válságos helyzete fölött keseregnek s buzgón várják a kilátásba helyezett jobb jövendőt. Amelynek mielőbb el kell jönnie, mert minden időveszteség nagy anyagi érdekekbe vág belé. Újból szót ejthetnénk továbbá a kassai képtárlatról, melynek becses anyagát volt alkalmunk megtekinteni s elárulhatjuk, hogy nagy a valószínűség arra, hogy azt Sátoraljaújhelyben is látni fogjuk. sincs tökéletes fogalma, mert egyikünk sem ismeri. A szerelem hatalmába keríti minden vérlüktetésünket; minden ideg, minden gondolat, minden szivdobbanás és lélegzetvétel az övé. Ez, barátom, csak mesékbe való érzés, ilyen talán nincs is a földön. Az istenek szerethettek az Olympuson igy, ilyen odaadással, feltétlen meghódolással. így szerethetett az a szegény, csalódott szivü költőnő, Sapphó midőn fájdalma elől a tenger árjábau keresett feledést. így szerethette Tündér Ilonáját Argyilus királyfi, igy szerette Rómeóját a szépséges Júlia. Sokan, sokan szerethettek igy, a képzelet, a rege világában. De a XX-ik században nevetséges dolog erről az érzelemről beszélni, csak könyvekben Írnak még róla, csak versekben, csengőbongó rímekben dalolnak róla ifjú poéták, kik maguk sem ismerik ez érzelmet igazi nagyságában. Mert, ha szeretnének úgy, ahogy azt az istenek elrendelték, eldobnák lantjukat, mert a szerelem nem keresi a szót, a hatást. A szerelem érez, fogad és ad. Ugyebár furcsa kissé, hogy én beszélek önnek erről ? S tudom, olvasva a sorokat, elgondolkozva sóhajtja : bizony igy nem fog szerelni senkiseml De nem is érdemelné meg barátom 1 Mert maga is csak a fél lelkét adja oda annak a nőnek, kit szeret. Önök férfiak azt hiszik, hogy szivembe. De az emberek oly kicsinyesek, nem tudják elképzelni, hogy egy asszony és férfi között létezhetik önzetlen, tiszta, nemes barátság. S legivkább az asszonyok dobják az igazságtalan vádaskodás éles kövét szegény fejemhez (a frizurám ugyan megvéd e kődobás ellen némiképp 1) S azért aztán van sokszor pillanat, midőn anyámon és nehány (nagyon kevés) asszonyon kívül az egész női hadat gyűlölni tudnám. Ön most haragszik reám, hogy gyűlöletről beszélek s kritizálva mondja: „De kérem, már hogy beszélhet egy ilyen ideális gondolko- zásu asszony a gyülölség anya érzelméről I“ Barátom 1 Ez egyszer Zolával tartok: „A gyűlölet szent. Az erős és ép szivek móltatlanüodása, küzdelemre kész megvetés, melyet csak azok éreznek, kiket felháborít a középszerűség és ostobaság.“ Igen! Utálom a hétköznapiassá- got, mely nem tud felülemelkedni a nagy prózán. Midőn nem tudja hinni, hogy egy asszony érezhet érdeklődő szimpátiát egy művelt, mély gondolkozást! férfi iránt — a nélkül, hogy asszonyi méltóságát, nevének tisztaságát egy bűnős, tilos érzelem által veszélyeztetné. Lássa, ezért nem szeretem az asszonyokat, mert nem hisznek ebben. Hála Istennek, hogy var. mégis nehány kivétel, mert, ha ezek sem lennének, határozottan restelném, hogy ehhez a „gyönge“ nemhez tartozom. Akkor talán én is úgy tennék, mint Simli Mariska, ki bizonyára addig ki nem kutatott lélektani okoknál fogva is, felvette a papi ruhát. Csalta önmagát. És evvel a csalással megnyugvást, a rendőrségnek meg fejtörést okozott! Ön egyszer tréfásan azt mondotta nekem: „a jó, hű, igazán szerelmes asszony, olyan mint a Dalai Láma. Tudjuk, hogy létezik, mert hiszen erre tanítanak, de a jámbor hivő még sohasem látta szinről-szinre I En akkor kissé nehezteltem önre e mondásaiért, mire ön kedves guny- nyal mentegette magát: „Ön asszonyom kivétel. Kegyedről tudjuk, hogy jó, hű, igazi asszonyi“ Nem uram ! Ne avanzsiroztasson Dalai Lámának. Én is csak olyan asszony vagyok, mint a többi, húsból, vérből alkotva s hibám is van bőven. Talán egy kevés jó tulajdonság is, teszem például, a barátság érzete. Határtalanul tudom azt szeretni, kit már egyszer szivembe foglaltam. Ön most mosolyog: „Ez már több mint a barátság 1“ Nem gondolnám 1 A szerelem az valami egészen más érzelem. Azt hiszem erről az érzésről egyikünknek Iája tör elköltözött nagy lelke után a Magasságbelihez és esd örök üdvöt lelke számáraaz égben, — mert az örök halhatatlanságot azt ő maga biztosította magának itt a földön. Mert, aki úgy élt, mint ő: nem hal meg egészen. Aki nem csak vallotta, de tettel is gyakorolta, hogy „gazdag bősége — szegény öröksége“ ; az örök emléket állított magának a szegények szivében, akikről pedig meg vagyon Írva, hogy szegények voltak és lesznek örökké! Ebben az örök létezésre hivatott földi szegénységben gyökerezik az Andrássy Dénes grófné nevének, hírének, kegyességének glóriája mindörökké I Nagy halottja vagyon a dúsgazdagoknak, — de még nagyobb halottja a szegényeknek. Gazdagok halhatatlanságának példája, alakja a dicsőséges nagy asz- szony, Andrássy Dénes grófné. Halóporában is legyen áldott. Fény nevére, halhatatlanság emlékére ! Ipari szakiskolák szervezése. Az ipari szakoktatás reformálása, újítása tekintetében az egész iparos osztályt általánosan érdeklő értesítést kaptunk. A reformnak megvalósítás esetében oly nagy a kihatása, hogy annak előnyeit egyelőre még mérlegelnünk is alig lehet. Erre vonatkozó híradásunk a következő: Az országos ipari és kereskedelmi tanács iparoktatási szakosztálya Budapesten dr. Matlekovits Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés napirendjére az iparossegédek továbbképzésére szolgáló tanfolyamok országos szervezésének kérdése is ki volt tűzve. A tanács behatóan foglalkozott az iparossegédek képzésének kérdésével. A felfogás az volt, hogy a segédek továbbképzését célzó tanfolyamokat először ott és azokra az iparágakra nézve kell felállítani, ahol a helyi iparviszonyok, a segédek nagy száma indokolja. Ahol megfelelő iparoktatási intézet van, ezzel kapcsolatosan, különben pedig lehetőleg önálló intézmények gyanánt szervezendők a tanfolyamok és a fősuly a szakrajzolásra és az ezzel kapcsolatosan tanítható egyéb szakbeli, valamint gyakorlati technológiai ismeretekre helyezendő. A tanács elhatározta, hogy lehetőleg az összes bevonható iparágakra nézve részletes tanterveket fog kidolgozni. Bizonynyal mindenütt örömet fog kelteni a hir az iparososztály körében,
